Egy festő felfedezése – Bojár Iván posztumusz kiállítása
Egy műkritikus leleplezése címmel nyílt kiállítás a 2B Galériában. Az itt látható festmények alkotója Bojár Iván egykori művészettörténész, újságíró, akinek a halála után 23 évvel kerültek először a nagyközönség elé művei. E színes, absztrakt, szinte vidám képek nem sejtetik alkotójuk tragikus sorsát. Bojár 1924-ben született, asszimiláns, kikeresztelkedett zsidóként is végigélte a holokauszt poklát. A háború után elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet szakát, de a doktori képzésről politikai okok miatt 1948-ban kirúgták. Fizikai munkásként sem helyezkedhetett el. Később újra publikálhatott a Magyar Hírlapban. Elsőként mutatta be a hatvanas, hetvenes években induló hazai avantgárd művészeket. Galántai Györgyék híres balatonboglári tárlatáról pozitív kritikát írt, miközben Szabó László a Népszabadságban vádbeszédben ítélte el a rendezvényt. Bojár munkatársa lett a Kossuth Rádió Láttuk-hallottuk című kulturális műsornak is.
Kevesen tudták róla, hogy maga is alkot. Verseket írt, kötete azonban máig nem jelent meg. Rengeteget festett, majd hirtelen abbahagyta a festészetet. 1995-ben önkezével vetett véget az életének. A mostani első, posztumusz kiállítását fia, Bojár Iván András szervezte meg. A 168 Órának elmondta, apja halála lelkileg blokkolta, csak most jutott el odáig, hogy művészeti hagyatékával foglalkozni tudjon.
– Apám körülbelül háromszáz képet hagyott hátra, közülük ötvenet állítottunk ki. Szeretnénk albumot is megjelentetni az életművéről. Az Új Írásban 1971-ben elindult egy vitasorozat Figurális per címmel. Ebben apám cikket írt a nonfiguratív művészet védelmében, mások viszont támadták az irányzatot. Meghívjuk az akkori vita résztvevőit, és „perújrafelvételt” rendezünk a témáról március 22-én a 2B Galériában.
