Az odafigyelés művészete – Táncosok a flamenco őshazájából

2017. november 15. 08:32 - szerző: Sz. B.

Fotó: BARNABAS IMRE

Különleges koncert lesz a Fonó Budai Zeneházban november 20-án. A flamenco őshazájából, Jerez de la Fronterából érkező művészek ízelítőt adnak a tradicionális flamenco-életérzésből.

Marc Ruíz de Ana flamencogitáros többször járt már Magyarországon, és nagy sikert aratott a budapesti és pécsi közönség körében. Ezúttal elhozza magával flamencobarátait, Antonio Núñez énekest, Emilie Pathenay táncost és a 82 éves El Zorrit, aki maga az autentikus flamenco, Jerez lelke. El Zorri egy olyan jerezi generáció tagja, amely együtt nőtt fel a flamencóval.

– A flamenco múltunk és korunk egyik kulturális olvasztótégelye – mondja a 168 Órának Böröcz Petra flamencotáncos, aki Szegfői Lucával az együttes magyar vendégművésze lesz. – Andalúziában az ottani cigány, spanyol, mór, bizánci és szefárd zsidó hagyományokból évszázadok során érett egésszé az a kultúra, zenei és táncművészeti világ, amit flamencóként ismerünk. Ma ugyanilyen élő szövetként szívja magába a dzsesszt, népzenei irányzatokat, modern és kortárs tendenciákat. Mindennek alapja azonban a tradíció, ami meghatározza és varázslatosan vonzóvá teszi a flamencót a ma emberének.

A flamenco egyik sajátossága a tánc és a muzsika improvizatív jellege. A zenészek és táncosok a tradíció adta kommunikációs szabályrendszer segítségével olvasztják eggyé mondandójukat. A „beszélgetés” köztük nagyon intenzív, ezért a flamenco művelése magas fokú koncentrációt igényel. Ez a megemelt energiaszint beszippantja a nézőt éppúgy, mint a muzsikust. Ilyen értelemben a flamenco az odafigyelés művészete is. Különleges élmény a ma individualizálódott világában az ilyen fokú figyelem. Talán erre is tanít minket ez a művészeti forma: figyelni és együtt lenni.