Tényleg vége az Iszlám Államnak? – N. Rózsa Erzsébet: Nem vallási, hatalmi érdekekről van szó

A davosi Világgazdasági Fórumon Donald Trump amerikai elnök azt állította, hogy az Iszlám Állam (IS) terrorszervezet elvesztette teljes területét. A hírek most a harcosok hazaszivárgásáról, alvó sejtekről szólnak, és alkalmi merényletekről. A menekültválságot eközben nem lehet befejezettnek nyilvánítani. N. Rózsa Erzsébet orientalista szerzőtársaival egy éve adott ki könyvet az IS-ről, tőle kérdeztük, befejezett sztori-e az Iszlám Államé.

2018. február 7., 17:58

Szerző:

– Tudja-e, hogy az Iszlám Államról írt könyvük mellett még három hasonló témájú volt a könyvesboltban?

– Én nyolcról is tudok, vagy kilencről. Nagy részük fordítás, változó minőségűek. Van magyar szerzőktől is még kötet. Vannak olyanok is, amelyek a bulvárirodalom legalja felé tendálnak. Mi a szerzőtársaimmal arra törekedtünk, hogy a magunk koncepcióját valósítsuk meg a könyvben.

– Milyen közös vezérgondolat határozta meg a kötet születését?

– Nagyon foglalkoztatott minket a kérdés, hogy mi is ez az Iszlám Állam. Olyan terrorszervezetet elég keveset ismerünk, amelyek határokon átnyúlva képesek tevékenykedni. Ma azt látja a világ, hogy ha valahol egy ilyen szervezet megjelenik, akkor elkezdenek más terroralakulatok közel-távolról hozzá csatlakozni. Ez az al-Káidánál is így volt. Ha elég sikeres, elkezd hálózatosodni. Néha a hálózat önálló életre kel, miközben a magszervezet, mint az al-Káida esetében, el is tűnik. Máig működik viszont a Maghreb al-Káida vagy az al-Káida az Arab-félszigeten, amelyek nevükben megőrizték az eredeti szervezet nevét. A hálózatépítés egyébként eredetileg sem úgy történik, hogy a magszervezet kihelyezett tagozatot nyit. Valahol másutt létezik egy hasonló csapat, amely felveszi a sikeresebbnek, félelmetesebbnek, ismertebbnek látszó szervezet nevét, mert ezzel arra számít, hogy maga is sikeresebb és félelmetesebb lesz. A rákapcsolódás megtörténhet szerves és működő kapcsolat nélkül is, habár az internet világában ez sem okoz gondot. Ugyanígy történik a leválás is.

Fotó: Bazánth Ivola

– Nincs közöttük ideológiai kötelék?

– Ne képzeljük, hogy ezek valamilyen központ által irányított szervezetek lennének, ahol valamilyen bizottság osztja ki, rendszerezi a feladatokat. Ezeket a „terror-világszervezeteket” a hírverés és félelemkeltés növelése mozgatja. Ha a Fülöp-szigeteken valamilyen csoport megtámad egy ottani támaszpontot az al-Káida nevében, ez jót tesz a magszervezet hírnevének, ahogy előnyös a helyieknek is, mert megnöveli, szinte globalizálja az akciójukat. Ezt többnyire az iszlám hagyományait követve formalizálták, hűségesküt tettek. Érdekes, hogy Abu Bakr al-Bagdadi, az IS „kalifája” nem minden jelentkező hűségesküjét fogadta el.

– Mi különböztette meg az Iszlám Államot az al-Káidától?

– Az Iszlám Államnak saját területe és népessége volt. A nemzetközi jogban az államiság egyik feltétele a terület és a népesség. Mi a könyvünkben az IS-t annak ellenére nem tartottuk valódi államnak, hogy bizonyos állami jegyeket mutatott.

– Azzal, hogy az Iszlám Államot szétverték, nem lett okafogyottá a könyvük?

– Nem. Úgy gondolom, hogy a könyv számos tétele továbbra is érvényes és több kérdést tisztáz. Ilyen a magszervezet, a hálózatosodás, a csatlakozó szervezetek kérdése. A terrorszervezet illeszkedése az iszlám hagyományaihoz. Leírunk a könyvben számos, a térség társadalmait mozgató tendenciát. Például megírtuk, hogy ha az IS megszűnik is, a szíriai helyzet nem oldódik meg.

– És a menekültkérdés?

– Senki nem mondja meg, hogy a szíriai menekültek az Iszlám Állam vagy a polgárháború, netán mind a kettő elől menekültek el a lakóhelyükről. Irak esetében is leszögeztük, hogy az Iszlám Állam felszámolásával nem oldódnak meg az ország belső feszültségei. Az egyik ilyen a kurd területek függetlensége, a kurd népesség helyzete, de itt említeném a szunnita kisebbség és a síita többség viszonyát is. Tendenciákat, nem jóslatokat írtunk le.

– Sokszor felvetik, hogy helyi képződmény volt-e az Iszlám Állam, vagy nagyhatalmak találták ki.

– A Közel-Kelet az összeesküvés-elméletek őshazája, de én nem hiszek ezekben. Helyi, regionális és világpolitikai szereplők lépései, politikája okozta a helyzetet, amelyben az Iszlám Állam világhírre verekedte magát. Úgy véljük, ha Irakban és Szíriában nem tesznek azért, hogy a szunnita közösségek helyzete javuljon, frusztrációjuk csökkenjen, akkor újból előáll valami hasonló ahhoz, amit mostanáig Iszlám Államnak neveztek.

– A közel-keleti ellentétek, az ottani radikalizmus találkozik-e majd ismét az európai muszlim közösségekkel, az ott lappangó feszültségekkel?

– Nincs olyan, hogy európai muszlim világ. Attól, hogy itt vannak s az iszlám öt pillérét illetően egyetértenek, még nem egységesek. Gyakran nem is értik egymást, különböző nyelveket beszélnek. Például hallott-e iráni eredetű terroristákról az utóbbi évtizedekben? Az iráni diaszpóra Nyugaton teljes mértékben integrálódott.

– De az egy másfajta elvándorlás volt. Nem vendégmunkások, hanem az elit menekült.

– Muszlimok, nem? Hihetetlen állítás, hogy az európai muszlimok összeborulnának, és Európa ellen lépnének fel. Az al-Káidának és az Iszlám Államnak a különlegessége abban volt, hogy megpróbálta meghaladni a szerte a világban élő muszlimok kulturális és lakhely szerint különbségeit.

– Megismétlődhet a korábbi hullám, amikor Európából az iszlamisták sokasága indult meg a Közel-Keletre, hogy ott valamilyen helyi szent háborúhoz csatlakozzanak?

– Most egy darabig nem hiszem, de nem mondanám, hogy soha. Rendezetlen a szunnita közösség sorsa Irakban és Szíriában, sok a megoldatlan, sokszor történelmi feszültség. A korábbi harcosok egy része családjával együtt képes volt távozni a hadszíntérről. Mások letelepedtek a térségben. Az Iszlám Állam sikere elég korlátozott volt. Sokan megrettentünk, hogy mekkora lesz a hatása a kalifátusnak. Hát nem indultak meg a világ minden szegletéből a muszlimok.

Fotó: Bazánth Ivola

– Az Iszlám Állam hadseregébe aránytalanul sok harcost küldött Tunézia és Marokkó. Nem fenyeget a veszély, hogy a jelenség áttelepül Észak-Afrikába?

– Megkérdeztem erről egy marokkói politológus barátomat. Azt felelte: minket a kalifátus nem vonz, nekünk van királyunk. Az ottani dinasztia Mohamed prófétáig vezeti vissza családfáját. Kilátástalan helyzetben lévő fiatal emberek persze mindig mennek oda, ahol háború dúl. Ráadásul az IS jól megfizette a zsoldosait, fénykorában havi 500 dollárt adott, ami ott nagy pénz. Algéria az arab tavaszra sem mozdult meg, az Iszlám Állam jelenségére sem reagált. Szakemberek szerint az ottani társadalomnak elég volt a kilencvenes évek véres polgárháborúja. Tunéziában ismét más a helyzet, mert ebben az országban él a leginkább nyugatosodott arab társadalom, ahol turisták képében szinte mindenki találkozik nyugatiakkal. A társadalom vallási igényeit, úgy tűnik, kielégíti a Muzulmán Testvérek politikai családjához tartozó párt, a Nahda.

– A síita–szunnita ellentétek hordoznak magukban annyi feszültséget, amelyek hasonló konfliktusokhoz vezethetnek?

– Nem vallási, hanem kőkemény hatalmi érdekekről van szó. Elsősorban az iráni–szaúdi ellentétre gondolok. Mind a két félnek jellegzetes karaktere van, s ezt felhasználhatják a mobilizálásra a maguk oldalán, illetve az ellenség megcímkézésére. Az irániaknak nem érdekük, hogy a maguk síitaságát hangoztassák. És nem is teszik, Khomeini ajatollah is iszlám forradalmat hirdetett. A síiták a világ iszlám hívőinek legfeljebb 10-15 százalékát teszik ki. A többiek jó esetben megtűrik, sokszor pedig eretneknek tekintik őket, és úgy is bánnak velük. Irán a kapcsolatait és ellenfeleit nem a síita teológia alapján választja. Nagyon pragmatikus állam. Iránban stabilan érvényesülnek olyan alapelvek, mint az állam perzsa, tehát az araboktól különböző jellege, a síita iszlám és a nyugatias modernizáció. A 20. század eleje, az iráni alkotmányos forradalom óta van parlamentje és alkotmánya. Most is. Ez nem érvényes a térség minden államára. Azt látom, hogy csupán hatalmi játszmáról van szó, ahol persze mind a két fél jelzőkkel, így vallási tartalmú jelzőkkel is ellátja a maga riválisát.

– Az Iszlám Állam bukása hatással lesz-e a menekültáramlásra?

– Európát a migránsok, menekülők három irányból is megközelítik, nem az Iszlám Állam megjelenése okozta az áramlatot, bár az újabb hullámban kétségtelenül volt szerepük. Az egyik csoport a Szaharától délre fekvő államokból érkezik Líbiába ezeréves karavánutakon. Líbia szétesett államként nem képes megfékezni az áramlást. Van egy csoport, amely Afganisztánból, Pakisztánból, Bangladesből közelíti meg az EU-t. Ez a mozgás évtizedek óta tart. Úgy tűnik, hogy az afgánok nagy része nem közvetlenül Afganisztánból indult, hanem Iránból, ahol legalább kétmillióan élnek. Így aztán, ha visszafordítanák őket, nincs hová menniük. A harmadik csoport, akik Irakból, Szíriából érkeztek. Ők a háború elől menekültek. Nyilván van egy rész, amelyik az Iszlám Állam elől menekült. Azok, akik eleve nem akartak a fennhatóságuk alatt élni, s azok, akik kiábrándultak a szervezetből. A menekülők túlnyomó része a szomszéd államokban maradt. Törökországban hárommillióan vannak, Jordániában és Libanonban is milliós tömegeket regisztráltak menekültként. Aki nemrégen jött el, nyilván visszamenne az otthonába, de vannak, akik új egzisztenciát teremtettek a befogadó államokban. Nyolc-tíz millióan vannak egyébként a belső menekültek is Szíriában. 

 

N. Rózsa Erzsébet

arabista és iranista, a Közel-Kelet politikai mozgásainak kutatója. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, az MTA Világgazdasági Intézetének munkatársa.

Arany Anett és Szabó Máté társszerzőkkel 2016 decemberében jelent meg az Osiris Kiadónál Az Iszlám Állam Kalifátusa című könyve. Ugyanebben az évben szintén az Osirisnél jelent meg Az arab tavasz című könyve.