Szír végjáték – Aszad semmit sem felejt, bár sokat tanult
A napokban a szíriai frontokon kevés új fejlemény van kibontakozóban. Egy-egy területen még fel-fellángolnak a harcok az Iszlám Állam terroristáival. Július elején halt meg az önjelölt kalifának, Abu Bakr al-Bagdadinak a 15 éves fia, Aujadfah al-Badri. Homsz közelében más martalócokkal együtt egy hőerőművet támadtak meg. Feltehetően a szír rezsim orosz szövetségesei végeztek a fiúval. Vannak másutt is csatározások, időnként a kurdok és a betörő török csapatok között vannak összetűzések.
A fő front most Dél-Szíriában van, ahol a rezsim hadserege visszaszerezte az ellenőrzést Daraa tartomány nagyobb része felett. Aszad emberei ellenőrzik újra az összes átkelőhelyet a jordániai határon. Ez azt jelenti, hogy még kevesebb fegyver, pénz, hadtáptámogatás jut el majd a maradék felkelőosztagokhoz. Az Aszad-ellenes erőket Szaúd-Arábia és más Öböl-államok finanszírozzák, látják el fegyverekkel a felkelés kezdete óta. Szíriának ebben a délkeleti, szunniták lakta csücskében kezdődött el annak idején a tiltakozó mozgalom, és nagyon gyorsan polgárháborúvá lett. Daraa azóta folyamatosan a felkelők ellenőrzése alatt állt, egészen a legutóbbi hetekig, amikor az orosz légierő és a szír hadsereg együttes támadása nyomán összeomlott az ellenállásnak ez az utolsó előtti szigete is.
A terület kiürítéséről az oroszok tárgyaltak a felkelőkkel, tisztázták, hogy a harcosok nagyobb részét családtagjaikkal együtt az ország távoli, északnyugati csücskébe, Idlib tartományba szállítják. Az ellenállás fegyvereseinek egy része rendfenntartóként maradhat, azaz csatlakozhat a rezsim erőihez, mások pedig civilként élhetnek tovább. Eközben hatvanezer szír egyes jelentések szerint Jordániába menekült. Ez újabb megterhelés a gazdasági válság által sújtott államnak, amely már eddig is egymillió háborús menekültet fogadott be.
Megismétlődik tehát, ami korábban megtörtént már Damaszkusz elővárosában, Kelet-Gútában, a rendszer fegyveres ellenfeleinek szabad utat engednek, de csak egy területre mehetnek, Idlibbe. A most birtokba vett területtel az Aszad-kormány közelebb kerül a polgárháború legérzékenyebb hadszínteréhez, a Golán-fennsíkhoz. Ott egyébként eddig is az al-Káidához kötődő szír dzsihadisták voltak, míg a szír–izraeli–jordán hármas határ elzárt csücskébe az Iszlám Államhoz köthető alakulat szorult.
Július elején az izraeli média beszámolt róla, hogy a felkelők, de legalábbis egy részük, megpróbáltak menedéket kérni Izraeltől. A határkerítéstől, ahogy eddig, most is visszafordították őket. Eközben azonban több sebesültet, köztük sérült gyerekeket is befogadtak. A hatóságok meglehetősen visszafogottan adagolják a nyilvánosságnak azokat a történeteket, amelyek a szíriai sebesültek, a súlyos betegek izraeli fogadásáról, gyógyításáról szólnak. Az esetek fontos része, hogy a gyógyultnak nyilvánítottakat visszairányítják. Az izraeli társadalom töretlenül bízik benne, hogy a gyógyítás és a védelem ezen gesztusai majd jó benyomást keltenek a szír társadalomban, és esetleg változtatnak az Izraellel ellenséges előítéleteken. Ez eddig persze nem jött be.
Az izraeli hadvezetést a legjobban az aggasztja, hogy a határ menti térséget a felkelők elleni hadműveletek során iráni különítmények szállhatják meg. Erre elég sok jel utal. Az iráni hátterű különítmények részt vettek a Golán-közeli hadműveletekben. Az iráni iszlám köztársasági gárda magas rangú parancsnokai rendre felbukkannak a térségben. Ez az oka annak, hogy Izrael készültségbe helyezte a Golánon állomásozó alakulatait. Az oroszokkal folytatott miniszterelnöki tárgyalásokon elsősorban ezt akarják megelőzni – állítja Ron Ben-Jisaj, a Jediot Aharonot izraeli napilap katonai szakírója. A nagy tapasztalatú elemző szerint Izrael biztosítékot kaphatott arra, hogy az oroszok igyekeznek megakadályozni e jelenlétet, de értékelése szerint Oroszország és maga Aszad sem lenne képes elérni, hogy Irán teljesen távozzon Szíriából.
Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tartott július 11-i moszkvai találkozója után érzékeltette, Oroszország elfogadja Izrael követelését, hogy Aszad iráni szövetségesei és a libanoni síita Hezbollah harcosai távozzanak az izraeli határhoz közeli területről. Az is kiderült, hogy Izrael ez esetben nem fogja akadályozni, hogy Putyin megvalósítsa fő tervét, és stabilizálja a szír elnök uralmát. Oroszország hosszabb ideje dolgozik ezen. Azt azonban aligha lesz képes elérni, hogy az iráni és az iráni zsoldban álló fegyveresek teljesen távozzanak.
Néhány éve komoly eshetőségnek tűnt az Aszad-rezsim gyors összeomlása. Azt latolgatták az elemzők, hogy hol keres menedéket majd a diktátor. Putyin azonban úgy döntött, nem hagyja veszni egyetlen régi szövetségesét sem. Különösen nem Szíriát, amely biztos bázisokat szolgáltat hadiflottája és hadserege számára a Közel-Keleten. Jó alkalom volt a közbelépésre az Iszlám Állam brutális berobbanása a polgárháborúba. Az orosz légi csapások, a hadsereg és a zsoldosok átlendítették az erőviszonyokat.
A 168 Órának nyilatkozott névtelenséget kérve egy nemzetközi agytröszt regionális elemzője. Szerinte a déli terület után a kurd fegyveresek által ellenőrzött sáv következik, hacsak nem egyeznek meg előbb a rezsimmel. Ez nemzetközi alkuktól függ. A kurdok az amerikai hadsereggel szövetségben harcolnak, az amerikaiak képezték ki őket. Az ott lévő kétezer amerikai katona távozásához az kell, hogy Donald Trump amerikai elnök erről megállapodjon Putyinnal. S Törökország sem akarja feladni katonai jelenlétét a határövezetben.
Aszad egyébként végig fenntartotta uralmát a háború során a lakosság hatvan százaléka felett. Most ezt kiterjesztheti a terület nagyobb részére. Nyilván nem lesz ez olyan, mint a korábbi pártállami rendszer, de a családi uralom megmarad.
