Próbálják magyarázni a magyarázhatatlant: mi vezeti az iskolai lövöldözőket

2018. június 11. 19:41 - szerző: H.Sz.

Sosem derül ki, melyek azok az egymásra halmozódó okok, amelyek az iskolai lövöldözőket mészárlásra  késztetik. A végkimenetelig vezető út nyilván összetett és azzal letudni, hogy mentális betegség, borzalmas családi körülmények vagy pillanatnyi elmezavar áll a háttérben, kevés.

Mások szerint viszont túl sok, és a lövöldözők nevét sem kellene ismernünk. A The New York Times például nem hajlandó megnevezni őket, hogy megfordítsa a médiában uralkodó trendet. Vagyis hogy egy ilyen ámokfutás után az elkövetőről többet beszélnek, mint magukról az áldozatokról.

Ez remek, példamutató gesztus lehetne, csakhogy egy cikktől aligha fordul meg az eddigi trend, hiszen az olvasókat a a lövöldöző életét boncolgató százkettedik cikk is ugyanúgy érdekelni fogja, mint az első. És, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz az igény vagy a kínálat, azt már nehéz lenne megfejteni.

De talán ez az, ami ezeket az általában nem túl barátkozó, magukba forduló, kevésbé népszerű fiatalokat ösztönzi arra, hogy elszánják magukat egy ilyen borzalmas tettre. A hírnév.

Dimitrios Pagourtzis
Fotó: Facebook

A legutóbbi, tíz halálos áldozatot követelő Santa Fe-i iskolai lövöldözés elkövetője, az intézmény egyik 17 éves diákja volt. Hogy miért tette, amit tett – azon túl, amit az ilyenkor szokásos magyarázkodó kiáltványukban leírnak (hogy a gonosz, rossz, vele bunkón viselkedő társait célozta, a számára kedveseket pedig életben hagyta, hogy elmesélhessék történetét) –, az ő esetében sem lehet tudni. Hiszen az, hogy egy tinédzsert társai kiközösítenek, cikiznek, az tízből egy diákot biztosan érint. Az viszont, hogy egy fiatal odáig jut, hogy képes lemészárolni társait, már másról szól.

Azon túl, hogy egyértelműen kevesebb tragédia következne be, ha ezek a fiatalok nem jutnának ilyen könnyen lőfegyverekhez, a The New York Times azt is megvizsgálta, van-e közös vonás a mostani iskolai lövöldözőkben. Arra jutottak, hogy ha nem is mindegyiknél, de sok esetben egy van: az 1999-es columbine-i mészárlás.

A 17 éves Dimitrios Pagourtzis fekete ballonkabátban érkezett, lefűrészelt vadászpuskát vitt magával, pont ugyanúgy, mint az Columbine-i középiskola két diákja, Eric Harris és Dylan Klebold. Arzenáljában szénmonoxid-gáz és molotov-koktélok is voltak, ugyanúgy, mint az említett fiataloknál, és Pagourtzis Facebookon közzétett fotóin sarló-kalapácsos jelvény volt a kabátjára tűzve, ugyanolyan, mint a columbine-i lövöldöző bakancsán.

De nem ez volt az első eset, hogy egy lövöldözésre készülő fiatal egyes elemeiben másolja a columbine-i elkövetőket. A newtowni Sandy Hook általános iskolában 20 kisgyereket és 6 tanárt meggyilkoló Adam Lanza számítógépén több oldalnyi cikket és információt találtak a columbine-i fiatalokról, sőt, a köz számára elérhető nyomozati anyagokat is letöltötte.

Lanzán kívül Amerika legtöbb halálos áldozattal járó iskolai lövöldözésének elkövetője, Sueng-Hui Chot kiáltványában név szerint megnevezte Harrist és Kleboldot, és többször utalt rájuk úgy, mint mártírokra.

Eric Harris és Dylan Klebold
Fotó: Youtube

Szakértők arra jutottak, hogy Columbine óta az elkövetők életének és tettének heteken, sőt hónapokon átívelő boncolgatása egyfajta vírusként terjedt, már nem csak televízióban és újságban, de az interneten is, és fertőzi meg az arra vevő fiatalt. Már név is van a jelenségre, a két fiatal követői columbinersnek nevezik magukat. Különböző honlapok vannak, ahol a mai napig megemlékeznek róluk, tanulmányozzák tettüket, sőt ünneplik őket.

Nyomozókat idézve a The New York Times azt írja, a lövöldözés már nem csak egy taktika, hanem ideológia is. Sőt verseny, hogy ki hány emberrel tud tud végezni ámokfutása alatt. Depresszióra hajlamos, szociálisan kirekesztett, mentális zavartól szenvedő fiatalok vonzódnak a Columbine-szubkultúrához, mivel abban látják a lehetőséget, hogy visszavágjanak a világnak, és hogy felhívják magukra (bármilyen módon is) a szélesebb társadalom figyelmét, amely meggyőződésük, hogy lenézi az olyanokat, mint ők.

Peter Langman pszichológus egy diagramon mutatja be, hogyan befolyásolt legalább 30 iskolai lövöldözőt a két columbine-i mészáros Amerikától egészen Németországig. – Én is azt gondolom, hogy ez fertőző - mondta Sue Klebold, az egyik columbine-i lövöldöző most 69 éves édesanyja a lapnak. Úgy véli, hogy fia és annak barátja egyfajta mintát mutattak az öngyilkos hajlamú, depresszív fiataloknak, hogyan lehet még utoljára kitörni a spirálból. – Bizonyos együtthatók egyvelege, mint a médiafigyelem, a könnyen elérhető lőfegyverek, a közösségi oldalak és a társadalmi izoláltság pedig csak ráerősítettek erre a hamis vélekedésre – mondta az édesanya. – Nem direkt történik, de azzal, hogy részletesen és sokszor mutatjuk a tragédia utáni borzalmat és fájdalmat, a sírást, az üres iskolai padokat, a történeteket, a hozzájuk hasonló, felgyülemlett mérgű fiatalok szemében az elkövetők hősökké válnak – tette hozzá. Langman több évnyi munkája a Schoolshooters.info-n olvasható. Itt szedte pontokba azt is, hogyan lehet esetleg mindent megtenni azért, hogy megelőzzenek egy iskolai lövöldözést. Néhány ezek közül: 

  • Az intim szférához való jognak legyenek határai tinédzserkorban (nem feltétlenül jó, ha egy szülő látja, hogy valami nem stimmel, de szemet huny felette).
  • Nem szabad hazudni azért, hogy védjük a gyerekünket.
  • Ha az iskola jelzi, hogy a gyerekkel valami nincs rendben, azt minden esetben komolyan kell venni. Még akkor is, ha később beigazolódik, egy apró semmiségről van szó.
  • Az egyik legfontosabb: semmilyen körülmények között ne legyen ismert a gyerek előtt, hogy a szülő hol tartja a fegyverét. És ne is férhessen hozzá.
  • Mindig komolyan kell venni, ha valaki fenyegetőzik. Mindig.

Csak egyedi esetek?

A Northeastern University kriminológus professzora kicsit másképp látja a dolgot, és nem hiszi, hogy bárkit is befolyásolni lehetne abban, hogy kioltsa embertársa életét. – Lehet, hogy lemásolta a másik fiatal kabátját, de nem tőle vette a gyilkolási hajlandóságot – mondta James Alan Fox a New York Timesnak.

Ennek ellenére, a közösségi oldalak és az internet korában arra is van bizonyíték, hogy valahol a két vélekedés – azaz, hogy önmagában nem lesz valaki azért gyilkos, mert másokat akar másolni, de igenis befolyásolhatják korábbi lövöldözők tettei – között lehet az igazság. 2015-ben egy fegyveres élő adásban lőtte le Alison Parker riportert és fotóriporter kollégáját, Adam Wardot. A gyilkosság után egy oregoni fiatal saját blogján írt egy bejegyzést az esetről. – Érdekes, hogy mennyi, hozzá (a fegyvereshez) hasonló ember él magányosan, ismeretlenül, egészen addig, amíg nem ont egy kis vért, és hirtelen az egész világ megtudja, kicsoda ő. Úgy tűnik, minél több embert ölsz meg, annál nagyobb reflektorfény vetődik rád – szólt a bejegyzés szövege.

Ugyanez a fiatal pár hónappal később berontott az oregoni iskolájába hat fegyverrel és sok tartalék lőszerrel, majd tüzet nyitott. Kilencen haltak meg.

Egy másik eset egy 18 éves fiatalé, aki 1600 mérföldnyi távolságból, levélben írta meg a Columbine középiskola igazgatójának, hogy nemsokára hallani fog egy újabb lövöldözésről. Ő lesz az elkövetője, mert ideje emlékezni újra Columbine-ra. Magát az „akciót” is Columbine Hadműveletnek nevezte. A fiatal megölte apját, majd az Orange középiskolába hajtott, tüzet nyitott a parkolóban, ahol két tanulót megsebesített.

Az iskolaigazgató, Frank DeAngelis egy másik esetet is megemlít. Öt évvel később egy 16 éves utahi tanuló beállított hozzá azzal az ürüggyel, hogy újságíró szeretne lenni, most is az iskolaújságnak készít anyagot. Feltett egy csomó kérdést a lövöldözésről, és arról, hogyan birkóztak meg a tragédiával. Hetekkel később a rendőrség telefonált DeAngelisnek, és elmondták neki, hogy a fiatalt őrizetbe vették Utahban iskolai lövöldözés kiterveléséért. A fiatal később bevallotta a rendőröknek, hogy teljesen odáig van a columbine-i gyilkosokért. – Nagyon aggasztó, hogy még azok a gyerekek is céloznak rá, ismerik a columbine-i gyilkosokat, akik a lövöldözés idején meg sem születtek. Nem akarok riogatni, de úgy tűnik, hogy amit a naplójukba leírtak, hogy sosem felejtik majd el őket, lassan valóssággá válik – tette hozzá az azóta nyugdíjba vonult igazgató.

A már sokat emlegetett columbine-i mészárlás 1999-ben történt. Eric Harris és Dylan Klebold hosszú idő óta iskolai cikizés és zaklatások céltáblája volt, és állítólag emiatt tervezték el majd hajtották végre a tizenhárom halálos áldozatot követelő lövöldözést. Harrisnek volt egy honlapja, ahol főként az iskola diákjait és tanárait szidta. A fiú szülei később azt mondták, hogy bár a tanárok állítják, dühösek, erőszakosak és depressziósak voltak a tinédzserek, őket sosem értesítették arról, hogy baj lenne velük. Mindkét fiatal öngyilkos lett a lövöldözés után.

A columbine-i eseten túl a legtöbb halálos áldozattal járó iskolai lövöldözések a következők voltak:

Parkland (2018)

Egy kirúgott diák, Nikolas Cruz 17 emberrel végzett, 15-öt pedig megsebesített a Florida állambeli Parkland Marjory Stoneman Douglas nevű középiskolájában. A 19 éves férfi egy szerda délután, a tanítási nap vége felé, fél háromkor hatolt be az iskola területére, ahol válogatás nélkül gyilkolni kezdett a nála lévő AR-15 gépkarabéllyal. Tizenkét áldozatát az épületben lőtte le, kettővel az épület előtt, eggyel pedig az utcán végzett. Két sérült kórházba szállítás után halt bele a sérüléseibe. Egy névtelenséget kérő diák a CNN-nek elmesélte, hogy a középiskolában közszájon forgó poén lett, hogy ha valaki közülük egyszer ámokfutásra indul, nyilvánvalóan Cruz lesz az. A férfi korábban pszichológushoz is járt, de a kezelést abbahagyta. Egy tanár, Jim Gard a Miami Heraldnak azt is elmondta, hogy a kirúgása előtt Cruz a középiskola több diákját is megfenyegette, ami miatt kitiltották a campusról. Arra, hogy veszélyes, a tanárokat e-mailben is figyelmeztették.

Nikolas Cruz
Fotó: Coconut Creek Police/Twitter

Cruz merénylete 2018 februárjában már a nyolcadik amerikai iskolai lövöldözés volt (azóta ez a szám 20 fölé emelkedett), a 2012-es newtowni vérengzés után a második legtöbb halálos áldozatot követelő az Egyesült Államok történetében, összesítve pedig a legtöbb halálos áldozatot követelő középiskolai lövöldözésnek is számít.

1. Virginia Tech - 2007

Sueng-Hui Chot a Virginia Tech egyetem egyik 23 éves végzősét több súlyos mentális betegséggel, mutizmussal és szorongásos zavarral diagnosztizálták. A szülei főként templomba jártak vele, és nem akarták kezeltetni, amikor valaki felvetette, vizsgáltassák ki, hogy esetleg autizmus spektrumzavar okozza-e szótlanságát és a zárkózottságát, nem akartak tudomást venni róla. Chót sosem utalták be a pszichiátriára, ezért törvényesen vásárolhatott két fegyvert magának. Ezekkel gyilkolt meg 32 embert és sebesített meg 25-öt mielőtt öngyilkos lett. Olyan sokáig gyilkolhatott zavartalanul, hogy még arra is volt ideje, hogy átöltözzön, mielőtt átment volna a campus másik szárnyába.

2. Sandy Hook - 2012

Miután meggyilkolta saját édesanyját közös otthonukban, a 20 éves Adam Lanza a Sandy Hook általános iskola felé vette az irányt, majd válogatás nélkül gyilkolni kezdte a bent tartózkodó tanárokat és gyerekeket. Később kiderült, hogy Lanza teljesen belecsavarodott a sorozatgyilkos ámokfutók történeteibe, kifejezetten rajongott a Columbine középiskolában tizenhárom évvel korábban mészárló két fiatalért. A férfit Asperger-szindrómával diagnosztizálták korábban, ám a család szerint nem volt hajlandó szedni gyógyszereit, őt egyedül nevelő anyját – aki feladta a munkáját, hogy gondoskodjon róla – semmibe vette. Ennek ellenére a vele kapcsolatba kerülő pszichiáterek szerint semmi nem utalt arra, hogy ilyen erőszakos cselekedetre szánná el magát. Lanza édesanyját, akit a férfi elsőként meggyilkolt, utólag számos kritika érte amiért együtt járt lövészetre fiával. Rajta kívül 20 kisgyereket és 6 tanárt ölt meg, majd magával is végzett.

Adam Lanza
Fotó: Youtube

A nyomozásnak azt nem sikerült kiderítenie, miért pont a Sandy Hookban gyilkolt.

3. Texas Univerity  - 1966

A korábbi mérnökhallgató, és haditengerész Charles Whitman egy reggel megölte a vele egy házban tartózkodó feleségét és édesanyját, majd elindult a Texasi Egyetem campusan lévő megfigyelő toronyba, melyről tüzet nyitott és 96 percig tartó zavartalan lövöldözése alatt 17 emberrel végzett, 31-et pedig megsebesített. Végül a rendőrök végeztek vele. A férfit korábban szerencsejáték miatt elbocsátották a haditengerészettől.