Öreg a háznál – Mahathir új pártja legyőzte a régit
Mahathir Mohamed az egyik legellentmondásosabb, legmegosztóbb politikai figurája a gyarmatosítás felszámolása utáni ázsiai világnak, s az egyik legmegkerülhetetlenebb is. Hazája, Malajzia eredendően nem természetes egység sem etnikai, sem földrajzi értelemben, és állami hagyományai sem alapozzák meg ezt a formációt. A második világháború után az angolok, bár nem túl gyorsan, de igyekeztek kiszállni a politikai életből, legalábbis mint gyarmattartók. Ez arra ösztökélte őket, hogy az így vagy úgy a befolyásuk alatt volt területeket egy országként engedjék függetlenedni. A legerősebb állami hagyományokkal rendelkező malájok pedig, akik a Maláj-félszigeten apró szultánságokban éltek, egy maláj dominanciájú államban gondolkodtak. A magyarázat a tekintélyes arányú kínai lakosság. A modern Malajzia megteremtése ezek körül a koncepciók körül forgott, s aki ezt végül viszonylag konszolidált módon létre is hozta, az nem más, mint Mahathir Mohamed.
Ahogy mindenütt, az angolok itt is demokráciát szerettek volna hagyományozni, ami addig eszükbe sem jutott, amíg gyarmattartókként léptek fel. A demokrácia elve azonban első ránézésre szemben állt a maláj dominancia elvével. Ezért úgy kellett létrehozni az országot, hogy abban a malájok, de legalább a nem kínaiak számszerű többségben legyenek. Ezért túrták ki Szingapúrt, amely nagyrészt kínaiak lakta város, s végül ezért vették be Borneó szigetének északi részét, ahol, ha nem is mélymalájok, de valamiféle erdei és halszagú rokonság élt viszonylag kevés kínai boltossal szimbiózisban. A konstrukcióból csak a brunei szultán tudta kimenteni magát a talpa alatt talált olajkinccsel együtt.
A maláj politikai elit létrehozott egy reprezentatív erőt, melynek dolga a függetlenség menedzselése volt. Ez volt az UMNO, amely később választásokon is indult, majd tartós szövetséget kötött a kínaiak és az indiaiak legerősebb szervezeteivel, s ők így együtt 61 évig gyakorolták a hatalmat. Mahathir ennek a pártnak volt 22 évig a vezetője, s formált belőle tulajdonképpen állampártot egy szerkezetileg demokratikusnak létrehozott államban. Legitimációjának alapja azonban csak részlegesen volt demokratikusan elnyert mandátuma, igazából a maláj nacionalizmus és a fejlesztő állam keveréke, valamint a sajátos ázsiai cimborakapitalizmus volt az igazi fundamentum.
Nehezen érthető rendszer az, amelyet Mahathir annak idején kiépített, pedig érdemes megérteni, mert ez magyarázza meg mostani diadalát. A nyolcvanas években volt az úgynevezett „ázsiai értékek” ideológiájának virágkora. Attól lehetett népszerű és széltében-hosszában vitatott, mert a két ország, amelyekben keletkezett, Malajzia és Szingapúr, irigyelt sikerország lett. Malajziában ráadásul különös fénytörést kapott ez az ideológiai jelenség, mert míg az egyik oldalon a maláj nacionalizmus éppen a kínaiakkal szemben szökkent szárba, addig „az ázsiai értékeket” bátran nevezhetnénk konfuciánus, vagyis hát kínai értékeknek is. Az érdemek szerinti érvényesülés elvét, a meritokráciát nem is törte meg más Mahathir rendszerében, csak a malájok előnyben részesítése.
A siker igazi alapja viszont az a sajátos cimborakapitalizmus volt, amelyben szinte minden lényeges gazdasági döntést centralizáltak, a lehetőségekhez valóban a cimborák jutottak hozzá, de Mahathirnak csak az lehetett a cimborája, aki produkált. A kínaiaktól átvett fegyelmezettség, munkaalapúság átjárta az egyébként muszlim társadalmat, viszont a kezdetektől az élenjáró technológiák és iparágak saját megvalósításában gondolkodtak.
Érdekes szín még a történetben, hogy Orbán Viktort még csak dörzsölték, amikor Mahathir már ezerrel sorosozott. A kilencvenes évek második felének ázsiai pénzügyi válsága roppantul megviselte Malajziát is, s a nép számára okként felmutatott gátlástalan spekulánsok megtestesítője Soros György lett. A válságkezelés hozta aztán Mahathir számára egyik legnagyobb politikai csatáját is. Kiválasztott utóda, helyettese, a rendkívül tehetségesnek tartott Anwar Ibrahim a Nemzetközi Valutaalap által javasolt válságkezelés mellett volt, s bár eleinte Mahathir is, de ő hamarosan szembefordult addigi magával s az utódával is. Anwar felvette a kesztyűt, de a győzelmet a miniszterelnök söpörte be, hozzá elég nemtelen módszert választva. Az örököst szodómia vádjával állították bíróság elé, aminek bűncselekmény mivolta egyike a nem túl sok muszlim elemnek a maláj jogban.
Mahathir 22 év után, hatalma csúcsán, sikerekben pancsikolva döntött úgy, hogy nyugdíjba vonul. Ellentmondásos személyiségének fontos vonása volt, hogy közszolgának tartotta magát, ennek megfelelően élt, nem volt korrupt, nem lett dúsgazdag, s a maga normái szerint nyugdíjba is kellett mennie. Utóda is megvolt, Najib Razak, aki annak rendje s módja szerint vette át Mahathir minden pozícióját, majd küldte újabb és újabb szodómiavádakkal börtönbe Anwart.
Aztán 2015-ben kirobbant az ország legnagyobb korrupciós botránya. Az 1MDB nevű állami fejlesztési alap enyhén szólva laza pénzkezelése, gyanús pénzmozgatásai több állam hatóságainak is felkeltették a figyelmét. A számos országban zajló nyomozás kiderítette, hogy minimum 800 millió dollárnyi pénzt szippantottak át a közpénzekből Najib számlájára, s még néhányan a környezetéből is hasonló módon részesültek az állam javaiból. A több országban zajló nyomozás sajnos éppen Malajziában nem jutott eredményre.
Az otthoni vizsgálódások egészen másféle gyümölcsöt hoztak. A nyugállományú Mahathir berágott. Később többször elmondta, hogy az 1MDB-botrány csak az utolsó csepp volt a pohárban. Már egy ideje nagy visszatetszést váltott ki benne, hogy Najib mindent pénzzel intézett, mindent és mindenkit megvett, lényegében ez volt a kormányzati filozófiája. Az öreg viszont alapított egy pártot, majd elkezdett szélesebb koalíciót szervezni. Talált magának kínai pártot, indiait, muszlim csapatot és a borneóiak alternatív társaságát, s végül kiegyezett Anwar Ibrahimmal is. Az ő ellenzéki pártját, amely jelentős, de nem elégséges erőt képviselt, a felesége, Wan Azizah vezette. Ő maga börtönben volt, bár legutóbbi ideiglenes kinnlétekor a kamerák tüzében fogott kezet Mahathirral.
S a mostani események már ismertek. Mahathir új koalíciója halomra verte a régit, Najib számára megtiltották, hogy elhagyja az országot, lényegében házi őrizetben van. Anwar hamarosan királyi kegyelmet kap. A 92 éves Mahathir letette a hivatali esküt. Azt beszélik, hogy örököse az eredeti trónörökös, Anwar Ibrahim lesz.
