Nincs alku – Trump kockáztat Iránnal

Jó ideje számíthatott rá a világ, hogy Donald Trump amerikai elnök előbb-utóbb felmondja a 2015-ben Iránnal megkötött nukleáris megállapodást. Ezt ígérte már a kampányában is, és azóta sem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy közölje, előde, Barack Obama minden idők legrosszabb alkuját kötötte az iszlám rendszerrel.

2018. május 17., 21:17

Szerző:

Az Egyesült Államok kilépett az Irán nukleáris programjáról kötött sokoldalú egyezségből; de milyen következményei vannak ennek az alku többi résztvevőjére nézve? Irán azt közölte, hogy továbbra is tartja magát a vállalásaihoz. Ugyanezt mondja a többi aláíró és az EU is. Rendkívül kétséges azonban, hogy működhet-e a többoldalú megállapodás, ha a gúlából kilép a legerősebb artista, az unterman. Donald Trump sietve bejelentette, hogy intézkedett, és felélesztik a nukleáris fejlesztés miatt Irán ellen korábban bevetett szankciókat. Eszerint többek között tilos iráni kőolajat vásárolni, és kizárják Teheránt az amerikai pénzügyi rendszer használatából. Az elnök környezetének fontos személyiségei máris figyelmeztették az európaiakat, hogy kezdjenek bele iráni üzleteik felszámolásába.

Az atomalkut az Egyesült Államok belpolitikai okok miatt mondta fel. Az ok pedig maga az elnök, akinek az elmúlt 15 hónapban egyetlen fő célja volt, hogy Barack Obama örökségét mielőbb látványosan felszámolja. Így kilépett a klímaegyezményből, valamint a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezményből. Ezek, hasonlóan az iráni atomalkuhoz, többoldalú egyezmények, amelyekben más államokkal működtek együtt. Trump személyes ellensége az ilyen megállapodásoknak. Ő a kétoldalú alkuk híve, és azzal henceg, hogy ő az ilyen esetekben képes jó üzletet kötni. A mostani felmondás ráadásul felhajtási lehetőség is. Május elején kiderült, hogy az elnök környezete megbízott egy Black cube (Fekete kocka) nevű izraeli, volt hírszerzőkből alakult ügynökséget, hogy gyűjtsön terhelő adatokat azokról a szakemberekről, akik a 2015 előtti tárgyalásokat folytatták az amerikai kormány nevében.

Trump nem állította, hogy az irániak megsértették volna a megállapodást. Nem tehette, mert korábban az amerikai külügyminiszter és a vezérkari főnök is kijelentette, hogy betartják. Arról beszélt általánosságban, hogy ez rossz és veszélyes okmány, amely Iránt tömegpusztító fegyverekhez segíti. Egy félmondatban szólt arról, hogy majd valamikor az ő irányítása alatt egy jó egyezmény is megszülethet. Addig is visszaállítja a szankciókat. Magyarázata az volt, hogy Irán a terrorizmus fő támogatója, agresszív, terjeszkedő politikát folytat a Közel-Keleten, intenzíven fejleszti hadiiparát, így ballisztikus rakétáit. Ez igaz, ahogy az is, hogy az egyezménnyel távolabb került a pont, amikor esetleg hozzákezdhettek volna atomfegyver építéséhez. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrei most bejuthatnak az iráni létesítményekre. Jelentéseik szerint Irán tartja magát a megállapodáshoz.

Az Egyesült Államok kilép az iráni atomszerződésből
Fotó: MTI/AP

Az amerikai közönséget ezek az ügyek hidegen hagyják. Ám ahhoz, hogy megvalósíthassa elképzelését, előbb meg kellett szabadulnia eredeti külpolitikai stábjától. Új külügyminisztere és nemzetbiztonsági tanácsadója van. Mind a ketten az erőpolitika hívei. A héjákat kevéssé bántja, hogy a döntés veszteségeket okoz az amerikai iparnak. A Boeing nagy megrendelésre számíthatott volna, de ez eddig sem jött létre a bizonytalanságok miatt. Az Airbus megelőzte. Az amerikai kőolajipar is kimarad az iráni üzletekből, ahogy más vállalatok is. A nyugat-európaiak viszont máris ott vannak a gépjárműiparban, a gépgyártásban, a francia Total kőolajóriás nagy üzleti megállapodást is kötött. Kérdéses, hogy ezek folytatódhatnak-e. Szinte bizonyos, hogy ez újabb feszültségforrás lesz a nyugati szövetségesek között.

Obama és nyugat-európai partnerei arra számítottak, hogy a gazdasági és pénzügyi szankciók csökkentése felélénkíti az üzleti és az emberi érintkezéseket, fellendíti a senyvedő iráni gazdaságot, és ezzel valamennyire liberalizálja a rezsimet. Ezt ígérte az irániaknak második győztes elnökválasztási kampányában Hasszán Rohani is. A várt áttörés azonban nem történt meg. A kőolajeladások megindulása egy évvel a szankciók feloldása után 12 százalékos GDP-növekedést hozott, de a fellendülés, az életszínvonal-javulás elmaradt. Nem árasztották el Iránt a befektetők, nem újult meg a gazdaság sem, nem szívta fel a munkanélküliek sokaságát.

Van viszont drágaság és társadalmi elégedetlenség. A múlt év végén tüntetések voltak több iráni városban. Ezeket feltehetően a pozíciójukat féltő konzervatívok szították. Arra számítottak, hogy a drágaság a reformerek ellen fordítja a közhangulatot. A tüntetők azonban a teokratikus rendszer ellen fordultak, nők tiltakoztak a kötelező kendőviselés, az erkölcsrendőrség terrorja ellen. Voltak jelszavak, amelyek az 1979-ben elűzött sah rendszerét éltették. A rezsim vezetőit megdöbbentette, hogy tiltakoztak a közel-keleti országokban lévő iráni katonai jelenlét miatt. A társadalomban egyre több a feszültség. Látható jelei vannak az ellentéteknek Rohani tábora és Ali Hámenei legfőbb vallási vezető, valamint a forradalmi gárda parancsnoki kara körüli erők között. Az utóbbiak irányítják a külföldön bevetett erőket, a klérus kezében van az igazságszolgáltatás. A Trump-lépés ellen azonban ugyanazzal az elszántsággal kelt ki a két elit csoport. Az Egyesült Államoknak szóló szokásos fenyegetések mellett elhangzott az is, hogy Irán akár ki is léphet az atomsorompó-egyezményből.

Népi Mudzsahedek

Egyes tanácsadói feltehetően elhitették Donald Trumppal, hogy külső beavatkozással végrehajtható az iráni papi rezsim erőszakos leváltása. Az elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó és Rudy Giuliani, New York volt polgármestere, aki most Trump jogi tanácsadója, korábban meleg kapcsolatot ápoltak a Népi Mudzsahedek nevű iráni szervezettel, megjelentek a rendezvényeiken is. Ez az eredetileg muszlim indíttatású gerillaszervezet hajdan a sah ellen harcolt, és részt vett az 1979-es iszlám forradalomban. Hamarosan a papi rezsim ellenfele lett, később Irakból támadták Iránt. 2012-ig a nyugati világ terrorszervezetként tartotta számon. Állítólag hat-hétezer tagja van, és illegálisan működik Iránban is. Ma már inkább zárt szektának minősítik.

2015-ben a megállapodás ellen leghevesebben az izraeli kormány, Benjámín Netanjáhú miniszterelnök kelt ki. Hosszasan és hevesen kampányolt Amerikában az egyezség ellen, és ahol tudta, fúrta Obama politikáját, támadta személyét. Azóta is fenyeget az iráni atomlétesítmények elleni légitámadás tervével. A jelenlegi amerikai elnök elfogadta Netanjáhú retorikáját, és azonosul az Öböl-államok uralkodóinak Irán-ellenes stratégiájával.

Iránban a belső feszültségek miatt erősödnek azok az erők, amelyek mielőbb katonai akciókat indítanának a térségben. Szíria számukra most a fő front, ahol hazai hatalmukat védik. Ezért halmoznak fel ott rakétákat, fenyegetnek Izrael elleni támadással. A raktárakat, támaszpontokat, iráni különítményeket egymás után érik az izraeli csapások, és legutóbb már az irániak ellencsapással is válaszoltak. A szíriai fejlemények akár újabb menekültáradatot is indíthatnak. Erre aligha van felkészülve a világ. Irán Európához való közelségére figyelmeztetett legutóbbi washingtoni sajtóértekezletén Angela Merkel német kancellár is.