Kim Dzsung Un szinte mindent elért, Donald Trump szinte semmit nem kapott
Annak ellenére, hogy hivatalban lévő amerikai elnök először tartott kétoldalú találkozót a kommunista Észak-Korea diktátorával, az általuk aláírt nyilatkozat tanúsága szerint frázisokban merült ki Donald Trump és Kim Dzsong Un történelmi jelentőségű keddi tárgyalása a szingapúri Sentosa szigetén. Bár az amerikai elnök azzal ünnepelt, hogy hogy „rendkívül átfogó” nyilatkozat született, amely megoldást nyújt egy „nagyon nagy” problémára, a dokumentum – hívja fel a figyelmet a Guardian –, szinte semmiben nem mutat túl a már létező ígéreteken.
A találkozó fő témája az volt, hogy Észak-Korea hogyan szereli le a teljes nukleáris arzenálját, ám ezzel kapcsolatban a nyilatkozat semmiféle menetrendet vagy konkrét kötelezettségvállalást nem ír elő, mindössze Kim Dzsong Un tesz hitet mellette újra. Ennek a szépséghibája csak az, hogy ugyanezt egyszer már megtette, amikor áprilisban találkozott Mun Dzse In dél-koreai elnökkel, a most aláírt dokumentum pedig csak megismétli, hogy elkötelezett a folyamat mellett.
Az amerikaiak eredetileg azt szerették volna, ha Észak-Korea teljes, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan folyamat keretében szerel le,
a megfigyelők pedig egyértelműen a Fehér Ház kudarcának nyilvánítják, hogy ezt nem érte el.
Nem sikerült konkrét előrelépéstelőrelépni a Koreai-félsziget békéje érdekében sem. Egy mondat ugyan rögzíti, hogy az Egyesült Államok és Észak-Korea közös erőfeszítéseket tesz ezért, csakhogy a nyilatkozat nem említ olyan békeszerződést, amely felválthatná az 1950-1953 közötti háborút. Persze nem is említhet, az esetleges békeszerződést ugyanis érintett országként Kínának is szignálnia kell. Kim Dzsong Un ígéretet tett arra, hogy Észak-Korea segít az amerikai háborús foglyok maradványainak a felkutatásában az eltűntek sorsának a felderítésében.
Hogy mindebből mi lesz, az enyhén szólva kétséges, a fentiekhez hasonló nyilatkozat legalábbis született már a két ország között 1994-ben és 2005-ben is, csakhogy ezeket az észak-koreaiak szinte azonnal meg is szegték, az értelmezési különbségekből fakadó vita pedig gyorsan háborút idéző üzengetésig fajult. Ezért is visszatetsző kissé, hogy a homályos ígéretei fejében Kim Dzsong Un megkapta, amit akart, de aligha számított rá, vagyis hogy az Egyesült Államok nevében Donald Trump garanciákat adott neki Észak-Korea biztonságára. Ezek egyike – áll meglepetésre a dokumentumban –, hogy vége azoknak a hadgyakorlatoknak, amelyeket az amerikaiak minden évben megtartanak a dél-koreaiakkal a félszigeten, és amely miatt a phenjani rezsim minden évben ingerülten reagál. Teljes sikerről Kim Dzsong Un csak azért nem büszkélkedhet, mert az Észak-Korea elleni szankciókat egyelőre nem törlik el.
Mint egy sci-fi
A találkozó egy 12 másodperces kézfogással kezdődött amerikai és észak-koreai zászlók sora előtt helyi idő szerint reggel kilenckor, Donald Trump közben mondott valamit, amire az észak-koreai diktátor angolul úgy válkaszolt: Örülök, hogy találkozhatok önnel Szingapúrban. Testbeszédük alapján mind a ketten feszültnek tűntek, annak pedig, hogy rendkívüli eseményről van szó, Kim Dzsong Un azonnal is hangot is adott, tett egy megjegyzést amely szerint sokan azt hiszik, hogy ami történik, csak fantáziában létezik, olyan mint egy sci-fi.
Donald Trump ezután összesen öt órán át tárgyalt az észak-koreai diktátorral, akit a „rendkívül tehetséges ember” fordulattal méltatott. Először 48 percen át beszéltek négyszemközt a Sentosa szigetén fekvő luxushotel, a Capella könyvtárában, aztán miniszteri-tanácsadói társaságban is asztalhoz ültek, mielőtt elköltöttek volna egy munkaebédet. (Bár az amerikai elnök korábban azt mondta, bármikor szívesen leül egy hamburgerre az észak-koreai diktátorral, hamburger nem volt a menün, marhahátszín, koreai specialitásnak számító sült tőkehal és csokoládékrém viszont igen.) A második tárgyaláson amerikai részről Donald Trump mellett Mike Pompeo külügyminiszter, John Kelly kabinetfőnök és John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadó vett részt, Kim Dzsong Unt pedig Ri Jong Ho külügyminiszter Kim Jong Chol volt kémfőnök, az állampárt, a Koreai Munkáspárt főtitkárhelyettese és Ri Szu Jong, a párt nemzetközi kapcsolatok osztályának a vezetője kísérte el. Kim Dzsong Un azt mondta, kihívás lesz, de együtt fognak dolgozni az amerikai elnökkel. – Nem volt könnyű eljutni eddig. Visszatartott a múlt, régi beidegződések és előítéletek fedték el a szemünket és a fülünket, de képesek voltunk felülemelkedni rajtuk. - fogalmazott. Később aztán kibújt belőle egy kicsit a gyerek is, legalábbis valószínűleg személyesen ő kérte, hogy az amerikai elnök mutassa meg neki a csak Beast néven ismert limuzinját. Ezt Donald Trump készségesen meg is tette annak a jegyében, amit a tárgyalások előtt mondott, vagyis hogy „megtiszteltetés” találkozni Kim Dzsong Unnal, ő jól érzi magát, a találkozó pedig hatalmas siker lesz.
Szégyen
Ez az optimizmus azonban úgy tűnik, nem ragadt át az amerikai politikusokra, akik párthovatartozástól függetlenül elég távolságtartóan nyilatkoztak Donald Trump teljesítményén. Miközben a Republikánus Párt a Twitter-oldalán a Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov közötti hidegháborús olvadáshoz hasonlította a találkozót, Paul Ryan képviselőházi elnök óvatosan csak annyit mondott, az idő fogja eldönteni, hogy Észak-Korea ezúttal komolyan is gondolja-e, amit vállalt. Ezt hangsúlyozta Mitch McConnel republikánus szenátusi frakcióvezető is, hozzáfűzve, a jövőbeli tárgyalásokon dől el, hogy a phenjani rezsimet sikerül-e rávenni az ígéretei beváltására. A demokrata szenátusi frakcióvezető, Chuck Schumer eközben arról beszélt, hogy tettek kellenek, nem csak olyan lehetőségek, amelyeken a két ország vezetője együtt mutatkozhat egy-egy fotó kedvéért.
A megfigyelők és az újságírók már nem fogalmaztak ilyen finoman. Noah Rothman, a konzervatív Commentary szerkesztője egyszerűen szégyennek nevezte, ami Szingapúrban történt, és arra hívta fel a figyelmet, hogy az amerikai elnök,
a világ legnagyobb hatalmú szabad országának a vezetője a világ legnagyobb börtönének a vezetőjét kezelte egyenlő félként, egy olyan országnak a vezetőjét, ahol 200 ezren élnek kényszermunka-táborokban, és amelynek az éves gazdasági teljesítménye az Oregon állambeli Eugene-ének felel meg,
Kim Dzsong Un pedig egy véreskezű diktátor, aki kivégeztette már a féltestvérét, Kim Dzsong Namot és a nagynénje férjét, Dzsang Szong Teket, aki az apja, Kim Dzsong Il utolsó éveiben Észak-Korea de facto első embere volt. De nem nyilatkoznak hízelgően Donald Trump megnyilvánulásairól mások sem.
Jesus f**king Christ. https://t.co/B8lsyOvagk
— Daniel W. Drezner (@dandrezner) 2018. június 12.
– fakadt ki Daniel Drezner, a Tufts University professzora a hírre, hogy
a találkozón az amerikai elnök szóba hozta az észak-koreai ingatlanbefektetési lehetőségeket is.
Azt pedig az ismert konzervatív blogger és rádiós műsorvezető jegyezte meg halkan, hogy Donald Trump elődjének, a demokrata Barack Obamának a republikánusok most simán a fejét követelnék, ha leült volna egy találkozóra Kim Dzsong Unnal.
És nyilván van, akinek inkább a találkozó ténye, semmint az eredménye számít. Ilyen például – írja a New York Times – Mun Dzse In dél-koreai elnök, aki az országa és az Egyesült Államok együttműködésének egyik sarokkövét jelentő hadgyakorlat-sorozat felfüggesztése ellenére azt mondta, hogy a találkozó történelmi jelentőségű esemény volt, amely átadta a múltnak a hidegháború utolsó örökségét. Kína eközben egyszerűen vállon veregette magát, a külügyminisztere, Wang Yi legalábbis sietve emlékeztetett arra, hogy senki nem vonhatja kétségbe a pekingi vezetés szerepét a találkozó létrejöttében. Ez a kijelentés nem nélkülöz minden alapot, tavaly ugyanis Kína dobta be a köztudatba, hogy Észak-Korea lemondhatna a nukleáris arzenáljáról a dél-koreai-amerikai hadgyakorlat felfüggesztéséért. A phenjani rezsimnek jelenleg hozzávetőlegesen két tucat nukleáris robbanófej állhat a rendelkezésére, beleértve egy termonukleárisat is, és közel van egy olyan interkontinentális ballisztikus rakéta összeállításához, amely az amerikai szárazföldet is el tudja érni.
