Katalónia tárgyalni akar Spanyolországgal a függetlenségről

Nem kiáltotta ki egyoldalúan Katalónia függetlenségét Carles Puigdemont, az autonóm spanyolországi régió elnöke, de jelezte, párbeszédet akar kezdeni Spanyolországgal a függetlenség elnyeréséről az október 1-jei népszavazás nyomán – derült ki abból a beszédből, amelyet a politikus tartott kedden Barcelonában a helyi törvényhozás előtt.

Puigdemont félórás beszédet tartott. Először katalánul szólalt meg, sietve kijelentve, nem arra készült, hogy fenyegetőzzön vagy megsértsen bárkit is. A feszültséget csillapítani kell, és bár soha nem fog mindenki mindenben egyetérteni, előre csak a demokrácia és a béke útján lehet menni. És ez – fűzte hozzá – párbeszédet követel. Ezután Puigdemont spanyolra váltott. Azt állította, a katalánoknak semmi kifogásuk Spanyolország ellen, de  a kapcsolat már évek óta nem működik, és ez fenntarthatatlan helyzetet teremtett. Ezért párbeszédet akarnak kezdeni, amelynek a kedvéért elhalasztják a függetlenség kikiáltását. A beszédét azzal zárta, hogy mindenkit felelősségre kért, a madridi központi kormányt pedig felszólította, hogy fogadjon el nemzetközi közvetítést az ügyben.

A Mariano Rajoy néppárti miniszterelnök vezette konzervatív kabinet korábban az autonóm státus visszavonásával és közvetlen madridi irányítással fenyegette meg Katalóniát a függetlenség egyoldalú kikiáltása esetén. Erre Rajoynak a spanyol alkotmány 155. cikkelye Puigdemont ajánlatától függetlenül akár most is lehetőséget teremt.

Fotó: MTI / EPA / Felipe Trueba

Az október 1-jei népszavazáson a jogosult szavazók 43 százaléka vett részt, ennek a 2,28 millió embernek a 90,18 százaléka, 2,04 millió szavazó támogatta, hogy Katalónia elszakadjon Spanyolországtól. A népszavazást szinte mindenhol rendőrségi erőszak kísérte. Miközben a hatóságok szavazóhelyiségeket zártak be és szavazólapokat koboztak el, az ezt kísérő kézitusák több mint nyolcszáz sérültet hagytak maguk után.

Bár a katalán elnök eredetileg azt ígérte, hogy a népszavazás után 48 órával kikiáltja a függetlenséget, ez nem történt meg, ma pedig egy órát késett a bejelentéssel. A szivárgó információk szerint a késedelem oka a radikális, függetlenségpárti Candidatura d’Unitat Popular (CUP) volt, amelynek nem tetszett a kiáltvány szövege. A CUP képviselői nem is jelentek meg a parlamenti ülésteremben meghallgatni Puigdemont beszédét. 

Barcelona feszült hangulatban készült a bejelentésre. A parlament épülete körüli parkot, a Citadellát a hatóságok lezárták. Egy ötvenéves függetlenségpárti üzletember, Jordi Balsells Barcelonában a The Guardiannek azt mondta, szerettek volna olyan népszavazást tartani, amely ellen a központi kormánynak nincs kifogása, de most a saját útjukra kell lépniük. „Jobban félünk attól, ami mögöttünk van, mint ami előttünk áll” – fűzte hozzá.

A katalán függetlenség egyoldalú kikiáltásától a világ enyhén szólva nincs elragadtatva. Franciaország nevében Nathalie Loiseau európai ügyekért felelős miniszter hétfőn jelezte, hogy országa nem ismerne el egy egyoldalúan kikiáltott Katalóniát, és egy erről szóló felmérés szerint tárgyalásokon rendezné a helyzetet a katalánok többsége is.  Donald Tusk, az EU állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács elnöke ma egy tweetjében szintén önmérsékletre intett.  

Vasárnap Barcelonában hatalmas tüntetést tartottak Spanyolország egysége mellett. Rendőrségi becslések szerint a demonstrációra 350 000, a szervezők közlése szerint 950 000 ember ment el.

Katalóniában az emberek 46 százalékának a spanyol, 37 százalékának a katalán az anyanyelve, a többiek vagy mindkettőt annak tartják, vagy (nagyobbrészt arab) bevándorlók. A helyi használatban a spanyol nyelvet nem a nálunk ismert „espanol”, hanem a „castellano” (kasztíliai) szóval nevezik. Ez mintha azt is sugallná, hogy a katalán és a kasztíliai nyelv szabadon létezhet egymás mellett, de beszélői mindannyian az elvont „spanyol nemzet” részei. A katalánok többsége azonban ezt nem így gondolja. A függetlenségnek 37 százaléknál bizonyosan több híve van, ami azt jelzi, hogy a spanyol ajkúak egy része is szívesen élne egy Madridtól független, prosperáló Katalóniában.

Katalónia 1979-ben nyerte el az autonómiáját, amely aztán folyamatosan bővült, mígnem a kormányzó jobboldali Néppárt és az alkotmánybíróság 2010-ben egyes pontokban korlátozta az az önrendelkezési jogot, és törölte a „katalán nemzetről” szóló deklarációt is. A reakció  ellenreakciót szült, azóta pedig a katalán politikában a Spanyolországtól való elszakadás kérdése vált a legfontosabb üggyé. A 2015-ös tartományi választásokon győztes „Igen”-koalíció egyetlen összetartó követelése a függetlenség népszavazás útján történő kikiáltása lett. A másik oldalon a függetlenség katalóniai ellenzőiből alakult meg a Ciudadanos nevű jobbközép párt, amely aztán országos szervezetet is kiépített. A nagy országos pártok közül a Ciudadanos és a kormányzó Néppárt mellett a szocialista párt is ellenzi Katalónia függetlenségi törekvéseit, míg a radikális baloldali Podemos a katalán népre bízná a döntést a saját sorsáról. Vezetőjük, a karizmatikus Pablo Iglesias „korruptnak, álszentnek és értelmetlennek” nevezte a spanyol kormány október elsejei fellépését.

Az eddig vezető útról, a konfliktus hátteréről ebben a cikkünkben írtunk részletesen. 

Katalónia egyébként – és erre a beszédében Puigdemont is felhívta a figyelmet – a spanyol gazdaság motorja. Ha kikiálthatja a függetlenséget, újra kell felvételiznie az Európai Unióba, de játszi könnyedséggel felelne meg a felvételi követelményeknek. A GDP-je Magyarországénak a kétszerese, ami a beérkező turizmus illeti, Portugáliával áll versenyben, az  exportja pedig Görögország és Románia szintjén van. A katalán kérdés nem is ez, hanem az EU politikai stabilitása, ez az EU pedig Katalónia függetlenségét hivatalosan spanyol belügynek tartja.