Ír félelmek – Mit visz magával Nagy-Britannia?

2017. december 7. 19:20 - szerző: Blahó Miklós

A jövő heti uniós csúcstalálkozó sikerének kulcsát a dublini kormány tartja a kezében. A brit kilépési tárgyalások folytatásának feltételéül szabhatja, hogy már most állapodjanak meg a nyitott határok fenntartásáról. A nagy recesszióból rendkívül látványos növekedési mutatókkal kievickélő Írország számára ez létkérdés, máskülönben a Brexit legnagyobb vesztese lehet az Európai Unióban.

A Fianna Fáil párt, amely ellenzékben van ugyan, de kívülről támogatja a Fine Gael párt által vezetett kisebbségi kormányt, bizalmi szavazást kezdeményezett Frances Fitzgerald kormányfőhelyettes ellen. Mint most újabb részletek kiszivárgása nyomán egyértelműen bebizonyosodott, Fitzgerald igazságügyi miniszterként még 2015-ben nem tett semmit az ellen, hogy a rendőrség visszásságait, hiányosságait feltárni szándékozó és közérdekű bejelentést tevő Maurice McCabe őrmestert a felettesei lejárassák. A bizalmi szavazás előtt néhány órával azonban a megtámadott politikusnő, aki most a kormány második embere volt, lemondott, így nem kellett kiírni a választásokat decemberre. Írország tehát nem engedte meg magának az előrehozott választással fenyegető kormányválságot. A politikai erők demokratikus érettségét bizonyítandó sokkal fontosabbnak ítélték a gazdaság jövőjét érintő brüsszeli Brexit-egyeztetéseket egy miniszter magyarázkodásánál.

Nagy kő eshetett le a tekintélyében azért meggyengült Leo Varadkar miniszterelnök szívéről is, hiszen a jövő héten keményen kell képviselnie az ír érdekeket a brüsszeli csúcson. A Brexit két, jelenleg tárgyalt alapkérdésében előreléptek a brit és az uniós tárgyalók. Az állampolgári jogok hosszú távú rendezésében a megállapodás felé haladnak, s London elismerte, hogy százmilliárd eurós kötelezettsége áll fenn az EU-val szemben, és nettó alapon ennek felét ki kell fizetnie. Így már csak egy, de annál bonyolultabb téma maradt a napirenden: mi legyen az ír határral? Ha Dublin úgy véli, hogy megfelelő a brit javaslat, akkor a csúcson a részt vevő állam- és kormányfők beleegyeznek, hogy a Brexit folyamata a következő szakaszába lépjen. Elkezdhetnek ekkor diskurálni az átmeneti időszakról és a jövőbeli kapcsolatokról, ideértve a kereskedelmet is. Az uniós tagországok támogatják azt az ír álláspontot, hogy az Egyesült Királyság már most tegyen ígéretet a nyitott határok megőrzésére. Ezt azonban könnyebb kérni, mint teljesíteni, hiszen Londonnak most kellene pontosan tudnia ehhez, hogy a kiválás után miképpen kötődik majd az Európai Unióhoz.

Az északír feszültség feloldása óta és általában az unióban igen jó ír–brit viszony alakult ki, amelyet most mérgez ez a nagyon is húsba vágó vita. Az ír gazdaság, amely az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) támogatásával, de alapjában a szigetország lakóinak őszinte megújulási készségére alapozva, a jó minőségű állami intézmények révén hihetetlenül sikeresen lábalt ki az ingatlanpiaci és pénzintézeti válságból. Most azonban az Európai Bizottság őszi és az OECD friss előrejelzése szerint is lassul a növekedés, jórészt a Brexit okozta bizonytalanság és az emiatt esetleg elapadó beruházások miatt.

Fotó: MTI/EPA

A bővülés irama három százalék körüli szintre eshet vissza 2019-re, miután – a multinacionális vállalatok termelésáthelyezési taktikája miatt is – a gazdaság a 2014–2016-os időszakban csaknem negyven százalékkal, példa nélküli ütemben gyarapodott. A kivitel megugrása, a belső fogyasztás élénkülése, a bankok rendbetétele után 2014-ben 8,3, 2015-ben 25,6, 2016-ban 5,1 százalékkal ugrott meg a bruttó hazai termék (GDP) értéke a hivatalos statisztikai adatok szerint, és idén is négy-öt százalékos iram várható. Vagyis az ír gazdaság ismét az unió egyik leggyorsabban, ha nem a leggyorsabban növekvő országává vált, hasonlóan a nagy recessziót megelőző évekhez, amikor kelta tigrisnek nevezték a bőséges külföldi tőkebefektetések nyomán egyre modernizálódó és rugalmas ipara és szolgáltató szektora miatt.

Az egyik fő piac, a brit viszont hamarosan zártabbá válhat, ha London otthagyja az egységes belső piacot és a vámuniót. Írországnak egyetlen szárazföldi határa van, az Észak-Írországtól elválasztó vonal. Ez most teljesen nyitott, semmi sem akadályozza az emberek és az áruk szabad mozgását. Köszönhető ez egyrészt az uniós szabályozásnak, másrészt pedig az utazási térségről szóló kétoldalú megállapodásnak és az Észak-Írország belső helyzetét rendező belfasti egyezménynek. Ha viszont most visszaállítanák a határellenőrzést a Brexit után, az költséges csapást mérhetne az ír gazdaságra, megnehezülne a kereskedelem, az áruszállító kamionok egymásba érhetnének. S persze nemcsak a szárazföldön, hanem a kikötőkben is.

London azzal nyugtatja Dublint, hogy csak semmi pánik, minden megoldódik, a határ úgy marad, ahogy ma van, de persze ez majd akkor derül ki, amikor a Brexit-tárgyalások végére érnek. Az ír kormánynak ezért ez kevés. Érthetően többet akar, mégpedig egyértelmű elkötelezettséget. Zavarba ejtő, hogy a megkérdezett brit politikusok összevissza beszélnek. Például Karin Wheeler, aki a határügyekért felelős a brit kormányban, nem tud válaszolni a faggatózásra, hogyan is állnak a dolgok. Liam Fox kereskedelmi miniszter azzal érvel, hogy erről csak később lehet érdemi döntést hozni. A színfalak mögött azért zajlanak puhatolózó tárgyalások azt célozván, hogy a jövő heti csúcs közleményébe elfogadható szöveg kerüljön. Most minden szem Theresa May brit kormányfőre szegeződik.

A The Irish Times szerint elképzelhető, hogy az Egyesült Királyság az egységes belső piac és a vámunió résztvevője marad. Ez ideális megoldás lenne az íreknek, de London nem tudná korlátozni a munkaerő szabad mozgását, ami a feltett célja. Felmerült, hogy az Egyesült Királyságon belül csak Észak-Írország tartsa magát továbbra is minden tekintetben a közös uniós szabályozáshoz. Theresa May ezt, a Dublinnak is tetsző javaslatot vitte magával Brüsszelbe hétfőn, amikor Jean-Claude Juncker bizottsági elnökkel tárgyalt. Ezt az alkut azonban egyelőre ellenzi a torykat parlamenti többségben tartó északír DUP párt. Elképzelhető azonban, hogy a kiválási folyamat végén a maihoz hasonló kereskedelmi együttműködési keretet vázolnak fel, de ez meg azt a kérdést veti fel, hogy miért és miből is lép ki London. De az EU-nak esetleg el kell fogadnia, hogy az angolok akadályozzák a munkaerő szabad mozgását a belső piacon, a brit kormánynak meg azt, hogy nem köthet az unió nélkül harmadik országgal külön kereskedelmi egyezményt.

S persze az EU-ban nem szokatlan módon haladhatnának úgy is az egyezkedések, hogy majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Ám Michel Barnier, aki az EU részéről a Brexitről egyeztet, jelezte, hogy Írországnak különleges bánásmódban kell részesülnie. Annyi már most, egy bő héttel a csúcs előtt is sejthető, hogy az ír–északír határon az emberek továbbra is szabadon kelhetnek át, az áruk mozgását pedig esetleg nyomon követhetnék elektronikusan, hogy ne alakuljon ki torlódás az esetleges ellenőrzés esetén sem. S szó van arról is, hogy az ír határkérdést egész egyszerűen külön kezelnék, és állandóan napirenden tartanák, hogy ezzel is Dublin félelmeit enyhítsék.