Hova vezet a Trump-féle új világrend?

– Többen szavaztak Hillary Clintonra, mint Donald Trumpra, ettől függetlenül a választás győztese Trump, mert Amerikában nem a voksoló polgárok,  hanem csak az elektorok többsége számít. Ezt azért – pláne  most –  roppant nehéz megemészteniük azoknak a millióknak, akik ugyanazt vallják, mint Robert de Niro, tudniillik Donald Trump önmagában véve egy nemzeti tragédia. Igazságos ez a választási rendszer?  

– Nem igazságos, ezzel mindenki tisztában van. Mégsem látunk komoly változtatási szándékot sem az egyik, sem a másik párt részéről. Valószínűleg azért nem, mert egyrészt ez a szisztéma egyformán jó vagy egyformán hátrányos mindkét párt számára. Akár fordítottan is alakulhatott volna ez a választás: Hillary Clinton nyeri az elektorok, Donald Trump a voksok többségét. Másrészt ezt a rendszert írja elő az Alkotmány. Márpedig az amerikai alaptörvény eredeti  betűinek következetes tiszteletben tartása kétszáz éve mindig több jót, mint rosszat hozott és hoz erre az országra.  Ezen az „alkotmányos dogmatizmuson” lám, az  sem változtatott, hogy az ezredfordulón tartott, drámaivá kerekedett választásokon a demokrata  Al Gore-t félmillióval több amerikai támogatta országosan, mint a republikánus  George W.  Busht, mégis  ez utóbbi lett az elnök. Ugyanis csak és kizárólag az az ötszáz darab voks számított, amennyivel – nagyon nyögvenyelősen és sokak által megkérdőjelezetten – Floridában győzött. Ez a minimális differencia bizony történelmet írt.

Ian Bremmer
Forrás: eurasiagruop.net

– Ez a mostani is történelmet fog írni?

– Igen – minden előjel erre utal. Az már történelmi, pontosabban történelmileg precedens nélküli, hogy az egyik elnökjelölt előre jelezte:  ha nem ő nyer, akkor annak csak csalás lehet az oka.  Trump a kampányban végig manipuláltnak, csalárdnak titulálta ezt a választási szisztémát, még november 7-én is  beszélt erről több gyűlésen.

– Azt a szisztémát nevezte tehát csalárdnak, amelynek alapján ő lett végül az Egyesült Államok 45. elnöke.

– November 9-re virradóra  már a világ legigazságosabb rendszereként méltatta azt, amit harminchat órával korábban világ  a legigazságtalanabbjának nevezett. Trump megválasztása körül minden abszurditás: tisztességesen, egyenesen gondolkodó, törvénytisztelő, adóikat precízen fizető, munkahelyeiket féltő, hazafiasan gondolkodó amerikai kisemberek milliói, munkások, alkalmazottak juttattak be a Fehér Házba egy olyan embert, aki soha az életében nem fizetett rendesen adót, sőt ennek az ellenkezőjét dokumentálta a sajtó: két évtizeden át tartó, szisztematikus adócsalás róható fel neki. Egy olyan embert, aki mindig is  gúnyt űzött a  törvényekből, aki dollármilliókat kaszált egy a nevét viselő, valójában sosem működött egyetem létrehozásával.  Egy olyan emberre bízták a Fehér Házat, akinek vállalkozásai hatszor jutottak csődbe. Ezen csődökön ő maga mindig nyert, de eközben alkalmazottainak  tízezrei veszítették el állásukat. Az amerikai hadsereg sok százezernyi veteránja és milliónyi aktív katonája annak tudatában választotta őt elnökké – ami a  hadsereg főparancsnoki címével jár együtt – hogy tudhatta: Donald Trump azért nem volt sosem katona, mert kiügyeskedte, valószínűleg megvásárolta  magának, hogy ne legyen az, szóval meglógott a katonaság elől.

– Az is abszurditás, hogy a New Yorki-wall streeti gazdagok spekulációit mélyen megvető  vidéki amerikaiak és a nagyvárosok munkáskerületeiben élők úgy tekintettek rá, mint aki közibük való. Holott az az ember éppenséggel a „bűnös” New Yorkból származik, éppenséggel igazi ingatlanspekuláns, és életében korábban csak akkor járt az amerikai vidéken, amikor valahol új golfpályát nyitottak. Bányászok, ipari munkások közé most, hetvenévesen csöppent életében először.

– A rá szavazók  ráadásul korábban – különösen az iparvidékeken élők, például  az autógyári munkások – tradicionálisan demokrata párti, ha úgy tetszik baloldali családok sarjai, világéletükben a demokratákra szavaztak.  Csakhogy mára totálisan kiábrándultak. Különösen az általuk álszentnek és önzőnek, pénzéhesnek, elvtelennek tartott Clinton családból. Trump pontosan azt mondta ki jó hangosan és naponta rákontrázva, amit az amerikai Közép-Nyugat lakói  és általában mindazok éreznek, akiknek másfél évtizede stagnál vagy csökken a jövedelme, hogy „a Clinton klán a világ legkorruptabb csapata, amelyet a Wall Street finanszíroz, a bankárok, hedge-fundok érdekeit képviseli, de nem az amerikai népét. A népet, mármint az eredendően amerikai, és főként fehér bőrszínű amerikaiakat, pedig hagyja lesüllyedni, kisemmizni. Eszközül ehhez  a betelepítendő migránsok millióit használja fel”. Hillary férje, Bill Clinton ősbűneként róják fel, hogy annak idején  belevitte az országot a Mexikóval és Kanadával kötött szabadkereskedelmi megállapodásba, a NAFTA-ba, amely – a közfelfogás szerint – amerikai munkahelyek százezreinek feladásához, felszámolásához, külföldre szivattyúzásához vezetett.

 – Ebből levezethető ugyebár, hogy az új kormánynak esze ágában sem lesz szabad kereskedelmi megállapodást kötni Ázsiával és Európával?

– Trump Amerikája merőben mást fog sugallani önmagáról a világ felé, mint Obama Amerikája. Sok minden függ persze attól, hogy milyen összetételű csapatot szervez maga köré az új elnök, de elképzelhetetlen, hogy ne „héják” töltsék be a kulcspozíciókat a védelmi és a külügyi tárcánál és ne protekcionisták legyenek azok, akik a kereskedelem és a külügyek felett rendelkeznek. Ez lefordítva a következőt sejteti: kíméletlenül, legalábbis látványosan fogunk harcolni a kiszemelt, kiválasztott, egyébiránt valóban létező ellenségek, mindenekelőtt az Iszlám Állam ellen, másrészt a világtól függetlenül, befelé fordulva, a világ többi országának érdekeire fittyet hányva, a magunk önző  útját fogjuk járni környezetvédelemben, a világkereskedelemben egyaránt. Komolyan veendő, hogy komoly adókedvezményben részesülnek azok, akik itthon tartják a termelést, hazai munkaerőt alkalmaznak és komoly büntető adókba fognak ütközni azok a nagyvállalatok, amelyek – például az autógyárak – más országokba telepítették át a gyártást, az összeszerelést. Elképzelhető, hogy ideig-óráig mindettől jobban, magabiztosabban fogják érezni magukat a lesüllyedt kisvállalkozók, az alkalmazottak, közülük is a „színes” migránsok számának emelkedésétől rettegő gyári munkások. Egyfajta – időleges – ipari reneszánsz is bekövetkezhet, amely azonban az új, a környezetkímélő, ámde minimális munkaerőt igénylő technológiák háttérbe szorulásával jár együtt. Ezen nem kizárható, sőt várható fejlemények megszilárdíthatják Donald Trump hatalmát, még erősíthetik is népszerűségét, visszafogottságra inthetik a vele megbékülni nem szándékozó sok milliónyi amerikait.

 – Mindebből a későbbiekben azonban – feltételezem – kereskedelmi háborúk robbanhatnak ki.

– Igen, ez a fajta gazdasági izolacionizmus – amely ellentmond a globalizáció minden eddigi eredményének, s amelyből végső soron Amerika is csak profitált, a fejlett világon belüli békességet jelenleg közvetlenül leginkább fenyegető veszély, amelynek komoly  geopolitikai következményei elkerülhetetlennek látszanak.

Donald Trump Amerikája minden előjel szerint nem csak szavakban, hanem tettekben is újfajta világrend kiépítésén fog ténykedni. Megtehetik, mert a republikánusoké lett nem csak a Fehér Ház, hanem a Képviselőház és a Szenátus is.  Ebben a rendben az Egyesült Államok számára csak azok az országok lesznek lényegesek, amelyek nagyok, nemzetállamszerűen működnek és komoly katonai erővel bírnak: Oroszország, Kína, Nagy Britannia, Izrael. Trump a klasszikus, a megfogható, a kemény erőt tiszteli, az értékek mentén való politizálás számára értelmetlenség, időpocsékolás, álszenteskedés.  Az Európai Uniót – mivel Trumpék szemében az  nem jelent globális  erőközpontot és nem látnak benne kohéziót – vélhetőleg marginális jelentőségűvé degradálja az új amerikai kül-és biztonságpolitikai irányítás. Nagy-Britannia az egyetlen európai ország, amelynek erejét tiszteli Donald Trump, annál is inkább, mert ez az egyetlen európai hely, amelyet közelről ismer, s amely ráadásul kiszabadította magát az EU-ból. Kína viszont kemény ellenfélnek ígérkezik az új Amerika számára, mindazonáltal Peking is csak a kemény erőt tiszteli, tehát Trumpban a kínaiak is az emberükre akadtak.

Moszkvával – Putyin Trump-pal szembeni eredendő jóindulatában méltán bízva – gyümölcsöző együttműködés alakulhat ki a Közel-Keleten, különösen Szíriát illetően. Ez a fajta közel-keleti újrarendeződés, melynek része lehet Asszad rendszerének helyreállítása, megfelel Izrael kormánya érdekeinek. Trump első diplomáciai lépéseinek egyikeként – az arab világ felé erőt demonstrálandó – át fogja helyeztetni az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból Jeruzsálembe, de jure elismerve azt Izrael örök és egységes fővárosaként.

– Elképzelhető-e, hogy az új Washington folytatja azt a hagyományt, hogy számon kéri az emberi jogok helyzetét, a demokratikus szabadságjogok állását más országoktól, egyebek között olyan szövetségesektől, mint amilyen Törökország vagy akár Magyarország?

– Ennek az esélye a nullához közelít.