Ausztria jobbra tart – Botrány a piszkos kampány miatt
Sebastian Kurz diadalmenete már jóval korábban megkezdődött. A Néppárt megmentőjének tekintett, alig 31 éves politikus, aki 2013 óta a koalíciós kormány integrációért is felelős külügyminisztere, ismét a csúcsra hozza a tavaszig esélytelennek tartott, múltbéli nagyságán kesergő, elöregedett kereszténydemokrata Néppártot (ÖVP). Kurz a már jó ideje a nem túl sikeres pártvezető, Reinhold Mitterlehner titkos utódának számított, mégis sokakat meglepett, hogy az elnök vártnál korábbi, májusi lemondásának pillanatában azonnal kész programmal vette át a vezetést. A rossznyelvek szerint szorgos munkatársaival hónapok óta ezen dolgozott. Kérdés, lehet-e zokon venni effajta tervszerűséget a feladatára tudatosan készülő politikustól.
Sebastian Kurz teljhatalmat kért és kapottKurz meghökkentő feltételeket szabott, olyanokat, amelyekről senki sem gondolta, hogy elfogadhatják. Teljhatalmat kért és kapott. Egyebek mellett fenntartja magának a főtitkár és a kormánytagok kinevezésének jogát, döntéseihez nincs szüksége elnökségi jóváhagyásra, szabad kezet kap a koalíciós tárgyalásokhoz, ő szabja meg a párt politikájának irányvonalát. És nehogy valaki figyelmen kívül hagyja az ÖVP tervezett teljes átalakítását, új néven indítja a pártot a kampányba: Liste Sebastian Kurz – die neue Volkspartei (Sebastian Kurz-lista – az új Néppárt). A folyamatosan hanyatló ÖVP vezető testületei az életben maradás reményében mindenben meghajoltak az ifjú vezér akarata előtt. Október 15-én eldől, igazuk volt-e.
A magát liberális keresztényszocialistának nevező, irányváltást és mindenkinek egyenlő esélyt ígérő Kurz ugyanilyen tudatosan vetette bele magát a kampányba. Nyitott listája kívülről is befogad minden arra érdemes jelentkezőt. Jöttek is tömegesen. Nem kétséges, hogy pontos és kőkemény terve van a győzelem és a kormányalakítási megbízás esetére is.
A külügyminisztériumban dolgozók mesélik, hogy kinevezése pillanatától, már másnap minden Kurz körül forgott, az ő céljait követte. A győzelemre minden esélye megvan. Jó tíz százalékponttal vezeti a mezőnyt, és ellenfelei sem reménykedhetnek abban, hogy hibázik. Igaz, programjának adócsökkentési és egyéb populista ígéretei kimutathatóan csak a magasabb jövedelműeknek használnak, viszont jól hangzanak.
A nem kevés televíziós vitában – az idén a közszolgálati ORF mellett két magáncsatorna is beszállt a „mindenki mindenkivel” körforgásába –
az győz, aki jobban csavarja a szót. És ebben Kurz nagymester. Ahogy a minap a Zöldek listavezetője jelezte, képes bármely téma felvetésekor egyetlen perc alatt ráterelni a szót kedvenc mondandójára, mit tesz Isten, a migránsokra.
Ha e téren nem osztja is teljesen keleti szomszédjának brutálisan elzárkózó álláspontját, és a valóban háború elől menekülőket befogadással kecsegteti, helyesli az illetéktelen betolakodók elleni kemény fellépést. Bár nem EU-ellenes, de szembemegy Brüsszellel. Emiatt persze a Szabadságpárt (FPÖ) feje fáj leginkább, mert az ő témájukat nyúlja le. Közben persze hozzájuk közelít. Nem véletlen a feltételezés, hogy Kurz szívesen lép majd koalícióra a Szabadságpárttal. Utóbbi számára ez rég vágyott lehetőség, ám ezzel elveszítheti saját arculatát.
Heinz-Christian Strache FPÖ-elnök már csak ezért is kénytelen volt végre előállni gazdasági programmal. Mindenkinél nagyobb adókedvezményeket ígér, igaz, a költségvetési forrás előteremtését a szociális kiadások jelentős lefaragásával képzeli el. Ami természetesen elég furcsa egy olyan párttól, amely magát a nép, az elesettek védelmezőjeként tünteti fel. Cserébe viszont szívesen vádolja minden rosszért az idegeneket és az Európai Uniót, igaz, mostanában mintha háttérbe szorulna az esetleges kilépés gondolata. A kormányba kerülés karnyújtásnyira van, az osztrákoknak láthatóan elegük van a szociáldemokrata–néppárti úgynevezett nagykoalícióból, amelynek megismétlése ellen Strache vehemensen harcol. Ebben is egyezik a véleménye Kurzéval egyébként. Persze még SPÖ–FPÖ közös kormányzásra is van példa, méghozzá Burgenlandban, ahol október elején éppen ezt erősítették meg a szavazók a helyhatósági választáson.
És hogy eközben mit tesz, mit tehet a regnáló kancellár, Christian Kern, aki egy ideig a szociáldemokraták reménysége volt? Sokan őszintén hiszik, ráadásul bizonyított is, hogy fogalma sem volt a Silberstein által hátrahagyott, és a párt mára már megnevezett tagjának jóvoltából tovább működtetett lejárató Facebook-oldalakról. Ezek egyike hamis, rasszista, antiszemita kijelentéseket adott Kurz szájába. Az ilyesmi azonban Kurztól távol áll. A másikat, a Kurz „valós lényét” hazug állításokkal „leleplező” oldalt nagy ravaszul úgy állították be, mintha az FPÖ állna a háttérben. Hátha ezzel az FPÖ-től is elriasztanak szavazókat. Ausztriában a piszkos kampány nem szalonképes.
Ha Kern nem tudott is az oldalakról, kampányfőnöke sáros lehet, hiszen a botrány kirobbanásakor azonnal lemondott. Az oldalakat működtető, ma már felfüggesztett Paul Pöchhacker az ő beosztottja volt. Kern ostobaságnak nevezte az oldalak működtetését, ám tény, nem vet jó fényt a pártelnökre, hogy nem tudja, mi megy a kampányának hátterében. Szociáldemokrata körökben nagy hibának tartják, hogy Kern a vezetés átvételekor nem hozta magával saját embereit, akikben száz százalékig megbízhatna. Miben reménykedhet még a kancellár? Talán hogy az osztrákok emlékeznek még, milyen tiltakozási lavinát és kirekesztést indított el 2000-ben a néppárti–szabadságpárti koalíció, Wolfgang Schüssel és Jörg Haider paktuma. Ez azért halvány reménysugár.
Bár az EU ma sem örülne, a jelenlegi környezet más, mint a 2000-es, ráadásul az akkori szankciók hatástalanok voltak.
Kern mindenesetre mintha felocsúdott volna. Szakított eddigi visszafogott, a többiekénél elegánsabb stílusával a vitákban. Igaz, ez a támadó hangnem neki kevésbé áll jól, mint a vitapartnerek némelyikének. A tévés vitákban egyébként nagy csúsztatásokra nincs lehetőség, mert a csatornák két szakértőt is alkalmaznak. Egyik a tartalmi kérdéseket elemzi, a másik az elhangzott tényeket ellenőrzi, és alig egy óra múlva adásban ismerteti a kutatás eredményét. Vagyis hiába állítja Kurz, hogy külügyminiszteri kinevezése óta többszörösére emelkedett a válságövezetekben élők megsegítését célzó segélyalap, a szakértő jelzi, hogy a folyamat éppen csak megkezdődött, és az említett összeget jó pár év múlva éri el. Vagyis a menekültáradat megfékezéséhez majd csak később járulhat hozzá. A helyreigazítás persze aligha befolyásolja a kijelentés pillanatnyi hatását.
Az osztrák gazdaság mellesleg remekül teljesít. A két független kutatóintézet most javította a növekedési mutatót 2,6, illetve 2,1 százalékra, de ezt sem írják a regnáló kancellár javára. Az emberek inkább a munkanélküliségről beszélnek, pedig ez is csökkent.
Azt meg természetesnek tartják, hogy a 14. havi fizetést és nyugdíjat és e plusz kéthavi jövedelem kedvezményes adóztatását még a válság idején sem fenyegette veszély.
Panaszkodnak viszont a menekültekre, akik jövedelem hiányában egyelőre ugyanannyi szociális segélyben részesülnek, mint a hasonlóan nincstelen osztrákok. A három nagy vagy inkább középpárton kívül, amelyek között a kormányzás sorsa eldől, még hét lista indul. Ők a futottak még. A Zöldek két meghatározó egyéniség távozása után reszkethetnek a bejutásért. Eva Glawischnig elnök visszavonult a politikától, a visszaélések nagy leleplezője, Peter Pilz pedig saját listán indul. Az Új Ausztria és Liberális Fórumtól (Neos) a Kurz-lista szipkázott el értékes tagokat, pedig korábban több néppárti politikus menekült hozzájuk, hátat fordítva az akkor örök vesztesnek tűnő ÖVP-nek.
Lefutott választás persze akkor sincs, ha most annak tűnik. Otthon maradhatnak néppártiak, akik úgy érzik, Kurznak nincs már szüksége a szavazatukra, és megszánhatják Kernt az FPÖ felé kacsingató szociáldemokraták. Vagy éppen elriaszthatja őket, hogy Kern az ellenzéki szerepre készíti a pártot. Fordulhatnak az FPÖ felé, amelynek híveit viszont az ÖVP térítheti el. Végleges eredményt 16-án hirdetnek, a kormányalakítási huzavona pedig csak akkor kezdődik.
Kampány és mocsok
Az osztrák választási kampányban két olyan Facebook-oldal indult, amely Sebastian Kurz néppárti miniszterelnök-jelölt hamis hírekkel való lejáratását tekintette hivatásának. Az oldalakat Tal Silberstein, a szociáldemokraták által foglalkoztatott izraeli kampányguru megbízásából Peter Puller működtette. Amikor a turpisság kiderült, s a botrány kirobbant, az SPÖ felbontotta szerződését Silbersteinnel, s elvileg az oldalak megszűntek. Puller bevallása szerint azonban százezer eurós ajánlatot kapott az ÖVP-től, konkrétan éppen Kurz hivatalától, hogy folytassa a lejárató oldalak feltöltését.
A szociáldemokraták új kampányfőnöke gyorsan átlátta, hogy a Néppártnak az a célja, hogy egy neki megfelelő időpontban majd leleplezhesse az SPÖ sötét módszereit. Puller nyilatkozata után 24 órával finomodott a történet: már nincs szó az oldalakról, a megbízatás csak az SPÖ köreiből szerzett bennfentes információk továbbítása lett volna. A kapcsolatfelvételt SMS-ek igazolják, amelyeket Kurz sajtósa Pullernek küldött.
Az ÖVP magyarázkodik és támad. Puller azt állítja, nem is reagált a megkeresésre, de nem zárja ki, hogy mások is kaptak ilyen ajánlatot az ÖVP-től. Viszont megerősíti, hogy Christian Kern szociáldemokrata kormányfő nem tudott semmiről, sőt a közben sebtében lemondott kampányfőnök sem. Kurz azonnal tagadott, perrel és parlamenti vizsgálóbizottsággal fenyegetett. Az SPÖ maga is bevonná a bíróságot.
Újabb 24 óra után egy másik szálon új bűnbak került előtérbe, mégpedig az SPÖ és Silberstein levelezését fordító és az infókat állítólag a sajtónak kiszivárogtató tolmácslány. Neki állítólag Silberstein egy másik embere kínált volna pénzt a hallgatásáért, ugyancsak az SPÖ tudtán kívül. A párt pedig felháborodott, mert kampányát lépten-nyomon elárulják. Azzal fenyegetőznek, hogy majd megóvják a választás eredményét. Lapzártánkkor még hétszer 24 óra van a választásokig, ki tudja, hány csontváz esik még ki addig a szekrényből.
Sz. J.
