A szélsőjobboldal erősödése Németországban

A tavaly őszi németországi parlamenti választáson csaknem hatmillióan szavaztak az Alternatíva Németországért (AfD) nevű új, szélsőjobboldali pártra. Addigra egyébként már a tizenhatból tizennégy tartomány parlamentjébe is bejutott, a keletiekben pedig a képviselők negyedét adja. A derűlátók szerint a párt már túl van zenitjén, de több a borúlátó, aki úgy véli, jelenléte tartós, sőt sokak szerint új, szélsőséges néppárt érik, amely még több szavazót visz majd el a kereszténydemokratáktól csakúgy, mint a baloldaltól.

2018. március 16., 19:37

Szerző:

Az új néppártról szóló prófécia elég ijesztő. Az AfD-hez részben hasonlítható szélsőséges mozgalom, a neonáci NDP utoljára a hatvanas években ért el sikereket, ráadásul a mostaninál jóval mérsékeltebbeket. Sommásan újnácinak a meglehetősen összetett AfD aligha nevezhető, de egyes vezető figuráinak kijelentései egyértelműen azok. Nem világos még viszont, hogy a 2013-ban eredetileg Európa-szkeptikus és jobboldali-liberális jelszavakkal induló tömörülés végül mivé alakul és hogyan politizál majd a Bundestagban. Oda NDP-politikus soha nem került be, most pedig az AfD a szavazatok 12,6 százalékával, 92 mandátumával a harmadik legerősebb frakciót adja. Ráadásul most, hogy újraéled a CDU-CSU és a szociáldemokraták nagykoalíciója, a legnagyobb ellenzéki erő lesz, amelynek fontos pozíciók járnak.

Az első csatáknak már tanúi lehettünk, s elég aggasztók voltak. Megmutatták, kik a jövevények, és súlyos kérdéseket vetettek fel. Az új Bundestag első ülését a szokások szerint a legidősebb képviselő nyitja meg. Ő most a 77 éves Wilhelm von Gottberg lett volna az AfD-ből. Az arisztokrata sarj korábbi életében, mint a párt sok más híve is, a CDU tagja volt. A határőrség akadémiáján tanított, és nevét akkor ismerte meg a szélesebb nyilvánosság, amikor mítosznak nevezte a holokausztot.

A demokrata többség ezért úgy döntött, hogy más legyen a nyitóülés szónoka. Hasonlóan járt Albrecht Glaser, az AfD egyik alapítója. Őt a Bundestag egyik alelnökének jelölték. Ilyen tiszt minden parlamenti pártnak jár. Ezt nem is vonta kétségbe senki. Azt azonban igen, hogy olyan ember vezethessen német parlamenti üléseket, aki szerint az iszlám nem vallás, hanem ideológia, és nincs különbség muszlimok és iszlamisták között. Glaser jelölését a többi frakció sorban három szavazáson utasította el.

Harc folyt továbbá a parlamenti bizottságok vezetése körül is. Itt sem vitatta senki az AfD jogát bizonyos számú poszthoz, de azt már igen, hogy a kulcsfontosságú költségvetési bizottság élére bizonyos Peter Boehringert jelöljék. A közgazdász a Németországot is irányító „titkos, szabadkőműves világelit” uralmáról szóló nézetek hirdetője, emellett szó szerint lekurvázta a kancellárt. A titkosszolgálatokat ellenőrző igen fontos bizottságba Roman Reusch volt az AfD jelöltje. Korábban osztályvezető főügyészként dolgozott Berlinben, s még aktív volt, amikor kijelentette: „Ha a két nagy párt így folytatja, húsz éven belül tönkreteszik az országot, idegen többség, iszlám köztársaság lesz itt.”

Fotó: MTI/EPA

Az AfD immár milliós szavazótáborának többségét munkások és munkanélküliek, kisemberek, segélyen élők adják, sokan tavaly először szavaztak. Ugyanakkor a vezetésben jól képzett diplomásokat, köztük jónevű családok leszármazottait is találjuk. Az Oldenburg hercegi házból származik például Beatrix von Storch. Az ügyvédnő szerint „Merkel a háború utáni korszak legnagyobb jogsértője”, és „az a kérdés, létezik-e majd még Németország, amelynek utolsó reménysége az AfD”. Középiskolai tanár volt képviselőségéig Björn Hocke, aki egyebek mellett azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kijelentette: „Mi vagyunk a világ egyetlen országa, amely a szégyen emlékművét telepítette a saját fővárosába.” Nevezetesen a berlini holokauszt-emlékművet értette alatta, hozzátéve, „180 fokos fordulatra van szükség az emlékezetpolitikában.” Ezt még sok párttársa is kontraproduktívnak tartotta, de a Höcke kizárását célzó javaslatot elutasították.

Két fő védelmezője, Jörg Meuthen és Alexander Gauland most az AfD vezetői. Az előbbi közgazdász, főiskolai tanár, az utóbbi 77 éves jogász, a CDU tagja volt, és vezető posztokat töltött be az államigazgatásban. Nevét akkor kapta fel a média, amikor kijelentette: Aydan Özoguzt, az SPD török származású képviselőnőjét „Anatóliában kellene megsemmisíteni”. A párt egyik legismertebb arca, Alice Weidel, a 39 éves frakcióvezető férfias keménységéről ismert. Aligha véletlenül, hiszen nyíltan vállalja leszbikusságát és színes bőrű élettársát, ezzel alkalmasint egyedül áll a legkonzervatívabb családelveket hangoztató, antifeminista pártjában. Közgazdász, pályáját a Goldman Sachsnál kezdte, a kínai nyugdíjrendszerről írta doktori értekezését, majd tanácsadó céget alapított. Jó szónok, szívesen és hatásosan provokál tévévitákban, és nem sikerült megcáfolnia, hogy korábban írásban „kultúraidegen” népeknek nevezte a romákat és az arabokat. Pártjának programjával összhangban Németországnak az euróövezetből való kilépését hirdeti.

Az egyértelműen nacionalista AfD tüntetően nem vett részt a történelmi német–francia megbékélés évfordulójának ünnepségén, és közölte, nem támogatja Merkelnek és Macronnak az együttműködés további kibontakoztatására irányuló tervét. Minden jel arra mutat, hogy az új parlamenti párt hasonlóan agresszíven lép fel a Bundestagban, olyan alpári hangnemben, amilyenre még nem volt példa az NSZK történetében. Javaslataikban máris indítványozták, hogy a jövendő kabinet haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a szír kormánnyal a Németországba került szírek visszavételéről. A helyzet ismeretében a javaslat cinizmusát nehéz felülmúlni. Ahhoz képest persze viszonylag békés igény, hogy két éve még azt követelték, kötelezzék a szír férfiakat a hazatérésre és a harcra az iszlamisták ellen. Tanulságos az is, hogy a nem kevés értelmiségit felmutató párt programja, összhangban Donald Trump amerikai elnökkel, tagadja az éghajlatváltozást.

A Bundestag új pártjában elsősorban a volt NDK területén élő csalódottak bíznak, de azért nem csak ők. Érdekes módon a Merkel vezette CDU-tól jobbra álló, a Fideszt is nagy kedvvel pátyolgató bajor CSU jövendő elnöke, Markus Söder is figyelmeztetett. „Egyes AfD-funkcionáriusok közelebb érzik magukhoz az NPD-t, mint az uniópártokat” – mondta. A CSU választási fiaskója után újabb kudarctól fél az idei tartományi választáson, s a felmérések szerint az AfD Bajorországban, az egyik leggazdagabb tartományban 11-14 százalékra számíthat. Országosan legutóbb 16 százalékra mérték, s ezzel meg is előzte az egyik hanyatló néppártot, a szociáldemokratákat, akiknek ugyanitt 15,5 százalék jutott.

Két jeles futballklub, a Hamburger SV és az Eintracht Frankfurt mindenesetre már úgy döntött, hogy aki az AfD híve, az náluk tag nem lehet.