Kultúra

Felrobbantotta a műkincspiacot Tihanyi Lajos képe

A képaukció a művek mindenkori értéktőzsdéje. Egy ilyen, ma is közéleti eseménynek számító rendezvényen az ország műgyűjtőtársadalma, a szépet szerető közönsége is megméreti magát. Kiderül, mire fogékony, mit pártol, mire ad pénzt, minek lenne a mecénása. A Kieselbach Galéria téli aukcióján lenyűgöző kollekció került kalapács alá, az egyik kép pedig felrobbantotta a hazai piacot. Licitálótárcsa nélkül ugyan, de ott voltunk a helyszínen.

– Szép Ilonka itt ma nem megy el – fejtegeti egy feltűrt inggalléros férfi, és elvesz egy pohár pezsgőt a körasztalról. Orlai nyolc festményéről beszél, a kollekciót összesen 55 millióért kínálják. A pezsgőző úr arra alapozza véleményét, hogy védett képekről van szó, mármost aki ennyi pénzt ad műkincsekért, az nem szereti, ha a vagyonát korlátozzák.

Az aukciónak otthont adó szálló különterme előtt állunk, várunk a kapunyitásra. Egyre többen vagyunk, mindenféle korosztály. Az elegancia is vegyes: piros csokornyakkendős úr, bodorított lány fekete miniben, férfiak fehér ingre vagy fekete pólóra öltött zakókban, sportos pulóverekben, hölgyek diszkrét ünneplőben, de akadnak farmeres vendégek is. Nem mondhatnánk, hogy jobban öltözöttek, akik a kék tárcsákért állnak sorba, amelyekkel majd licitálni lehet. Nincsenek művésznek öltözött művészek, gazdagnak öltözött gazdagok. Mindenki belesötétül a fénytelen nézőtérbe, ahová tízesével tolják be a pincérek a pótszékeket. Úgy számoljuk, ötszázan lehetünk a Kieselbach Galéria téli képaukcióján, ahol ezen az estén pár száz millió forint és – ha minden jól megy – legalább kétszáz festmény cserél gazdát.

 

Tihanyi Lajos
(1885–1938)

Három éven át dolgozott a nagybányai művésztelepen. 1910-ben Párizsban járt, megismerkedett a fauve-ok (vadak) művészetével, festészetére nagy hatással volt Matisse. Tagja volt a Nyolcaknak, később az aktivistákhoz csatlakozott. 1920 és 1924 között Berlinben élt, végül Párizsban telepedett le. 1933-tól az Abstraction-Création csoport tagja volt.

 

A súlyos katalógus több címlappal is kapható, mi egy olyant veszünk, amelyen Patkó Károly 1929-ben festett, Fésülködés című képe kéklik, 42 millió forintos kikiáltási árához képest becsértékét 60-90 millió forint közötti összegben határozták meg. Molnos Péter azt írja róla a kiadványban, hogy ez „az életmű egyik, ha nem a legjelentősebb és legszerethetőbb darabja, amely – Aba-Novák néhány monumentális kompozíciója mellett – a római iskola első korszakának magasan kiemelkedő képviselője”.

Még két képbe szerettünk különösen bele, mindenekelőtt Tihanyi Lajos Pont St. Michel című alkotásába. Ez a remekmű – ahogyan a katalógus tudatja velünk – „közel 110 éves lappangás után, érintetlen állapotban, közvetlenül az első tulajdonos leszármazottjainak gyűjteményéből” bukkant elő. Kikiáltási ára 34 millió, becsértékének felső határa 80 millió.

Rajongói lettünk Kádár Béla Muzsikálók című art decós műremekének is a harmincas évekből, s csodálkoznánk, ha csak a 16 milliós kikiáltási áron kelne el. Na és hát ott van Orlai Petrich Soma nyolc képből álló Szép Ilonkája. „Iparkodtam a beszélyke szövegét e nyolcz képben is lehetőleg kimeríteni” – írja az 1867-ben a mester „fényképezett rajzával” kiadott Vörösmarty-kötet előszavában Petőfi másodunokatestvére, Orlai Petrich Soma. A nyolc kép legkevesebb 55 millióért vihető el, de van itt Ország Lili, Scheiber Hugó, Lotz Károly, Czóbel Béla, Mednyánszky László, Rippl-Rónai József, Derkovits Gyula, Munkácsynak egy vázlata, a kortársakat pedig efZámbó István képviseli, hogy csak a legismertebbek közül említsünk néhányat.

A licitre váró tárcsás emberek szétszóródnak a teremben, csupán a telefonos lányok feltűnőek a színpad oldalán, megbízóik ott lógnak a vonal végén, arcukat nem adják, csak a pénzüket. A pulpitus mellett az online licitálók tétjeit szintén hölgyek jelzik a tárcsáikkal.

A színpadon pedig a boszorkányos árverésvezető, Winkler Nóra finom csuklókörzésével szinte kicsalogatja az összegeket, visszautasíthatatlan, ha van miből és miért fizetni.

És van. Viszonylag korán, negyvenhatodikként kerül sorra Tihanyi Lajos lélegzetelállító kompozíciója, a Pont St. Michel. Két kivetítő is mutatja, de amikor behozzák „élőben” a képet a XIV. Lajos stílusú, aranyozott barokk keretében, egyszerre sóhajt föl a nézőtér.

Pattogós a licit, pár perc alatt elhagyják a becsérték felső határát, s amikor százmilliónál tartanak, Winkler Nóra lehalkítja a hangját, mint a tévériporter, amikor teniszlabdamenetet közvetít. Az előtérben pezsgőzők is elhallgatnak, a pincérek megállnak az italkínálásban, szinte katartikus a csönd. Száztízmillió, százhúsz, százharminc, nehogy nyújtózkodj, Lajos, suttogja mögöttünk egy nő vélhetően a férjének, már százötvennél tartanak, rekord van készülőben, százhetvenmilliónál ütik le az árat. Felcsattan a taps. Már biztos, megvan az este bombameglepetése, még akkor is, ha Tihanyi képétől mindenki sokat várt. A galéria vezetője, Kieselbach Tamás az aukció után azt mondta: ez a kép átrendezte a magyar műkincsárakat. Hogy ez mit jelent? Ez akár már az elkövetkező aukciókon megmutatkozhat.

A Fésülködésért végül 60 milliót adnak, közvetlenül előttünk egy kardigános, idősebb férfi Orbán Dezső Parkrészletére tízmilliónál váratlanul előhúzza a tárcsát, de elviszik előle a képet, a csaknem mellettünk ülő úr viszont megszerzi Derkovits Paradicsomos kosarát. Az alacsony áron, 800 ezerért kikiáltott Egry-kép, a Balaton Badacsonynál 5,1 millióért megy el, Kádár Béla muzsikálóit 24 millióért veszi meg valaki, Mattis-Teutsch Sárga tája 28 milliót ér az aukción, Ország Lili – akinek éppen döbbenetes erejű tárlata van a Nemzeti Galériában – Megkövült múltja pedig 14 milliót. Munkácsy 220 ezerért kínált rajzvázlatának az árát csaknem megtizenegyszerezik, szegény Szép Ilonkát viszont tényleg kikosarazzák, senki sem tartja az árát, sőt az aukció utáni „pótvizsgára” már vissza sem hozzák.

A vadász tovább ülhet „hosszú méla lesben”.

 

Kieselbach Galéria

Kieselbach Tamás a nyolcvanas évektől kezdve foglalkozik műkereskedelemmel, s egy évtized alatt felépítette a korszak legjelentősebb magyar magángyűjteményét. 52 festmény-, három fotó- és 12 jótékonysági aukció megrendezése mellett megszerkesztette és kiadta a magyar festészet történetét tárgyaló, valaha volt legjelentősebb összefoglaló könyvet, valamint nevéhez fűződik 36 művészeti és történelmi tárgyú kötet megjelentetése is. A galéria missziója, hogy a világ többi részén is ismertté tegye a magyar képzőművészetet.