Itthon

Kikecmeregni az apátiából – Botka-turné széllel, szendviccsel, szelfivel

Hálózatépítő roadshow-t tart Botka László, május elsejéig meglátogatja mind a 106 egyéni választókerületet. Bár az országjárás hivatalosan a Tegyünk igazságot, fizessenek a gazdagok! választási ígéret kampánya, valójában arról szól, hogy kimozdítsa az apátiából az MSZP szimpatizánsait, életet leheljen a párt széthullóban lévő sejtjeibe, vért pumpáljon a szervezet hajszálereibe. Úgy láttuk, a miniszerelnök-jelölt profin dolgozik, bár egyelőre szerény az érdeklődés a produkciója iránt. Csatlakoztunk Botka Lászlóhoz a kampánykörút egyik napján.

Piszkosul fúj a szél. A fehérvári Alba Pláza előtt százhúsz-száznegyven ember toporog vacogva – Botka Lászlót, az MSZP miniszterelnök-jelöltjét várják. Zömmel 50 pluszos szimpatizánsok, de inkább nyugdíjasok. Igaz, fél egy van, aki dolgozik, aligha engedheti meg magának, hogy ebédidejét egy politikai utcafórumra pazarolja. Kényszer a korai kezdés, Botka ezen a napon még Ajkára és Veszprémbe is ellátogat, sietni kell.

– De durva! – minősíti a helyzetet Molnár Gyula. Mármint az, hogy a hatalmas szélben a kampánytranszparenst csak úgy sikerül felállítani, hogy négy aktivista bebújik az óriásplakátot tartó paraván belsejébe. Csak a nyolc láb kandikál ki a Botka-portré alól. Az MSZP elnöke – aki igyekszik mindenhová elkísérni Botkát a vidéki turné során – beáll egy percre az asszonyok közé. Apró gesztus, de láthatóan jólesik nekik. Megérkezik Botka is. „Ez az MSZP stabil háttere?” – poénkodik, és szintén beles a paraván mögé, megköszönve az asszonyok helytállását.

– Hogy vannak? – kérdezem a plakáttartókat. Remekül, feleli egyikük, és hogy bizonyítsa, dalolni kezd. „A szelet megállítani úgysem tudod” – szól a Máté Péter-parafrázis.

– Itt melegebb van, mint kint – teszi hozzá, aztán csendre inti a paraván belsejében trécselő társait.

Odakint elkezdődött az utcafórum.

Itt van a Fejér megyei MSZP összes fontos figurája, a szeánszot Márton Roland székesfehérvári elnök nyitja meg. Nem kertel: „Megjött a szocialisták esze!” Így mutatja be Botkát, aztán árnyalja a kijelentést azzal, hogy ez a pártra is vonatkozik, mivel szerinte az MSZP végre azzal foglalkozik, ami a dolga: baloldali alternatívát kínál az embereknek. Molnár Gyulának sem derogál az untermannszerep, előjátszik a főszereplőnek. Hangulatba hozza a közönséget, hergeli és megnevetteti őket. Külön megtapsoltatja a Hír TV jelen lévő stábját: „Na, ezt sem gondoltam volna három évvel ezelőtt!”

És jön a sztárfellépő. Botka Lászlónak nem kell dobogó, a hátsó sorokból is jól látni. Nem kér állványt, kezében tartja a mikrofont, előre-hátra, jobbra-balra is mozog – bejátssza a teret. Látszik, rutinos szónok, az is, hogy nem először mondja el az aktuális kampánybeszédet. Nem kiabál, de erős hangon beszél, keresi a szemkontaktust. „Tegyünk igazságot! Fizessenek a gazdagok!” – hirdeti az óriásplakát, Botka ezt részletezi. Slágvortokban fogalmaz, nem merül el a részletekben, igyekszik erős mondatokkal bombázni a hallgatóságot. A napi aktualitásokra csak mellékesen reagál, a helyszínre is csak annyiban, hogy a hallgatóság figyelmébe ajánlja a leendő két székesfehérvári parlamenti képviselőjelöltet, Márton Rolandot és Horváth Andrást.

Nagy tapsot kap a beszéd. Utóbb beszélgetésbe fordul a program, a szoci vezetők elvegyülnek az emberek között. Botkának ez nehezen megy, két fejjel emelkedik ki a többiek közül. Az egyik helyi szimpatizáns azzal udvarol neki, hogy eddig azt hitte, Márton Roland a legmagasabb MSZP-s politikus, de a kormányfőjelöltet látva már tudja, tévedett. Botka csak mosolyog a maga 197 centijével. Akad meglepő fordulat is: sokáig nem volt divat, hogy civilek szelfizni akarjanak egy MSZP-s politikussal, most jó pár közös fotó készül Botkával.

Az emberek változatos témákkal bombázzák a kormányfőjelöltet. Egy ötven körüli asszony arra panaszkodik, hogy egyetlen szociális otthonban sem jut hely az idős, beteg szüleinek, pedig annak idején ők építették föl az országot. Többen is érdeklődnek az alapnyugdíj felől, mások megerősítik Bot­­kát, hogy tényleg szükség lenne a luxusadó bevezetésére. Egy háromgyerekes, egyedülálló asszony azt mondja, gondja van a családi adókedvezmény érvényesítésével. Néhányan arra buzdítják Botkát, egyezzen ki Gyurcsány Ferenccel, mert csak összefogva lehet elzavarni Orbán Viktort. Látszik, a szocialista politikusnak begyakorolt válasza van: azzal érvel, hogy hiába adják össze az MSZP és a DK szavazóit, még mindig hiányzik egymillió választó a sikerhez. „Az a baj, hogy ez az egymillió ember másképp emlékszik Gyurcsány kormányzására, mint mi. Soha nem szavazna egy olyan listára, amelyen Gyurcsány is szerepel.” Hozzászól a vitához egy összefogás-­ellenes úr is, ő épp arról győzködi Botkát, hogy eszébe ne jusson lepaktálni a DK-elnökkel.

Megkérdezem Molnár Gyulát, nem kevesli-e a közönséget. Nem kevesli. Ez a turné most arról szól – magyarázza –, hogy újra megszólítsák azokat a szimpatizánsokat, akik az elmúlt hat-nyolc évben elfordultak tőlük.

– Nem baj, ha nincs tömeg, az a lényeg, hogy megjelenjen az üzenetünk a helyi médiában, lássák az emberek, az MSZP-nek újra van ütőképes programja és hozzá egy kőkemény miniszterelnök-jelöltje – feleli a pártelnök. Szerinte ha ősszel visszajönnek ugyanide, már kétszer annyian lesznek, a jövő évi kampánykörúton pedig már tömeg várja majd Botka Lászlót.

Egyelőre még nincs tömeg, ami megakadályozhatná, hogy a szoci vezérkar nyugodtan kávézzon egyet a plázában. Kettő körül indul tovább a csapat, az Ajkáig tartó útra beülök a szegedi polgármester mellé a kocsiba. Ez nem a polgármesteri autó, tisztázza, az bent áll a városházi garázsban.

– Ez az MSZP SuperB-je, a benzint is a párt fizeti, nem a szegediek – teszi hozzá. Mielőtt beül, elszív egy cigarettát. Régi dohányos, eddig háromszor-négyszer próbált meg leszokni – sikertelenül. Olyankor nehéz őt elviselni. – Gondolhatja, milyen állapotba kerülök, ha a legutóbbi kísérletnél egy idő után a tüdőgyógyász feleségem javasolta, inkább adjam föl a próbálkozást – meséli.

A kampánykörút május elsejéig tart, addig az összes egyéni választókerületbe ellátogat a miniszterelnök-jelölt. Húzós időszak, naponta két-három helyszínt kell beiktatni a programba. Ezen a reggelen Szegeden kezdett, nyolctól tízig polgármesterként adminisztrált, nem sokkal fél egy előtt érkezett Székesfehérvárra. Alig indulunk el Ajka felé, Botka azt kérdezi Dancs Ákostól, a kampányfőnökétől, rendben volt-e beszéde, nem kell-e alakítani rajta valamit a következő állomásig. Teljesen rendben volt, közli Dancs.

– Mi az, amiért dicsérni szokta? – kérdezem a kampányfőnöktől.

– Jól improvizál például. Természetesnek hat, ami azért fontos, mert aki színészkedik, annak nem hiszik el a mondanivalóját. Képes spontán tapsot előcsalni a közönségből – sorolja Dancs Ákos. Rutinos kampányfőnök, mert amikor arról kérdezem, mik a hibái Botkának, csöndben marad. Azokat csak neki árulja el, közli. Botka viszont nem szégyenlős.

– Fel kell még pörögnöm. Ez még nem a kampányüzemmód, ahhoz képest kissé visszafogottabb vagyok. Ha élesbe fordul a dolog, mondjuk jövő ilyenkor, több lesz a lelkesítő mondat, több a jelszó, tömörebben fogok fogalmazni, és többször kell majd megtapsoltatnom a közönséget – összegez a miniszterelnök-jelölt. Máskülönben elégedett az országjárással. Ő sem kevesli az egyes helyszíneken megjelenő száz–négyszáz érdeklődőt. Ez a turné egy imázskampánynál több, de egy választási hadjáratnál kevesebb.

– Úgy látom, sikerült felrázni az apátiából az egykori szimpatizánsokat, azokat, akik az elmúlt hat-nyolc évben elmaradtak mellőlünk – mondja Botka. – Fontos, hogy az embereknek elvigyük a reményt, hogy lássák rajtunk, valóban hiszünk a kormányváltásban.

Azért a logisztika még nem tökéletes. Kiderül, a mai programba nem kalkulálták be az ebédet. Késésben van a csapat, arra már nincs idő, hogy megálljanak egy étteremnél. Botka finoman érdeklődik: tényleg korgó gyomorral kell végigtolnia a nap hátralévő részét? De Ajkán megoldódik a probléma. Még van annyi idő, hogy a szoci vezetők beugorjanak Schwartz Bélához, a mindent túlélő MSZP-s polgármesterhez. Az irodában retró szendvicsekkel teli tálak sorakoznak (kenyér, szalámi, vékony sajtszelet, paprikakarika, uborkaszelet és a tetején két-három pötty Piros arany), a miniszterelnök-jelölt bekap gyorsan vagy hármat. Tényleg itt van a pártvezetés, Botkához és Molnárhoz most már Gőgös Zoltán elnökhelyettes is csatlakozik. Jó napja van, mondja, mert esett az eső. Meglepetten néznek rá, aztán eszükbe jut, hogy Gőgös agrárszakember, az időjárást is a földművelő nézőpontjából szemléli. Előbb a fociról folyik a szó, majd a politikuslét nehézségeiről szóló sztorikkal szórakoztatják egymást a jelenlévők. A toptéma: ki hány pert nyert meg az ellenfeleivel szemben?

Ajkán sokan vannak az utcafórumon (talán kétszázötvenen), látszik, kik irányítják a várost. Botka ki is használja a lehetőséget, az itteni városi tévé nem másfél perces anyagot forgat a látogatásáról, hanem húszperces interjút készít vele. Ezt nemcsak Ajkán lehet majd látni, hanem tizenhét környékbeli faluban is. És néhányszor meg is ismétlik. Molnár Gyula Ajkán sem lopja el a show-t Botka elől, ezúttal is hangol. („És lám, kisütött a nap. Ezt elszúrtuk, nem így volt előkészítve, csak akkor kellett volna előbújnia, amikor Botka Laci veszi kezébe a mikrofont.”) Botka hozza a kötelezőt, beszédét csak annyiban variálja át, hogy itt kiemeli a szocialista vezetésű városok sikereit. A fórumon egy asszony azzal kezdi a mondandóját: „Én egy fideszes faluból jövök…” Botka félbeszakítja: „Olyan nincs! Tessék elhinni!”

A nap harmadik állomásán, Veszp­­rémben kevesebben a résztvevő, talán száz. Igaz, itt van a leghidegebb. Persze ebben a városban nemcsak ma fúj veszettül a szél, hanem szinte mindig. Nem nehéz kiszúrni, hogy valaki hiány­­zik a helyi szoci vezérkarból: Mesterházy Attila, aki nemrég bejelentkezett veszprémi képviselőjelöltnek, nincs itt. Pedig egy nappal később ugyanitt tart majd fórumot. Az még pikánsabbá teszi a dolgot, hogy Botka veszprémi fellépését követően a városban találkozik és húsz percet beszél Kész Zoltánnal, a körzet jelenlegi független országgyűlési képviselőjével, aki jövőre is szívesen indulna harcba a mandátumért.

Veszprémben választ kapok arra is, miért kíséri el az utcafórumokra Botkát három biztonsági ember – őket is az MSZP fizeti. Azt, hogy itt balhé lesz, már a hatórai kezdés előtt húsz perccel megjósolja Nyakó István. A párt sajtófőnöke a TV2 közelben álló közvetítőkocsijára mutat: na, ők sem az MSZP programjára kíván­­csiak. Felbukkannak a Habony-médiától más kollégák is, és valóban jó megérzéseik lehetnek, mert amint belekezd Botka a beszédébe, hirtelen megjelenik Szabó Bálint, a szegedi polgármester régi ellenfele. A sárga láthatósági mellényben feszítő Szabó – egy pénzesládát szimbolizáló installációval a kezében – megpróbálja megzavarni a rendezvényt: sípol, kiabál, a Szeviép-ügy károsultjaira hivatkozva eltűnt milliárdokat kér számon Botkán. A biztonsági emberek közbelépnek, feltartóztatják Szabót, és rendőri segítséget kérnek. A Habony-média munkásai Szabó Bálint köré gyűlnek, aki láthatóan rutinnal adja elő a Szeviép-műsort. Az összecsapás elmarad, Szabót sikerül távol tartani Botkától, aki a sajtómunkásoknak csak annyit üzen: Szabó Bálint minden állítása sze­­menszedett hazugság. Gőgös nem bírja megállni, és odamegy Szabóhoz, akit persze jól ismer, hiszen egykor ő is MSZP-tag volt (később egy ­ideig DK-s). „Fizetett provokátor lettél, nem szégyelled magad?” – szegezi neki a kérdést. Farkasszemet néznek, arcuk egymástól húsz centire, mondják a magukét, aztán Gőgöst odébb húzzák a párttársai.

Amúgy is dolga van, ő szervezi Botka mai napjának utolsó programját Pápán. Oda már nem kísérem el a csapatot. Sajnálom egy kicsit. Gőgös ugyanis a pápai zártkörű vacsorára meghívott vagy két tucat agrárvállalkozót – néhányuknak jóval több földje van száz hektárnál. Megnéztem volna az arcukat, amint két falat között azt hallgatják a vendégtől, hogy épp ideje lenne luxusadót fizetniük.