Itthon

Kell még egy kis idő – Karácsony Gergely: Jó szándékú vagyok

Elfogadja Botka László invitálását, és elmegy az ellenzéki választási szövetségről szóló tárgyalásra Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke. Még azt sem tartja kizártnak, hogy ez a szövetség létrejöhet, de egyelőre kitart amellett, hogy a kis pártoknak kell összefogniuk, így több kormányváltó szavazót tudnak majd az urnákhoz vinni. Karácsony úgy látja, Botka László, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje nem csökkentette az MSZP-vel szembeni ellenérzéseket azzal, ahogy a lapunknak adott interjúban saját párttársairól beszélt.

– Botka bírálta a jószándékú balekokat, akik háromfajta pólust akarnak létrehozni az ellenzéki oldalon. Magára vette?

– Nem. Ebből is látszik, hogy milyen jószándékú vagyok.

– A szocialisták miniszterelnök-jelöltje szerint a kis pártok szövetségével nem lehet győzni.

– Pedig nagyon jó lenne az országnak, ha az új pólus létrejönne. Először öt éve szerepeltem a 168 Óra címoldalán ezzel, nálam ez nem egy kósza ötlet, hanem régóta vitt stratégia. 2010-ben összeomlott a korabeli magyar pártrendszer és az a gazdasági-társadalmi modell, amit az akkori baloldal képviselt. Pozitív fordulat, hogy most megjelent egy szocialista miniszterelnök-jelölt, aki szakítani akar a múlttal. A politika megújítását célzó erők nem a létező pártokon belül alakultak ki, hanem új for­­má­­ció­­­­kat hoztak létre – előbb az LMP-t, aztán az Együttöt, most a Momentumot. Ám ezek a hullámok külön-külön nem eredményeztek gátszakadást. Pedig a kormányváltáshoz az kellene.

– Három egyszázalékos párt szövetsége hogyan éri el a parlamentbe jutáshoz szükséges 15 százalékot– Botka választási szövetségbe hív minden ellenzéki pártot, úgy véli, egy nagy szövetségben többre mennek.

– Az udvarlásnak azért vannak szebb formái annál, mint amit a szegedi polgármester barátom a balekozással megvalósított. Együttműködéspárti vagyok. Drukkolok annak, hogy a Botka-projekt sikeres legyen. Ma azok a bizonytalan szavazók, akiken a kormányváltás múlik, elérhetetlenek a jelenlegi pártok számára. A régi pártok nem elég hitelesek, az újak nem elég erősek. Az alacsony elutasítottságú és a legnépszerűbb ellenzéki politikusokat a soraik között tudó szervezetek, az Együtt, az LMP, a Párbeszéd, a Momentum külön-külön nem tudják megszólítani a mély depresszióban lévő bizonytalanokat. De ha szövetséget, együttműködést tudnának felmutatni, akkor az valóban gátszakadást idézne elő. Az MSZP-nek és a DK-nak is érdeke, hogy mi azokat is elvigyük szavazni, akiket ők nem tudnak.

FOTÓ: FEKETE ISTVÁN

– Kudarcos a történet: a Momentum és az LMP korábban már jelezte, nem kér a kispárti szövetségből.

– Kell még egy kis idő. Én látom a fogadókészséget.

– Nem túl optimista? Szigetvári Viktor, az Együtt politikusa cáfolta, hogy előrehaladottak lennének az egyeztetések.

– Nem biztos, hogy ugyanazon információk birtokában mondtuk, amit mondtunk. Bízom benne, hogy ősszel létrejön a megállapodás.

– Botka tárgyalásra hívja az ellenzéket. Az ő szavaival élve: „még mindig nem értem, akkor mi a probléma, urak”.

– Az egyfordulós választási rendszer miatt az egyéni körzetekben nyernünk kell. Ehhez az ellenzék által egységesen támogatott 106 egyéni jelöltre van szükségünk. És ha vannak jó helyi jelöltek, a különböző ellenzéki pártokat támogató szavazók szívesen átszavaznak egymás jelöltjeire. De országosan érdemes fenntartani a többszínűséget, mert nagyon heterogén közeget kell megszólítanunk. A választók nagy részének komoly fenntartásai vannak az MSZP-vel szemben. Egy szocialistákkal egyneműsödött választási szövetségre nem biztos, hogy leadják majd a voksukat. Egyelőre Botka sem csökkentette ezeket az ellenérzéseket, sőt még erősíti is őket.

– Mivel?

– Azzal, ahogy a párttársairól beszél.

– Arra utalt, hogy egy-két kollaboráns, áruló van köztük.

– Mégis, ebben a csatazajban az emberek nem kerültek közelebb ahhoz, hogy az MSZP-re szavazzanak. De az új pólus ötlete nem a szocialisták ellen született, hanem azért, hogy minél több szavazót megnyerjünk a kormányváltáshoz.

– Akkor ezzel azt üzeni, hogy nem megy el a tárgyalásra?

– Egy Párbeszéd nevű párt társelnöke vagyok, szívesen részt veszek bármilyen tárgyaláson. Meg kell állapodnunk abban is, hogy az egyéni körzetekben kiket indítsunk. Nem gondolom, hogy a tárgyalással feladnánk a politikai stratégiánkat.

– De Botka a közös választási szövetségről egyeztetne.

– Még azt sem tartom kizártnak, hogy ez a szövetség létrejöhet, de ehhez a kellő bizalmat is ki kell alakítani. Ebben még nincs előrelépés.

– Önmagának mond ezzel ellent. Ha lesz önök között bizalom és létrejön a szövetség, akkor közösen mégis meg tudják szólítani a bizonytalanokat?

– A fogcsikorgatva létrejött egyezségek nem működnek. Most azt látom, az ország számára az a stratégia a helyes, amit mi követünk. Ezt elmondtam Botka Lászlónak is, és ha lesznek, a vele folytatott tárgyalásokon is ezt az álláspontot képviselem majd. Adni kéne időt arra, hogy az elképzelésünk kiforrja magát.

– Hallani, hogy a szocialisták szívesen látnák önt a főpolgármester-jelöltek között. Tárgyalna erről is?

– Nem. Az egyeztetésnek nem pozíciókról, hanem stratégiákról, politikai konstruk­­ciók­­ról kell szólnia.

– Mik az ambíciói? Most biztosan azt fogja válaszolni, miniszterelnök akar lenni, de ahhoz nincs meg ön mögött a kormányváltó erő.

– Arról akarok beszélni, milyen országot aka­­runk. A pártomnak van egy szerethető, koherens programja, ami a Mindenki számít címet viseli. Ez több mint közpolitikai javaslatok gyűjteménye, a program a Fidesz kormányzásának ellennarratívája. Akkor kerülök közel a megvalósításához, ha én leszek a következő miniszterelnök. De ha ez nem sikerül, akkor is szeretném, ha a programunk képviseletet kapna. Emellett több ciklusra elég a dolgom Zuglóban. A polgármesteri széket csak a kormányfőire cserélném le.

– Vagyis külön listát akar. Az ön baloldali víziója ott van Botka programjában is. Egyebek mellett bérlakásprogramot, progresszív adózást, alapjövedelmet akarnak mindketten.

– Valóban nagy az átfedés. De a politika több mint programpontok halmaza. A kü­­lönbséget ott látom – és ennek lehet politikai jelentősége –, hogy a mi programunk arról szól: helyre kell állítani a társadalmi kohéziót, és ezért az államnak az emberekbe kell befektetnie. Amíg hatalmon voltak, a szocialisták is szívesebben fektettek betonba és térkőbe, mint mondjuk bérekbe vagy az oktatásba. Ők is az alacsony bérekre alapozták az ország versenyképességét, akárcsak a Fidesz. Csak éppen ez a Fidesznek sokkal jobban áll, mert közben nem énekli hozzá az Internacionálét.

– Talán az alapjövedelem bevezetésének terve a legnagyobb újítás a programjukban. Ezt fogja fel a legkevésbé az a magyar, akinek hosszú évek óta azt mondják, az alanyi jogon járó juttatások tespedtséghez vezetnek.

– Ez üres fideszes demagógia. Meg kell emelni a minimálbért 150 ezer forintra, és akkor a hatvanezer forintos alapjövedelem senkit sem fog lustává tenni. A finn példa arról szól, hogy az alapjövedelem még emeli is a munkakedvet. A nyomorban élő emberek egy lépésben nem tudnak felállni. Ez pedig hozzásegíti őket, hogy visszatérjenek a munkaerőpiacra, tudjanak venni egy buszjegyet, és elmehessenek az állásinterjúra. A Fidesz arra a népi bölcsességre épít, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. De van egy olyan elv is, miszerint minden ember egyenlőnek született. Szerintem erre építve kellene a baloldalnak politizálnia. De nem csak arról kell szólnia a programnak, hogyan emelem fel a béreket, mit teszek az esélyegyenlőségért, az is fontos, hogyan kommunikálok, építek közösséget, miként teremtek békét. Orbán a bizalomhiányra, az elkeseredettségre, a nacionalizmusra építi a politikáját. Pedig a magyar társadalomnak van egy másik énje is, egy olyan ország, amely társadalmi igazságosságot, egyenlőséget, Európát, szociális gondoskodást akar. Ehhez az országhoz senki sem szólt az utóbbi években.