The New York Times: Orbán Viktor az összes civil szervezetet elpusztítaná
„Az elmúlt nyolc évben Orbán Viktor szisztematikus hadjáratot folytatott a magyar demokrácia hardvere ellen. (...) És bár sokkal kevésbé feltűnően, de kitartóan dolgozik a magyar demokrácia szoftverének újrakódolásán is – a kultúrától a civil társadalmon át az iskolai tantervekig" – szerepel abban a nagyszabású portrében, amelyet az Orbán-rendszerről közölt a The New York Times.
A szerző, Patrick Kingsley lefutottnak tartja az április 8-i magyar választást, éppen ezért nem is a voksolással, hanem azzal foglalkozik, milyen módszerekkel betonozza be a hatalmát Orbán Viktor. Kiemelt területként a civil szférában, ahol a kormány anyagilag megerősítette a hozzá közelálló, a Civil Összefogás Fórumhoz hasonló, a kormány politikájának támogatására szakosodott – akár álcivilnek is nevezhető – szervezeteket, de minden pénzt megvon az ellenzékinek tartott civilektől, sőt, igyekszik külföldi forrásaiktól is elvágni őket.
A cikkben megszólaltatott Illés Zoltán egykori Fidesz-politikus, az előző Orbán-kormány környezetvédelmi államtitkára szerint Orbán Viktor valóban komolyan utálja a jogvédő szervezeteket, és más, a politikával átfedésbe (vagy összeütközésbe) kerülő civileket.
Felidézi egy 2014. áprilisi találkozásukat, melyen a miniszterelnök a jogvédő szervezeteket „a külföld által finanszírozott ügynökök”-nek minősítette, és kijelentette: „szeretném az összeset elpusztítani".
A cikk részletesen foglalkozik Orbán szándékairól, amely a kulturális élet „deliberalizálására" vonatkozott. Az évi 6,7 millió fizető nézőt vonzó színházi életben például Tompa Andrea, a Magyar Színházi Kritikusok Szövetségének volt elnöke szerint
egyre dominánsabbak a társadalmi üzenetektől mentes, szórakoztató darabok, és ez egy tudatos törekvés a fideszes politikusok, városvezetők által kinevezett direktorok részéről.
Az oktatás területén a cikk nemcsak azt idézi fel, hogy elemi iskolások tankönyveiben Orbán okfejtése oktatható a bevándorlásügyben, de a felsőoktatási és tudományos szférában a hangulatot jól jellemzi az a tény, hogy a Vlagyimir Putyin díszdoktori címe ellen tiltakozó oktatók ellen vizsgálatot indított a címet adományozó Debreceni Egyetem. A felsőoktatásra gyakorolt hatalmi befolyást a kormány által kinevezett kancellárok garantálják, akik elvileg a pénzügyi fegyelemre ügyelnek, de Fleck Zoltán jogszociológus szerint
a cél valójában az akadémiai szabadság megkurtítása volt.
Pálffy Ilona és Patyi András alaposan rászolgálnak a bizalomraFleck ezt az állítását azzal illusztrálta, hogy ma már sokszor
csak ideológiai célzatú kutatásokra állnak rendelkezésre a megfelelő források.
És miközben az állam 2010 és 2014 között 30 százalékkal csökkentette az egyetemekre fordított kiadásait, addig bőven jutott pénz a kormány saját oktatási projektjeire, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre vagy a Veritas Intézetre.
A cikkben megszólalnak olyanok is, akik Orbán törekvéseit nem az autokrácia felé való elmozdulásként, hanem a demokrácián belüli reformként magyarázni. Ilyen például Patyi András, a Fidesz-kormány által gründolt Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, aki szerint a kormány a demokratikus legitimitását nemcsak az állam, hanem a társadalom megreformálására is felhasználja. A hatalmas állami hátszéllel létrehozott kormányegyetem vezetője, aki egyúttal a Nemzeti Választási Bizottság vezetője is mindehhez
hozzáteszi, ebben „a demokratikus társadalmakban megszokott törekvésben” Orbán nem különbözik mondjuk Emmanuel Macrontól.
Patyi András megjegyzéséhez a cikk semmit nem fűz hozzá, és nekünk is csupán a lenti videó jut róla az eszünkbe:
