Tarol és pusztít a zsálya a kalocsai szegénytelepen

Bágyadtan süt az őszi nap a kalocsai Malomszög utcában. Kora délelőtt van, fiatal fiúk, lányok mászkálnak. A sarkon lévő házba térnek be, de nem sokat tartózkodnak ott, ahogy jöttek, mennek is. Többen közülük már üveges tekintettel bámulnak a semmibe. Itt 300 forintért kapnak egy pakk zsályát. Kalocsán, a zömmel romák lakta utcákban a herbált zsályának nevezik. Sztojka Katalin emberi jogi aktivista azt mondja, rá tudna mutatni azokra a házakra, ahol a terjesztők laknak, hiszen mindenki ismeri őket.

Az egyik fiú, aki nevelőotthonban élt, de nemrégiben nagykorúvá vált, és szélnek eresztették, mindennap itt szívja a pakkot a Malomszög utcában. Tébolyultan óbégat, s bár még dél sincs, már többpakknyi zsályán lehet túl. Artikulátlan hangját az utca lakói már megszokhatták, nem zavarja őket. Aztán megjelenik egy nagydarab lány is, húszévesnél nem lehet több. Sze­­mé­­ben már semmilyen tiszta fény nem villan, egyből a ház felé megy.

Asszonyok támasztják a kerítést, a fejüket csóválják, a lányról beszélnek, aki megint várandós, immáron a harmadik gyerekével. Az első kettőt elvették tőle, mert drogos állapotban szülte őket, állítólag a kicsik is függővé váltak az anyaméhben. A srác még mindig kiáltozik, az egész utca zeng tőle. Aztán feltűnik egy másik fiú. Szakadt télikabátba bújt, görnyedten csoszog, mintha a kabát súlya nyomná. Meztelen lábán szakadt strandpapucs.

– Megszakad a szívem érte. Sportoló volt, a kalocsai sportklubban focizott, nem is akárhogy. Jött a drog, és hanyagolni kezdte az edzéseket. A szülei többször elvonóra vitték, de végül mindig visszaesett – mondja Sztojka Katalin.

Szavába belevág egy mellettünk álldogáló fiatalasszony:

– Már Németbe’ játszhatna, ha nem kapja őt is el a zsálya.

A fiú totál kész. Tántorogva jár, időnként leül egy kerítés mellé. Sokszor a telep mellett folyó szennyvízcsatornában fürdik, onnan szedik ki rendszeresen.

– A minap egy lábossal a kezében ment a Tescóba, azt kiáltozta, hogy főzni akar – mondja a nő.

Sztojka Katalin ezer szálon kötődik Kalocsához, felmenői mind idevaló­­siak, korábban vezette a nemzetiségi önkormányzatot. Ma is rengeteget segít, szervez, közbenjár, iskolába kíséri a gyerekeket, hivatalos ügyekben ad tanácsot, adományokat gyűjt és oszt, hogy az állam által magukra hagyott emberek gondjain enyhítsen. A romák lakta utcákban mindenki köszön neki.

Katalin néhány éve figyelt fel arra, hogy miként tör be a drog a kalocsai szegények által lakott negyedekbe. Tapasztalatai egybevágnak a szakértők megállapításaival: öt-hat éve a nyugtatóra ivott alkoholon kívül még nem éltek más szerrel, de a herbál teljesen megfertőzte a kilátástalanságba születő fiatalokat. Igaz, már nemcsak ők, hanem a szülők és nagyszülők is ezt szívják – a cigányok lakta utcákba naponta jár a mentő.

Sztojka Katalin egyre nagyobb felháborodással figyelte meg azt is, hogy a súlyosbodó probléma ellenére a rendőrök nem tesznek semmit.

– El sem kell menniük a telepről az embereknek, hiszen ott az árus. 220 forint a „kis feles”, annál olcsóbb a fű, amitől aztán gyorsan és látványosan leépülnek. Olyanná válnak, mint a múmia. És a terjesztők látványosan sokkal jobban élnek. Mindenki tudja, kik ők – magyarázza.

 Herbál bio nélkül

A herbálnak – nevével ellentétben – semmi köze sem a gyógynövényekhez, sem az egészséges, úgynevezett biokészítményekhez. Éppen ellenkezőleg: a szer brutális méreg. Gyorsan, néhány hét alatt kialakul a fizikai függés. A bódulást előidéző vegyület bármi lehet, csavarlazítótól kezdve a növénytápig. A herbál rendkívül erősen roncsolja a szervezetet, használata viszonylag rövid időn belül totális leépüléshez vezet.

A fű vagy bármilyen növényi morzsalék csak a hordozó, amire ráfröccsentik a vegyületet. A Kék Pont Alapítvány ismeretterjesztője szerint már több mint százféle olyan vegyületet azonosítottak, amelyet felhasználnak a növényi zúzalék droggá alakításához. A hatóság által összeállított illegális drogok listáján a vegyületek nagy része nincs még fent, mert annyira gyorsan kerülnek ki az újabbak a piacra. A marihuána hatását utánzó szintetikus szerek alapanyagaihoz leginkább Ázsiából lehet hozzájutni, a neten megrendelve.

Ebből azonban nem következik, hogy a rendőrség ne lenne aktív a telepen, hiszen rendszeresen jönnek-mennek, büntetnek. Csak épp nem a herbál terjesztéséért. Egy idősebb asszony magába roskadva ül a háza előtt. 24 ezer forintos bírságot kapott azért, mert a városban a szemétben turkált.

– Cipőket, ruhákat is szoktam találni. Sokat jönnek erre a rendőrök. De ezért kellene intézkedni? – panaszkodik. Egy fiatal lány, karonülő kisgyerekkel, azért kapott tízezer forintos szabálysértési bírságot, mert nem volt lámpa az ócska biciklijén.

A rendőrök megállás nélkül büntetik a romákat, és aki nem tud fizetni, leüli. Csakhogy az egy főre jutó havi jövedelem errefelé nem éri el a 30 000 forintot sem, így aztán szinte senki nem tud fizetni. Sebes sem, ez az alacsony, nagydumás férfi. Nem tudni, beceneve honnan ragadt rá, de mindenki így hívja. Ő 20 000 forintos szabálysértési bírságot kapott, mert nem volt rajta a láthatósági mellénye, amikor biciklizett. Emiatt megy börtönbe nemsokára, napi ötezrével üli le a büntetést.

– Nem próbálod ki? – fordul Sztojka Katalinhoz, és a zsályára mutat. – Kocsikáztatnád magad előre-hátra. Olyan, mintha a bőröd alatt futkorászna valami – magyarázza. Sebes felesége csak a fejét csóválja, ő nem fogyaszt. Gondoskodik a négy gyerekről, a legkisebb még csak egyéves. Sokat veszekednek a drog miatt. Sebes általában már délutánra kikészül.

– Most kattog – magyarázza az asszony, ­miért dől a férjéből folyamatosan a szó. Előttünk ugyan nem akar szívni, de már a zsebében van a cucc, néhány perce vette a pakkot, abból, a sarkon lévő házból hozta ki. Sebes szidja a terjesztőket, szerinte mire ő megkapja a szert, addigra már „felütik”, és emiatt sokszor „nem ér egy kalap szart se”.

– A szegények drogja a kristály, a gazdagoké a kóla. Nekem csak a zsálya jut – mondja Sebes, aki alkalmi munkából próbálná eltartani a családját, de a szer miatt sokszor nem képes elvállalni a napszámot. A drog annyira legyengíti a fogyasztókat, hogy olykor egy kiló kenyeret sem bírnak el.

Fotó: Kovalovszky Dániel

A Malomszög utcában és környékén élő emberek szezonban a kalocsai paprikaföldekre járnak dolgozni. 45 forintért veszik be a paprika kilóját, napi 10-12 óra munkával 5-8 ezer forintot keresnek. Ha nincs paprika, távolabbra mennek, kukoricát címerezni, kapálni.

A kalocsai romák sokszor próbálták a rendőrség segítségét kérni a drog miatt. József 56 éves, tavaly százalékolták le, idegösszeomlást kapott. Állapota egyértelműen összefügg fia drogügyeivel. A 23 éves srác három éve tolja, mára valószínűleg visszafordíthatatlan agykárosodása lehet. Alig kommunikál, csak ül bambán egész nap. József sír. Nem bírja tétlenül nézni, hogy lassan megöli magát a gyereke.

– Az egész környéken ez van. A minap Dorozsmán halt meg egy ennyi idős fiú, mert annyira kattogott, hogy akkumulátorsavval akarta megdobni az anyagot. Szétmarta a gyerek belső szerveit – meséli megtörten.

– A rendőrkapitány meg azt mondja, a cigányok rakjanak maguk között rendet – veszi át a szót a felesége. Majdnem sír. Kavargatja a paprikást, amit az imént tett fel főni. – Már négy feljelentést tettünk. Tudjuk, ki az árus. Hogy meglegyen a pénz drogra, a fiúk koldulnak vagy lopnak. Mindent ellopnak. Kicsavarják az égőt a lámpából, szétszerelik a centrifugát, viszik a függönyöket, leszerelik a kilincseket, az ablaknyitó fogantyúkat, az eltett befőtteket, a savanyúságot. Még a tűzre feltett ételt is lekapják a rezsóról, és viszik eladni, hogy megkaphassák az adagjukat.

– Ha ne adj Isten az egyik gyerekkel valami történik, akkor a romák egymásra mennek, az biztos – mondja József, és szavaiból kiderül, a függő gyerekek szüleiben egyre nő a tehetetlen düh a rendőri segítség elmaradása miatt. – Azt mondja nekem a rendőr, a zsálya orvosság, nem büntetendő. Meg hogy senkit nem lehet megakadályozni abban, ha patkánymérget akar enni.

József szerint a rendőrök azért nem intézkednek, mert benne vannak a buliban. Ezt Sztojka Katalin is így gondolja: megfigyelte, egy járőr naponta jár abba a házba, ahol a drogot terjesztik.

– Feljelentést tettem idén márciusban. Többen láttuk, hogy az egyik terjesztőt a rendőr rendszeresen hordja Szegedre, onnan szerzik be a zsályára szórt port. De az ügyészség a nyáron érdemi nyomozás nélkül lezárta az ügyet – mondja Katalin, aki nemcsak a hatósághoz fordult segítségért, hanem a droghasználó fiatalok rehabilitációját is szeretné megszervezni a városban.

Mi is megkerestük a kalocsai kapitányságot. Mayer József ezredestől azt kérdeztük, mit ért azon a rendőrség, hogy a drogügyeket elsősorban „a roma közösségnek magának kellene belül lerendeznie”? Azt is tudakoltuk, miért nem indult eddig érdemi nyomozás a szintetikus drogok terjesztői ellen. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a szintetikus kannabionidok terjedését látva készült-e stratégia ennek a komplex problémakörnek az orvoslására. Felmerült-e a kapitányságok közötti együttműködés, a szociá­­lis és egészségügyi szolgálatok, civil szervezetek, esetleg egyházak bevonása? Történt-e bármilyen közös gondolkodás, vagy a rendőrség tétlenül nézi, hogy a mélyszegénységben élő fiatalok a szemünk láttára követnek el lassú öngyilkosságot? A rendőrség lapzártánkig nem válaszolt. 

***

A cikk eredetileg a 168 Óra hetilapban jelent meg október 12-én, csütörtökön. A kalocsai rendőrök a megjelenés napján öt helyszínen tartott házkutatást, kábítószergyanús anyagokat, készpénzt és drogterjesztéshez használt eszközöket találtak. Őrizetbe vettek egy 20 éves meg egy 22 éves kalocsai férfit, illetve egy 67 éves kalocsai nőt.