Szomorú tudósítás egy voltaképpen örömteli eseményről

2017. január 20. 15:34 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Magyarországon még a jó híreket is sikerül lehangolóan tálalni. Négy hazai egyetem (a Szegedi Tudományegyetem, az Óbudai Egyetem, az Pannon Egyetem és a Szent István Egyetem) duális képzésről szóló megállapodást köt a Coca-Cola HBC Magyarországgal, amelynek eredményekén élelmiszermérnök és gépészmérnök hallgatók szerezhetnek már az egyetemi éveik alatt értékes munkatapasztalatot a vállalatnál. Ez jó hír, különösen annak fényében, hogy Palkovics László oktatásért felelős államtitkár nevével fémjelzett Fokozatváltás a felsőoktatásban című stratégiai anyag szerint 2016-ban 2900 főt terveztek duális képzésbe felvenni, de ebből csak 660 diák oktatása jött össze.  Jó hír azért is, mert ahogy Minas Agelidis, a Coca-Cola HBC Magyarország vezérigazgatójának az aláírás ünnepélyes aktusa előtt beszédében hangsúlyozta: a duális képzés egy win-win – azaz kölcsönös előnyöket jelentő – helyzet. Jó a diáknak, aki versenyképes tudáshoz fér hozzá a vállalati szektorban, és jó a vállalatoknak is, amelyek így sokkal jobban képzett munkaerő kínálatból válogathatnak

Hogy akkor mégis mi a lehangoló? Az ünnepélyes aláírást megelőző és követő beszédek tartalma. Kezdődött az egész Nagy István ünnepélyes megnyitó beszédével. A földművelésügyi miniszterhelyettes arról értekezett, hogy a multinacionális cégeket gyakran éri az a vád, hogy kiviszik a nyereségüket az országból. – De a Coca Cola bizonyítja, hogy ez nem így van – fejtette ki Nagy István, aki valószínűleg átbóbiskolhatta kormányának eddigi közel hét éves működését, hiszen ha nem így tett volna, akkor nyilván tisztában lenne azzal, hogy ezt a vádat elsősorban a főnökei – a kormányfő és több miniszter – szajkózták annak igazolására, hogy miért van szükség a multik kiszorítására és az úgynevezett nemzeti tőkésosztály megteremtésére. A vádat tettek is követték: a gazdaságpolitikai döntések egy részét egyértelműen a multinacionális nagyvállalatok gyengítése miatt lépte meg a kormány.

Nagy István más meglepő dolgot is mondott. Leszögezte, hogy Magyarországnak egyértelműen a magasabb hozzáadott értékű munka felé kell elmozdulnia. A miniszterhelyettes, aki ott se volt – ez volt az első gondolatunk, hiszen a kormányzat évek óta abba az irányba pofozza az oktatást, hogy onnan még véletlenül se magasan képzett fiatalok kerüljenek ki nagy számban. Hogyan mozdulhatnánk el a magasabb hozzáadott érték irányába, ha az Orbán-kormány 16 évre csökkentette a tankötelezettséget, harmadára vágta a szakképzésben az alapkompetenciákat megerősítő közismereti tárgyak számát, szétveri a legnépszerűbb középiskola-típust, a szakközépiskolát és folyamatosan szigorítja a felsőoktatásba lépés feltételeit?

A hallgatóság lehangolása az ünnepélyes aláírást követő kerekasztal beszélgetésen folytatódott. Hiába tett fel Azurák Csaba moderátor gondolatébresztő kérdéseket, például azt, hogy valóban kevesebb diplomásra és több szakmunkásra van-e a magyar gazdaságnak szüksége, mint azt a miniszterelnök szokta hangoztatni, de a közönség nem lett érdekes gondolatokkal gazdagabb. Négy egyetem csúcsvezetői ültek az asztalnál, de egyiküknek sem volt olyan válasza, amit akárcsak a tudósítás erejéig említeni lehetne.

Ahogy arra a kérdésre sem sikerült válaszolni, hogy vajon miért tapasztalható munkaerőhiány és munkanélküliség egyszerre.

A kerekasztal beszélgetésen egyedül Zeitler Ádám, a Milestone Intézet alapítója ás Tóth Valentin, a CCHBC Magyarország vállalati kapcsolatok és kommunikációs igazgatója mondott egy-két olyan mondatot, ami megmentette a közönséget az elalvástól. Zeitler elmondta, hogy a szinte felfoghatatlanul gyorsan változó világban az egyetemeknek drasztikusan váltaniuk kellene az oktatás terén: az általánosan művelt értelmiségi képzése felé kellene elmozdulniuk a szakirányú értelmiségi képzése helyett. Tóth Valentin pedig azt fejtegette, hogy felméréseik szerint a tehetséges fiatalok olyan munkahelyeket keresnek, ahol feladatokkal bízzák meg őket és az is számít, hogy a vállalatnak komoly, a fejlődési lehetőséget biztosító háttere legyen. Téves az az elképzelés szerinte, hogy az elérhető fizetés lenne a fő motiváció. Mindkettejük felvetése megmozgathatta volna a kerekasztal többi résztvevőjének fantáziáját, de ez valamiért elmaradt.

Akkor maradjunk inkább a jó híreknél: a Coca Cola jóvoltából harminc tehetséges élelmiszeripari mérnök és gépészmérnök hallgatónak nyílik lehetősége duális képzésen keresztül versenyképest tudást szerezni.