Sűrű kioktatások között vallotta be az államtitkár, hogy az Orbán-kormány kórházreformra készül
„Az Ön felkészültségét pontosan jelzi, hogy írásbeli kérdéseiben Balog Zoltán korábbi EMMI miniszter nevét egyszer sem tudta helyesen leírni, hibásan viszont kilencszer" – oktatta ki sajátos helyesírással Korózs Lajost az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára.
Révtári Bence tehát ismét keresetlen stílusban reagált egy, a köz érdekében nyilvános, a kormány alaptörvényből fakadó elszámoltatását érintő témában. A szocialista képviselő – Balog Zolán nevét valóban minden esetben Baloghként feltüntetve – az alábbi kérdésekkel fordult Kásler Miklós erőforrás-miniszterhez és Varga Mihály pénzügyminiszterhez:
- A Balog Zoltán minisztersége idején kinevezett kórházi vezetőket ért támadás után felvették-e a kapcsolatot elődjével, aki jelenleg miniszterelnöki biztosként végzi munkáját?
- Milyen kár érte a betegeket, a dolgozókat és közvetve a magyar államot, ha mindaz igaz, amit Domokos László az ÁSZ elnöke állít az egészségügyben tapasztalható visszaélések kapcsán?
- Mely kórházak és mely kórházi vezetők lehetnek érintettek az ÁSZ vizsgálatban?
- Korábban megtette-e a szükséges jogi lépéseket az egészségügyért felelős miniszter, Balog Zoltán és az ő korábbi államtitkárai, hogy a most napvilágra került, – az ÁSZ elnökének nyilatkozata szerinti – az egészségügyet érintő visszaélések, szabálytalanságok felderítésre és megszüntetésre kerüljenek?
- Volt-e tudomása Kásler Miklós miniszternek arról, hogy olyan visszaélések történtek az egészségügyben, amelyekről Domokos László beszél?
- Az egészségügyet felügyelő minisztérium az elmúlt 3-4 évben milyen intézkedéseket hozott az ÁSZ jelentései alapján?
- Korózs Varga Mihály pénzügyminiszternek feltett kérdésére is Rétvári nem válaszolt: a Balog Zoltán minisztersége idején kinevezett kórházi vezetőket ért támadás után felvették-e a kapcsolatot Balog Zoltánnal, aki jelenleg miniszterelnöki biztosként végzi munkáját, illetve az érintett kórházi vezetőkkel?
- A Varga által vezetett Nemzetgazdasági Minisztérium, majd a szintén általa vezetett Pénzügyminisztérium az elmúlt 3-4 évben milyen intézkedéseket hozott az ÁSZ jelentései alapján, illetve Domokos László ÁSZ elnök nyilatkozatát követően?
Talán nem egy név helyesírása ugyanakkor a leglényegesebb a magyar egészségügyi ellátórendszert érintő, valóban súlyos számvevőszéki elnöki nyilatkozat, valamint az elmúlt nyolc év döntéseit és felelősségi körét érintő kérdések kapcsán. Rétvári Bence ugyanis ezen kérdésekre, két miniszter nevében, államtitkárként, s közvetlenül a kormány álláspontját ismertetve az alábbit adta elő (persze, csak a kioktatás után):
„Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ folyamatosan figyelemmel kíséri az irányítása alá tartozó egészségügyi intézmények gazdálkodását, illetve a közpénzek felhasználásának és a közvagyonnal való gazdálkodásnak a szabályosságát.
Az EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkárságán 2018. július 31-én megalakult az Egészségügyi Gazdálkodási és Intézményfelügyeleti Kabinet, amelynek feladatai közé tartozik az egészségügyi ellátó intézmények gazdaságos, hatékony és eredményes működtetése.
A kabinet célja elsősorban a kórházak adósságállományának csökkentése, egy mindenre kiterjedő kórház-gazdálkodási módszertan kialakítása, ezzel együtt a szabályalkotás és a szabályok következetes betartatása, de ugyanígy feladatai közé tartozik az információs teher csökkentésére irányuló intézkedések bevezetése, a gazdálkodási információk transzparenciájának javítása, vagy éppen a térségi egyenlőtlenségek mérséklése.
A közeljövőben várható szisztematikus átvilágítás azt a célt szolgálja, hogy megvalósuljon a transzparens és hatékony gazdálkodás, a szükséges finanszírozási átalakítás és az ezzel járó, valós teljesítmény alapú folyamatracionalizálás kialakítása."
A „teljesítményalapú folyamatracionalizálás" márpedig aligha jelenthet mást, mint hogy a Fidesz-kabinet kórházreformra készül. Korábban a Policy Agenda elemzése alapján írtunk arról: három tényező is azt mutatja, hogy a kormány ismét elszánta magát az egészségügyi rendszer átalakítására, megreformálására. A saját rossz tapasztalatai, illetve az előző kormányok hibái láthatólag még óvatosabbá teszik a kabinetet, mint ahogy más ügyekben megszoktuk.
Az Eurobarometer (Európai Bizottság által készített közvélemény-kutatások) negyedévente készített felmérése szerint Magyarországon az egyik legfontosabb problémának az egészségügyet tartják a választók.
Miközben 2014-ben a választóknak még csak 16 százaléka mondta, hogy ez a kérdés az ország két legfontosabb problémájának egyike, 2018 tavaszán, már 46 százalékuk. (A migrációt 24 százalék sorolta ide.)
Politikai értelemben a kormány körmére égett a „nem cselekvés” ezen a területen, ennek ellenére képesek voltak ismét kétharmados többséget szerezni. A közvéleményben megjelent hangulati változás eredményeként viszont a negyedik Orbán-kormány egy egészségügyi szakember miniszteri kinevezésével is jelezni akarta, hogy ebben a ciklusban ez a kérdés lesz a kormányzás egyik fókuszában.
A harmadik tényező (a társadalmi hangulat változása a személyi kérdés mellett), amely a reformok előkészítését mutatja, az a kissé váratlan támadás volt, amelyet az Állami Számvevőszék intézett az egészségügyi intézmények gazdálkodása ellen, s amelyre, amelynek részleteire Korózs Lajos is szeretett volna rákérdezni képviselői jogosítványaival élve.
Emlékezetes: Domokos László, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke, volt fideszes parlamenti képviselő a Magyar Időkben megjelent interjúban a kórházakat – többek között – amiatt támadta, hogy a vécépapírt nem közbeszerzésen vásárolják. Az elnök újdonságként tálalta, hogy az egészségügyben anarchia és botrány van, illetve rendszerszintű problémává vált a gazdálkodási szabályok be nem tartása. Domokos erre példaként a vécépapírt hozta fel.
Domokos látványosan propagandisztikus célok mentén szólalt meg, méghozzá annak ellenére, hogy az egészségügyi intézményeket épp az Orbán-kormány kötelezte arra, kizárólag a Belügyminisztérium büntetés-végrehajtási cégeitől vegyék a papírtekercseket. Ráadásul ezeket a kórházvezetőket már több körben 2010 óta nevezte ki az Orbán-kormány, nyugdíjazva, vagy sok esetben simán csak leváltva az addigi intézményvezetőket.
Az sem elfeledendő, hogy az Orbán-kormány 2012-ben államosította az összes fekvőbeteg-ellátó intézményt, így a támadás nagyon is félreüthet, hiszen a kabinet kizárólagos felelősséggel bír a kórházakért – gazdálkodási és ellátás-szervezési területen egyaránt.
A kormány korábban is alkalmazta azt a módszert, hogy egy nagyobb rendszer átalakítása előtt felszínre hozza a problémát, megjelöli a felelősöket, és mintegy társadalmi igénnyé formálja a politikai cselekvését. Erre volt jó példa a nyugdíjrendszer 2010-2011-ben elkezdett átalakítási folyamata is. Ennek során a magánnyugdíjpénztárakat felelőssé tették, mert „eltőzsdézték” a vagyont (ami nem igaz) és kipellengérezték a szolgálati nyugdíjat kapó rendőröket katonákat, mert fiatalon, életerősen nyugdíjassá válnak, valamint a rokkantnyugdíjasok, mert a kormánypropaganda szerint visszaélnek a rendszerrel.
Csakhogy az Orbán-kormány az elmúlt napokban elkönyvelhette az első pofont: nem csupán a felelősségáthárítás módszere látszik ugyanis elbukni, hanem a közvélemény-tematizálás is.
A Honvédkórház sürgősségi és baleseti betegellátó centruma ugyanis az összeomlás szélére került, márpedig a 3 millió budapesti és agglomerációs lakos ellátásáért felelős osztály válsága csupán tünete az állami betegellátó-rendszer súlyos helyzetének, ráadásul a kormány igyekszik úgy tenni, mint ha csupán az intézmény vezetésének lenne felelőssége e kérdésben.
A Fidesz volt az, amely eddig népszerűségi szempontoknak alárendelve ellenzékből fegyverként használta az egészségügy témáját, kormányra kerülve azonban – tanulva régi ellenfelei bukásából – jegelni kezdte azt, tolta a sikerpropagandát, s közben leginkább kedélyjavító, vagy épp nyugtató intézkedéseket tette, érdemi beavatkozásra azonban nem szánta el magát. Írtunk ugyanakkor már arról is, hogy
Kásler Miklós egy, kizárólag kormánypárti sajtótermékeknek tartott háttérbeszélgetésen tett két liberálisozás között, miszerint az öt ágazati program egymáshoz igazítása nyomán „ki lehet alakítani a pluszkapacitások nélküli, hatékony és nem pazarló egészségügyi rendszert”.
Abban ugyan szakmai konszenzus áll fenn, hogy a most elköltött pénz nagyobb egészségnyereséghez vezetne egy szorosabb minőségbiztosítással, finanszírozási szempontból átláthatóbban működő struktúrában, az azonban már kívül van a közmegegyezésen, hogy pluszkapacitásokra egyáltalán ne volna szükség. Főként úgy, hogy Orbán Viktor, a különböző kormánytagok és a propaganda pazarlással vádaskodó kijelentéseire alaposan rácáfol az élet, pontosabban annak folyamatosan veszélyeztetettsége.
Több cikkünk szólt a napokban arról, hogy a honvédkórház esete még csak nem is egyedi, sőt összességében több száz orvos hiányzik a sürgősségi osztályokról, összesen pedig mintegy 5000 doktor a magyar állami betegellátásból. Év eleje óta ráadásul újabb és újabb intézmények jelezték, hogy szakemberhiánnyal küzdenek, emiatt kórházi osztályok sorát kellett bezárni, miközben a 2016. és a 2017. évek után az idén is hiányszakma
- az érsebészet,
- a gyermek- és ifjúságpszichiátria,
- a fül-orr-gége gyógyászat,
- az igazságügyi orvostan,
- a nefrológia (a vese belgyógyászatával foglalkozó szakma),
- az orvosi mikrobiológia,
- az ortopédia,
- a traumatológia,
- a pszichiátria,
- és a transzfuziológia (a vérátömlesztéssel foglalkozó szakma) is.
Mindezeken túl Budapest kivételével hiányszakmának minősül még az infektológia, a sürgősségi orvostan, a patológia, a radiológia és a sebészet is.
Magyarán az ország számos kórházában kevés a szakember ezeken az ellátási területeken, s tartósan betöltetlenek az álláshelyek, így pedig műtéteket kell elhalasztani, hatalmas várakozási idők vannak bizonyos ellátásokra.
És egyáltalán nem jobb a helyzet a nem fekvő-, hanem járóbetegeket ellátó intézményekben sem, hiszen a háziorvosi rendszer – mint megírtuk – az ország jelentős részét képtelen ellátni, több mint 320 betöltetlen praxis van. És ez a helyzet hónapról hónapra romlik, hiszen ma a 6331 alapellátást végző orvosból 4500 túl van az 50. életévén, a háziorvosok és a házi gyermekorvosok kétharmada elérte a nyugdíj-korhatárt, mintegy 2200 praxis sorsa kérdéses, gazdájuk bármikor felállhat a székéből.
Pedig már így több mint félmillió magyar ember nem jut alapellátáshoz, s amint a helyzet mutatja, még az olyan kiemelt intézményekben, mint a Honvédkórház is megkérdőjeleződött az ellátás folyamatosságának fenntarthatósága. Sőt, mint szintén megírtuk: már szeptemberben összeomolhat az ellátás a Honvédkórház sürgősségi osztályán, mivel már most nem sikerült kellő számú orvost találni a műszakokra. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, miféle kihívásokkal küzdenek vidéki kórházak és szakrendelések.
Ráadásul júniusban a Népszava nyomán több sajtóorgánum – köztük portálunk is – arról írt, hogy akár 40 kórház bezárására is sor kerülhet, miután megszűnt a kórházak mentessége a szigorú pénzügyi gazdálkodási szabályok alól. A türelmi idő lehetővé tette, hogy a kórházak akkor is fizethessenek bért és végezhessenek betegellátást, ha az egészségpénztártól kapott összeg már nem fedezte a költségeket.
Az ÁEEK a hírre reagálva rögtön cáfolni igyekezett a híreket, sőt arra kérte a sajtó képviselőit, hogy „az ilyen alaptalan álhírek gyártásával és kritikátlan átvételével ne próbálják megtéveszteni a közvéleményt." Csakhogy a jelenlegi kormánykommunikáció, a Rétvári elismert átalakítási, azaz „folyamatracionalizálási" tervek, továbbá az ellátás súlyos problémáiról érkező folyamatos hírek mind-mind azt erősítik:
igaz volt a szakemberek azon feltételezése, hogy körülbelül 40 intézményre kerülhet lakat szeptemberre, miután az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nyomatékosan jelezte a kincstárnak, lejárt a türelmi idő, megszűnt a kórházak mentessége a szigorú gazdálkodási szabályok alól.
Korábban ez a lazítás tette lehetővé az intézményeknek azt, hogy akkor is fizessenek bért és el tudják látni a betegeket, ha az egészségpénztártól kapott ellátmány arra már nem nyújtana fedezetet.
Vélhetően e júliusi intés volt ugyanis az, amely miatt a Honvédkórház vezetősége az orvosok túlóradíjainak megvonására és radikális csökkentésére kényszerült, s ami miatt kialakult a Zacher Gábor távozását is kiváltó, a problémák elleplezését többé már lehetővé nem tévő botrány.
Orbán Viktor tehát nem ad pluszpénzt az állami betegellátásra, ezért annak körét és elérhetőségét korlátozni kell – a struktúra a jelenlegi keretei között egyébként is fenntarthatatlan. Rétvári kioktató stílusú írásbeli válasza tehát beismerés: indul az ellátásszűkítő egészségügyi reform.
