„Sokkal többen vagyunk, mint Orbán gondolja” – Már a koalíciós tervekről vitatkoztak az ellenzéki pártok
A legújabb üzengetések, a last minute visszaléptetések és a kritikus vissza nem lépések, továbbá a mérsékelten reménykeltő és a nagyon pesszimista felmérések árnyékában találkozott öt párt listavezetője szerda este a V18 szervezésében, hogy társadalompolitikai és korrupcióellenes programjukról, valamint a választás utáni terveikről vitázzanak.
A fórum résztvevőinek köréből kiszámíthatóan hiányzott a Fidesz, amely azzal intézte el a meghívást, hogy a többi párt céljai az ország érdekeivel ellentétesek. A Jobbik válaszlevelében azt írta – amint azt a V18 vezetője, Balázs Péter tolmácsolta a Benczúr Hotel nagytermében összegyűlt közönségnek – „nem kíván pártként részt venni” az eseményen. Az, hogy milyen egyéb módja lehetséges a jelenlétnek, nem derült ki, viszont az RTL csütörtöki miniszterelnök-jelölti vitájában Vona Gábor jelen lesz Szél Bernadett és Karácsony Gergely társaságában. Érzékelhető, a Jobbik elnöke, aki Orbán Viktor egyedüli kihívójaként tekint magára, nem akart bejutási nehézségekkel küzdő pártok vezetői között helyet foglalni, és távolmaradásával azt is
világossá tette, hogy sem a baloldali szubkultúra nagyjaiból, sem az előző kormányok tagjainak meghívásából nem kér a nyilvánosság előtt.
Vona távolléte meghatározta a vitában kialakított pozíciókat és azok egymáshoz viszonyított súlyát. Szél Bernadett törekedett a leghatározottabban önmaga és az LMP megkülönböztetésére, világossá téve, hogy nem tartozik azonos közösségbe a többiekkel. A különbség hangsúlyozása volt Fekete-Győr András Momentum-elnök célja is, elsősorban a generációs eltérésé az elmúlt 28 év visszatérő kritikájával. Karácsony egy majdani koalíciós kormány valószínű miniszterelnökeként utalva önmagára a mostani demokratikus ellenzék vezetői pozícióját jelölte ki önmaga és az MSZP-P szövetség számára. Gyurcsány Ferenc erről csak annyit mondott, hogy a legjobban szereplő párt elnökének kell majd tárgyalásra hívnia a többieket. Ezen felül a DK elnöke egyrészt Orbán kérlelhetetlen ellenfele, másrészt a tapasztalt, beérett politikus szerepeinek keverékét nyújtotta a közönségnek. Szigetvári Viktor fő célja egy kormányképes, de legfőképpen bejutásra esélyes, és ezért szavazatra méltatható Együtt felmutatása és versenyben tartása volt.
A V18 szervezői tudatosan úgy választottak témákat, hogy azokon keresztül az ellenzéki politikusok elsősorban a kormányt bírálják egybehangzóan, valamint kiderüljön, mi mindenben értenek egyet a céljaikat illetően. Csakhogy éppen az egészségügyi, oktatási, szociálpolitikai, valamint korrupcióellenes összhang tette még hangsúlyosabbá a kérdést, ezek a pártok vajon miért nem szövetségesek?
Szakpolitikai ügyekben tulajdonképpen csak három komolyabb vitapont emelhető ki. Fekete-Győr számon kérte Karácsonyon a 13. havi nyugdíj ígéretét, arra utalva, hogy a korábbi szocialista kormányok ilyen intézkedésekkel juttatták nehéz helyzetbe az országot 2002 után. Karácsony válasza az volt, hogy mivel minden nyugdíjas az átlagnyugdíjnak megfelelő összeget kapna, ezért az ő javaslata egy differenciált nyugdíjemelésnek felel meg, amire szükség van. Szigetvári a Karácsony által képviselt alapjövedelem-koncepcióra mondott nemet, meg arra, amit a DK programja tartalmaz, hogy az alapvető közszolgáltatások sávos díjszabásának legalsó kulcsa nulla legyen, vagyis a víz, az áram, a fűtés, sőt, az internet meghatározott mennyiségéért a létfenntartás biztonsága érdekében nem kellene fizetni. Hozzátehetjük,
valódi alapjövedelmet a Párbeszéden kívül a többi párt sem tűz ki célul, a garantált minimumjövedelem viszont mindegyiküknél szerepel.
Markáns programbeli eltérés emellett csak az volt, hogy míg Szigetvári minden megszólalását a költségvetési fegyelemre való utalással fejezte be, addig a többiek közül csak Gyurcsány utalt a fiskális korlátokra, emígy: „nem lehet felelőtlennek lenni ellenzékben, mert akkor felelőtlenek leszünk kormányon”, mondta a jelenleg is az őszödi beszéd igazságával kampányoló volt miniszterelnök. Megjegyzésének előzménye az volt, hogy Szél 600 milliárd forintot forgatna azonnal az egészségügybe és 200 százalékos béremelést adna az ágazatban dolgozóknak. Később az is elhangzott, hogy az LMP megduplázná négy év alatt az oktatási ráfordításokat. De a fiskális fegyelemre utaló kritika éle Karácsony felé is irányult, akinek programjában a családi pótlék 100 százalékos emelése szerepel, amihez képest a DK 30 százalékot tart reálisnak. Itt valóban van különbség a pártok elképzelései között, és például Fekete-Győr nem aratott osztatlan sikert a gyerekszámtól függő 5, 10, 25 százalékos családipótlék-emeléssel. Annál kevésbé, mert Szél éppen arról beszélt, hogy az egygyerekes családok szegénysége nőtt, emiatt ők nagy eséllyel nem is fognak második gyereket vállalni.
Mindezeket leszámítva a megszólalók inkább kiegészíteni igyekeztek egymást, olykor maguk is elismerték, hogy ismétlik a másikat, néhány saját vagy ezen az estén csak általuk kiemelt elemmel kiegészítve. Így például az LMP zöld beruházásokat és erős közösségi gazdaságot szeretne, az Együtt miniszterelnök-jelöltje megpendítette a rendelőintézeti praxisok privatizációjának lehetőségét a háziorvosokéhoz hasonló módon, a DK elnöke külön hangsúlyozta az állami és egyházi iskolák finanszírozása között az utóbbiak javára fennálló különbség megszüntetését, Karácsony a zuglói szociális modell tapasztalataira építene, a Momentum elnöke a minőségbiztosítás és a coaching módszereit használná a közszolgáltatásokban.
A pártvezetők közötti igazi vita akkor bontakozott ki, amikor a választás előtti és utáni terveikről kérdezték őket. Szél kétszer is azt mondta, az LMP az egyetlen oligarchamentes párt, amire a nyilvánvalóan pártszimpatizánsokból álló közönség köhécseléssel és hangos nevetéssel reagált.
Azzal sem vívta ki a rivális pártok szimpatizánsainak elismerését a 102 jelöltet állva tartó LMP társelnöke, hogy egyedül ők törekedtek teljes körű ellenzéki koordinációra. Az oligarchavádat Gyurcsány és Szigetvári is visszautasította, azzal, hogy nem lehet a vitapartnerek erkölcsi alapját támadni, pláne megalapozatlanul. Fekete-Győr mindazonáltal a rendszerváltásig visszamenő korrupciós elszámoltatást tartott az együttműködés feltételének
Márpedig a leendő együttműködés volt a fő választóvonal az LMP és a többiek között. Karácsony koalíciós kormányról beszélt, amit szerinte valószínűleg neki kellene vezetnie. Gyurcsány úgy vélte, „egyelőre koalícióra vagyunk ítélve”, mármint amíg valaki meg nem erősödik annyira, hogy egyedül győzze le a Fideszt – szavaiból azt olvastuk ki, hogy ez vasárnapig nem valószínű. Szigetvári egyik fő üzenete volt, hogy a Jobbik nélkül is lehet többsége a demokratikus oldalnak, igaz, „most nem tartunk itt”. A Momentum feltételekkel tárgyalna, az egyik az említett elszámoltatás, a másik egy új választási törvény, arányos rendszer bevezetése, utána „adott esetben” új választás. Az LMP viszont Szél szavai alapján eleve arra készül, hogy a Fidesz legyőzése után új választást kell tartani. Április 8-a után „le kell ülni beszélni egymással”, kihasználva, hogy „mi vagyunk most az a párt, amellyel mindenki szívesen szóba áll”, de ezt az előnyt nem koalíciós együttműködésre kell fordítani, hanem új választási törvényre és mielőbbi demokratikus választásra. Erre mondta Karácsony, „ne arra kérjünk bizalmat, hogy ezt a bizalmat ne szolgáljuk meg”, vagyis a választás után kormányozni kell.
Bár Fekete-Győr szerint „sokkal többen vagyunk, mint Orbán gondolja”, vasárnap estére kiderül, mennyi értelme volt pont a koalíciós tervek miatt vitatkozniuk a V18 fórumán szereplő politikusoknak. Ha előáll a kormányzati felelősség, azt többek szerint el kell majd vállalni. Arra meg bizonyára mind készen állnak, ha egy esetleg másféle eredmény felelősségét kell a vállukra venni.
A vitáról készült élő közvetítést adtunk, a galériánkat pedig ide kattintva nézhetik meg.
