Schmidt Máriáék elvesztették a Pruck-pert, a bíróság szerint sem Dózsa László van a képen
A Fővárosi Törvényszék egyelőre nem jogerős ítéletében megállapította, hogy a Terror Háza megsértette néhai Pruck Pál kegyelethez való jogait – tudósít az Index.
Schmidt Máriáékat a bíróság bocsánatkérésre, a Dózsa Lászlóra utaló feliratok eltüntetésére, helyére az '56-os fénykép alá Pruck Pál nevének feltüntetésére kötelezte.
A változtatásokat a Terror Háza összes vonatkozó kiadványában, honlapján, az épületben kiállított képet is végre kell hajtani, ahogy a Nagy Lajos király úti hatalmas épületfestésen is rá kell utólag írniuk Pruck Pál nevét. A bíróság bizonyítottnak találta, hogy az 1956-os fényképen valóban ő szerepelt, nem pedig Dózsa László. Minden perköltséget a Terror Házának kell viselnie.
Kérdés, Schmid Máriának a bírósági ítélet elég lesz-eElsőként a 168 Óra számolt be az ügyről: az 1956-os emlékév részeként Budapesten több tűzfalra és házfalra felfestették a forradalom szabadságharcosait névvel, születési és halálozási dátummal. Az egyik ilyen falfestményen a forradalom névtelen hősének, a „pesti srácnak” a megtestesítőjeként Pruck Pált lehet látni, csakhogy Dózsa László nevét írták rá. Hiába jelentkezett Pruck Pál családja, hiába erősítette meg a „pesti srácokat” kutató történész, hogy a képen látható személy Pruck Pál és nem Dózsa László színész.
Dózsa László gyakorlatilag maga jelentkezett, hogy ő szerepel azon a felvételen, amely a plakát alapjául szolgál, a Terror Háza főigazgatója, az 1956-os Emlékbizottság vezetője, Schmidt Mária pedig azóta is vehemensen kiáll mellette annak ellenére, hogy Dózsa László nyilvánvalóan hazudik.
Pruck Pál egy korabeli képen a családi archívumbólEzt sugallják legalábbis a róla és Pruck Pálról készült korabeli fényképek éppúgy, mint az, hogy amikor Michael Rougier fotográfus felvétele először megjelent az amerikai magazinban, a Life-ban, Pruck Pál nevét tüntették fel alatta. Emiatt Pruck lánya nyílt levelet írt az 1956-os Emlékbizottságnak, kérve, hogy a plakátokat javítsák ki, Dózsa László pedig jelezte, hogy bár ő szerepel a képen, „kegyeleti okokból” visszalép. Schmidt Máriát azonban ez nem zavarta, sőt ragaszkodott ahhoz, hogy a Dózsa László a felvétel szereplője, Pruck Pál csak egy köztörvényes bűnöző volt.
És úgy tűnik, erről Orbán Viktort is sikerült meggyőznie, a miniszterelnöknek ugyanis az október 23-i beszédében sikerült Dózsa Lászlót egy névsorban említenie Mindszenty Józseffel és Nagy Imrével.
Az ügyről tavaly interjút készítettünk Eörsi László történésszel, amelyet ide kattintva olvashatnak el.
A másfél éve húzódó botrány után Fővárosi Törvényszék ezek után a csütörtöki ítélethirdetésében egyértelműen a Pruck-családnak adott igazat. Az Index tudósítása szerint helyt adtak az 1956-os Intézet történészeinek és a kirendelt antropológus szakértőnek, akik egyaránt arra jutottak, hogy Pruck van az ominózus fotón. A bíróság azt is figyelembe vette, hogy Pruck Pálnak 1986-ban semmi érdeke nem fűződött ahhoz, hogy ok nélkül elismerje részvételét a forradalomban, mégis megtette. Egyik bizonyíték sem volt önmagában perdöntő, de a vizsgált fényképek hasonlósága, Pruck Pál saját nyilatkozata és a Life folyóiratban szereplő képaláírás együttesen nem hagyott kétséget afelől, hogy Pruck Pál szerepelt a képen – indokolta a bíró az ítéletet.
Ezek alapján a bíróságnak az a véleménye, hogy kizárólag Pruck Pál szerepelhet a képen.
„Különben azt kellene gondolni, hogy a fotós 1956-ban egy olyan Dózsa Lászlóról készített képet, aki a megszólalásig hasonlított Pruck Pálra, Dózsa valamiért Pruck nevét mondta a fotósnak, végül pedig Pruck Pál 26 évvel később értelmetlenül azt állította, hogy ő van a képen, amin egy hasonmása szerepelt, aki azt mondta, ő Pruck Pál. Ez így együtt teljesen életszerűtlen” – fogalmazott a bíró.
Az ítélet minden fontos pontban a felperesnek adott igazat. Az alperes azzal, hogy Pruck helyett Dózsa nevét és születési adatait adta meg, megsértette a néhai Pruck Pál kegyelethez való jogát – jelentette ki a Fővárosi törvényszék bírája. Az egyetlen kivétel, hogy a felperes kérésével szemben nem kifejezetten Schmidt Mária személyes aláírását írta elő a bocsánatkérő levélhez, mert jogilag nem a történész-üzletasszony jogilag volt az alperes, hanem a közalapítványa. A perköltséget szintén a közalapítvány, végső soron a magyar adófizetők állják.
