Roma diákok: szélsőjobbról előz az LMP Kaposváron
Néhány hete rendkívüli jelentőségű döntés született a Kúrián: a legfelsőbb bírói fórum jogellenesnek mondta ki a kaposvári iskolai szegregációt, és elrendelte a roma gyerekek oktatási elkülönítésének felszámolását, azaz a deszegregációt. Az ítélet azért is különleges, mert a bíróság ezúttal nem elégedett meg azzal, hogy a cigány iskolával kapcsolatban kimondja a jogsértést, annak megszüntetését is előírta, amire eddig nem volt példa a bírói gyakorlatban.
Ennek azért van jelentősége, mert a magyar törvények – az uniós jogszabályokkal összhangban – egyértelműen tiltják, hogy származásuk, szociális helyzetük alapján elkülönítve oktassanak gyerekeket. Ez nem öncélúság, rendkívüli társadalmi jelentősége van: egyrészt a szegregáció súlyosan sérti a gyerekek jogait, másrészt
bizonyított tény, hogy katasztrofális hátrányokat okoz a gazdaságban is.
Utóbbi könnyen levezethető. A szegregált osztályokban (iskolákban) eleve hátrányokkal, tanulási nehézségekkel küszködő gyerekeket zsúfolnak össze, s nem nehéz belátni, ahol sok ilyen gyerek van, ott az oktatás színvonala törvényszerűen romlani fog. A tanulási nehézségeket csak egyénre szabott oktatással lehetne leküzdeni, azonban ott, ahol csak ilyen gyerekek vannak, a differenciálásra nem jut sem idő, sem energia. A szegregált iskolában a gyerekek egymást húzzák vissza, a tanárok pedig egyre lejjebb és lejjebb viszik a követelményeket. Így a szegregáció velejárója a rossz teljesítmény: az ilyen iskolába járó gyerekek jellemzően nem tanulnak meg sem írni, sem olvasni, sem számolni. Szegregált iskolából még az érettségiig sem vezet út. (Kertesi Gábor közgazdász számításai szerint a nyolcadikos roma gyerekek 60 százaléka olyan osztályba jár, ahol a társaik legalább felének elfogadhatatlan a szövegértési készsége.)
Jól példázza mindezt Kaposváron a Pécsi utcai iskola is. Az ide járó gyerekek az országos kompetenciamérési vizsgálatok szerint jóval az átlag alatt teljesítettek, továbbtanulási mutatóik katasztrofálisak. Vagyis annak a szerencsétlennek, akinek ez az iskola jutott, csak a segély vagy a közmunka és az ezekkel járó kilátástalan szegénység maradt a jövőkép.
Holott nem volna ördöngösség a helyzet rendezése, legalábbis a városokban, ahol viszonylag gazdagon szőtt iskolahálózat van. Így egy kis akarattal könnyen elkerülhető lenne, hogy egy-egy iskolában a hátrányos helyzetű tanulók aránya jelentősen megugorjon, vagyis az intézmény szegregálttá váljon. Ezt azonban sem az önkormányzati iskolarendszerben, sem az utóbbi években, az államosítás után sem akadályozta meg senki. A folyamat ráadásul álszentséggel párosul: az államosítás melletti kampányszlogen a kormány részéről épp az volt, hogy az iskolarendszert egyenlősítsék. Ehhez nemhogy közelebb kerültünk volna, épp ellenkezőleg: a helyzet kimutathatóan rosszabb lett.
A kaposvári iskola ügyében hosszú út vezetett a Kúria döntéséig, a pereskedés tízéves múltra tekint vissza. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) fordult bírósághoz 2008-ban a kaposvári – döntően a cigányok lakta telep mellett működő – Pécsi utcai általános iskola ügyében. A CFCF felmérése szerint ekkor az iskolában a gyerekek 84 százaléka cigány származású volt. Az elmúlt évtizedek szegregáló oktatáspolitikájának „eredménye” az, hogy a Szentjakab telepi emberek 75 százalékának nyolc általánosa vagy annál alacsonyabb iskolai végzettsége van, aminek következtében nem kapnak állandó munkát.
– Szerintünk ez rossz – jelentette ki Ujlaky András, a CFCF alapítója, kuratóriumi elnöke az iskola bezárása kapcsán az elmúlt héten rendezett kaposvári fórumon.
Az ügy első perében a Legfelsőbb Bíróságnak kellett kimondania, hogy az önkormányzat sérti az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, amikor hagyja, hogy a Pécsi utcai iskola tovább működjön. Ez az ítélet azonban nem kötelezte az akkor még iskolafenntartó önkormányzatot arra, hogy megszüntesse a törvénysértő állapotot. Mindez 2010-ben történt. Az évek pedig csak múltak és múltak, Szita Károly fideszes polgármester semmit nem csinált. Aztán jött az államosítás, és az állami intézményfenntartó sem szüntette meg a roma gyerekek etnikai alapú elkülönítését. Ezért a CFCF 2013-ban újabb pert indított, amely a Kúrián fejeződött be idén októberben azzal a már idézett történelmi jelentőségű ítélettel, amely előírta az önkormányzatnak és az iskolafenntartó államnak a deszegregációt.
Szita Károly azonban résen volt: még az ítélet kimondása előtt, a nyár folyamán, ahogy arról lapunk is beszámolt, megpróbálta kijátszani a szegregációt tiltó magyar törvényeket. Rendkívüli közgyűlést hívott össze, amelyen egy általános iskolai oktatásban korábban tapasztalattal nem rendelkező alapítványra bízta volna az iskola elsőseit. Rögvest meg is szavaztatott ennek az alapítványnak nyolcmillió forintot, és elintéztette a helyi tankerülettel, illetve a kormányhivatallal, hogy újabb cigány osztály indulhasson a Pécsi utcában. Sokak szerint talán a Magyarország ellen a roma gyerekek oktatási elkülönítése miatt indított uniós kötelezettségszegési eljárás miatt, de amint megneszelte a minisztérium, hogy Szita Károly mire készül, leállította a polgármestert. Ami egyébként mutatja azt is, hogy mennyire hatékony lehetne az állam, ha a szegregáció ellen valóban föl akarna lépni. Ha itt be tudott avatkozni, számos más helyen, ahol ugyanilyen nyilvánvaló a szegregáció, miért nem képes?
A történetnek azonban egyelőre nincs megnyugtató vége. Bár felmenő rendszerben a Pécsi utcai iskola talán tényleg bezár, idén szeptemberben a 26 elsős a város más intézményeiben kezdte meg tanulmányait. Csakhogy – s ez nyugtalanságra ad okot – Kaposváron jószerint magára marad az, aki integrációban gondolkodik. Emiatt volt különösen érdekes az ellenzéki Együtt szervezésében életre hívott lakossági fórum, ahová sem a hatalom képviselői, sem a roma önkormányzat vezetői nem jöttek el. Eljött viszont a helyi Jobbik, az LMP és az MSZP: azok a képviselők, akik Szita Károly teljhatalmával szemben legalább a minimális ellenzéki kontrollt jelentik. Vagy csak jelentenék. A fórumon a legradikálisabban ugyanis az LMP önkormányzati képviselője, Felder Frigyes beszélt.
Szinte zavarba ejtő volt, hogy a jobbikos jelenlévők több empátiával szóltak a Pécsi utcai szegregációs ügyről, mint az LMP önkormányzati képviselője,
aki elégedetlen volt a bíróság döntésével. És ezen még az sem igen tudott javítani, hogy a fórumon a párt szintén jelen lévő szóvivője, Kanász-Nagy Máté próbálta menteni a menthetőt. Felder Frigyes szerint például hazugság azt a látszatot kelteni, hogy a probléma az iskolabezárással megoldódott, amit egyébként senki nem állított.
– Ezek a gyerekek ugyanabba a közegbe járnak haza, ugyanazok maradnak a barátaik, maximum kétszáz méterrel távolabb járnak iskolába. A problémát ezzel elhazudtuk, úgy tűnik, mintha megoldottuk volna – jelentette ki Felder. Szerinte az lenne a megoldás, ha szociálismunkás-hálózat segítené a gyerekek családjait. Elképzelése szerint egy szociális munkásra öt család jutna, így ez a program mintegy 60 millió forintba kerülne évente a városnak. Ezen akár el is lehetne gondolkodni, de az sehogyan sem áll össze, hogy miért befolyásolná ezt a bíróság döntése. Márpedig Felder szerint bizonyára így van, mert kérdőre vonta a szegregáció ellen sikeresen küzdő CFCF alapítóját, Ujlaky Andrást:
– Kérdésem Ujlaky úrhoz, hogy mi történik a gyerekekkel az iskolabezárás után. Modellezzük le a mindennapjaikat! A cigánytelepre mennek haza. Ugyanazok maradnak a családjaik, ugyanazok a barátaik – ismételgette egyre, hozzátéve, hogy rendkívül elégedetlen a bírósági döntéssel.
Arra a kérdésünkre azonban, hogy ha nincs 60 milliója a városnak a szociális munkások hálózatára, akkor vajon miért szavaz meg nyolcmillió forintot a gyerekek további elkülönítésére, nem kapunk érdemi választ.
Az MSZP helyi képviselője, Pintér Attila – aki szintén megszavazta Szita Károlynak a bírósági döntést meghekkelni próbáló javaslatát – elismerte, hogy a helyi ellenzék nem jól kezelte a Pécsi utcai roma gyerekek ügyét. De azt ígérte, a tanulságokat levonják.
Tíz éve tart az ügy, tíz éve világos a törvénysértő állapot, tíz éve több száz roma gyerektől vonja meg a Szita Károly vezette önkormányzat a minőségi oktatáshoz való jogot. Tíz éve felnőtt egy generáció, amelytől megtagadták, hogy kitörjön a Szentjakab telepi szegénységből. Most a deszegregációval nyílt valamekkora esélyük, de kérdés, mire mennek a gyerekek támogató közeg híján.
