Politikai közpénzszivattyú: 6 milliárd 371 millió forintnyi kampányfinanszírozást szórhat el az állam idén

2018. március 14. 14:40 - szerző: Biró Marianna

Nemcsak az ellenzéki szavazótáborban való zavarkeltés, hanem a bűncselekmények sorának gyanúját keltve behajthatatlanul eltűnő kampánypénzek is mozgatják a többes ajánlás rendszerével létrehozott kamupárt-generátort, amelynek fenntartásában egyedül a Fidesz-KDNP érdekelt. Egy bizniszpárt kisegítésével már le is bukott a kormányoldal, ám 2018-ban akár 6 milliárd 371 millió forintra is rúghat a választási színjáték számlája.

„Tisztelt Tóth Ákos Főszerkesztő! Azonnali panaszom jelentem be Önnek és sűrgős soron kivűli Sajtóhelyre igazitásra szólitom fel Önöket az alábbi cikk szerint. Amely súlyosan megsérti a Jó hirnevünk és visszautasítjuk a feltételezéseket és állításokat. (…) fenti cikk kapcsán semmilyen pénzesőre nem számitunk. továbbiakban azonnal töröljék a párt nevét a cikkből, mert azzal egyetemben súlyos személyiségi jogokat sértenek azzal, hogy személyünkkel kapcsolatosan olyan feltételezést emlitenek meg ami nem igaz és valótlan. természetesen amennyiben a sajtó helyreigazitás nem kerül sorra 12 órán belül. komoly kártéritéses pert inditok meg önökkel szemben. kérelmezni fogjuk a nemzeti média hirközlési hatóságot az önökkel szembeni etikai vizsgálat meginditására és felelősségre vonására. kijelentjük, hogy igen is szándékunk van az ország vezetésébe részt venni és az általunk ki tűzött programok megvalósítására.”

A fenti levelet az eredeti helyesírással tettük közzé. Sajnálatos módon azonban nem adhattunk helyt a Végső Esély Párt elnökségi tagja által „Felszólitás Sajtóhelyre igazitásra!” tárggyal küldött levélnek – ennek a mostani közlés sem mond ellent – egy olyan cikkünk nyomán, mely már hetekkel ezelőtt arra a veszélyre kívánt figyelmeztetni: tömegesen jelentek meg a kamu-, avagy bizniszgyanús pártok az országgyűlési választásokhoz közeledve.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Miközben ma már négyszáznál is több bejegyzett párt működik Magyarországon, ezek közül 105 jelentkezett, hogy jelölő szervezetként részt vegyen az április 8-i voksoláson. A múlt hét végén pedig minden „jelentkezési”, továbbá nyilvántartásba vételi határidő lezárult. A Végső Esély Párt országos listát nem tudott állítani, induló jelöltjeinek száma lapzártánkkor még bizonytalan, de az már szinte biztos: elmulasztotta a magyar társadalom a végső esélyt, hogy e párt tagjai megvalósítsák a programjukat az ország vezetésében.

Nem úgy, mint a náluk profibb kamupártok. A hivatalos, de a jogorvoslati idők miatt még nem végleges adatok szerint ugyanis április 8-án több mint 1700 jelölt indul, és 21 országos pártlista szerepel majd a szavazólapokon, köztük olyan furcsa nevű alakulatok is, mint a Tenni Akarás Mozgalom, a Kell az Összefogás Párt (KÖSSZ), de sikerült listát állítania a Szegény Emberek Magyarországért Pártnak és a Net Pártnak is. A kérdés, mégis hogyan járhattak sikerrel a közvélemény számára mindeddig ismeretlen pártok, miközben például a Bokros Lajos nevével fémjelzett Modern Magyarország Mozgalom az országos lista közelébe sem került.

A listaállításra – így az állami kampánytámogatásra – összesen bejelentkezett 40 szervezet közül a Nemzeti Választási Bizottság március 10-én, az utolsó pillanatokban a törvényi feltételek hiánya miatt visszautasította az időközben országos hírnévre szert tett Lendülettel Magyarországért nyilvántartásba vételét (erről bővebben keretes írásunkban), így járt A Haza Pártja, A Mi Pártunk – IMA, a Nemzeti Együttműködés és Megbékélés Párt, az Értünk-Értetek – A Hiteles Párt, az Elégedett Magyarországért Mozgalom és a Hajrá Magyarország Párt! is. Törölték a Szegényekért Párt és a Rend Párt listáját, mert jelöltjeik száma a listaállításhoz szükséges minimum 27 fő alá csökkent.

Bár megfelelt a listaállítás feltételeinek, de az NVB 7:1 arányban visszautasította az Összefogás Párt nyilvántartásba vételét, arra hivatkozva, hogy vezetője, Szepessy Zsolt nem ismeretlen a választási szervek előtt, ugyanis többször volt az NVB által megállapított jogsértés érintettje, ezért a bizottság szerint ellentétes lenne a választási alapelvekkel, a jogállamiság követelményével a lista nyilvántartásba vétele. Noha már az indoklás is történelmi, fontos tény az is, hogy az NVB március 7-én úgy döntött, a párt aláírásgyűjtésével kapcsolatban büntetőfeljelentést tesz. Csakhogy eközben a Szepessy nevéhez köthető, az aláírásgyűjtés során szintén gyanúba keveredett két másik párt – a Magyarországon Élő Dolgozó és Tanuló Emberek Pártja (MEDETE), valamint a Családok Pártja – listáit és jelöltjeit nyilvántartásba vette az NVB, így azok több száz milliós állami kampánytámogatásban részesülnek majd. Vagy mégsem, hiszen a 168 Óra már beszámolt arról is, hogy hétfőn a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) jogi képviselőjén keresztül a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelemmel, hiszen a hvg.‌hu cikkéből ekkorra már kiderült: sokkal nagyobb és szervezettebb csalássorozatról lehet szó. Rokonok, például szülők és gyermekeik indulnak azonos választókörzetekben egymással szemben, ahogyan a kiterjedt baráti vagy inkább üzleti társaság fel-feltűnik a három párt valamennyi jelölésében.

És éppen ez a rendszer rákfenéje, a többes ajánlás, hiszen feltételezhetően ezek a jelöltek ugyanazokkal az aláírásokkal tudnak elindulni egymás ellen.

Pedig a többes ajánlást mint a választási és kampányszabályok korrupciós töltényét még a sokszor kevéssé elfogulatlan Patyi András, az NVB elnöke is eltörölni javasolta 2014 után. A kormányoldal mégsem tette meg. Sőt a napokban arra emlékeztetett a Transparency International és a Political Capital: hiába figyelmeztetik a csalás lehetőségére, tényére és kiküszöbölhetőségére, a kormány nem hajlandó elzárni a politikai közpénzszivattyút az úgynevezett kamupártok előtt. A jogszabályok nemcsak a kampánytámogatásra fordított adóforintok pazarlását, de még azt is engedik, hogy négy év után ismét elinduljon egy olyan párt, például a Magyarországi Cigánypárt, amely nemhogy érdemi eredményt nem ért el, de az elszámolása kapcsán komoly gyanú merült fel. Az említett formáció 2014-ben 298 millió 500 ezer forintot verhetett el – papíron kampányra, de szabálytalanul –, idén 196 millió forintra számíthatnak, holott a korábbi ügyükben semmiféle felelősségre vonás nem történt.

Fotó: Rajnai Attila

Eközben március 3-án három hónappal meghosszabbították Zuschlag János előzetes letartóztatását, így az egykori szocialista politikus, a Fidesz-média ünnepelt sztárja ezúttal vélhetően a bűnbak szerepét kapta a bizniszpártos színjátékban. A Kecskeméti Törvényszék szóvivője arról tájékoztatta a 168 Órát: a 40 éves férfi (értsd: Zuschlag – A szerk.) és egy 24 éves társa február elején bűnszövetségben elkövetett tiltott adatszerzés miatt került előzetes letartóztatásba. A gyanú szerint 2017 őszén egy pénzügyi tanácsadó cég adatbázisaiba illegálisan belépve jogellenesen megszerezték a társaság ügyfeleinek személyes adatait, hogy tényleges kampány helyett így szerezzenek ajánlásokat az idei parlamenti választásra, azok révén pedig illegálisan jussanak költségvetési támogatáshoz. Mégpedig több száz millió forinthoz, négy – az eljárási titkolózás miatt – ismeretlen párt mögé bújva.

Az viszont ismert: Zuschlag hatéves börtönbüntetését követő szabadulása után furcsa körülmények között tért vissza a politikába 2014-ben. Fellépésével nyíltan a Fideszt segítette, nem tudni, milyen ellenszolgáltatásért cserében. Könyvet írt például róla Szalai Vivien – azóta Kökény-Szalai Vivien, a TV2 hírigazgatója – Pártházból börtönbe címmel, amelynek az ellenzékre nézve terhelő, bizonyítatlan állításait hónapokon át harsogta a kormánypropaganda a kampányban. De nem csak ez volt a gyanús. Zuschlag szabadulása épp a 2014-es parlamenti választások elé esett, nevével pedig több új pártot kapcsolatba hoztak, így az Új Magyarország Pártot (ÚMP) és az Új Dimenzió Pártot (ÚDP). Ő maga akkor csak annyit ismert el, hogy beszélt a pártok vezetőivel, de állította, nincs szerepe a szerveződések létrehozásában és működtetésében.

Ezek az új pártok a parlamentbe jutásra nem, de jelentős állami támogatás megszerzésére alkalmasak voltak az előző választás idején, miután 2013-ban a választási törvény fideszes módosítása nyomán eltörölték a kopogtatócédulákat, így sokkal könnyebbé vált az aláírások megszerzése a jelöltek indításához, akiken keresztül – érdemi kampány nélkül is – pártonként akár 600-700 milliós támogatást lehet szerezni. Ma 500 támogató aláírással már indítható jelölt, és egymillió forintot kap személyes kampányára (ezt az indulók felajánlhatják pártjuknak). Ha a párt 27 jelöltet indít, akkor a 27 millió mellett további 150 millió forint jár neki. Az összeg 54, majd 80 jelöltnél feljebb ugrik, ha pedig mind a 106 egyéni kerületben indít jelöltet a párt, csaknem 600 millió forintot (plusz 106 milliót) kap.

2014-ben országos listát 18 párt állíthatott – többen, mint az előző választási rendszerben bármikor. A Zuschlaghoz kötött ÚMP és ÚDP is ezek között volt, az elszámolás viszont a laza szabályok ellenére sem ment flottul, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a két párton 200 millió forintot kért számon. Eredménytelenül. Pedig még arra is lusták voltak ezek a szervezetek, hogy érdemben elszámoljanak. Ahogyan a parlamentbe jutott pártokon kívül egyetlen, állami kampánypénzhez jutó formáció sem viselkedett az átláthatóság mintaképeként.

Az Állami Számvevőszék jelentéséből kiderült, hogy nyolc, a 2014-es országgyűlési választáson listát állító, de képviselethez végül nem jutó párt sértette meg az áfatörvényt és a számviteli törvényt a kampánypénzek elköltésekor, a már említett Összefogás Pártnál például büntetőeljárás is indult a számvitel rendjének megsértése gyanúja miatt, az Együtt 2014 Párt, az ÚDP és az ÚMP esetében pedig költségvetési csalás gyanúja miatt tettek feljelentést.

Minden érintett hatóság tudott arról, hogy több esetben bizonyítottan nem legálisan szerzett, nem valódi ajánlásokkal, a közpénztámogatást nem is kampányra költve szerepeltek a gigászi méretű szavazólapon ezek a szervezetek. Mégsem történt semmi: a 2014-es választás előtt majdnem hatmilliárd forintot utalt át a 18 országos listát állító pártnak és az induló jelölteknek – közülük 14 párt nem jutott a parlamenti küszöb közelébe sem. Mégis ezek zsebeltek be mintegy 3,4 milliárd forintot ebből a pénzből.

Bár a szabályok szerint az egyéni jelöltek az egymillió forintos támogatást csak akkor tarthatták meg, ha a választásokon a szavazatok legalább két százalékát megkapták, a pártlista esetén azonban 2014-ben még akkor sem kellett egy forintot sem visszafizetni, ha a listára senki nem szavazott. Noha a választások előtt nem sokkal létrejött formációkra a NAV 2014 után 1,96 milliárd forint bírságot szabott ki a támogatás visszafizetését követelve, ennek azonban alig két ezrelékét, összesen 3,6 millió forintot sikerült behajtania. Tavaly decemberben pedig a nyomozó hatóságok le is zárták az ügyeket, így az állam hivatalosan is lemondott a kiszórt milliárdokról. A már elengedett követelések között volt az ÚMP 80 milliós és az ÚDP 121 milliós támogatása.

Miközben azonban – a gyanú szerint – Zuschlag már az újabb pénzszivattyúkat szervezte, tavaly ősszel a parlament módosította a kampányfinanszírozást rendező törvényt úgy, hogy az egy százalékot el nem érő formációknak vissza kell fizetniük minden kampánytámogatást. 2018-ban tehát már minden olyan párt, amely felvett az államtól támogatást a kampányához, de nem ér el a választáson 1 százalékot, köteles lenne visszafizetni a pénzt. Az érintett pártok legfőbb vezető testületeinek tagjai egyetemlegesen, teljes vagyonukkal tartoznak felelősséggel a támogatás összegéért.

Csakhogy ezt adó módjára hajtanák be, s az adószabályok szerint az adótartozás és az azzal kapcsolatos büntetések esetében az egész vagyont nem lehet lefoglalni.

Magyarán előfordulhat, hogy akikkel szemben a hatalom el akar járni, azoknál súlyos eljárások következnek, mások viszont megússzák. Mindezek fényében nem csoda, hogy a kampánykorrupció mértéke máris meghaladja a legutóbbi parlamenti választási kampány során tapasztaltakat.

Lendületben az aláírásbiznisz

Az már 2014-ben is világos volt, hogy egyes pártok a leadott jelölő aláírásaik számának töredékét kapták meg szavazatként, ami egyértelműen felveti a csalás gyanúját. Ám a Nemzeti Választási Iroda és az NVB is visszautasította az ajánlások ellenőrzését, s csupán azzal érvel: a választási eljárásról szóló törvény 2014 júniusi módosítása óta a választópolgárok tájékoztatást kérhetnek arról, hogy a már ellenőrzött ajánlások között szerepelt-e olyan, amely adataikat tartalmazza.

Az utóbbi két hétben elözönlötték az internetet az állampolgárok által lekért döbbenetes listák arról, miféle pártok éltek vissza az aláírásaikkal. Egy ilyen ellenőrzés nyomán utasította vissza Lévai Katalin volt MSZP-s politikus és miniszter egyéni jelölti nyilvántartásba vételét a XIV. kerületi helyi választási bizottság. Vagyis a nemrég pártot alapító Lévai nem lehet egyéni jelölt Zuglóban azért, mert nemcsak hogy ugyanazok a nevek szerepeltek ívein, mint a fideszes Jelen Tamásén, de még a sorrend is egyezett. Ráadásul Jelen Tamás egyetlen nappal az aláírásgyűjtés kezdete után leadta hivatalos gyűjtőíveit, így a választás rendje elleni bűncselekmény sem kizárt, hiszen a kormánypárti csapatban feltételezhetően valaki lemásolta a papírokat, amelyről később Lévai íveire másolták át a neveket.

A volt miniszter Lendülettel Magyarországért nevű pártja néhány hete indult, méghozzá kifejezetten azzal a céllal, hogy az MSZP–Párbeszéd és a DK ellen indítsanak jelölteket három-négy választókerületben. Hogy mindez fideszes ösztönzésre vagy támogatással történt, ma már aligha lehet kérdés, hiszen épp a 168 Óra Online írta meg: nemcsak Lévai, hanem a fővárosi XV. kerületben induló – szintén egykori szocialista – Móricz Eszter ajánlóíveivel kapcsolatban is hasonló visszásságok merültek fel, ám hétfőn a helyi választási bizottság érdemben mégsem vizsgálta az ajánlóíveket, így Móricz azt állítja: nála mindent rendben találtak.