Plakátkampány van, bizottság lesz, kézfertőtlenítő nincs, a kórházi fertőzések meg virulnak
Női WC – hirdeti a Rókus kórház földszintjén a felirat. Odabent találok férfiaknak való helységet is. Nincs meleg víz, sem fertőtlenítőszer vagy szappan. A másik mosdó ajtaja nyitva, ott már két csap van, talán meleg és hideg, de fertőtlenítő ott sincs. Moss kezet! – hirdetik a plakátok városszerte. Mosnék. Víz van hozzá.
A plakátokat a szaktárca tetette ki, elsősorban a kórházi és egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzésére szeretnék velük felhívni a figyelmet.
A Rókusban a főbejárattól jobbra az emeleti mosdók zárva vannak, több ajtóról hiányzik a kilincs. A kórház rendelőintézete felé veszem az irányt. A liftből bevásárlókocsit tol ki egy férfi, benne papírok, kartonok, talán leletek lehetnek. Találomra nyomom meg a lift gombjait. A mosdó felújítás miatt nem üzemel – hirdeti a harmadikon a felirat. A folyosón cementeszsákok, létra. Egy szinttel lejjebb, már/még „üzemel” a mosdó: csempék a sarokban, a falról eshettek le, mert a piszoár mellett alig látni belőlük, ráadásul az öblítőtartály alatt is csupasz a fal, rajta kővé dermedt az egykori csemperagasztó. A konnektor széle letört, nincs kézmosófolyadék, sem kéztörlő.
A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete nemrégiben ötpontos cselekvési tervet készített a kórházi fertőzések kockázatának csökkentéséért. Azt kérték, minden betegellátási ponton tegye elérhetővé a tárca az alkoholos kézfertőtlenítő gélt mint „a betegellátás minimumfeltételét”. Miután Székely László ombudsman megintette, mert nem vizsgálta ki teljes körűen a kórházi fertőzések magas száma miatt benyújtott közérdekű bejelentéseket, Kásler Miklós lépett. A plakátkampány elindulásával szinte egy időben, még a hónap elején jelentette be, hogy elkészült a kórházi fertőzések megelőzéséről szóló miniszteri rendelet. A Semmelweis-napi központi ünnepségen az emberi erőforrások minisztere azt ígérte, a jogszabályról még egyeztetnek, de néhány napon belül megismerhető lesz. Felhívtam a minisztériumot, azt mondták, e-mailben küldjem el a kérdéseimet. Elküldtem. Azt kérdeztem, mikor lesz nyilvános a rendelet, milyen intézkedéseket terveznek bevezetni, és mekkora összeg áll rendelkezésre, hogy a célokat elérjék. Azt is kérdeztem: hány felvilágosító plakátot helyeztek ki, és az mennyibe került? Nem válaszoltak. Ismét e-maileztem. Semmi válasz. Még csak azt sem jelezték, megkapták a levelem.
Trolival megyek a Podmaniczkyn. A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ C épületénél szállok le, köszönök a katonának, nem kérdezi, hova jöttem. Az onkológia mosdójában műanyag kézmosótartályok a falon, egyikben sincs szer, ahogy a papírtörlők is hiányoznak. Itt rendszerint már reggeltől hatalmas tömeg várakozik kontrollra. Kígyózik a sor a vérvételszoba előtt. Éles hangot ad a kivetítőtábla, ha felvillan egy bebocsátást nyerő beteg száma. Az ügyintézők idegesek, ahogy a betegek is, fel-felcsattan egy méltatlankodó hang. Most egy óra van. Már kevesebb az ember. Valaki az otthonról hozott szendvicsét majszolja.
A Dózsa György utca felőli kapu bódéja mellett olvas valamit a katona. Fontos lehet a papír, kétszer is elolvassa. A kórház második emeletén, a gasztroenterológia látogatóvécéje zárva. Elvégre nincs látogatóidő. A földszinten a mosdóban ugyanaz fogad, mint másutt: sem kézmosó, sem papírtörlő. Szombaton a Mária utcai szemklinika ügyeletére megyek. Az ajtón cetli, három–öt órás várakozásra is lehet számítani. Egy nő könyökével nyitja ki a kilincset. Kezelésre jött. Vizes kezét rázogatva jön ki. A férfimosdóba benézek én is: a kézmosótartálynak csak a hátlapja van meg, kéztörlő sehol.
A Népszava a kormány honlapján megtalálta a rendelettervezetet. E szerint minden egészségügyi intézményben alkalmazhatnak majd a fertőzések elkerülését, a szabályok betartását monitorozó szakembert. Az intézményekben testület alakulna az orvosigazgató, az ápolási igazgató, az infektológus, a kórházhigiénikus, az orvosi mikrobiológus, az intézeti gyógyszerész, a sebészeti szakma képviselője és az intenzív terápiás szakember részvételével. A testület értékel, ellenőriz a kórházi fertőzések ügyében. De ugyanilyen bizottságot országos hatáskörrel a miniszter is létrehoz. A rendelettervezet szerint ha egy beteg bekerül az egészségügyi intézménybe, a szakemberek értékelik, mekkora veszélye van annak, hogy az illetőt fertőzések érik: a többi között feljegyzik, ha krónikus beteg, dohányzik, cukorbeteg, megkérdezik, volt-e több műtétje korábban. De a beteg kórházi tartózkodása alatt is folyamatosan értékelik a fertőzések kockázatát.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogerősen nyert pert a szaktárcával szemben, így nyilvánosságra kell hozni a kórházi fertőzések adatait kórházanként, évekre lebontva. A TASZ kampányt is indított az ügyben, az interneten azt írják: „Mindannyian tapasztaljuk, mekkora bajok vannak a magyar egészségügyben. Az orvosokból, ápolókból óriási hiány van, burjánzik a hálapénz, heteket kell várni egy CT-re, nincs vécépapír. A kórházakban pedig sokszor olyan fertőzéseket lehet elkapni, amelyek alig-alig gyógyíthatók és sokszor halálhoz vezetnek. Miért működhetnek ilyen kórházak, amik szemlátomást a legalapvetőbb feltételeknek sem felelnek meg? Miért nincsen következménye a kórházi fertőzéses haláleseteknek? Azt szeretnénk elérni, hogy a fenti kérdésekre válaszokat kapjunk.”Idén év elején az 1001 orvos hálapénz nélkül elnevezésű Facebook-csoport arra hívta fel a figyelmet, hogy évek óta többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben, a kormány pedig tud a helyzetről, ám nem tesz ellene semmit. „Vannak kórházak, ahol még a sterilizáló is leállt, a vécét nem lehet lehúzni, a beteget nem lehet elkülöníteni, nem jut tiszta pelenka, nincs fertőtlenítőszer, a vezetők visszamondják a takarítást, mert nincs rá forrás. Előfordul, hogy egy kéztörés ellátása után belehal a beteg a kórházi baktérium okozta bélgyulladásba, vagy lélegeztető gépen végzi egy gyermek, mert a mandulaműtét során kórházi, terápiarezisztens kórokozók támadják meg.” Magyarországon 2014 és 2016 között 3998-ról 4830-ra nőtt a kórházi fertőzések száma. De azt nem tudjuk, hogy intézményenként hogyan alakulnak az adatok.
A tárca – miután a kórházi fertőzésekről szóló adatok kiadására kötelezték – felülvizsgálatot kért. Annak eredményéig nem hozzák nyilvánosságra az adatokat. A jogvédők szerint az Emmi így érvelt: „Nem releváns, helytelen, megtévesztő, félrevezető és pánikkeltő lenne, ha a kért adatok nyilvánosságra kerülnének.”
A TASZ szerint a tárca időhúzásra játszik, de feleslegesen. A végén úgyis minden kiderül.
