Pintér Sándor alaposan félrenézett: állományban tartja a jogerősen elítélt rendőröket a miniszter

2018. július 10. 14:15 - szerző: B.M.

„Az erőszakos és korrupt rendőröknek adott miniszteri pardonnak olyan hatása van a testületre, mint a ládában hagyott rohadt almának: az ilyen gyümölcs továbbrohasztja a vele szorosan összezárt többit."

A kormánytöbbség törvénymódosítása alapján a belügyminiszter 2012 óta olyan rendőröket is az állományban tarthat, akiket a bíróság jogerősen két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt.

2017-ig 50 elítélt rendőr fordult Pintér Sándorhoz, aki 29 esetben adott felmentést. Ők a jogerősen súlyosnak minősített bűncselekményeik ellenére is a testület tagjai maradhattak.

2009-ben ellenzékben merőben más volt a mostani kormánytöbbség álláspontja – hívta fel a figyelmet a Magyar Helsinki Bizottság. A civil jogvédő szervezet ugyanis közadat-igénylést nyújtott a Belügyminisztériumnak, hogy megtudják: az új szabályok életbelépése óta vajon a belügyminiszter hány esetben tekintett el a hivatásos szolgálatra való alkalmatlanságtól olyan rendőrök esetében, akiket jogerősen – akár kétéves – felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek. A tárca válaszából kiderült: 2012 és 2017 között 50 ilyen rendőr adott be ilyen kérelmet, és 29 esetben adott felmentést a miniszter.

Vagyis a kérelmező elítélt rendőrök 58 százaléka kapott „miniszterei pardont” és maradhatott a testületnél.

A mostani kormánytöbbség 2011-ben annak ellenére változtatta meg a szolgálati törvényt és adott lehetőséget a miniszternek a beavatkozásra, hogy 2009-ben, amikor ezt a lehetőséget még az előző, szocialista kormánytöbbség elvette a belügyminisztertől, akkor a Fidesz ezt kevesellte. A fideszesek 2009-ben egyenesen azt szerették volna elérni, hogy felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén még a bíróságnak se legyen lehetősége a bűnelkövető rendőrök mentesítésére és testületben tartására.

Fotó: MTI/Bugány János

A Magyar Helsinki Bizottság 25 éve foglalkozik rendőri és börtönőri erőszak áldozatainak jogvédelmével. A jogi képviselten túl a civil szervezet kutatásokat végez és javaslatokat tesz e bűncselekményfajta megelőzése és hatékonyabb nyomozása érdekében. A jogvédők feltárták, hogy a bántalmazások miatti feljelentések nyomán feltűnően kevés vádemelés történik, évente mindössze 1–4 százalékuk jut el bíróság elé. A jogvédők úgy látják, gyakorlatilag ma is alig van esélye annak, hogy a nyomozó hatóságok a bántalmazás körülményeit feltárják és az elkövetőket megbüntessék. Mindezt nem magyarázzák megfelelően sem a bántalmazás bizonyítási nehézségei, sem pedig az a lehetőség, hogy esetleg bosszúból születnének a feljelentések. A strasbourgi bíróság több esetben marasztalta el a magyar államot és ítélt meg kártérítést a Helsinki Bizottság ügyfeleinek, mert az állam nem tett meg mindent azért, hogy kivizsgálja a lehetséges kínzásos ügyeket és megtalálja a felelősöket.

Az erőszakos börtönőrök és rendőrök felé erősen lejt a pálya, s éppen ennek egyik fontos összetevője, hogy a belügyminiszternek 2009-ig joga volt mentesíteni az elítélt egyenruhásokat, ahogyan 2011 óta újra lehetősége van erre, és a most kikért adatok szerint előszeretettel él is ezzel a jogával.

„Az erőszakos és korrupt rendőröknek adott miniszteri pardonnak olyan hatása van a testületre, mint a ládában hagyott rohadt almának: az ilyen gyümölcs továbbrohasztja a vele szorosan összezárt többit" – fogalmazott a Helsinki.

Hogy miért néz mégis félre a miniszter? Csak találgathatunk. Egy biztos: nem csak maga a bántalmazás vagy a kínzás sértheti az emberi jogokat, hanem az is, ha az állam nem tesz meg mindent azért, hogy kivizsgálja a bántalmazásos ügyeket és megtalálja a felelősöket. Az állam szemérmesen lesütött szeme vagy félrepillantása ugyanis jelzés a tetteseknek és a társadalomnak: a brutális hivatásosoknak nem kell tartani a következményektől – érvelt a problémára figyelmet felhívó közleményében a Helsinki, amely a témáról részletes elemzést is készített.

Ez utóbbiban emlékeztetnek: a közvélemény többnyire valamelyik megrázó rendőri bántalmazás kapcsán értesül arról a helyzetről, hogy, sokszor rovott múltú rendőrök is továbbszolgálhatnak. Így volt ez a rendőrség 2006. őszi brutális fellépése nyomán vagy a halálos izsáki kényszervallatás hatására. De ez történt a Helsinki hatvani ügyfeleink esetében is, amikor két már korábban elítélt rendőr bántalmazta őket.

A tapasztalat szerint azonban nem elég, hogy a rendőrök ellen indított büntetőeljárások csak 1–4 százaléka kerül bíróság elé, ráadásul az enyhének tűnő ítéletek gyakran zárulnak azzal, hogy az elítélt rendőrt előzetesen mentesítik a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Ennek pedig az az eredménye, hogy a bűnös tovább szolgálhat.