Pénzeső Élő Adásban – Jótékonysági licittel harcolnak a harsogó kormánypropaganda ellen
Röpködnek a tíz- és húszezres felajánlások. De nem akárhogyan, hanem feltételekkel:
„Adok ötvenezret, ha valaki kiegészíti további ötvenezerrel.” Vagy: „Van húszezrem erre a projektre, de csak ha valaki olyan is hozzátesz ugyanennyit, akinek van skandináv rokona.” Szép lassan kialakul az egymásra licitálás kémiája. Csak nyertesek vannak: a civil szervezetek, amelyek így nyernek támogatást a projektjeikhez, és az adományozók, akik – miközben jó ügyek mellé állnak – szórakoznak és játszanak is.
Bár idehaza még szokatlan, a nagyvilágban egyáltalán nem számít különlegesnek az adományozásnak ez a módja: Londonban, ahol a The Funding Network rendszeresen szervez ilyen adománygyűjtő esteket, az esemény egy zajos börzére hasonlít. A meghívott vendégek, vagyis a potenciális adományozók pár óra alatt dönthetnek különféle civil programok támogatásáról. Arrafelé már van hagyománya annak, hogy az adományozásra játékos, közösségépítő keretek között kerül sor. Ezen a téli estén itt, Magyarországon nemcsak az adományozás módja különleges, hanem az is, hogy a meghívottak egy helyi közösség tagjai: valamennyien Ferencvároshoz kötődnek.
Az Élő Adás elnevezésű, zártkörű közösségi adománygyűjtő estet immáron harmadszorra szervezte meg a 2011-ben alapított Ferencvárosi Közösségi Alapítvány (FKA), amely tevékenysége középpontjába a lokálpatriotizmus és a filantrópia értékeinek fejlesztését állította. Az FKA-t az önkormányzattól és a központi kormányzattól is független forrásokból hozták létre IX. kerületi kötődésű magánszemélyek, hogy „jó legyen a Ferencvárosban élni”, illetve azért, hogy a helyi civil ügyekhez helyi támogatókat találjanak. Azt is szeretnék elérni, hogy a civilek és a helyi vállalkozók megismerkedjenek, találkozzanak egymással.
Úgy tűnik, az alapítvány jó úton jár: a legutóbbi esten például százhúsz ember gyűlt össze, hogy adakozhasson.
– Ez az este azt a szorongást is próbálja oldani, ami mindenkiben megvan, amikor kérni, illetve adni szeretne valamilyen célra – mondja Barna Erika, az FKA egyik alapítója, a szervezet kurátora.
A licitálás előtt érdekes játékra invitálják a meghívottakat. Öt felirattal öt különböző adományozási attitűdöt szimbolizálnak, s ezek közül kell egyet kiválasztaniuk a vendégeknek. „Szeretek segíteni, és megtehetem” – hirdeti az egyik felirat. A másik: „Akkor adok, ha a helybeliek kérik” – ami inkább olyan adományozóra jellemző, akinek fontos a lokalitás, a környezet élhetőbbé tétele. A harmadik felirat azokra hat, akiket az érzelmeik vezérelnek: „Akkor adok, ha az ügy elér a szívemig”, a negyedik pedig a társadalmi felelősségvállalásra és a részvételi demokráciára apellál: „Aki ad, dönt is.” Az ötödik tábla a befektetői gondolkodást jeleníti meg: „Akkor adok, ha ezzel változást érek el.” A kis játék végeredményéből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, de sokat elárul a támogatói közönség gondolkodásmódjáról: a meghívott adományozók leginkább azért adnak, mert szeretnek segíteni, és megtehetik, miközben fontos szempont az is, hogy az ügy elér-e a szívükig. A legkevesebben a lokalitást szem előtt tartó attitűdben ismernek magukra. Barna Erika meg is jegyzi: alapítványuknak még bőven van dolga a helyi identitás megerősítésében.
Az est főszereplői közül az egyik civil szervezet a „Kult”, hogy a félelem helyét átvegye a kíváncsiság elnevezésű projektjére kért támogatást. Az ötlet a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesületé. A projekt a Magyarországon élő menekültek és migránsok társadalmi integrációját célozza úgy, hogy menekült/migráns és ferencvárosi magyar gyermekek közös alkotófolyamatban vegyenek részt. A foglalkozásokon a gyerekek megismerkednek egymással, miközben egy-egy művész-tanár támogatásával rajzolnak, festenek. Az alkotásokat az egyesület a 2014-ben debütáló Kult by Menedék ruhakollekció új darabjaihoz használja majd fel, divat iránt érdeklődő menekült tinilányok segítségével. A kollekciót egy IX. kerületi helyszínen tartandó multikulturális divatbemutató keretében ismerhetik meg az érdeklődők.
A H52 Ifjúsági Iroda és Közösségi Tér a Horizont Szociális Alapítvány partnerségében egy egyszerű, ám annál világosabb és szívhez szólóbb projekttel állt elő H52 – Családok menni nyaralni címmel. Idén elhatározták és megcsinálták, jövőre pedig újrázni akarnak: táborozni vinnék azokat a családokat, amelyeknek nincs pénzük nyaralásra.
„Célunk, hogy 2018-ban ismét vonatra szálljunk, egy hetet vízparton töltsünk, s kiszakadjunk a megszokott környezetünkből, mindennapi gondjainkból. Most már tudjuk, mert átéltük, hogy a környezetváltozás szabad teret ad a fejlődésnek, a közös élmények motivációt a családok összetartásához. A tábor eszköz, a cél egy megtartó közösség kialakulása” – olvasható bemutatkozásukban.
A harmadik projekt a 2003-ban létrehozott Skandináv Ház Alapítványé. Ők a Think: Nordic, avagy gondolkozz skandináv módra! elnevezésű eseményre kértek pénzt, erre skandináv országokból érkeznek majd meghívott előadók. Arról fognak beszélni, mi a titka a skandináv államok sikereinek, mit jelent a nyitott, befogadó, szolidaritáson alapuló demokratikus társadalom, ami a világ élvonalában tartja gazdaságukat és oktatásukat.
Az FKA tevékenysége azért kiemelkedően fontos, mert az adományozással és a filantrópiával összefüggésben súlyos örökséget cipel a magyar társadalom.
A rendszerváltás utáni kormányok – hol nagyobb, de inkább kisebb – állami finanszírozással biztosították a civil szervezetek, alapítványok működését. Az állam ráadásul sokféle olyan szolgáltatást is a civilekkel végeztetett el, amely egyébként saját feladata lett volna, viszont ezekhez nem adott elég pénzt.
Ugyanakkor ez a kevés is elég volt ahhoz, hogy a szektor az államra támaszkodjon. A civileknek kifizetődőbb volt építgetni politikai kapcsolataikat, mint nyitni a magán- és céges adományozók felé. A helyzet tovább romlott 2010-től, miután az Orbán-kormány szemezgetni kezdett a civilek közül, és akiket valamiért nem kedvelt, azokat elvágta az állami pénzektől, valamint az uniós forrásoktól is. Ez példátlan cinizmus, mert a Nemzeti Együttműködés Rendszerén kívül rekedt szervezetek sokasága segíti azokat az embereket, akiket az Orbán-kormány az út szélén hagyott. Mindennek azonban volt egy jótékony hatása is: a civilek kényszerből a magán- és céges adományozók felé fordultak.
Az Élő Adás ferencvárosi rendezvényén mindhárom projektre annyian licitáltak, hogy összegyűlt a megvalósításukhoz szükséges minimális összeg. A legtöbbet a H52 Ifjúsági Iroda kalapozta össze: a cél, hogy az érintett családok el tudjanak menni a Balatonra nyaralni, megérintette az adományozók szívét. A Menedék Egyesület pedig nemcsak a közös alkotómunkára kerített fedezetet, hanem a különleges divatbemutatóra is. A harmadik helyezett Skandináv Ház Alapítvány is bőven a kitűzött 600 ezer forint fölé került: a meghívott adományozók 800 ezer forinttal támogatták a projektjüket.
Az eseményen összesen több mint hárommillió forint gyűlt össze a három civil projekt számára. Ez azt bizonyítja, hogy ha a lokálpatriotizmus összeér a filantrópiával, abból civil erő, ha úgy tetszik, kurázsi aknázható ki. Ami azt jelenti, hogy talán van esély.
