Orbánnak és rablóbandájának tiszta a lelkiismerete – Lányi András: Szükség van egy elvtelen technikai koalícióra

– Ön civil?

– Mindenki civil, aki nem főfoglalkozású politikus.

– És mindenki politizál is?

– Ez lenne a természetes. A politika addig működik tisztességesen, ameddig a civil társadalom képes ellenőrizni és az értelmiség látja el eszmékkel.

– Ma még van ilyen szerepe az értelmiségnek?

– Éppen az a baj, hogy nincs. A rendszerváltozás után az értelmiség úgy vélte, a politikát most már igazán rábízhatják a politikusokra. Ahogy ők kiszálltak, megjelentek azok, akiknek a politika csak egy üzletág, ahol a készpénzt szavazatokra váltják, a szavazatokat pedig készpénzre. Ez történik ma Magyarországon, és ez annyira undorító, hogy a fiatal értelmiség legjobbjai messziről kerülik, ami meg is látszik a felhozatalon.

– Tehát az értelmiségi szerepvállalás felelősség?

– Erkölcsi kötelesség. Vagy munkaköri, nem is tudom. Mint tanárok, orvosok, közgazdászok vagy mérnökök abból élünk, hogy elhiszik nekünk, másoknál jobban értünk valamihez. Ezért, ha a körülmények arra kényszerítenek, hogy rosszul végezzük a dolgunkat, kötelességünk tiltakozni, és megmondani, szerintünk mi volna a jó.

– Ön szerkesztette az LMP programját, ami nyilván értékvállalás. Ugyanakkor az LMP politikai értékvilága képlékeny.

– A programmal eldőlt: az LMP ökológiai elkötelezettségű párt, amely világos és másoktól eltérő választ ad arra, merre kellene haladnia az országnak. Ők az egyetlen formáció a parlamentben, amelyet nem terhelnek a múlt bűnei. De volt még egy szempont, amiért igent mondtam Ikotity István képviselő felkérésére: az LMP az egyetlen párt a Fidesztől balra, amely elnyerheti a kiábrándult egykori Fidesz-szavazók bizalmát. Ők soha nem fognak a többszörösen kompromittált baloldali pártokra szavazni, inkább kitartanak a Fidesz mellett akkor is, ha az minden ígéretét meghazudtolta már. És miután úgy gondolom, ma nincs fontosabb politikai tennivaló, mint megszabadulni ettől a rablóbandától, azt a pártot támogatom szerény erőmmel, amely képes arra, hogy a Fidesztől szavazókat hódítson el. A győzelem ugyanis nem azon múlik, hogy a baloldali szavazatokra aspiráló pártok hogyan osztozkodnak egymás között.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Lányi András

író, filozófus, filmrendező, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának egyik alapítója.

A nyolcvanas években szamizdat folyóiratok szerzőjeként és szerkesztőjeként részt vett a Demokratikus Ellenzék tevékenységében. 1988-ban bekapcsolódott a dunai vízlépcsők ellen kibontakozó mozgalomba. 2000-ben barátaival megalakította a Védegyletet, 2005-ben az Élőlánc Magyarországért ökopártot, és az elnökségében 2010-ig tevékenykedett. 2011-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 1994-ben szerezett tudományos fokozatot, azóta több egyetemen tanított, az ELTE Társadalomtudományi Karán 1999 és 2009 között a humánökológia szakirány felelőse, majd a 2011-ben alapított humánökológia mesterszak igazgatója lett.

– Azzal is egyetért, hogy az LMP nem fog össze a kormányváltás érdekében a baloldali pártokkal?

– A baloldal újjászületésének első és elengedhetetlen feltétele, hogy a jelenlegi formációk, az MSZP és a DK eltűnjenek a színről. Hogy nem lehet ezt észrevenni?

– Ez szervezeti vagy személyi értelemben feltétele a megújulásnak?

– Nemcsak a személyekről van szó, hanem a struktúrákról és a mentalitásról is.

– És az LMP lenne az új, mondjuk „tisztább” baloldali alternatíva?

– Az LMP nem baloldali. Komoly érdeme, hogy a jobb- és baloldali csábításnak és zsarolásnak ellen tudott állni. Olyan célokat képvisel, amelyek túlmutatnak a jobb- és baloldalnak nevezett gyűlöletközösségek vetélkedésén. Valljuk be, pártjaink működése nehezen értelmezhető ebben a 19. századi fogalmi keretben. Nem is a bal meg a jobb, hanem a fent és a lent közt tátong valódi szakadék. Vannak pártok – főleg ilyenek vannak –, amelyek azért akarják megszerezni a hatalmat, hogy maguknak és híveiknek szerezzenek kiváltságokat, vagyont. És vannak – vagy lehetnének – olyanok is, amelyek azért akarják a hatalmat megszerezni, hogy azt visszaadják a helyi, munkahelyi, kulturális, szakmai közösségeknek, mert azok jobban tudják náluk, hogy mit akarnak és mi szolgálja az érdekeiket.

– A programban akár a lakhatás, akár az alapjövedelem, akár más kérdésekben is jelentős változás fedezhető fel a 2014-es LMP-felfogáshoz képest. A fideszes szavazók felé kellett nyitni?

– Nem. Az én bűnöm vagy érdemem, hogy a felelőtlen ígérgetés minden elemét igyekeztem kiirtani a programból. Meggyőződésem, hogy az LMP programja hitelességével tud híveket szerezni, és nem kell beállnia az egymást túllicitáló ígéretek versenyébe. Nem a lakhatási jogot kell kimondani, hanem olyan támogató-ösztönző rendszert kialakítani és olyan gazdaságpolitikát követni, hogy mindenki lakáshoz juthasson. De olyasmit felesleges ígérni, aminek nincsenek meg a feltételei. A program nem hagy kétséget afelől, hogy az LMP milyen társadalompolitikai elveket vall. A leginkább rászoruló rétegek célszerű és méltányos támogatása fontos szerepet játszik a politikájában. De a programalkotás során a hangsúlyt inkább a szakszerűségre helyeztük.

– És a szakszerű népszerű is?

– A népszerűség mindenáron való keresése egy kampányban természetes. A hazugság viszont tilos. Nem is éri meg. Felteszem, az LMP-nek is lesznek népszerűséget célzó megnyilatkozásai. Szerződtettek egy ebben járatos szakembert (Ron Werbert – A szerk.), akivel én életemben nem találkoztam, nem is fogok. A csomagolás nem az én dolgom. De a decentralizáció, az alulról építkező politika, az emberi lépték helyreállítása a gazdaságban, a helyi közösségek önrendelkezésének biztosítása csak az LMP és az Új Kezdet közös programjában szerepel ilyen hangsúlyosan.

– Ez a társadalomszervezés kellene hogy a legfőbb célja legyen a pártoknak?

– Igen. Ha ez nincs, akkor mi marad? Marad a gyűlöletpolitika: azzal erősítjük szavazótáborunk hűségét, hogy képzeletbeli ellenségekkel hadakozunk, amelyektől csak Orbán Viktor képes megvédelmezni a mindenfelől támadott nemzetet. De ő is csak orosz és kínai illiberális elvtársainak segítségével.

– Ki a valódi ellensége a magyar népnek, ha van ilyen?

– A nyugati civilizáció peremén egyensúlyozunk vagy ezer éve: a százötven éves török vagy a negyvenéves orosz fennhatóság katasztrofális következményeit máig érezzük. Számunkra nincs alternatívája a nyugati orientációnak. De ez nem jelenti azt, hogy mindenestül el kell fogadnunk azokat a játékszabályokat, kíméletlen érdekviszonyokat, amelyek az Európai Uniót összetartják. Ez nem egy baráti társaság, hanem egy küzdőtér, de nekünk ott a helyünk. A megreformálásáért kell küzdenünk.

– Az Orbán-kormány is ezt mondja. Csak épp eleinte az IMF, majd az uniós intézmények és bürokrácia, az úgynevezett Brüsszel, később a bevándorlás, a menekültek, ma pedig már Soros György és az általa támogatott civil szervezetek valós veszélyforrásként tűnnek fel a retorikájában.

– Már magából a felsorolásból kiderül, hogy a nagy honvédő szájháború célja maga a szembenállás, a fenyegetettség látszatának fenntartása. A háborús légkör igazolja az illiberális rendszert és az üzletelést a kisebb és nagyobb keleti despotákkal.

– Például Paks II. évtizedekre adósítja el az adófizetőket, nem is akárkinek.

– Ezzel és más értelmetlen beruházásokkal a kormány csődbe viheti az országot. Kevés szó esik arról, hogy sikeresnek mondott gazdaságunk egy garantált zsákutcában araszolgat előre. A növekedést nem kis részben a túlfűtött építőipari konjunktúra tartja fenn – eltekintve a német autóipar magyarországi teljesítményétől –, ez pedig a fejlesztési erőforrások java részét haszontalan állami presztízsberuházások felé tereli, ahelyett hogy a hazai piac visszaszerzésére vagy a nemzetközi piacon való érvényesülésre képes ágazatoknak adna esélyt. Az intézményesült korrupció pedig, amit pályázati rendszernek csúfolnak, gondoskodik arról, hogy véletlenül se a rátermettség vagy a piaci értelemben vett hasznosság szempontjai érvényesüljenek, kizárólag a párthűség. Az új milliárdosok többsége nem a jó szakemberek, nem is a tehetséges üzletemberek közül kerül ki. A következményeket megmutatta a hasonlóképpen toborzott kommunista nómenklatúra dicstelen országlása. Sajnos a pártállamok egyformák az ideológiától függetlenül.

– Nehéz ezt elmagyarázni az embereknek.

– Miért volna nehéz? Mindenki látja, miként szórják el a pénzt megalomán építkezésekre, miközben nem jut elég az oktatásra, az egészségügyre, a környezet védelmére. A pályázati visszaélésekről, az állami bürokráciának való kiszolgáltatottságról is rengeteg embernek van tapasztalata. A korrupció nem jó szó erre, mert tudatos építkezés folyik: az állami abszolutizmus újjáépítése dúsan javadalmazott párthűbéresekkel. Mindez történelmi hagyományainktól sem idegen. A kedvezményezettek viszonylag szűk körét leszámítva tehát mindenki jobban járna, ha megszabadulnánk a NER-től.

– De miért nem akarja a Fidesz, hogy kormányzása által járjon mindenki jobban?

– Ilyen gátlástalanul rabolni csak tiszta lelkiismerettel lehet. Orbán Viktornak és tettestársainak tiszta a lelkiismeretük. Azt mondják, létrehoznak egy új középosztályt. A baj a műveltségükkel van. Fogalmuk sincs arról, mi az, hogy középosztály. Mert amit létrehoznak, nem az. Nem független, nem a saját szorgalmának vagy képességeinek köszönheti felemelkedését, hanem a hatalom gátlástalan és elvtelen kiszolgálásának. Ez nem polgárosodás, hanem refeudalizáció. Az uralkodó, ahogy szokás, hű fegyvereseit földbirtokkal, hadizsákmánnyal, adószedési vagy pallosjoggal jutalmazza. De a 21. században nem lehet sikeres az az ország, amelynek elitje ilyen alapon szerveződik. A lelkiismeretük azonban tiszta, ezért ahol kudarcot vallanak, növelik az erőszakot, és vélt vagy kreált ellenségeikre mutogatnak. Ehhez kellenek a migránsok, a Sorosok, a liberális értelmiség, a civilek, Brüsszel. Ennek következménye, hogy elszigetelődtünk a nemzetközi politikában, s ma már az európai jobboldal sem szívesen áll szóba Orbánékkal. A jobboldaliság tőlünk nyugatra mást jelent. Kötődik egyfajta konzervatív hagyományhoz, és elutasítja ezt az alja demagógiára, kiváltságokra, parancsuralomra, idegengyűlöletre épülő berendezkedést. Orbán rendszere jobboldali, de korántsem konzervatív.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– A Jobbik azért fordult ettől beljebb, mert a Fidesz elvette a terepét.

– Valóban, csakhogy ők ezzel maradék hitelüket is elveszítették. Nekem mindegy, hogy akkor hazudtak, amikor zsidóztak, cigányoztak és brutális, rasszista hangütéssel jelentek meg a magyar politika szélsőjobboldalán, vagy most, amikor előadják a jobbközép néppártot. Ez hazugságpárt.

– Ezek szerint nem javasolna akár csak technikai együttműködést az LMP-nek a Jobbikkal?

– Azt nem, de nagyon is egyetértenék az összes ellenzéki párt tisztán technikai összefogásával az Orbán-rendszer eltakarítása érdekében. Ennek az összefogásnak azonban szigorúan és hangsúlyozottan elvtelennek kell lennie. Ezért naivitás és érthetetlen ezektől a tapasztalt, idős emberektől, akik most V18 néven összeálltak, hogy programot akarnak adni a nem tudni, kinek. Mert ha a Fideszt leváltani képes, teljes ellenzéki összefogásra gondoltak, akkor annak szigorúan tilos programot adni. Épp azt kell hangsúlyozni: semmiben sem értünk egyet, a céljaink nem közeledtek egymáshoz, kizárólag azért fogtunk össze, hogy elhárítsuk a katasztrófát, amit a Fidesz további kormányzása jelentene. A programjuk négy pontból állhat: függetleníteni az igazságszolgáltatást a politikától, felmondani néhány olyan nemzetközi szerződést és hazai beruházási döntést, amelyek az ország katasztrofális eladósodottságához vezetnek, módosítani a választási törvényt, és kiírni még 2018-ban a következő választást.

– Ebbe az együttműködésbe még a „hazugságpárt” is beletartozna?

– Okvetlenül. Rájuk is tisztességes magyar választópolgárok szavaztak. Valójában nem a pártok, hanem a szavazópolgárok összefogására kellene megteremteni a lehetőséget.

– Az LMP részt venne egy ilyen típusú együttműködésben?

– Remélem, de ezt tőlük kellene megkérdezni, nekem nincs a vezetőikkel rendszeres kapcsolatom. Ráadásul ez nem az a kérdés, amire egy profi politikus őszintén válaszolhat. Ezt akkor kell bejelenteni, ha a paktum megszületett. Bárcsak volna ennyi bölcsesség a politikusainkban! Hozzáteszem: nincs. Jobban érdekli őket a saját pártlistán kibrusztolt helyezés és egy-két százaléknyi megszerezhető szavazat.

– A közvélemény-kutatási adatok jelentős bizonytalan, azaz feltételezhetően elégedetlen tábort mutatnak, ugyanakkor ma a Fidesz biztos pártválasztóinak aránya jóval magasabb, mint az ellenzéki pártoké összeadva.

– Nem is tudom, miért szavaznának ezekre a pártokra. Markáns mondanivalója az LMP kivételével egyiknek sincs. Meggyőző, vonzó és hiteles kommunikációra sem képesek. Mondjuk nehéz is volna egy Gyurcsány Ferenccel vagy egy Molnár Gyulával az élen. Pedig lenne mit mondaniuk, hiszen a Fidesz kormányzása az emberek bőréig ér. Csak hát nem a közvélemény-kutatási adatokat kellene nézegetni, hanem tenni valamit, amitől megváltoznak. De visszatérve a technikai koalíció kérdésére, az is esélytelen, hogy ez valamelyik politikai párt kezdeményezésére jöjjön létre, hiszen nem bíznak egymásban, s mivel dörzsölt hamiskártyásokról van szó, okuk is van a bizalmatlanságra. A technikai koalícióra csak egy független civil kezdeményezés szólíthatja fel a pártokat. Meg is ragadom ezt az alkalmat, és felhívom a közéletben ezért-azért tekintélyt élvező elvbarátaimat és ellenfeleimet, hogy ne programokat gyártsanak, hanem egy ilyen felhívást bocsássanak ki végre: szólítsuk fel az ellenzéket az „elvtelen” együttműködésre, ami az Orbán-rendszertől megszabadítana.