Orbán Viktor bárkit állcsúcson vág, aki gizdázik
– Ahhoz, hogy a választópolgárok reálisan ítéljék meg az aktuális miniszterelnök-jelöltek személyiségét, először le kell számolniuk az Orbán-mítosszal, a regnáló kormányfőről mesterségesen kialakított képpel – állítja Nagy Zsófia szociálpszichológus. – A kormányzati propaganda által sulykolt, készen tálalt személyiségkép szerint Orbán karizmatikus, koncepciózus, erőskezű, karakán és bátor államférfi.
Valójában óriási a diszkrepancia a valóság és a róla sugárzott kép között. Az a kihívója, aki Orbánhoz képest akarja meghatározni saját vezetői karakterét, tévúton jár, mert hamis képpel hadakozik.
A kormányzati kommunikáció által tudatosan kiválasztott célcsoport számára azonban eddig sikerült államférfinak láttatni Orbán Viktort. Palánkai Mariann kommunikációs tanácsadó szerint a kormányoldalon egyáltalán nem aggódnak amiatt, hogy mi a véleményük a regnáló kormányfőről azoknak, akik kívül állnak a kommunikáció célcsoportján.
– Ha a miniszterelnök kampányát a négy szakmai-értékelési alapparaméter szerint vizsgáljuk (profizmus, célcsoport-tudatosság, tartalmi-politikai koherencia, elkötelezettség demonstrálása), akkor megállapíthatjuk: tízből tíz pontot érdemel – mondja Palánkai Mariann. – Ezen a területen Orbán nem a média- vagy az erőforrásfölény miatt teljesít kiemelkedően, hanem azért, mert a pártjával, a politikájával, a kormányával, az üzeneteivel tökéletes összhangban tálalja saját magát. Ezt persze megkönnyíti, hogy
valójában egyszemélyben ő maga a Fidesz.
A kommunikációs tanácsadó szerint az embereknek felkínált Orbán-képet átgondolt koncepció alapján rajzolták meg. A „termékleírás” szerint a kormányfő klasszikus 20. századi politikus, nem is kíván másnak látszani, sőt rá is játszik erre. Könnyed természetességgel szállítja mindazt, amire az erre fogékony szavazóbázisa szimpátiával reagál. Az egyik ilyen tudatosan hangsúlyozott alapvonása, hogy nem ejtette csapdába a 21. századi politikai korrektség, nem hajlandó annak kényszerű betartására. Ami a szívén, a száján. Ő az egyszerű vidéki fiú, aki sokra vitte: saját példáján keresztül ígéri meg az amerikai álmot Kiskundorozsmának vagy Sárbogárdnak. Kampánykörútjának minden stíluseleme a vidékhez szól, a kisemberek szívét célozza meg. Igyekszik elkerülni Budapestet, a nagyvárosi attitűd fel sem bukkan a pr-eszközei között: nem villamoson utazik, hanem HÉV-en, nem a Lehel téri piacra megy, hanem a jászfényszarui autóipari gyárba. Mindez tudatos döntés eredménye – magyarázza Palánkai Mariann.
A profi kommunikációs munka hatására a Fidesz-szavazótábor semmiféle diszkrepanciát nem érzékel a mesterségesen formált Orbán-kép és a valóság között. Sőt.
– Hívei szemében Orbán Viktor teljesen önazonos politikus.
Ő a mi szerethetően vaskos apukánk, aki a szomszéd szobából őrzi nyugodt álmunkat, biztosítja, hogy legyen tető a fejünk felett és étel az asztalunkon, aki elég erős és bátor ahhoz, hogy bárkit állcsúcson vágjon, ha az gizdázik. Ő a család feje, aki mindig támasza a gyenge nőnek, akinek így nincs is más dolga, mint hogy az otthon melegét biztosítsa a férje számára
– mondja Palánkai Mariann. Úgy látja, Orbán bűvészmutatványa az iskolázott rétegeket is lenyűgözi, legalábbis sikerült elismerést kivívnia a kormánypárti értelmiség körében azzal, hogy művészi módon képes befolyásolni az alacsony edukációjú tömegeket. Ezt sokan magas szintű intellektuális teljesítményként értékelik, függetlenül attól, hogy mennyire tartják etikusnak.
Ha nem a Fidesz-szavazók Orbán-képét vizsgáljuk, akkor érdemes felidézni a Závecz Research közelmúltban készített reprezentatív felmérését, amely szerint a kormányfő legjellemzőbb tulajdonságai: hataloméhes, karizmatikus, határozott, döntésképes, dinamikus. Úgy tűnik, a magyarok ezeket a karakterjegyeket értékelik egy politikai vezetőben. Ezt egyébként kutatások is alátámasztják.
– A nemzetközi vezetőkutatásokban Magyarország két ponton szokott eltérni más nemzetektől:
a magyarok sokkal fontosabbnak tartják, hogy egy vezető karizmatikus legyen, valamint alacsonyabb az autonómiára való igényünk
– mondja Nagy Zsófia. – Egy másik, kifejezetten a politikai vezetőkről szóló nemzetközi felmérés pedig azt mutatta ki, hogy Európában az olaszok és a britek mellett a magyarok tartják a legfontosabbnak, hogy a politikai vezető erőskezű legyen, akár még annak az árán is, hogy döntéseivel megsérti a demokratikus hatalomgyakorlás alapelveit.
Tehát a magyarok alapvetően karizmatikus, erőskezű vezetőre vágynak. Ebben azonban Orbán kihívói aligha vehetik fel a küzdelmet a regnáló kormányfővel. A már idézett kutatás szerint például Karácsony Gergely legjellemzőbb tulajdonságai: szociálisan érzékeny, hataloméhes, dinamikus, jövőorientált, emberközeli, elkötelezett az európai értékek mellett. Nagy Zsófia szerint az ellenzéki jelölteknek elsősorban az orbáni ajánlattól eltérő, saját vezetői erényeik felmutatásával kellene kampányolniuk.
– A vezetői alkalmasságukról azonban csak akkor érdemes beszélniük, ha előbb meggyőzik a választókat, hogy valóban ők akarják irányítani ezt az országot. Az ellenzéki jelölteken egyelőre kevéssé érzékelhető ez az ambíció, holott ez a vezetői kiválasztódás alapja – figyelmeztet a szociálpszichológus. Hozzáteszi, az évszázados múltra visszatekintő vezetőkutatások kezdetben nem tudták összekötni a pozitív személyiségjegyeket a vezetői munka hatékonyságával. A klasszikus vezetői erények (a „big five” személyiségjegyek, vagyis az extrovertáltság, az érzelmi stabilitás, a lelkiismeretesség, a barátságosság és a nyitottság) mellett a kutatások ma már a negatív (toxikus) vezetői magatartásformákat is elemzik. Például azt – ahogyan Dessewffy Tibor és Ságvári Bence is tették egy tanulmányukban –, hogy milyen egy politikai vezető viszonya a magánérdekhez és a közjóhoz, milyen morális fékek korlátozzák a vezetői eszközök használatában, illetve milyen hatással van a tevékenysége a társadalom egészére.
Ezzel kapcsolatban csak Orbán Viktorról vannak személyes tapasztalataink, az ellenzéki jelöltekről csupán sejthetjük, milyen karakterű vezetők lennének. Ráadásul a kommunikációs tanácsadó szerint még a rendelkezésre álló lehetőségeket sem használják ki személyiségük vonzóvá tételére.
– Karácsony Gergely a saját imázsának felépítésére eddig nagyjából nulla erőfeszítést tett
– állítja Palánkai Mariann. – Lehet, hogy az eszközei korlátozottak, de az magyarázhatatlan, hogy például az ingyenes közösségi médiatérben, még a saját Facebook-oldalán sem folytat semmilyen pr-tevékenységet. Az imázsépítés nem úri huncutság, hanem az érzelmi azonosulás kiváltásának eszköze, amely nélkül nem alakulhat ki elkötelezett követői bázis. Pedig sok mindennel lehetne építeni Karácsony arculatát: kutyával, gyerekkel, családdal készült fotókkal, szabadidős programok képdokumentációjával, kis színes történetekkel. Ha beírjuk a nevét a Google-ba, kidob nagyjából 120 képet, mindegyiken egyforma beállításban, ugyanúgy fésült hajjal látjuk. Talán még aludni is ugyanabban a sötétkék öltönyében szokott. Pedig Karácsony, aki minden porcikájában Orbán ellentéte, remek integráló személyiség lehet a látszólag kibékíthetetlen ellentétekkel terhelt kényszer-együttműködési ellenzéki párthalmaz szavazótábora számára. A felépítéséhez sem kell hosszú idő kifejezetten pr szándékú közlésekkel, gerillamarketing-eszközökkel, találékonysággal, szellemi innovációval, a közösségi média aktív alkalmazásával. Tény, hogy a Facebook közönsége nem vevő például oktatáspolitikai koncepciók megfuttatására, viszont az izgalmas, érdekes, személyes témákat felkapja.
A kommunikációs tanácsadó szerint Vona Gábor helyzete még a Párbeszéd társelnökénél is nehezebb. Miután a szélsőjobbról indulva ráhajtott a szalonképesebb tartalmi és formai megnyilatkozásokkal szimpatizáló választói rétegre, folyamatosan pengeélen kell táncolnia: minden szavára vigyáznia kell, hogy se középről, se szélről ne veszítsen szimpatizánsokat. Mint a mesebeli szolgálólánynak, migránsoznia is kell, meg nem is, felvilágosultnak is kell lennie, meg nem is. Vonának egyrészt erőt kell sugároznia, másrészt meg kell szereznie a legesélyesebb Orbán-kihívó szerepét is.
– Vona kampánya rendkívül profi, igyekszik mérsékelni a Jobbik-elnök körüli ellentmondásokat – mondja Palánkai Mariann. – Szimbolikus helyszínként Európa multikulturális ikonvárosait választotta ki, ahol trendi környezetben, 21. századi szituációkban, fiatalok körében mutatkozik. A díszlet segítségével sikerült elnyernie az ellenzék felvilágosult világpolgára címet, ami nem kis teljesítmény.
Vona kampányának képanyaga könnyen furakodik be az agyba, ráadásul a pártelnök önazonosnak tűnik, komfortosan mozog a modern, demokratikus eszméket hirdető politikus szerepében. Hozzá képest Szél Bernadett eddig annyit mutatott, hogy kedvesen néz le egy plakátról. Ez kevés.
Nincs egy erős szlogenje sem, amivel önmagának, pártjának, politikájának érzelmi vagy tartalmi megerősítést adna. Olyan, mintha esélytelennek szeretne látszani.
Nagy Zsófia szerint Szél Bernadettnek attól nem kell tartania, hogy női politikusként hátrányban lenne a kormányfőjelöltek versengésében,
a felmérések alapján ugyanis a magyarok egy női miniszterelnököt is könnyen elfogadnának.
Más kérdés, hogy maga a politikai elit kifejezetten ódzkodik egy ilyen fordulattól.
