Ombudsmani jelentés: rendszerszintű baj van a közmunkával
A közmunkarendszert régóta, de hiába kritizálták az ellenzéki pártok, a civil szervezetek, a szakértők és az Európai Bizottság is. A kritikák főleg a rendszer hatékonyságára irányultak. Egy jól működő gazdaságban a közmunka átmeneti foglalkoztatási lehetőség, amely időlegesen mentőövet jelenthet a munkájukat elvesztők számára. Ott azonban a megoldás kisméretű, személyre szabott, és nem csak az életben maradást lehetővé tevő rendszert jelent. A magyar sajnos nem ilyen. A kormány mindig lerázta a kritikát és hol a végtelenül leegyszerűsített, „aki nem dolgozik, ne is egyék" frázissal válaszolt, hol pedig a fantasztikus hazai foglalkoztatottsági adatokkal válaszoltak.
Most viszont az ombudsmantól érkezett olyan kritika, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Székely László vizsgálata országos szintű működési és szabályozási rendszerproblémákat tárt fel. Ráadásul alapjogi szempontból aggályosak lehetnek a közfoglalkoztatásból az elsődleges munkaerő-piacra való átlépés akadályai, a közfoglalkoztatási programok tervezhetőségének bizonytalanságai miatt.
Székely László hivatalból indított vizsgálatot a Heves megyei munkaügyi szervezetrendszer működéséről, munkatársai több helyszíni vizsgálatot is folytattak. A biztos kifejezetten a megyét érintő visszásságot nem tárt fel, de több általános működési zavarra is rámutatott.
A kistelepüléseken az egyetlen foglalkoztató az önkormányzat, így ezeken a településeken felértékelődik a helyi vezetők – elsősorban a polgármester – szerepe. A programok sikeréhez ugyanis – mind annak tervezése, mind megvalósítása során – elkerülhetetlen a helyi vezetők egyre aktívabb részvétele. Probléma, hogy nem egyszer évről évre ugyanazok az emberek jutnak munkához a különböző közfoglalkoztatási programokban.
A Heves megyei településeken a közfoglalkoztatottak 10-15 százaléka 25 év alatti fiatal, ezért a biztos – immár nem először – felhívta a figyelmet az álláskeresők képzésének fontosságára. Kiemelte, hogy a szervezéskor figyelembe kellene venni a környékbeli munkaadóknál felmerülő képzési igényeket és a munkaerő-piac szakmai szükségleteit. Így a közfoglalkoztatás újratermelődése helyett a munka világába történő előrelépést segíthetnék elő.
Probléma az is, hogy a közfoglalkoztatás számos esetben elvonja a munkaerőt a munkaerő-piac elől. A jelenlegi szabályozás ugyanis nem ösztönzi a közfoglalkoztatottakat, hogy kilépjenek az elsődleges munkaerő-piacra. Az ombudsman jelentésében emögött anyagi körülményeket, a szociális ellátásra való jogosultság meghatározásának módját okolja. Közfoglalkoztatáskor ugyanis a szociális ellátások megállapításakor a jövedelem számítása során nem a közfoglalkoztatási bért veszik alapul, hanem a foglalkoztatás helyettesítő támogatás összegét, ami az öregségi nyugdíjminimum 80 százaléka, 22 800 forint. Az öregségi nyugdíjminimum 2008. január 1-e óta változatlanul havi 28 500 forint, miközben a minimálbér a duplájára nőtt. Így ha a családban bármelyik felnőtt valódi piaci munkát vállal, akkor – még minimálbér esetén is – a család elveszti jogosultságát a szociális ellátásokra. A közfoglalkoztatott tehát a családja megélhetését kockáztatja: a munkabér nem kompenzálja a kieső szociális transzfereket. A biztos megállapította, hogy a szociális biztonsághoz kapcsolódó állami jogvédelmi kötelezettséget sérti, hogy a 10 éve „befagyasztott” öregségi nyugdíjminimum összege nem alkalmas a megélhetési minimum biztosítására.
Az ombudsman szerint a másik rendszerprobléma az, hogy a munkáltatót terhelő táppénz-hozzájárulást – azaz a betegszabadság időtartamára a közfoglalkoztatási bér 70 százalékát, majd a kifizetett táppénz egyharmadát – a közfoglalkoztatónak kell megfizetnie. Ugyanakkor a táppénzes állomány időtartamára a közfoglalkoztatási bérhez és járulékaihoz támogatás nem igényelhető. Így ha az önkormányzat nagyobb létszámban foglalkoztat közfoglalkoztatottakat, az emiatt kifizetendő – és előre nem is tervezhető – költség nagyon megterhelheti a költségvetését. Sok nehéz helyzetű kistelepülés azért nem vesz részt a közfoglalkoztatási programokban, mert a szűkös költségvetéséből ezeket a kiadásokat nem tudja fedezni, így éppen a legrászorultabbak maradhatnak ki a rendszerből.
A biztos felkérte belügyminisztert, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket.
