Mészáros Lőrinc is hibázik – Bárándy Péter: Elég volt az üldöztetési biztosokból!

június 18. 07:10 - szerző: Barát József

Amit a pártok elszámoltatásként emlegettek az elmúlt évtizedekben, az esetek többségében politikai handabandának bizonyult. Elszámoltatási kormánybiztosok jöttek-mentek, de a hírbe hozottak ellen rendszerint vagy nem indult eljárás, vagy felmentették őket, ám így is derékba törték pályájukat, szenvedést zúdítottak családjukra. Bárándy Péter szerint a vélhetően manapság is megvalósuló bűncselekmények esetében az elkövetési károk, a va­­gyoni hátrányok olyan nagyok, hogy azok kizárják a gyors elévülést. Állítja: a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás rendes útján a visszaélések döntő része kezelhető lenne. A volt igazságügy-minisztert a napokban született furcsa ítéletről is kérdeztük. Az úgynevezett Sukoró-perben a Kúria harmadfokon letöltendő börtönbüntetésre ítélte a nemzeti vagyonkezelő volt vezérigazgatóját, Tátrai Miklóst, és az egykori értékesítési igazgatót, Császy Zsoltot.

– Mit gondol a Sukoró-ügyről?

– A részletek ismerete nélkül nem venném magamnak a bátorságot, hogy minősítsem az ítéletet. A rendelkezésemre álló adatok alapján azonban arra hajlok: itt valójában nem történt bűncselekmény. Ha pedig történt volna, akkor sem érezném szükségét végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásának, hiszen a megállapított ítélet is csak egy cselekmény kísérletéről beszél. Ám ismerve a bírói tanács elnökét, abban egészen biztos vagyok, hogy ítéletét nem politikai megfontolások alapján hozta meg.

– Tehát inkább téves az ítélet, és a bíró nem politikai elvárást akart kiszolgálni?

– Igen, ez a meggyőződésem egész élet­­pályájának ismeretében. Van azonban ennek az ügynek egy általánosabb érvényű tanulsága: ma már semmilyen bírói döntés nem tud jó lenni, semmilyen ítéletet nem fogad el hitelesnek a közvélemény. Sem felmentést, sem büntetést. Sokakkal együtt úgy vélem: az igazságszolgáltatás bizalom, a belé vetett hit nélkül nem létezhet. Az utóbbi idők machinációi, a kormányzat méltatlan eljárása a bírákkal szemben, a bíróság rendszerének végigerőszakolt átalakítása a megjósolható eredményre vezetett: megrendült az igazságszolgáltatásba vetett bizalom. Így működésének eredményessége is csak viszonylagos.

– Ebben az ügyben vannak azért furcsaságok. A mostani ítélet egy olyan bíró elsőfokú határozatára épül, akit az ügyészség indítványára bíztak meg az ügy tárgyalásával. Az ilyen gyakorlatot az Alkotmánybíróság is elítélte.

– Kétségtelen, a bíróság tekintélyének megrendüléséhez nagyban hozzájárult a hatalom kísérletezése: akárhová át lehessen helyezni az ügyeket, és ezt akár az ügyész is indítványozhassa. Ez is annak a rombolásnak a része, amely oda vezetett, hogy ma, ha szentül kukorékolunk, akkor sem hiszi el nekünk senki, hogy egy jelentős ügyben nem a politika szólal meg a bíró szájából.

– Aki egyébként bűncselekménynek nyilvánította, hogy az állam hivatalnokai – látszólag vagy valóban – kedvezményeket adtak egy kiemelt magánberuházás részeseinek. Ezzel mi a baj? Az állam gyakran ingyen telkekkel, adókedvezményekkel segíti a beruházókat.

– És ezt általában jól is teszi a társadalom érdekében. Mert azt akarja, hogy valahová olyan munkáltató települjön, aki sokaknak biztosít jövedelmet, átalakítja a környezetet, például élhetőbbé tesz egy várost. Az ilyen tevékenységet az államnak hivatalnokain keresztül érdemes támogatnia, mint ahogy általában támogatja is.

– Mindezeket is figyelembe véve: érdemes-e az ellenzéki pártoknak el­­számoltatással, igazságtétellel vagy bármilyen rendkívüli jogi, esetleg jogon kívüli eljárás ígéretével kampányolniuk a Fidesz ellen?

– Elszámoltatási, feljelentési és üldöztetési biztosok hadrendbe állításának ígéretével semmiképpen sem. Elég volt belőlük. Ez a kategória erkölcsileg, jogilag, politikailag és technikailag is amortizálódott – hála istennek. Nem szabad megint ilyen eszközökkel élni. Erre a feladatra emberemlékezet óta ki van találva a bűnüldözés apparátusa, és rendelkezésre áll a jogszabályi környezet is. A vélhetően manapság is megvalósuló bűncselekmények esetében az elkövetési károk, a vagyoni hátrányok olyan roppant nagyok, hogy azok kizárják a gyors elévülést. Nem érdemes abban reménykedni vagy attól tartani – annak függvényében, ki melyik oldalon áll –, hogy a bűnösök elkerülhetik a sorsukat. A bűnüldözés és az igazságszolgáltatás rendes útján a visszaélések döntő része kezelhető. És ezt teljes szigorral meg is kell tenni.

– Megoldás lehet egy új, kivételes hatáskörű, például korrupciós ügyészség létrehozása román mintára?

– Nem. Egy ilyen rendszeren kívüli in­­tézmény csak zavart okozna. Törvényszerűen a hatalmasok politikai játékszerévé válna, amelyet a személyes konfliktusok rendezésére használnának fel. Ez látható is ott, ahol működik: ahelyett hogy a korrupció leküzdésének eszköze lenne, maga is a korrupció eszköze.

– És ha csatlakoznánk az uniós ügyészséghez, amelyet húsz ország hozott létre, de a magyar vezetés azon kívül tartja Magyarországot?

– Ez hatékony eszköz lehet, hiszen az uniós nyomozati szervek eredményes munkát végeznek, de az ügyek nagy része elakad, amikor megküldik őket a hazai vádhatóságnak. Számos esetben más lenne a feltárt jelentős visszaélések következménye, ha az ­uniós ügyészség képviselhetné a vádat a magyar bíróság előtt. Ennek ellenére úgy vélem: egy kurzusváltás után a hazai igazságszolgáltatás jelenlegi rendszere is alkalmas lehet a bűnösök felelősségre vonására.

– Lát-e a jelenlegi rendszerben törvényes lehetőséget arra, hogy magas rangú köztisztviselők ügyében is eljárjanak– Például kérdőre vonják Rogán Antalt a letelepedési kötvények körüli zavaros ügyekért, vagy Matolcsy György bankelnököt, aki megpróbált olyan helyzetet teremteni, hogy a közpénz elveszítse közpénzjellegét?

– Igen, több közintézmény irányítójának esetében megállhat a hűtlen kezelés tényállása, hiszen alighanem bizonyítható lesz, hogy a költségvetés az ő döntéseik következtében veszített el jelentős forrásokat. A Magyar Nemzeti Bank vezetésének például azt a nyereséget, amely az árfolyamok változásából, a devizahitelesek terhei­­nek növekedéséből adódott, a költségvetésbe kellett volna befizetnie. Nem volt joga olyan alapítványokat létrehozni, amelyekben ezek a pénzek hozzáférhetetlenek lettek az adófizetői közösség számára. Ez nem volt alkotmányos eljárás, de talán még „alaptörvényes” sem. Más kérdés, hogy mi a helyzet például Mészáros Lőrinc gyors gazdagodásával. Az ő vagyonának növekedését tételesen ellenőrizni kell. Én már láttam elképesztően szigorú vagyonosodási vizsgálatot egy virágkereskedő esetében, akit azért jelentettek fel, mert a régi Suzukija helyett újat vásárolt. Amikor az adórevizorok komolyan veszik a dolgukat, nem könnyű megfelelni nekik. Biztos vagyok abban, hogy amikor valaki olyan szédítő iramban gazdagodik, mint Mészáros Lőrinc, már nem tud ügyelni minden részletre. Fennakad majd a vizsgálatokon, és ez Orbán Viktor környezetében alighanem másokra is igaz. Ha mégsem akadnak fent – akkor bizony így jártunk. Tudomásul kell venni. Tilos jogon kívüli eszközökkel élni. Az elveszített milliárdoknál is nagyobb árat fizethet az ország, ha a bosszúállás, a boszorkányüldözés szelleme kerekedik felül.

– Akkor tehát dédunokáink is Mészáros Lőrinc dédunokájának fognak dolgozni. A most létrehozott új klánok szolgálatuk alá hajtják majd a fél országot.

– Nem hiszem. Sok élettapasztalat van a régi szólásokban. Például abban, hogy ebül szerzett jószág ebül vész el. Én tudom, hogy Mészáros Lőrinc saját fantasztikus tehetségének tulajdonítja sikerét, és nem a miniszterelnök barátságának, de – mint mondtam – abban sem hiszek, hogy egy alapos adóhatósági vizsgálat mindent rendben talál majd nála.

– Vannak kétségeim, de legyen igaza. Amit Mészárosról elmondott, igaz az országban széthordott termőföldre is? Így jártunk?

– Igen, így jártunk mindazokban az esetekben, amikor a törvények alapján nem lehet eljárást indítani valaki ellen. De azért – hogy mondjak vigasztalóbbat is – a büntető törvénykönyv nem jutott az alkotmány sorsára, azt nem írták át a kurzus szájíze szerint. Annak alapján a legkirívóbb visszaélések döntő többsége büntethető lesz. Az elköltött pénzt össze lehet vetni majd az eredménnyel, mint a háromszor átadott, húszmil­­liárdba kerülő Várkert Bazár esetében, amely máris mállik, rohad. Az eredményesség alapvetően a bűnüldöző szervek és a bíróságok eltökéltségétől, munkájuk színvonalától függ. Ez a kulcskérdés. Mert manapság tanúi lehetünk annak is, amit fordított koncepciós eljárásnak nevezhetünk. Amikor nem eljárásokat indítanak politikai okokból, hanem éppen fordítva, eljárásokat akadályoznak meg olyan személyek esetében, akik súlyos büntetést érdemelnének. És ez legalább annyira romboló hatású, mint a fordítottja. Ez is felelős az igazságszolgáltatás rendszerének eróziójáért, amit én az elmúlt évek legnagyobb bűnének tartok.

– Polt Péter legfőbb ügyészt kilenc évre választotta meg az Országgyűlés, mandátuma 2019-ig érvényes. A törvényhozói szándék azt sem zárja ki, hogy élethossziglan hivatalban maradjon, ha mást nem sikerül kétharmaddal megválasztani. Lehet-e törvényesség ebben az országban, amíg ő posztján marad?

– Nem lehet, ha úgy végzi a munkáját, ahogyan mostanában. Kétségtelen, hogy az ország számára az lenne a legjobb, ha egy új kétharmados többség meneszteni tudná, más olyan – ahogy mondani szokták – bebetonozott közhivatalnokokkal együtt, akik az ország érdekei helyett egy hatalmi kör szolgálatára szegődtek. Én azonban abban sem vagyok biztos, hogy egy új kurzus megjelenése után az ügyészség irányítói nem fordítanának egyet a köpönyegükön. Mintha mi sem történt volna, nem döntenének-e úgy, ideje kivizsgálni a mostani érinthetetlenek viselt dol­­gait. Valakinek vagy van gerince, vagy nincs. Ha van, akkor jöhetnek és mehetnek a kurzusok, akkor is végzi a dolgát. Ha nincs, akkor úgy hajlik, ahogy a szél fúj. Sokszor láttunk már ilyet a múltban. Az viszont meggyőződésem, hogy az ügyészek, a rendőrök, az adótisztviselők többsége ma is becsületes, tisztességes munkát szeretne végezni, őket nyomasztja, ha politikai meghatározottságú utasításokat kényszerítenek rájuk. Ha lehetőséget kapnak rá, kizárólag a törvényesség alapján járnak majd el. Semmiféle tisztogatásra nem lesz tehát szükség.

 


Bárándy Péter


ügyvéd, egyetemi oktató, politikus, 67 esztendős. Az ELTE jogtudományi karán végzett 1974-ben, 1976-ban ügyvédi szakvizsgát tett, 1983-tól a Budapesti Ügyvédi Kamara titkára volt, 1992-től főtitkára. 1992-ben a Palotás János által létrehozott Köztársaság Párt alapító tagja, a párt 1996-os megszűnéséig alelnöke.

Ezután 2002-ig nem politizált, akkor Medgyessy Péter igazságügy-miniszternek jelölte, a kormány egyik legnépszerűbb tagja lett. A 2004-es miniszterelnök-váltás után nem vállalt politikai posztot, azóta ismét ügyvédként tevékenykedik.