Ments meg, sárkány! – Lemossa az eső, eltakarja a fű a Tajgetosz virágait
Hogy a Bódván innen-e vagy túl, vagy tán épp ott, ahol eltűnik a folyó, és szittyós rekettyéssé válik, élt egyszer egy kedves sárkány a mocsárban. Akkor még nem tudta, hogy ő lesz majd a lenkei Lenkés Sárkány. Gyerekek védelmezője, álomőrző, a világ legszínesebb sárkánya.
Csak süttette magát a nappal, méhek döngték körül, amikor Ments meg, sárkány! kiáltásra riadt fel. Fiatal pár menekült egy csúf fekete sereg elől. Az életükért futottak. A sárkány menten hátrahagyta minden kedvességét, a kiszolgáltatottak védelmére kelt, elfújva a fekete sereget. A fiatal pár megmenekült, és megalapította Bódvalenkét 1024-ben, Lenkefolua néven. Eddig a mese. (Az évszám és a település neve valós.)
Az már nem mese, hogy Bódvalenke neve bejárta a világot, már legalább kétszer. Sárkányuk ünnepe 2010 óta hír itthon, Európában és Amerikában is. Meg is építették tizenkét méter magasra, a gyerekeknek még az orra hegye is sárkányszínű lett a nagy festésben.
A helyiek ünnepelnek, már amikor tudnak ünnepelni. Hol így van, hol úgy. Káló Albertné Rita szerint most éppen nincs mit.
– Nehezen jár ránk az idő, nincs itt semmi. Ez a festmény csak pocsékolás, pénzelverés volt. Eleget vagyunk a tévében, de minek? Nekünk ebből száz forint se jut. Férfijaink elmentek Budapestre. Az aszfaltot, azt tetszik tudni, hogy mi, na, azt csinálják, ahol a villamos jár, ott. Háromhetente jönnek haza.
Pedig Rita egykor „tajgetoszi” volt. Most falusi. A fiatalasszony által emlegetett „festményről” és a „Tajgetoszról” elsőként a Népszabadság adott hírt. (2009. V. 25., A „Tajgetosz” virágai) A készülődő csuda dolgokról. Bizonyára csuda volt, talán még most is az. Európa egyedülálló szabadtéri freskótárlata falusi házak falára festve. (Egyébként a freskó nem is freskó, hanem secco, ez annyit tesz, hogy a friss, de száraz vakolatra vizes alapú akrilfestékkel viszik fel a festményt. Ez az anyag megszáradva vízlepergető réteget alkot, ami elvileg megvédi a képet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy alatta nem repedezhet a vakolat, fölötte nem omolhat be a tető.)
Az első híradás után a falu a CIB Banktól tízmillió forint támogatást kapott az induláshoz. A festésre alkalmasnak talált házakat a „Tajgetosz” lakói tíz év bérleti szerződéssel vehették birtokba. A bérleti díj havi 800 forint. A tíz év mostanában jár le.
A „Tajgetosz” eltűnt. A semmiből „freskófalu” lett. És tényleg jöttek mindenfelől a turisták, őszinte csodálattal vagy szkeptikusan nézegették az egészen szürreális látványt, ami eléjük tárult. Hihetetlen szépségű természeti környezetben, körben a Zemplén-hegységgel mellbevágó nemzetközi alkotások a cigányok házfalain.
Cifra nyomorúság odakint, letaglózó reménytelenség belül.
Voltak, akiket tényleg behúzott mindez, és tényleg akarták a többet, a jobbat. Keresték és meg is találták a lehetőségeket, a forrásokat. Volt itt minden, szociális szövetkezet, biztos kezdet ház (ez még mindig megvan), lett asszonykórus, őket Göncz Kinga elvitte Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe fellépni. Voltak igazán nagy nevek a támogatók között, komoly bankok, még Soros György is.
A legnagyobb bevételt mégis mindig a nyári Sárkányünnep jelentette. Ezeken a napokon a vendégek „lenkéssel” fizettek. Egy lenkés 250 forint volt, de a mindenkori euróárfolyamhoz igazodott. A nap végén beváltották a lenkést forintra a projektirodán, levonva belőle a sütés-főzés alapanyagainak árát. Közép- és felsőosztálybeli magyar és külföldi vendégek ebédeltek, vacsoráztak, kávézgattak a cigány asszonyok asztalánál. Káposztás lecsót ettek zsíros vakaróval. Együtt énekelték a magyar és a cigány himnuszt.
Aztán tél lett, tartós munka viszont nem kerekedett tíz év alatt sem. A támogatók elmaradoztak, Pásztor Eszter projektvezető pedig egy kicsit elfáradt.
Idén augusztus 11-én rendezték a szerény Sárkányünnepet. Nagyon kicsi költségvetéssel. A fellépő művészeknek már nem tudnak fizetni, csak az útiköltségüket. Színpad sem volt. A polgármester megengedte, hogy a hivatal udvarán legyen valami.
Messze van ide a Parlament, de a rendeletei közel. Mindenki fél a migránsoktól, és persze a Fideszre szavaztak. Pedig volt olyan tél, amikor tíz újszülöttből heten halva születtek vagy pár naposan éhen haltak. A várandós kismamának rendesen kellene ennie, hogy egészséges legyen a magzata. A gyermekágyas anyának pedig szintúgy, hogy táplálni tudja a gyermekét. Ha nincsen sem anyatej, sem pénz tápszerre, van még cukros víz, amíg van cukor. És ha nincs cukor se, van meleg víz. Ha van fa begyújtani. Klasszikus kiéheztetés zajlik. Leválasztja, elcsatolja magától az ország Bódvalenkét meg a többi hozzá hasonló, netán nála is rosszabb helyzetben lévő nyomorfalut.
Itt még gyakorta megfordul egy-egy külföldi autó. Még mindig van érdeklődő a képekre. Ferkovics József Déva vára című képe a tizenkét kőművessel még tisztán látszik, a Szeptember végén már nem annyira. Embermagas a fű.
Abban a házban, amelyikre a Madarak voltunk című cigány eredetmonda varázsolódott – szintén Ferkovics Józseftől –, nem lakik senki. Amiben nem laknak, az hamarabb lepusztul, ha már versenyezni kell. Bár a lakottak sem húzzák soká.
A történet eleje – amikor még madarak voltunk – kivehető, a vége – hogyan lettünk emberek – fölött már beszakadt a tető. A ki tudja mikori viharok kimosták a vályogfalat, és a sár végigfolyt a letelepedett, munkálkodó ember képén.
Egy üstfoltozó ő, ha jobban megnézzük.
