Megdolgozom a béremért – Szili Katalin: Nem 2014-ben kezdtem el a nemzettel foglalkozni

szeptember 7. 06:30 - szerző: Lampé Ágnes

Az egykori MSZP-s házelnök 2015 óta Semjén Zsolt munkatársaként miniszterelnöki megbízott, feladata a közreműködés a határon túli autonómiaügyek egyeztetési eljárásaiban. Tusnádfürdőn, a kettős állampolgárságról szóló nyilvános beszélgetésen azt mondta, hogy a 2004. december 5-i népszavazás bukása „a nemzet gerincét törte ketté”. Lapunknak hozzáteszi: a szavazati jog megadása után természetes, hogy Orbán Viktor regisztrációra buzdító levelet írt a határon túli magyaroknak, hisz az is csak egy választási terep. Arról is beszél, hogy az MSZP-ből csak azok árulózzák, akiknek nem tiszta a lelkiismeretük.

– Nem bánta meg, hogy otthagyta az MSZP-t?

– Nem. Én már 2007-től baloldali fordulatot sürgettem a pártban, de ez 2010 után sem történt meg. Továbbá az MSZP még mindig nem tisztázta egyértelműen viszonyát 1956-hoz, a kereszténységhez és a nemzethez.

– Ön mégis ennek a pártnak a meghatározó, sőt, az egyik legnépszerűbb alakja volt sok éven át.

– A párt balliberálisnak nevezi magát, ami szemantikailag is jelzi, hogy a liberális benne a meghatározó, ráadásul a balnak kevés köze van a baloldalhoz.

– A Fidesznek is sok tekintetben ren­de­­zetlen a viszonya a kereszténységgel, a szegénységgel és jó pár más üggyel.

– Most nem másokról beszélek. Az MSZP-ben én mindig baloldali fordulatot akartam, csak nem tudtam hozzá többséget szerezni. Egyik traumám a 2010-es júniusi kongresszus volt, amikor azoknak a vezetőknek köszöntek meg mindent, akik az első nagy választási vereséghez juttatták az MSZP-t. Innentől mit tehettem volna? Elhagytam a pártot, de nem vittem magammal senkit. És ne feledjük, hogy 2014-ben volt egy második nagy vereség.

– Árulónak tartják.

– Kit árultam el? A liberálisokat? Én meg­­ma­­rad­­tam azon az elvi síkon, ahol mindig is voltam. Sajátságos, hogy azok neveznek árulónak, akik hátba támadták Medgyessy Pétert, mert sokallták a jóléti intézkedéseit. Ráadásul én már 2009 júliusában javasoltam, hogy kérjünk bocsánatot 2004. december 5. miatt. Ez akkor nem történt meg, de sok minden mással sem tudtam azonosulni. Ezért köszöntem le a házelnöki posztról.

Fotó: Bazánth Ivola

– A Fideszt is bőven lehetne kritizálni az elszalasztott lehetőségek, érthetetlen szociális intézkedések miatt.

– Még egyszer mondom, nem másokról beszélek. Nem én kerültem más oldalra, ami abból is látszik, hogy az MSZP most baloldali fordulattal próbálkozik. Ez utólag engem igazol.

– Már hogyne került volna más oldalra! Orbán Viktor felkérésére a Mi­­niszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságán Semjén Zsolttal dolgozik.

– Csakhogy én abbahagytam a pártpolitizálást. 2009-ben azzal távoztam a házelnöki posztról, hogy mindig a nemzetemet fogom szolgálni. Olyan feladatot vállaltam el, amiben ma a nemzet egészét illetően egyetértés van: ez az európai szubszidiaritás elvéből fakadóan a magyar közösségeket illető autonómia. Persze akiknek a nemzettel szemben rossz a lelkiismeretük, azok engem árulóznak.

– Kik árulózzák?

– Nem szívesen mondok neveket, és különben sem szeretnék már a szocialista párttal foglalkozni, számomra az már a múlt.

– Pedig láthatóan még mindig ott a tüske önben azért, amit a szocialisták tettek önnel.

– Miért lenne bennem tüske? Nekem el­­ső­­sorban nem az számít, hogy a politikusok miként értékelnek. Engem sokkal inkább az utca embere érdekel. Ha a Kárpát-medencében bárhol végigsétálok, mindenhol elismerő szavakat kapok. Legutóbb épp a Bazilikában kopogtatta meg valaki a tömegben a hátamat, és megköszönte azt, amit a nemzetért teszek.

– Az MSZP-ből való kilépése után saját pártot is alapított, ami nem lett életképes.

– Rajtunk kívül, akik hittel belefogtunk, senkinek nem volt érdeke, hogy az legyen.

– Önön is múlt.

– Bizonyára rajtam is.

– 2013-ban aztán új formációval, a Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppárttal jelentkezett. Úgy fogalmazott: „Nagy társadalmi igény van egy új, szociálisan elkötelezett, de­­mok­­ratikus és nemzeti alapon szer­­ve­­ződő politikai alternatívára. Célunk esélyt adni azoknak, akik ma nem tudnak választani, annak a közel négymillió szegénynek és bizonytalannak, akivel ma senki nem törődik.” Ez sem jött be.

– Pedig egy nemzetében gondolkodó és nem a tőke pártján álló baloldalra ma is szükség volna.

– Akkor miért nem volt életképes ez a párt sem?

– Nincsenek milliárdjaim, amivel egy pár­­tot építeni és működtetni tudok, és ilyen támogatónk sem volt.

– Mégis belevágott, nyilván arra számított, hogy lesznek szavazói.

– Igen. Az igényt érezve, kellő idealizmussal belevágtam. Azt gondoltam, hogy az elkötelezettség és a hiteles üzenetek elegendők.

– Az ön által felvetett problémákat a Fidesz sem oldotta meg, ma is négymillió a szegény. Ezen a poszton pedig nem tud tenni értük.

– Ismétlem: ma is szükség lenne egy olyan szociáldemokrata erőre, amelyik nem tőkepárti, és nemzetben tud gondolkodni. De ez már nem az én feladatom, én felhagytam a pártpolitikával. Az egyetlen voltam, aki annak idején alternatív alkotmánytervezetet tettem le az asztalra, ami a parlamentben az általános vitáig jutott. Nem árultam zsákbamacskát, az elveimet ma is vallom.

– Ezért is okozott nagy meglepetést, hogy Semjén Zsolt mellé keveredett.

– Keveredtem?! Fura ez a megjegyzés, hisz én nem 2014-ben kezdtem a nemzettel foglalkozni. Eddigi politikai pályafutásomból ez természetesen következik. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát 2003-ban hoztam létre, nyolc év alatt tizenöt nemzetpolitikai stra­­té­­giát alakítottunk ki, ezenkívül a Nemzeti Összetartozás Bizottságában dolgoztam. De ma azt látom, hogy pártpolitikai síkon csak a gyomrozás és a gyűlölet a lényeg. Kell hogy legyen néhány olyan alapvető kérdés, mint a nemzet ügye, amiben párbeszédet lehet folytatni, sőt, együtt kell tudni működni. Ilyen a határon túli autonómia kérdése. Ezért a felkérést örömmel fogadtam el. De ez nem pártpolitika, azzal én nem foglalkozom.

– Ezt ebben a pozícióban nem nagyon teheti meg.

– Dehogynem. És biztos vagyok benne, hogy eljön az idő, amikor szükség lesz a demokrácia érdekében tevékenykedő, hozzám hasonló emberekre. Hiszen Euró­­pa is változik: most olyan, mint egy tengeren hánykodó hajó, amit menetközben kell átalakítanunk. S előbb-utóbb mindenki belátja, hogy nincs más út, csak a nemzetek Európája. Ahogy az is világos: kellenek olyan alapvető, a nemzetet egybeforrasztó ügyek, amelyekben konszenzus van. Ehhez képest a felkéréskor az ellenzéki médiumokban leginkább csak a fizetésemmel foglalkoztak.

Fotó: Bazánth Ivola

– Nem véletlenül. Bruttó egymillió havonta, ezzel az egyik legjobban kereső megbízott.

– Megdolgozom a béremért. Csak júliusban hétezer kilométert autóztam, Csángóföldtől kezdve végigjártam majd minden területet. Könnyű innen, Budapestről, az V. kerületből bármit megítélnie annak, aki nem jutott messzebb Pest megyétől. Ráadásul házelnök voltam, és ledolgoztam majdnem negyven évet. Ebből huszonötöt a közéletben, ahol másokkal ellentétben mindig meg kellett méretnem magam. De én most nem személyeket, hanem a magyarság ügyét szolgálom, amit az elmúlt hu­­szon­­hét évben nem oldottunk meg. Meg­­tisztelőnek éreztem ezt a felkérést az elmúlt húsz év ádáz politikai vitái után. A gyűlölet sehova nem vezet.

– Az ön történetét sokan úgy értelmezik: mivel a 2005-ös köztársaságielnök-jelöltségi fiaskó után 2009-ben a pécsi polgármester-választást is bukta, megsértődött, próbált önálló pártot létrehozni, de az sem jött be, a végén meg jól beszippantották Orbánék.

– Köztársaságielnök-jelölésem kudarca nem az én szégyenem. Azoknak kellene inkább magukba nézniük, akik elárultak. Ahogyan a pécsi ügyben is. Olyan időszakban volt az a polgármester-választás, amikor folyt a hírhedt miniszterelnöki casting, s bejelentették a 13. havi nyugdíj elvonását. Ehhez képest hoztam Pécsett a 35 százalékot. Én akkor is odatettem magam. Néhány hét múlva könyv jelenik meg rólam, abban benne lesz az én igazi történetem.

– Most viszont kitették a Fidesz kirakatába, mint egykori szocialista díszpintyet.

– Ugyan már! Azok szajkózzák ezt, akiknek nem tiszta a lelkiismeretük. Az enyém az. Ez a szöveg a savanyú a szőlő tipikus esete. Egyébként hét éve hagytam el az MSZP-t, már régen nem velem kellene foglalkozni.

– Pedig munkájának eredményessége sem mindig egyértelmű. 2017 márciusában, a székely szabadság napján számos romániai és magyarországi városban demonstráltak a székelyek autonómiája mellett. Azt mondták: ez ügyben a kormány és a székelyek között évek óta szorgalmazott párbeszéd helyett csak a közösséget érő megaláztatások, szimbólumaik és intézményeik elleni támadások szaporodnak.

– Akik ott élnek, nyilván másképp látják. Aki ismeri azokat a közösségeket, és tesz is értük, ilyet nem mond. Ez nem az a terület, ahol látványos eredményeket lehet elérni. Ez egy olyan stratégia, amit buldog módjára kell végigvinni. Európa hallgatásának a falát is át kell törni. Akkor szabad csak elindulni bármelyik ország politikai osztálya felé, ha nekünk már világos elképzelésünk van, ami mögé mindenki felsorakozott.

– Akkor ugyanott tartunk, mint évekkel ezelőtt.

– Téved, nem ott tartunk. A napi nemzetpolitikai ügyek nem azonosak az autonómiakoncepcióval, aminek elkészítése a helyi közösségek feladata. Huszonöt évet képtelenség két év alatt a helyére tenni úgy, hogy közben az önigazgatás megvalósításához a többségi társadalom rábólintása is szükséges.

– A tüntetők azt skandálták, hogy még párbeszéd sincs, nemhogy kézzel fogható eredmények.

– Itt van például Székelyföld. Az RMDSZ-nek és a Székely Nemzeti Tanácsnak is van autonómiakoncepciója, utóbbi a történelmi Székelyföldből, előbbi a régiókból indul ki. Hogy ne lehessen éket verni a magyarság közé, egyeztetnünk kell, amit egy kerekasztal keretében rendszeresen folytatunk. De mindezt európai keretek között kívánjuk megoldani. Csak azt szeretnénk, ami Európában már mindenhol elfogadott. Az autonóm közösségek lojálisabbak a többségi társadalomhoz, ráadásul gazdasági prosperitást is eredményeznek. A felvidéki magyarság az önkormányzatiság alapjain fogalmazza meg jövőképét, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács működése és eredményei jó példa az adminisztratív autonómiára, ugyanakkor Kárpátalján ma a kormányzati támogatás a legfontosabb a szülőföldön maradás és a boldogulás érdekében.

– A határon túliaknak adott szavazati jog a Fidesz számára csak a szavazatszerzésről szól.

– Ezt azok mondják, akik soha nem tettek semmit a határon túli nemzettársaikért. Egyféle állampolgárság létezik, amihez választójog is tapad, így miért ne szavazhatnának? Honnan tudja, kire voksol? A másik oldalra ugyanúgy szavazhat.

– Orbán Viktor júniusban levelet írt a határon túliaknak, hogy el ne felejtsenek regisztrálni, mert csak így tudnak szavazni.

– Jól tette. Miért? Orbán Viktor azt is megmondta, hogy kire szavazzanak? Az egy választási terep. Erdélyben is politi­­kai megosztottság van, a társadalmi akaratot nem lehet fölülírni. Még egyszer mondom: ez csak azoknak fáj, akik jelentős deficitet halmoztak fel a nemzettel szemben.

– A kormány Soros-kampányával és annak mondanivalójával is egyetért?

– Azzal értek egyet, hogy a politikai alternatíva szabad választásokon méressék meg, és ne egyesek felhalmozott tőkéjének nagyságán múljon. Különösen akkor ne, amikor a világ három leggazdagabb emberének nagyobb a vagyona, mint a hétmilliárd emberből három és fél milliárd egyévi jövedelme. Miről beszélünk?

– Erről igazán nem Soros tehet.

– Talán a szegények?!

 


Szili Katalin


jogász, humánökológus, politikus.

1994-től MSZP-s parlamenti képviselő. 1994 és 1998 között a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára. 1998-tól 2002-ig az Országgyűlés alelnöke, 2002 és 2009 között elnöke.

2005-ben az MSZP kongresszusa őt jelölte Mádl Ferenc utódjául a köztársasági elnöki posztra. A koalíciós partner SZDSZ már előzőleg jelezte, hogy nem támogatja Szili jelölését. Ebben a ciklusban az MSZP-nek 178, az SZDSZ-nek 20 képviselője volt az Országgyűlésben, a Sólyom Lászlót államfőjelöltként állító Fidesznek és MDF-nek 188. Szili a parlamenti szavazás harmadik fordulójában 182 szavazattal alulmaradt a Sólyomra leadott 185 voks ellenében.

2009-ben, amikor az MSZP helyi szervezete őt indította az időközi pécsi polgármester-választáson, a szavazatok 34,2 százalékával vesztett Páva Zsolttal szemben. Még ebben az évben bejelentette, hogy lemond az Országgyűlés elnöki posztjáról. 2010 őszén megalakította a Szövetség a Jövőért Mozgalmat, majd Szociális Unió nevű pártját. Ezzel MSZP-s párttagsága megszűnt, kilépett a parlamenti frakcióból, de listán szerzett mandátumát megtartotta. A 2014-es országgyűlési választáson egy újabb formáció, a Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppárt elnökeként és listavezetőjeként indult, ám a párt mindössze a szavazatok 0,22 százalékát szerezte meg. 2015. március elsejétől miniszter­elnöki megbízott.