„Közkeletű tévedés, hogy a Biblia bűnként aposztrofálja a ho­­mo­­sze­­xua­­litást”

július 9. 14:30 - szerző: Cseri Péter

A „homoszexuális hajlam” természet ellen való dolog, de bűnné csak akkor válik, ha cselekedetben, azaz szexuális aktusban teljesedik ki – ezt tanítja a katolikus egyház. Perintfalvi Ritát arról kérdeztük, változhat-e a Ferenc pápa alatt megújulni látszó egyház álláspontja. A katolikus teológus úgy látja, ha a keresztény egyházak nem segítik a meleg híveket identitáskrízisük feloldásában, ha megnehezítik számukra másságuk elfogadását, azzal nemcsak a hitük megélését, kiteljesedését veszélyeztetik, de a homofóbiához is közelebb terelik őket.

– Van hivatalos álláspontja a ma­gyar katolikus egyháznak a homo­szexualitásról?

– Nincs külön nemzeti álláspont, a világegyház előírásait a Katolikus Katekizmus tartalmazza, amelyben három bekezdés foglalkozik a kérdéssel. Minden katolikus hívő számára az az üzenet, hogy a homoszexualitás „rendetlenségnek” számít, a természet törvénye ellen való dolog, elsősorban azért, mert a nemi aktusból kizárják az élet továbbadását.

De a hajlam önmagában még nem bűn, csak akkor válik azzá, ha cselekedet lesz belőle, vagyis ha a meleg hívő belép egy homoszexuális kapcsolatba.

Az egyház éppen ezért önmegtartóztatást kér a homoszexuálisoktól.

– Ferenc pápa igen sok tabutémáról kezdeményezett belső vitát az egyházban, ez érinti a homoszexualitást is?

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Olyannyira, hogy 2014-ben a rendkívüli családszinódus előkészítésekor összeállítottak egy kérdőívet, amelyben külön kérdéscsoport foglalkozott azzal, kell-e változtatni, és ha igen, akkor hogyan a meleg párok pasztorális megítélésén. Ferenc pápa kifejezetten kíváncsi volt a papjain kívül a hívek véleményére is.

– Mennyire voltak aktív válaszadók a magyar katolikusok?

– Semennyire, magyar nyelven ugyanis szinte sehol nem tették elérhetővé a kérdőívet. Az egyetlen kivételt Beer Miklós váci püspök jelentette, aki feltette egyházmegyéje honlapjára, de online kitöltésre itt sem volt mód.

Erdő Péter bíboros a kérdőívet kizárólag szakértőkkel akarta megvitatni, nagyon úgy tűnt, a hívek véleményére egyáltalán nem kíváncsi. Ezt azzal indokolta, hogy túl drága lenne egy ilyen felmérés, illetve megoldhatatlan lenne, hogy zártan kezeljék, ha viszont nyitottá tennék, akkor nem csak a hívek töltenék ki a kérdőívet. Sok országban nem fogalmaztak meg ilyen kifogásokat.

Főleg a német nyelvterületen végzett felmérés eredményeit követtem, azokból az látszik, hogy a katolikus hívek túlnyomó része nyitott arra, hogy a meleg párokat igyekezzenek minél jobban integrálni a gyülekezetekbe, illetve „az igazságosság parancsa” értelmében sürgetik az azonos nemű párok életközösségeinek jogi elismerését. A melegek egyházi házasságát a hívek túlzásnak tartják, azt viszont nem ellenzik, hogy a homoszexuális párok áldást kapjanak az egyháztól.

– Extra terhet jelent egy meleg embernek, ha egyúttal keresztény is?

– Bár ilyen témájú kutatás nem készült, sok érintettel beszéltem az évek során, és mindannyian azt állították, hogy komoly identitásválságot okozott számukra egyidejűleg megélni a hitüket és elfogadni a homoszexualitásukat.

Azt érzik, hogy Isten szereti, másságukkal együtt is elfogadja őket, ám a keresztény közösség nem toleráns velük. Néha a közösség súlyosan kirekesztő viselkedése azt is elhiteti velük, hogy őket nem szeretheti az Isten.

Ha ez a belső konfliktus nem oldható föl, az érintettek vagy a hitükről, vagy a szexuális irányultságuk vállalásáról mondanak le, ami viszont frusztrációhoz, gyakran homofóbiához vezet. Ugyanakkor a heteroszexuális hívőknek sem könnyű, hiszen az egyház egyfelől bűnnek tartja a homoszexuális párkapcsolatot, másfelől arra szólítja fel a keresztényeket, hogy tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel közeledjenek a melegekhez. Márpedig ez a kétfajta megközelítés nehezen egyeztethető össze.

 


Rendetlen


„2357. A homoszexualitás olyan férfiak vagy nők közötti viszony, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat. A századok folyamán és különböző kultúrákban nagyon eltérő formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a Szentírásra támaszkodva – mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket – mindig vallotta, hogy a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek. Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.”
(Részlet a Katolikus Katekizmusból.)

 

– Elképzelhető, hogy a hívők körében, illetve az egyházi szervezetekben kevesebben vannak a melegek? Hogy a lelki terhek miatt önként kiválnak ezekből a közösségekből?

– Szó sincs erről, az arányuk semmiben sem tér el a társadalom egészéhez képest. Más kérdés, hogy rejtőzködőbb életmódot folytatnak, látszatházasságokat kötnek, akár gyermekeket is vállalnak. A meleg papok helyzetét árnyalja, hogy amúgy is cölibátusban élnek, azaz számukra a heteroszexuális kapcsolat sem megengedett, így könnyebben megóvhatják magukat a homoszexualitás egyházi értelemben vett bűnétől.

– Eljuthat oda az egyház, hogy ne tekintse bűnnek a meleg párkapcsolatot?

– Fontos lenne, hogy ez megtörténjen. Nemcsak a hívők, de mások is a homoszexuális párkapcsolat fogalmáról elsőként arra asszociálnak, hogy mi történik két azonos nemű ember között a hálószobában. Nem az a perverzió, ami ott történik, hanem az, hogyha ez az első gondolatunk a melegekről, miközben egy párkapcsolat korántsem csupán a szexualitásról szól, hanem szeretetről, tiszteletről, hűségről, bizalomról, egymás segítéséről – csupa keresztényi értékről.

– De a Bibliát aligha lehet átírni.

– Nem is kell.

Közkeletű tévedés, hogy a Biblia bűnként aposztrofálja a ho­­mo­­sze­­xua­­litást.

Valójában a Szentírás hét helyen említi, ám egyik esetben sem felnőtt emberek önkéntes, szerelmen alapuló kapcsolataként. Szinte mindig valamilyen speciális, nemi erőszakhoz, kultikus prostitúcióhoz köthető aktusként jelenik meg, illetve a pederasztia gyakorlatához kapcsolódik, ami egyébként a jelenlegi büntető törvénykönyvben is bűncselekménynek számítana. Mai értelemben vett meleg párkapcsolat a Bibliában nem szerepel, és biblikus tudósként azt mondhatom, hogy ha kizárólag a szövegek szintjén maradunk, akkor azokból kiindulva sem alátámasztani, sem pedig elvetni nem lehet, hogy a homoszexualitás bűn lenne.

– A különböző keresztény egyházak eltérően viszonyulnak a kérdéshez?

– Nagyon is. A legszigorúbbak idehaza az evangéliumi kisegyházak, amelyek a közeli apokalipszis rémével fenyegetve ostorozzák a bűnök megáradását, különösképpen a homoszexualitás elburjánzását. A másik végletet az evangélikusok jelentik, ők jóval megengedőbbek a meleg hívőkkel szemben, sőt Németországban lelkésszé, Svédországban pedig püspöknővé is szenteltek már homoszexualitását nyíltan vállaló egyházi személyt. A protestáns egyházaknál néha az is megfigyelhető, hogy a vezetők jóval nyitottabbak a gyülekezeti tagoknál, és inkább az lassítja a melegek integrációját, hogy a lelkészek tartanak híveik rosszallásától.

 


Perintfalvi Rita


katolikus teológus, a biblikus tudomány doktora, mentálhigiénés szakember, szociális szervező, blogger (Tükör által) 1973-ban született Szombathelyen. Diplomát szerzett egyebek mellett a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, a Győri Érseki Hittudományi Főiskolán, a Szegedi Hittudományi Főiskolán, valamint a Bécsi Egyetemen. Jelenleg az Universität Wien Katolikus Teológiai Fakultásán a Szisztematikus Teológia és Etika Intézet tudományos kutatója. Habilitációs munkájában a társadalmi és vallási kirekesztés különféle formáinak transzformálási lehetőségeivel foglalkozik etikai szemszögből. 2007 óta a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének az elnöke.