Közbeszerzésen lopott ország – A stróman legdrágább kincse a hallgatni tudás

május 19. 06:40 - szerző: Buják Attila

Hol vannak már a régi korrupciós technikák, amikor a gazdaság szereplői még egymásra licitálva próbálták megkenni a politikusokat és a köztisztviselőket? Mára a korrupció átgondolt, szervezett, rendszerszintű lett, egyúttal az állam által tervezett és vezérelt központi vagyonújraosztás szolgálatába állították, a tranzakciókat törvényhozói segítséggel legalizálták. Az így létrejött, a Fidesz által dominált magyar modellt a szakirodalom kapcsolati gazdaságnak nevezi. Jellegzetes alakja a stróman, akit a gazdasági korrupciót kezdeményező és kezelő politika mozgat. A stróman legdrágább kincse a hallgatni tudás – még sosem láttunk strómant, aki elárulta volna megbízóját.

Mikor a kilencvenes évek elején először jelenhetett meg Magyarországon a gazdagok százas listája, a szerkesztők közül valaki halkan odasúgta: ezzel még lesz egy kis munka. Öt évet sem ad, és a szereplők közül alig látunk valakit a top húszban. Igaza lett. Az elavult listákat lapozva, az emelkedéseket és eltűnéseket vizsgálva látható, mennyire más világban járunk. A 2017-es listán ötödik Mészáros Lőrincnek sokáig színét sem láttuk. Gyarapodása négy év alatt tizenötszörös: 7,7-ről 120 milliárdig jutott. Eddig. Simicska Lajos nevét 1990 körül a politikai ínyencek sem ismerték. Mészáros urat akkoriban a gázszerelői munka kötötte le, a környék falvaiban ’90 táján kezdte bekötni a gázt az állami gázprogram keretében.

Rég volt, más szelek fújnak, beköszöntött a strómanok kora. Az új rendszer (és a korrupció) jellegét a hazai ellenzéki értelmiség hat éve próbálja megrajzolni. A népszerű „maffiaállam-elmélet” kidolgozója, Magyar Bálint szerint a korrupció az új struktúrában döntően megváltozott. Átgondolt, szervezett, rendszerszerű lett. A hétköznapi, vagy szabad versenyes korrupció lassanként háttérbe szorul. A new wave az állam által vezérelt és tervezett központi vagyonújraosztás. Szabad versenyes (alsó szintű) korrupciónak a szerző a tradicionális mintát nevezi: a gazdaság szereplői egymásra licitálva környékezik meg a politikát és a közigazgatást. Szabad versenyes korrupció a Nemzeti Együttműködés Rendszerében is létezik, ám döntően másról van szó. A tranzakciót, törvényhozói áttétellel, maga a politika kezdeményezi, dolgozza ki és szervezi. (Lásd pél­­dául a kaszinókat, a sze­­ren­­cse­­já­­ték-tör­­vényt.) A játszma többszereplős. A politikai vállalkozó (a po­­ligarcha) üzleti értelemben érintetlen, az üzleti vállalkozó (az oligarcha) politikai szimpátiáit rejti. A politikusnak van hatalma, de nem látható a gazdagodása, az oligarcha vagyona látható, ám politikai hatalma rejtett. A nagy szakítás baljós napján Simicska nem véletlenül jelentette ki: „Én emeltem föl (Orbánt), és én fogom megbuktatni.”

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A folyamatot azért kellett rendszerszerűvé tenni, mert hatalmas apparátust kell hozzá működtetni. Adóhivatalt, ügyvédet, jogi szakértőt, parlamenti frakciót, szervezni információáramlást, tervezni költségvetést. Elvégre nem hagyományos korrupcióról, nem két fél között megkötött alkalmi dealről, hanem előre eldöntött elosztásról (túlárazásról, személyre szabott pályáztatásról) van szó. Az alkalmi tranzakció végén a felek fizetnek és továbblépnek, ám a NER-tranzakció után megmarad a csapat. Revanzsálnak és visszaadnak, szolgáltatnak és új zsákmány után néznek. A folyamat megállíthatatlan, a játszma sokszereplős. Az oligarcha és a poligarcha mellett felbukkan a jogi közvetítő, aki megteremti a törvényesség látszatát. Döntő feltétel az engedelmesség és a fegyelem. Amikor Spéder Zoltánt „csoportdinamikai okból” megbuktatták, a központ az államhatalmi szerveket is igénybe vette, az áldozat pedig feltett kézzel hátrált, megszavazta saját kifosztását.

 

Szalmabáb


Stróman (német szó: szalmabáb, szalmaember) annak a személynek az elnevezése, aki mások (a háttéremberek) nevében lép fel az üzleti világban vagy más szerepben, olyanokat kiváltva, akik valami okból nem akarnak nyilvánosság elé lépni. A bábot a régi Rómában a Vesta­­-szüzek az emberáldozatokra emlékezve belevetették a Tiberisbe. A kifejezést Magyarországon a zsidótörvények idején is használták, amikor a zsidó származású tulajdonosok üzleti szereplését törvények korlátozták. A strómannak nevezett személyt, üzlettársat ma vagyonjogi, vagyonkezelési célból alkalmazzák.

 

Mivel a poligarcha rejtőzködik, a helyzet provokálja a strómanrendszer kiépítését. A stróman a politikai család tagja, de döntési jogköre korlátozott. Az egyik tényfeltáró portál munkatársa azt mondja: a stróman legdrágább kincse a hallgatás. Még sosem láttak strómant, aki elárulta volna megbízóját. S mivel az ügyletek többsége bonyolult, a stróman és az oligarcha néha talányos módon összeolvad. Simicska a kezdeti időkben egyszerre volt stróman és kezdő oligarcha, de az adóhatóság elnökeként is kipróbálta magát. Mindegy, hogy a stróman tulajdonrészt kap, vagy fizetést, a tehetséges stróman előbb-utóbb maga is oligarcha lesz.

2014 után, mikorra a rendszer kinőtte magát, a Simicska–Orbán-kapcsolat egyre kínosabb lett. Orbán a kettős (stróman, oligarcha) funkciót ezért szüntette meg. Azóta „profiltiszta” strómanokat és oligarchákat alkalmaz. Persze a szerep meg-megbicsaklik néha. Ha a vezető magánszenvedélye a futball, az oligarcha feladata egy futballcsapat adoptálása. Hogy Seszták Miklós feltörését a tao kiötlése hozta el, nem kétséges. Mészáros központi szerepét mégis futballfelvásárló képessége adja. Felcsút mellett szerte a Kárpát-medencében ma már négy akadémiája van. A leckét mindenki kívülről fújja. Seszták: Kisvárda, Tállai: Mezőkövesd, Kósa: Loki, Deutsch: MTK, Kubatov: Ferencváros. A foci olyan gyermeteg változatában is nyerő, mint a külgazdasági miniszter által gründolt dunakeszi futsalcsapat. A teremfoci Szijjártó karrierjében az elrugaszkodás politikai zsámolya.

A jelen két ikercsillagát – Hernádi Zsoltot (Mol) és Garancsi Istvánt (Market) – Orbán már az első ciklusban fölfedezte, és egy ingatlanbizniszben (CD Hungary) megfuttatta. Hernádiból stratégiai vezető, Garancsiból Orbán fehérvári futballrezidense lett. A rendszer fontos eleme, hogy ügyeibe a trafikosoktól a földbérlőkig minél több résztvevőt belekorrumpáljon.

Komoly álcázó gesztusokat a rendszer már nem tesz. A miniszterelnök pénzügyi megtakarítása, papíron, 742 000 forint. Autója, nagy értékű ingósága, gazdasági érdekeltsége nincs. 2002-ben fölvett hitelét szorgosan törleszti. Valamennyit még szegényedett is.

– Mondhat bármit az ellenzék, rázhatják csörgőiket Juhász Péterék – mondja a „gazdagügyi” kolléga. – Hiába mantrázzák, hogy Mészáros vagyonát Orbánéhoz kell hozzácsapni, hogy kijöjjön a reális eredmény – ebben a rendszerben sosem fognak ilyesmit bizonyítani.

– Ebben a rendszerben nem – ismeri el Juhász tárgyilagosan.

2000 körül még átjöttek történetek a sajtón keresztül. Írtak Kékessy Dezső és Orbán közös bizniszeiről, a sértődött titkárnő által kicsempészett szőlőtámogatási jegyzőkönyvekről. A taggyűlésről, amelyről a bíróságnak kellett eldöntenie, hogy taggyűlés-e a „tagi gyűlés”, vagy csak „tagok összegyűlése”. Már akkor is Orbán nyert. 2004 után az információáramlás megszűnt. A NER pedig végképp zárta sorait.
Magyar Bálint szerint a strómanrendszer megszervezését az is magyarázza, hogy az állam feletti uralom gyakorlói tudják, működésük közel sem legális. De mivel jogállami kulisszák között kell játszani, szimulálni kell a törvényes működést. Kulcsszerepet kap ebben a legfőbb ügyész, az antikorrupciós kampányok a riválisok kiiktatását szolgálják. A cél valójában nem a korrupció felszámolása, hanem a korrupció lehetőségének monopolizálása.

Fotó: Kovalovszky Dániel

A „bűnöző állam” belépése bizonyos értelemben a korrupció fékje. Mert ha Garancsi besétál a hivatalba, hogy elnyerje sokadik százmil­­liós megbízását, ehhez már nem kell megkennie senkit. A tisztviselő tiszta marad, a pá­­lyázó törvényesen nyer. A hivatalnok jutalma az lesz, hogy megtarthatja az állását. A polgármester is polgármester maradhat, ha figyelembe vesz bizonyos mellékkörülményeket. Például ha a kormányfő vejének cége LED-es izzókkal házal, akkor „természetes módon” nyer.

A strómannak több fajtája is van, és a stróman is tart magánstrómant. Az első kör a család. Ezt a közvélemény elfogadja. Például mivel az egy birtoktestbe besorolható földbérlet nagyságát 300 hektárban maximálták, egy összetartó család a nagymama segítségével a birtokot kétezer hektárig is föltornázhatja. Szerényebb verzió a hajléktalan, aki odaadja az aláírását és az arcát egy üveg borért. Amikor a Quaestor bebukott és a háttérben kitört a pánik, Orgován Béla ötszázezerért vállalta az ügyvezető szerepét. Juhász Péter meséli: amikor az V. kerületben Rogán-ügyekben kutakodtak, kiderült, hogy a legnagyobb uniós pénzeket kezelő cég ügyvezetője egy portás. A Mészáros-féle politikai nagyvállalkozó stróman ritka, „pré­­mium kategória”. Tegyük hozzá, Mészáros a stróman kifejezést nem kedveli, az Együtt ellen indított próbaperben megtámadta. Keresetét elutasították.

A stróman szétszórt ember. Mészáros öntudattal vallja, mivel tőkegyarapodási irama a Facebook atyjáét is meghaladja, joggal mondhatja: „Lehet, hogy okosabb vagyok Zuckerbergnél.” Néha azért érik meglepetések, amikor a sajtó képviselőitől tudja meg, hogy a Balaton környékén vett pár tucat kempinget. Juhász szerint egyértelmű, Mészáros sem tudhat mindent. A nevét azonban használja valaki.

A strómancég és az oligarchacég az üzleti adatok alapján könnyen fölismerhető. Gyanús, ha az állami megrendelésekből az országos szektorátlagnál jóval nagyobb arányban részesülnek. Ha irreálisan magas a cégből kivett nyereség. Normál vállalat kénytelen fejleszteni, valamit visszaforgatni, a strómancég nem strapálja magát. Gyanús, ha a felvett osztalék villámgyorsan külföldre vándorol. A bonyolult oda-vissza osztogatásban valamit vissza kell néha adni, a hasznot politikai tőkévé alakítani. De ezek fillérek.
S hogy van-e azért bármiféle vízió?

– Azért valamiféle értékrend, ideo­­lógia a korrupciós mocsárban is létezik – állítja Bokros Lajos. – Még a Fidesznek is van társadalomátalakító víziója. Ennyi pénzt nem lehet „lélek nélkül” a közkasszából kilopni. Ez nyilván egyfajta primitív törzsi nacionalizmus. A gond az, hogy a kijátszott pénz nem hasznosul értelmesen. A lojalitási verseny győztesei piaci helyzetben képtelenek boldogulni. De nincs is ilyen céljuk. Az állam nem ellentéte a piacnak. Nélkülözhetetlen feltétele. A rossz állam – mint a magyar – versenyképtelen oligarchát és monopolhelyzetet teremt.

Hogy mi lesz a korrupciós pénz sorsa, arról megoszlanak a vélemények.

– Nehéz lesz visszaszerezni – mondja Juhász Péter. – Ha egyszer nagy lesz a felzúdulás, megindul majd a külföldre tartó tőkemozgás. De egyelőre nem gondolkodnak vereségben.

Mészáros sem gyötri magát ilyesmivel. Sikeres sportvezető. Terepjáróval jár, van jachtja, stadionja. Megejtő látvány, ahogy Felcsúton az újságírók gyűrűjén átvonul. Hóna alatt rózsaszín dossziét szorongat. Lépéseinek súlya van.