„Komolyan a terrorizmushoz kell fűzni a sérült gyerekekkel foglalkozó civileket?” – Kiakadtak az Orbán-kormányra
− Szemérmetlenül, átláthatatlanul, ellenőrizhetetlenül válogatják ki a kormányzati szereplők a támogatásra érdemes civileket – állítja Bíró Endre nonprofit jogi ügyekben jártas ügyvéd. − Miképp a gazdaságban az állam a közbeszerzéseken keresztül a hozzá közel álló érdekcsoportoknak kedvez, a civil szférában ugyanez történik. Az Orbán-kormány előtti, általában normatív szabályokon nyugvó, ezért rendszerszerűen apolitikusnak minősíthető szakmai gyakorlat helyett jelenleg a centralizált, nem normatív szabályokra, hanem központi mérlegelésre épülő pályázati pénzelosztás a jellemző.
Összességében ugyan nem érkezik látványosan kevesebb pénz, a források elosztásának alapvető szempontja azonban a jutalmazás vagy a büntetés.
Normális esetben a civil szervezetek állami, önkormányzati, uniós támogatásokból, adományokból és saját szolgáltatásaik bevételeiből tartják fenn magukat. Mióta azonban az utóbbi években a pályázati lehetőségek zöme állami lett − az önkormányzati és a vállalati pályázatok gyakorlatilag megszűntek –, sokkal nehezebb működési forrásokhoz jutni. Mint Bíró Endre mondja, a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) utódszervezete, a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) teljesen egyértelműen politikai alapon osztja a pályázati pénzeket. Ez már abból is látszik, hogy a szervezetet irányító kilenctagú tanácsba három tagot az Országgyűlés delegál az illetékes szakbizottságon keresztül, másik hármat a területért felelős miniszter, vagyis az Emmi vezetője, csak a maradék három tagot jelölhetik a civil szervezetek. Beszédes az is, hogy a NEA tanácsának elnöke az a Csizmadia László, aki a Civil Összefogás Fórumon keresztül a fideszes Békemenetet szervezi.
− Ugyanez a modell az európai uniós források esetében is: a pályázati pénzek alapvetően politikai alapon jutnak el a civilekhez – teszi hozzá Bíró.
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint összesen 1540 milliárd forintból gazdálkodtak a nonprofit/civil szervezetek 2015-ben. (A 2016-os évre vonatkozó számokat az év végén teszik közzé.) Külföldről származó bevételük 170 milliárd forint volt − ebben benne vannak az egyházi és a sportszervezeteknek juttatott összegek is –, mindez külföldi kormányoktól, intézményektől, nonprofit szervezetektől, vállalatoktól, magánszemélyektől és magától az Európai Uniótól kapott pénz. Sebestény István, a KSH népesedési és szociális védelmi statisztikai főosztályának vezető főtanácsosa szerint az uniós támogatások 2015-ben százmilliárd forintra becsülhetők. Szerinte 30-40 milliárd forint lehet az a pénz, amely nem az EU-tól érkezik, és nem egyházakhoz, sportszervezetekhez kerül. Ezen kétezernél kevesebb civil szervezet osztozik, azonban töredékük jut így jelentősebb támogatáshoz.
A KSH azért ismeri a számokat, mert a szektort felmérő kérdőívében minden évre vonatkozóan kéri ezt az adatot a civilektől. Az idei évtől még pontosabb képük lesz, ugyanis a 2016-ra vonatkozó kérdőívekben már külön soron kell szerepeltetni az uniótól érkező támogatásokat. Vagyis ha a kormányzat nagyon akarja, a KSH-tól évekre visszamenőleg megtudhatja, mennyi pénz érkezik külföldről. De nem ezt akarja tudni. A civil szervezetek a kormányzat Soros-ellenes harcának célpontjaivá lettek.
– Tiszta Oroszország – mondja egy alapítvány vezetője, aki nem szeretné, ha a neve megjelenne, mert tart a megtorlástól. Mint mondja, Oroszországban 2012-ben vezették be a külföldi ügynökökre vonatkozó törvényt. E szerint az a civil szervezet, amely politizál vagy külföldről támogatást fogad el, „külföldi ügynöknek” minősül. Ezt a jelzőt köteles használni minden prezentációjában. Főleg az emberi jogokért, a környezetvédelemért és az egészségügyért küzdő civilek kerültek fel az orosz listára.
Bíró Endre szerint itthon sem véletlen, hogy a külföldről támogatott, regisztrációra kötelezett civil szervezeteket milyen kommunikáció övezi. A törvény azt mondja: a bejelentési kötelezettség „azon szervezetre terjed ki, amely olyan, külföldről származó támogatásban részesül, amely egy adóévre számolva egyenként vagy összesítve eléri a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény 6. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott összeg kétszeresét, azaz 7 200 000 forintot”. Ezáltal a civil szervezeteket a terroristákkal és a pénzmosással egy kontextusban említi a kormány.
− Komolyan a terrorizmushoz kell gondolatilag fűzni a betegekkel, sérült gyerekekkel, bántalmazottakkal vagy éppen állatokkal foglalkozó civileket, ahelyett hogy megköszönné nekik a kormány, hogy helyette (is) dolgoznak? – kérdezi Bíró Endre.
Kósa Lajos idén februárban, még a Fidesz frakcióvezetőjeként azzal indokolta a törvényjavaslatot, hogy „a magyar választóknak tudniuk kell arról, ha az ilyen szervezetek külföldi finanszírozást felhasználva akarnak befolyást gyakorolni Magyarországon”.
A Civil Információs Portálon a kormányzat folyamatosan közzéteszi azokat a szervezeteket, amelyek 7,2 millió forintnál több támogatást kapnak külföldről. A feketelistán olyanok is szerepelnek, mint a Baptista Szeretetszolgálat, az Igazgyöngy Alapítvány, a Bátor Tábor Alapítvány, a Magyar Ökomenikus Segélyszervezet, a Rex Kutyaotthon Alapítvány, a Magyar Vöröskereszt vagy a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület.
− A sportszervezeteket, a vallási és nemzeti kisebbségi szervezeteket viszont kiveszi a törvény a regisztrációs kötelezettség alól. Vajon miért? Ők nem tudhatnak pénzt mosni és terrorizmust finanszírozni? – jegyzi meg ironikusan Bíró Endre. Hozzáteszi, ha valóban az átláthatóság lett volna a cél, akkor elég lett volna azt mondani, hogy azért 7,2 millió, mert így döntöttünk. De a cél a kriminalizálás, a megfélemlítés volt, nem pedig a valódi transzparencia megteremtése. Ezért kellett már az összeghatárt is – jelképszerűen – a pénzmosás- és terrorizmusellenes törvénnyel összekapcsolni. Árulkodik a törvény szándékáról az is, hogy adatot kell szolgáltatni a külföldi támogató személyéről, hogy mikor és mennyi pénzt kaptak, de hogy mire, arra már nem kíváncsi a kormányzat. Mert nem ez a lényeg a számára.
Gondoskodik a törvény arról is, hogy ne lehessen ugyanolyan könnyen és gyorsan lekerülni a listáról, mint amilyen hirtelen felkerülni lehetett rá. Mivel csak az éves számviteli beszámoló elfogadását követően lehet kérni a „külföldről támogatott szervezet” minősítés törlését az ezt nyilvántartó bíróságtól (majd a törlő végzést követően a Civil Információs Portáltól), a külföldi támogatás megszűnését követően is még másfél évig biztosan megbélyegzett civil marad az a szervezet, amely egyszer felkerült a lajstromra.
Eddig 58-nál tart a listázottak száma. Hogy ez sok vagy kevés? Érdemes megnézni a statisztikát. A KSH 2015-ös adatai alapján Magyarországon mintegy 55-60 ezer klasszikus civil szervezet működik, ugyanakkor a bírósági nyilvántartásban 76 ezer van bejegyezve. A különbség abból adódik, hogy a 2011-es civil törvény bevezetéséig a szervezeteknek azon kívül, hogy a bejegyzésük megtörtént, nem kellett életjelet adniuk magukról a bíróság felé. Vagyis ha húsz évvel ezelőtt létrejött egy civil kezdeményezés, de ma már senki sem működteti, az csak mostanában derül ki: a jogszabály szerint akkor indulhat kényszertörlési eljárás, ha a szervezet két egymást követő évben nem ad le éves beszámolót.
− Jelenleg nagyjából húszezer civil szervezet nem küldött be egyik évről sem beszámolót, ám eddig csak kevesebb mint ötezer ellen van folyamatban törlési eljárás. Ha ez a folyamat nem áll meg, a bíróság és a KSH adatai kezdenek majd közelíteni egymáshoz – magyarázza a 168 Órának Sebestény István.
A civil szervezetekben az önkéntes segítők adják a humán erőforrás harmadát: ők évente 50-60 milliárd forint értékű munkát végeznek. S bár pénzmozgás nem történik, hiszen nem kapnak fizetést, de ez a ki nem fizetett bér tulajdonképpen láthatatlan bevételként jelenik meg azoknál, akiknek segítenek, hiszen a megtakarított bérköltséget más árukra, szolgáltatásokra költhetik.
A statisztikai adatokból nem mutatható ki, hogy az elmúlt években milyen területen tevékenykedő civil szervezetek jutottak több vagy kevesebb támogatáshoz, bevételhez, kinek lett kevesebb vagy több a munkája, de összességében elmondható: jelentős átalakulás zajlott le. A civilek természetes partnerei az önkormányzatok, hiszen kétharmaduk egy adott településen belül tevékenykedik. A helyhatóságoktól azonban sok olyan területen – például az oktatásban vagy a szociális szférában – vett el az állam feladatokat, amelyeken a civil–önkormányzati-kooperáció zajlott. Mint Sebestény István mondja: a központosítás magával hozta a helyi szintű együttműködések fellazulását. Ha például egy iskolához kötődő civil szervezet valamilyen programra akar pályázni az intézménnyel közösen, akkor többlettámogatásért nem elég az önkormányzatnál próbálkoznia, a Kliket is be kell vonnia, ami sokkal bonyolultabb, mint megbeszélni az együttműködést a jól ismert helyhatósággal.
Bíró Endre szerint különösen nehéz idők járnak az olyan civil szervezetekre, amelyek a jogi, állampolgári ismeretekhez való hozzáférést erősítik, jog- és érdekvédelmi küldetést látnak el, ideértve a szinte teljes körűen államosított köznevelési, egészségügyi, szociális intézmények tevékenységeihez kapcsolódó szakmafejlesztést is. Azáltal, hogy az állam és az egyház lett ezen intézmények szinte kizárólagos többségének fenntartója, a civil együttműködések szerepe szerinte is eltörpül a korábbiakhoz képest.
− Márpedig sosem lesz elég költségvetési forrás a humán közfeladatok ellátására, tehát saját magát károsítja a kormányzat, ha nem erőforrásként és partnerként, hanem külső akadályként, ellenségként tekint a civilekre.
