Kitört a botrány, belső vizsgálatot indítanak a kecskeméti reformátusoknál
Május közepén mintegy kétszáz tősgyökeres helyi polgár gyűlt össze a Kecskeméti Református Kollégium épülete előtt, hogy zsoltárokat énekelve tiltakozzon az egyházközösség igazgatótanácsának döntése ellen, amely kimondta, a presbitérium ne kezdeményezze az általános iskola igazgatójának, Szabó Ildikónak újbóli megbízását, továbbá az új vezető személyéről – esélyt sem hagyva így az eddigi vezetőnek – meghívásos pályázat alapján döntsenek.
Az intézményt hat éve irányító, a református általános iskolát országosan a legjobb tízbe vezető kutató tanár érdemi bírálat nélkül kapta meg a selyemzsinórt.
A hivatalos indoklás szerint „Szabó Ildikó részéről az elmúlt években az együttműködési készség egyre kevésbé volt tapasztalható. A vezetői értekezleteken csak töredékesen jelent meg, a személyes konzultációkat kikerülte, a kért beszámolókat több esetben nem készítette el”, egyben felszólították: a továbbiakban már ne hozzon személyi döntéseket, ne terhelje a fenntartóval való nézeteltéréseivel a nevelőtestületet és a szülői közösséget.
Szabó Ildikó a vezetőség állításaira röviden annyit mondott: blöff. Állítja, hogy a hiányosságokról, állítólagos együttműködési problémákról senkitől nem kapott jelzést, a helyettesítéseiből adódó néhány késését előre jelezte. Hangsúlyozta, nincs nézetkülönbsége az egyházközösséggel, hisz ide járt, itt konfirmált, a kezdetektől (az általános iskola 1994-ben indult újra) itt tanít, igaz, jó szót az elmúlt hat évben a főnökeitől nem kapott.
A tantestület és a szülők kiálltak a menesztett igazgató mellett. Azzal érveltek, számukra az a legfontosabb, hogy a gyermekeik szeretnek ide járni és jó eredményeket érnek el. Volt, aki felajánlotta, hogy segít megoldani a kommunikációs problémát, de a fenntartó nem élt a lehetőséggel. A helyzet súlyosságát jól érzékelteti, hogy az iskolát 18 évig vezető igazgató, Hörcsök Imre helyi önkormányzati képviselő nyilvánosan állt ki Szabó Ildikóért. Kijelentette, büszke az utódjára, akit annak idején ő maga javasolt, mert bizonyított, majd felszólította a szülőket: ne hagyják magukat, mert ha elveszítik az igazgatót, akkor nem ő lesz az egyetlen tanár, aki távozni fog.
Az egyházközösség döntése után a kecskeméti közgyűlés egyhangúlag városi oktatási díjra javasolta Szabó Ildikót, az igazgató az elismerést vastaps közepette vette át május utolsó napján a városháza dísztermében. Egyetlen ember, az egyházközösség igazgatótanácsának tagja, Varga Nándor elnök lelkész nem tapsolt. Ő azt hangsúlyozza: nagyon másként látnak a szülők, másként a tantestület és megint másként a fenntartó ebben a kérdésben.
Vannak azonban olyan tények a több mint négymilliárdos vagyont kezelő Kecskeméti Református Egyházközösség vezetése körül, amelyet csak egyféleképpen lehet megítélni. E kérdések az igazgatóválasztás apropóján a felszínre kerültek, hiszen az utcai demonstráción nemcsak a szülők, hanem az egyház korábbi, kiszorított presbiterei, vezetői, az egyházat bőkezűen támogató nagyvállalkozók is megjelentek.
Ezek a tősgyökeres helyi dinasztiák büszkék arra, amit az egyházközösség javára létrehoztak. Az előző vezetés alatt ugyanis megújult az iskola műemléki épülete – még Orbán Viktor is pénzügyi segítséget adott hozzá első miniszterelnöksége idején a saját keretéből –, tanuszodája épült, jól működő belvárosi szállodája lett, valamint nyugdíjasházai létesültek. Az egykori gondos gazdák szerint azonban most mindez veszni látszik. Aggodalmuk nem alaptalan, mivel az egyik aranytojást tojó tyúkot, a Pálma Hotelt a nyolc éve hivatalban lévő, kívülről jött vezetés javaslatára üzemeltetésre bérbe adták egy offshore hátterű cégnek, miközben a városban folyamatos az igény a többcsillagos hoteleknél olcsóbb szállásra. Felszámolták a gépeket, műhelyt birtokló karbantartó és javító csoportot, amelyhez az új templom- és iskolaépítések, költséghatékony renoválások fűződnek. Az építőipari munkák jelentős részét az elmúlt években pályáztatás nélkül a helyi Építő Simon Kft. végzi, amelynek résztulajdonosa Simonné Bakó Mária, az egyházkerület főgondnoka, az igazgatótanács tagja.
A magát puritánnak mondó egyháznak a helyi, bizalmi lelkészei nagy alapterületű ingatlanokban élnek, rezsijüket az egyházközösség állja, jelentős a fizetésük, sőt, az igazgatótanács elnökének a vele egy háztartásban élő felesége is havi negyvenezer forintos lakástámogatást kap. Máskor azonban morálisan megkérdőjelezhető szűkmarkúság jellemzi a vezetést: az egyház perben állt egy ideig egy nyugalmazott lelkészével, akinek a korábbi vezetés által jóváhagyott szerződése szerint az egyház állja a gyógyszereit, az új vezetés azonban ezt nem akarta kifizetni.
A múlt évben pedig visszaköveteltek a pedagógusoktól egyhavi jubileumi juttatást, mert az új belső szabály szerint már nem járt volna nekik, miközben ezt a határozatot nem írta alá az összes illetékes.
A feszült viszonyt mi sem jellemzi jobban, mint az a jelenet, amikor a zsoltárokat éneklő tiltakozó tömeg a rendőrség biztosítása mellett áthaladt a gyalogátkelőhelyen a presbitérium székhelye elé, de Kuti József, az igazgatótanács elnöke és bizalmi köre nem várta meg őket, hanem az utolsó pillanatban elhagyták az irodát, és fekete öltönyükben, aktatáskájukkal, széles mosollyal haladtak el a tiltakozók mellett, mintha semmi jelentősége nem lenne az eseménynek.
– Ingyencirkusznak néznek bennünket – mondta egy hívő a sorban, egy másik pedig megjegyezte: micsoda cinikus magatartás ez azoktól, akik lelkiségről beszélnek, meghatározzák, kitől tanuljanak a gyermekeink.
A demonstráció másnapján körlevélben kezdtek szerveződni a hívek egy püspöki panaszlátogatásra, köztük több olyan egyháztaggal, aki évekig kiállt az új vezetés mellett. Azt írták: olyan irányt vett a gyülekezet, amely nem kívánatos, kifejezetten káros, és ez tetten érhető a vezetés szakmai és gazdasági intézkedéseiben, amelyekhez a szavazati támogatást fiatal, egzisztenciálisan is az egyháztól függő, tapasztalatlan presbiterektől kapják meg. Nem maradt más hátra, mint megkérni a méltatlanná vált papokat arra, hogy mondjanak le a kecskeméti lelkészi állásukról. Az ellenállás első lépéseként megérkezett a kecskeméti rendőrkapitányságra Némedi Lajosné iskolatitkár látlelettel kiegészített feljelentése, mert csaknem két éve Kuti József, az igazgatótanács elnöke indulatosan, számon kérően beszélt vele a folyosón, és amikor ott akarta hagyni, akkor megfogta a karját, és addig szorította, amíg be nem fejezte a mondandóját. Némediné, aki 23 éve dolgozik az intézményben, azért tett csak most feljelentést, mert a vizsgálatot végző presbitériumtól, valamint a püspöktől – az ígéreteik ellenére – sem jogi, sem erkölcsi elégtételt nem kapott. A rendőrség a feljelentést tettleges becsületsértésként kezelte, amely magánvádas, ezért megküldte a Kecskeméti Járásbíróságra, ott viszont úgy értékelték, hogy Kuti József közfeladatot ellátó személy, cselekedete öt évig terjedő börtönbüntetéssel járhat, ezért az ügy közvádasnak minősül. A feljelentés így az ügyészségre került, de a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség a napokban elfogultság okán kérte a kizárását, így a folytatás a Legfőbb Ügyészség kijelölő döntésére vár.
A panaszok és a tiltakozások ellenére a vezetőség nem szállt le a magas lóról, az iskolaigazgatót leváltották, és egy olyan gimnáziumi tanárt választottak a helyére, akinek a támogatását a testület nagy többséggel elutasította. Mindez pedig nem működne Bogárdi Szabó István püspök megengedő hozzáállása nélkül
– vélik a hívek. Annál is inkább, mert Bogárdi – aki jó barátja Balog Zoltán exminiszternek – már jó ideje tud arról, mi történik a leggazdagabb egyházkerületében, mivel 2017. május 9-i dátummal részletes levelet kapott erről. Eszerint 2015. május 27. óta nem készült hitelesített jegyzőkönyv a presbiteri ülésekről, az egyházközösség szervezeti és működési szabályzat nélkül hoz döntéseket. A kormányhivatal vizsgálata alapján az derült ki, hogy a református egyház négy kecskeméti intézményének – óvoda, általános iskola, gimnázium, valamint a konviktus – szabálytalanul ugyanazok az alapító okiratban megjelölt bankszámlaszámai. A számviteli bizottság egyik tagja mindezt kifogásolta, hangsúlyozva, hogy véleménye szerint ez tudatos törvényszegés, mert az egyházközösség mind a négy intézmény után jelentős kiegészítő támogatást kap – 2016 decemberében ez a fejkvótán felül 223 millió volt –, amely így elvész a közösben. Sorozatos kérdésfeltevéseinek az lett a vége, hogy a panaszos ellen fegyelmi eljárás indult, mert etikátlan módon feszültséget és bizalmatlanságot szít. 2017. január 30-án az éves költségvetést a gazdasági biztosság nem fogadta el, a presbitérium viszont igen.
Az egyházkerület vezetése, hogy bebiztosítsa magát, ellentámadásba lendült, és lényegében kiszorították a kritikusokat. Listázták azokat, akik aláírták a püspöknek szóló panaszlevelet, mondván, olyan körökbe vitték a gyülekezet belső ügyeit, amelyre nem tartozik a presbitérium belső vitája, majd nem is választották újra őket. Mindezt úgy, hogy a szavazatszámlálás előtt elvitték az urnát, és nem a teljes bizottság, hanem csak egyes tagok számolták át a szavazatokat.
Az etikai, jogi és gazdasági anomáliákkal kapcsolatban részletes kérdéssort küldtünk Kuti Józsefnek, de semmilyen konkrétumra nem válaszolt, csupán megköszönte az érdeklődést. Azt írta: „Az ön által küldött kérdéseket az elmúlt években egyházközségünk presbiterei már mind felvetették, s azokra az illetékes fórumok a megfelelő válaszokat megadták.”
Csakhogy ezt az általunk megkérdezett presbiterek cáfolták. Hasonlóan részletes kérdéssort kapott Bogárdi Szabó István is, ő válasza szerint belső vizsgálatot rendelt el, ezért annak befejezéséig nem nyilatkozik.
Az ellenállást szervező hívek szerint a vizsgálat nem oldja meg a vezetőkkel szembeni kibékíthetetlen ellentétet, miközben a feszültségtől lassan elfogy a belvárosi istentiszteletek közönsége.
