Kim Lane Scheppele: Senki se becsülje le az Európa vezetésére készülő Orbánt!

– Orbán Viktor lesz Európa új vezetője?

– Pontosan ez Orbán Viktor célja. Ő lett a hangja a bevándorlás-ellenes erőknek Európában, és úgy tűnik, azt hiszi, létrehozhat egy új európai pártot, amely kihívást jelentene az Európai Néppárt (EPP) számára az uniós intézmények dominálásában. Már ki is vívhatott egy engedményt ezzel Angela Merkeltől, hogy cserébe az európai színpadon ne nyomja le az EPP elsődleges szerepét az európai intézményekben. A múlt héten ugyanis Merkel támogatásáról biztosította az EPP európai bizottsági elnöki posztjáért ringbe szálló Manfred Webert, aki közismert támogatója Orbánnak. Tehát igen, Orbánnak egyértelműen van keresnivalója Európa átalakításában. Senki ne becsülje alá, hogy mire képes, ha úgy dönt, hogy egy politikai célra koncentrál.

– Milyen alkotmányos helyzetet lát Magyarországon Orbán harmadik kétharmados parlamenti többségének megszerzése után?

– Orbán, most úgy tűnik, hogy mindenféle félelem nélkül haladhat tovább két hazai célja felé. Az egyik a rezsimje megszilárdítása egy még centralizáltabb formában, a másik személyre szabottan támadni az ellenzék utolsó megmaradt forrásait.

Az első cél esetében úgy tűnik, Orbán még inkább az ellenőrzése alá akarja vonni a kulcsfontosságú intézményeket, lehetőleg egyre kevesebb ember bevonásával. Pletykálják például, hogy központosítani akarja az ellenőrzést az „ő” médiája felett, ahogyan a Pintér Sándor alatt működő, új „biztonsági kabinet” révén már megtette ezt a biztonsági szolgálatokkal. Eddig talán azért, hogy megzavarja a kritikusait, olyan rendszerben kormányzott, amelyben a központosítás és az ellenőrzés csak a színfalak mögött működött, ám a médiumokban, a biztonsági szervekben és a civil szervezetek körében ez még mindig sokféle hangnak teret engedett. Most a hatalom megszilárdítása már nyíltan zajlik, ezzel minimálisra csökkenti a kockázatát az olyan eseteknek, mint amelyeket Orbán annak révén szenvedett el, amikor Simicska Lajos és a belső köréből mások elhagyták, és azzal fenyegetőzhettek, hogy kárt okozhatnak neki. Orbán okult ezekből az esetekből, már egyre kevesebbekre bízik egyre nagyobb felelősséget, és azt is látni, hogy kialakult egy új belső kör, amely kegyetlen és az egész vagyonát kizárólag Orbánnak köszönheti.

A második cél érdekében, most, hogy Orbán irányít szinte minden intézményt, ami számít, utánamegy egyéneknek. Az ellenségekről közzétett lista a Figyelőben az egyik jele volt ennek, de van sok-sok más is. Orbán mostanra kialakított egy titkos hírszerző hálózatot, hogy az meg tudja mondani neki mindenkiről, milyen eszközökkel és kapcsolatokkal rendelkezik. A miniszterelnök pedig arra használja ezt a személyre szabott tudást, hogy megcélozza azokat, akiknek még mindig lehetősége lenne károsítani az uralmát, vagy megszegni a szabályait. Várhatóan sokan távoznak  majd Magyarországról, s nemcsak Orbán nyilvános kritikusai, hanem azok az oligarchák is, akik nem kapnak kiváltságos helyet a szűkülő belső körben.

Fotó: Princeton University/Jon Roemer

– Ezek a klasszikus illiberális demokrácia jellemzői?

– Természetesen bármilyen értelmes alkotmányos rendszerben ez a típusú hatalomkoncentráció teljesen illegális lenne. Magyarország azonban nem alkotmányos rendszer. Magyarország ma, ahogy a politikatudomány hívja, egy „versenyképes önkényuralmi rendszer”. Vannak látszat-választások, amelyeket persze ellenzéki párt nem nyerhet meg, de a felszín alatt ez egy diktatúra. Épp most tértem haza az Amerikai Politikatudományi Szövetség üléséről, amelyen az összehasonlító demokráciák egyik legkiválóbb szakértője azt mondta: Magyarországot nem nevezhetjük többé illiberális demokráciának, mert ez már nem a demokrácia. Egyetértek. Magyarország nem alkotmányos rendszer annak ellenére, hogy egy dokumentumot alaptörvénynek, azaz alkotmánynak neveznek.

– A választások utáni alkotmánymódosítások és jogi változások összhangban vannak a nemzetközi joggal?

– A választások utáni alkotmánymódosítás és az ahhoz csatolt jogszabályváltozások sértik mind a menekültekről szóló genfi egyezménnyel, mind pedig az európai joggal – amely a genfi keretrendszerre épít – kapcsolatban fennálló magyar kötelezettségeket. Bár igaz, a nemzetközi és európai menekültjogi keretek alapján egyetlen ország sem köteles befogadni az embereket menekültként, de az is igaz, hogy ha valaki, aki átlépte az országhatárt hivatalosan menedékjogért (vagy oltalmazotti státuszért, amely a nemzetközi és az európai jogban kapcsolódó státusz) folyamodik, az adott ország köteles ezt az eljárást tisztességesen lefolytatni. Menekülteket nem lehet tömegesen börtönbe zárni. Aki a nemzetközi jog szerint valódi menekült, arról gondoskodni kell, és megadni a lehetőséget, hogy munkát találjon és hogy a gyermekeit iskolába járassa. Az ilyen embereket úgy kell elhelyezni, hogy ne éhezzenek, biztosított legyen számukra az orvosi ellátás és az egyéb alapvető fizikai szükségletek.

Azáltal, hogy a magyar kormány bűncselekménnyé nyilvánította azt, hogy valaki segítséget nyújt a menekülteknek, Magyarország megsérti a nemzetközi és uniós kötelezettségeit. Továbbá, mivel megtagadta az EU joghatóságát arra vonatkozóan, hogy egy közös menekültpolitikát dolgozzon ki és hajtson vége, Magyarország megsérti az uniós jogot is. A menekülők etetésének visszautasítása pedig olyan mértékig felháborító, hogy aligha tűrhető, de fontos látni a célt: Orbán ezzel azt kívánja felmérni, ki fog mellette állni a szélsőséges intézkedésekben, s ki marad hű a nemzetközi joghoz. Mostanság persze, a jelenlegi bevándorlásellenes klímában úgy tűnhet, Magyarországnak a világ minden tájáról vannak barátai – legalábbis addig, amíg a menekülteket politikai célokra lehet használni, továbbá amíg az emberi jogok megsértése nem vált ki igazán komoly ellenállást. De Orbán tevékenysége folytatólagosan sérti egyszerre a nemzetközi, mind az európai jogot.

Ráadásul talán a legfontosabb része a választások utáni alkotmánymódosításnak nem is a menekültügy, hanem a közigazgatási különbíróságok létrehozása. Orbán évek óta akarta ezt, újra és újra próbálkozott, hogy megtörje a bírósági rendszer ellenállását és a saját belső körébe vonja az ítélkezés irányítását. Most ő nyert, és közelről nézhetjük végig, hogyan használja ezeket az új bíróságokat. Az előzetes erőfeszítések azt jelezhetik, hogy egy olyan látszatzónát igyekezett  ezekkel létrehozni, amelyben az állami fellépés és intézkedések még bírósági felülvizsgálat alá esnek, de valójában érdemi ítélkezés nem lesz. Ez egy nagyon veszélyes irány, és rajta kell tartani a szemünket ezeken a bíróságokon.

– Miért vált az európai parlamenti választási kampány annyira fontossá Orbánnak?

– Orbán meg akarja változtatni az EU-t. Magyarország feltétlenül függ az EU-támogatásoktól, az európai piacok integrációjától, és a világgazdaságban e révén szerzett hozzáféréstől. Magyarország gazdasági túlélésének záloga az Európai Unió. Az EU azonban olyan követelményeket támaszt Orbánnal szemben, amelyeket ő nem hajlandó elfogadni. Ez persze igaz a bevándorlás területén, de a magyar kormányfő Magyarország alapvető kötelezettségvállalásait sérti meg a demokrácia minden területén, az emberi jogok és a jogállamiság tárgyában is. Így hát úgy döntött, hogy meg kell változtatni az EU-t úgy, hogy az megadja, amire Magyarországnak szüksége van anélkül, hogy teljesíteni kelljen azokat a vállalt kötelezettségeket, amelyeket Orbán nem akar. A 2019-es európai választás döntő fontosságú, mert ez egy igazi lehetőség arra, hogy az EU egész arculatát megváltoztassa.

Ezen a választáson nem csak az Európai Parlament összetétele dől majd el, hanem az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az Európai Tanács új vezetésének politikai háttere is.

Tekintettel tehát arra, hogy egyre nagyobb szerepet kap az uniós parlament, a parlamenti választás lehetőséget teremt a többi uniós intézmény feletti ellenőrzésben való tőkeáttételre – és Orbán felismerte az ebben rejlő lehetőséget. Steve Bannonnal és más nemzetközi tanácsadókkal együtt, akik tudják, hogyan kell manipulálni a médiát és választásokat nyerni a félelem és a gyűlölet szításával, Orbán arra fogja használni a magyar állam forrásait és a Fidesz támogatóinak energiáját, amint rajongóit Európa-szerte, hogy megpróbálja manipulálni az európai választásokat éppen úgy, ahogyan a magyar választásokkal tette és teszi. Az európai választások általában kiugróan alacsony részvételi arány mellett zajlanak, ami azt jelenti, hogy kis energiabefektetéssel is hatalmas befolyásra tehet szert. Az EU óriási hibát követ el, ha alábecsüli Orbán stratégiai jövőképét és a könyörtelenségét, amellyel el fog járni, hogy elérje, amit akar.

– Gondolja, hogy Orbán számára azért olyan fontos megszerezni Európa vezetését, mert egyébként a közösség nem fogja többé tolerálni azt, ami Magyarországon zajlik?

– Kétlem, hogy Orbán maga szeretne a vezető szerepet az EU-ban. Számára nem kényelmes az uniós kiegyenlítettség, és nem lennének elviselhetőek azok a korlátok, amelyek a személyes mozgásterét szűkre szabnák egy európai intézményben. De biztos, hogy szívesen látná egy vagy több hűségesét kulcsfontosságú pozíciókban, így Orbán vezérelhetné a folyamatokat a színfalak mögött. Természetesen felmerül a kérdés, kiben bízik Orbán önmagán kívül, és hogy van-e elég tényleg megbízható bennfentese minden olyan pozícióba, amelyre szüksége van. De nincs kétségem afelől, hogy Orbán megpróbál „magyar hangot” helyezni minden fontos asztalra és használni a fantom jobboldali európai választókat arra, hogy erősítsék a pozícióját.

– Azt mondta korábban, uniós tanácsadóként azt próbálja kitalálni, hogy „az EU miként segíthet az embereknek, hogy visszanyerjék a politikai szabadságukat Magyarországon”. Megvan már erre a válasz?

Az EU-nak nagyobb lehetősége lenne befolyásolni Magyarországon a belpolitikai helyzetet, mint azt kész beismerni.

Csakhogy, ha az európai választás az összes európai intézményben megerősíti Orbán pozícióját, akkor az EU-nak nagyon kevés ideje maradt, hogy használja is ezt a hatalmat, mielőtt az funkcionálisan eltűnik. Miközben az uniós intézmények energiáikat összpontosítva a lengyel igazságszolgáltatást próbálják megmenteni, az EU nem szentel elegendő figyelmet Magyarországra. A Sargentini-jelentés uniós parlamenti elfogadása újraenergetizálhatja a demokrácia és az alkotmányosság európai erőit az uniós intézményekben, s emlékeztethet arra, mi is történt Magyarországon.

Mert valójában mit tehet az EU azért, hogy a magyarok visszanyerjék az alkotmányos demokráciát? Négy kulcsfontosságú dolgot: elsőként, hogy a következő költségvetési ciklusban meg kell vágnia azoknak a tagállamoknak a támogatásait, amelyek nem felelnek meg a jogállamiság követelményének. És ebben Magyarország az első és legfontosabb. Több idevágó javaslat is van, egészen attól, amely a teljes közösségi pénzügyi kereteket feltételekhez kötné – a kohéziós alapok, a mezőgazdasági alapok és így tovább esetében. Egy másik változat szerint követelményként kellene beépíteni az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, amely az állami, intézményi korrupció korlátjaként az uniós források felhasználását tisztítaná. Ezek olyan javaslatok, amelyek kiszélesítenék az Európai Bizottság már meglévő jogköreit arra, hogy ragaszkodjon a közös uniós szabályok betartásához minden egyes tagállamban. Ezt meg lehetne tenni most, s talán éppen az az oka annak, hogy Orbán már az ötéves pénzügyi ciklus legelején fel kívánta használni az európai alapok forrásait, hogy azok visszatartásával az uniós intézmények később már ne tudják sakkban tartani.

A második lehetősége és felelőssége az EU-nak, hogy végrehajtja az adatvédelmi szabályokat, amelyek az állami megfigyelést korlátozzák. Jelenleg ugyanis Magyarország az EU legtolakodóbb megfigyelési rendszerével rendelkezik és így gyűjt hatalmas mennyiségű információt a polgárokról. Miközben a kormány azt állítja, hogy az ilyen mértékű felügyelet és információgyűjtés nemzetbiztonsági okokból szükséges, ennek a magyarázatnak a leleplezése egyszerű matematika: minden komoly felmérés azt mutatja, hogy Magyarországon a terrortámadások kockázata a nullához közelít. Valójában Orbán rendőrállamot teremt Magyarországon, éppen olyan rendszert, amelytől az EU adatvédelmi törvényei meg kívánják védeni az uniós állampolgárokat. Épp ezért az Európai Bizottság jogsértési eljárást indíthat, amely arra irányul, hogy a magyar kormány állítsa le ezt a jogsértő megfigyelési rendszert. Ez lehetővé tenni az ellenzék szabadabb szervezését is.

Kim Lane Scheppele szerint ma Magyarország már nem alkotmányos rendszer annak ellenére, hogy egy dokumentumot alaptörvénynek, azaz alkotmánynak neveznek

Fotó: http://piirs.princeton.edu

Harmadik teendő, hogy az EU ma is kikényszeríthetné az igazságszolgáltatás függetlenségét garantáló unió szabályok betartását. Az újonnan létrehozandó közigazgatási bíróságokkal Orbán megvalósítja azt, ami alkotmányosan elképzelhetetlen: az állami döntések teljes bírói felügyeletének felszámolását. Csakhogy az uniós szabályok értelmében az az állam számít működő jogállamiságnak, amelyben független az igazságszolgáltatás. Így a már eddig megtett intézkedések, amelyek a bírói kar politikai ellenőrzését szolgálták, és az új különbírósági rendszer felháborító megteremtése, amely már képtelen lesz a hatalom ellenőrzésére, együttesen végképp sértik az uniós jog alapvető követelményeit. Az EU már tett ebben a kérdésben intézkedéseket Lengyelország ellen. Ahogyan sikerült ott, a Bizottságnak most a figyelmét Magyarország felé kell fordítania, azonos célokat szem előtt tartva.

A negyedik uniós teendő, hogy megvonják Magyarország uniós jog adta privilégiumait. Amennyiben elindul a 7-es cikkely szerinti uniós eljárás, Magyarország joga felfüggeszthető lesz abban, hogy alakítsa az uniós döntéseket az Európai Tanácsban való szavazatával. Ráadásul ebben az eljárásban felfüggeszthetővé válik az is, hogy Magyarország megkapja a strukturális alapok forrásait. Csakhogy a 7-es cikkely szerinti eljárásnak nem nagy a valószínűsége, hiszen Orbán már kiépítette európai szintű szövetségesi hálózatát, amely megpróbálja majd megvédeni. Amennyiben azonban a magatartása lelepleződően felháborító, akkor talán a szövetségesei is észreveszik, hogy otthon veszítenek Orbán uniós támogatásával. A 7-es cikkely első pontja is egy lehetőség, hiszen az nem jár közvetlen szankciókkal, ugyanakkor egy erős figyelmeztetés, amely megváltoztathatja Magyarország partnereinek  hozzáállását – beleértve a magyarországi, sőt az EU más tagállamaiba befektető multinacionális vállalatokat, amelyek a magyar bíróságok ítéletének érvényesítésére vannak kötelezve.

– De Orbánt nem az EU, hanem a magyar választók válthatják le. A magyar ellenzéki pártok ugyanakkor továbbra sem népszerűek, miközben a Fidesz és Orbán nagy támogatással bír. Mit gondol: a magyarok még mindig nem értik, hogy a szabadságjogaik vesznek el?

– Az ellenzéki pártok gyengék részben azért, mert Orbán tette őket gyengévé. Ha lenne egy ellenzéki párt, amely nyíltan bírálná a Magyarországon ma kiépülő rendszert és amely elegendő erőt és elképzelést nyújtana a helyzet megváltoztatására, kétségem sincs, hogy a magyarok egy pillanat alatt szavaznának erre a politikai erőre. A magyarok nem akarnak egy szabadságot korlátozó pártállamban élni, amelyet a szovjet időből már ismernek. És mégis, ez az, amijük ma van (azzal a nagy különbséggel, hogy az EU szabad mozgásra vonatkozó szabályai lehetővé teszik, hogy azok, akik elégedetlenek, elhagyják az országot: több mint 1 millió magyar a 10 millióból már megtette ezt 2010 óta).

Orbán érti ezt, és éppen ezért igen aktív abban, hogy lejárassa mindazt, akinek bárminemű esélye lennem a változásra vele szemben. Ez az, amiért Orbán ilyen megszállottan ostorozza Gyurcsányt, holott még az ellenzék sem fogja soha támogatni a volt kormányfőt. Más tehetséges politikusokat, akik vezethetnék az ellenzéket, az Orbán-barát média azonnal besároz valamiféle titkos szennyel (lásd az állami megfigyelések kérdése fent), vagy olyan szinte veszélyeztetve vannak, hogy el kell hagyják az országot. A magyarok támogatnának egy becsületes és tehetséges ellenzéket – és ennek eredményeképpen Orbán köre pontosan azt biztosítja, hogy a becsületes és tehetséges ellenzék ne gyűjthessen elég erőt ahhoz, hogy legyőzzék a kormányfőt. Nem hibáztatom a magyar népet; számukra csak gyenge és elégtelen alternatívákat ajánlottak – a terveknek megfelelően.

– Az állami/kormányzati propaganda az oka annak, hogy a jogállami normák sorozatos megsértése nem befolyásolja a közvéleményt?

– A magyarok elég okosak ahhoz, hogy lássák, hogy propagandával vannak megetetve. Láthatjuk ezt a közvélemény-kutatásokból is, melyek alapján Orbán és pártja ritkán nyer a szavazók több mint egyharmadának támogatásával. Az emberek, ismerve a politikai elnyomó környezetet, amelyben élnek, hajlamosak azt mondani, hogy „nem tudom”, vagy „a fentiek egyike sem” a közvélemény-kutatók kérdéseire. De gondoljunk csak bele, mi történne, ha az összes ilyen „nem tudom” Orbán ellenzékeként lépne fel? Nem szabad azt gondolni, hogy Orbán képes bezárni a közvéleményt. A kutatások sora és egymással való összevetése is azt mutatja, hogy a Fidesz kizárólag azért nyer, mert népszerűbb, mint a többi gyenge és hitelét vesztett pártnál. De sosem lenne nyertes azokkal szemben, akik azt válaszolják, hogy nem tudják. Az is tény, hogy a Fidesznek még soha nem volt abszolút többsége, ha az egyenlet tartalmazza a bizonytalanokat vagy a távol maradókat is. A teljes lakossággal számolva pedig jó, ha az egyharmad támogatását bírja.

Annak ellenére tehát, hogy Orbán harmadszor szerzett abszolút többséget a parlamentben, még soha nem bírta a nemzet többségének támogatását, nemhogy kétharmados támogatását. Mi, akik kritikusak vagyunk vele szemben, nem hagyhatjuk, hogy azt mondja: ő bírja a kétharmados többség támogatását, vagy akár csak a többség felhatalmazását! Ez nem igaz.

Ráadásul a bizonytalanok, illetve pártot nem választók hatalmas aránya azt is mutatja, van egy nagy lehetőség arra, hogy egy tisztességes, demokratikus, alkotmányos politikai párt legyőzze Orbánt. Csakhogy ő egy ilyen párt létrejövetelét nem hagyja.

– A közvélemény ezzel az aspektussal alig foglalkozik. Hogyan lehet az embereket – akik például félnek a menekültektől – figyelmeztetni arra, hogy eszközzé válnak?

– Ha a Fidesz-vezérelt média a végtelenségig ismételgeti, hogy Magyarországra beszivárognak a boszorkányok, az emberek támogatni fogják a boszorkányüldözést. Az emberek attól félnek, amitől megtanítják őket félni. Tehát a magyarok félnek a menekültektől, mert a magyar kormány arra használta a menekülteket 2015-ben, hogy látszólagos zavart hozzon létre (a tömegek Keleti pályaudvarra terelésével, akiket úgy tartottak ott, hogy a jegyárusítóknak megtiltották, hogy vonatjegyet adjanak el nekik), majd a kormánypropaganda a végtelenségig árasztotta a nyilvánosságot történetekkel, hogy micsoda veszélynek voltak kitéve a magyarok (például, hogy a párizsi támadók áthaladtak Budapesten a menekültárral – csak épp azt nem tették hozzá, hogy a magyar hatóságok engedték őket be Európába). Mivel pedig a magyarok úgy érzik, bizonytalan a jövőjük gazdasági szempontból (nem kis részben a kormány gazdaságpolitikájának reális értékelése adja számukra ezt az érzést), ők is félnek, hogy a külföldiek el fogják venni a munkájukat, más nyelveket beszélnek, amelyeket a magyarok nem értenek, és Magyarország egy olyan hellyé válik, ahol többé nem érzik otthon.

A kormány nagyon ügyesen hozta létre, majd használta ki ezt a félelmet. De az állami félelemkeltés túlértékelt, éppen úgy, mint a Fidesz-többség. Már csak azért is, mert valójában nem sok magyar találkozhatott menekültekkel szemtől szemben, ráadásul az adatok statisztikailag is azt mutatják, hogy egész Európában Magyarországon és Lengyelországban a legmagasabb az EU támogatottsága, így a befolyásolás szintje mégsem lehet olyan nagy. A magyar közvélemény nem követi a magyar kormányt, s nem hiszi el neki vagy a médiájának, hogy az EU fenyegeti Magyarországon az alapvető életmódot és kultúrát. Még akkor sem gondolják ezt, ha nem értenek egyet egy-egy konkrét politikai intézkedéssel. A magyarok ennél sokkal jobban tudják, hogy szükségük van az EU-ra. És meg vagyok győződve arról, hogy a legtöbb magyar támogatja az uniós értékeket is.

– Lesz egy fordulópont tehát, vagy Orbán egyszer csak túllép egy határt?

– Mi, akik az Egyesült Államokban élünk is tudjuk: a folyamatos támadások végül feldühítik az embereket. Ha lenne hirtelen egy puccs tankokkal az utcán, az emberek reagálnának. De az első felháborodás után egy másik, majd egy másik és a sokadik odáig vezet, hogy az ember nem is emlékszik a múlt heti jogsértésekre, nem is beszélve a múlt hónapra. Tehát a kormányzati normasértések miatt érzett felháborodást elfedi egyfajta halmozott hatás. Orbán megtanulta ezt is – talán még az Egyesült Államok elnökének, Donald Trumpnak is megtanította – pedig hosszútávon soha nem működik. Orbán annyi határt lépett már át, hogy a magyarok régen felismerték, mekkora bajban vannak. De ez a folyamatos felháborodás az embereket egy idő után zsibbadt állapotba viszi, amelyben szinte minden lehetséges. Nem hiszem többé, hogy hirtelen felzúdul a tömeg és az emberek egyszerre csak reagálnak majd valamire.

Ehelyett a magyaroknak végig kell gondolniuk az elmúlt éveket, s fel kell tenniük maguknak a kérdést: hajlandóak örökké úgy élni, ahogy éppen élnek, vagy sem.

– Mitől fordulhat meg Orbán eddigi szerencséje Magyarországon vagy Európában?

– Ha Orbánnak sikerül mozgósítani a hozzá hasonló gondolkodású autokratákat és a bevándorlás-ellenes erőket Európa más államaiban, s ezek együttesen jó eredményeket érnek el az uniós választáson, akkor végignézhetjük, hogy Magyarország forradalmasítja az EU-t ahelyett, hogy az EU visszaterelné a demokrácia talajára Magyarországot. Ha viszont az alkotmányos demokrácia erői – jobb- és baloldalon egyaránt – győzedelmeskednek jövőre, akkor a közösségben még mindig lesz elég erő, hogy visszatolja az Orbán-féle diktatúrából az országot. Nagyon nagy tehát az európai választások tétje – ahogyan Orbán maga is mondta. Mivel pedig ezt ő is kimondta, az is tény: meg kell kezdeni a mozgósítást Európában a megakadályozására.

– Magyarország minden forgatókönyv szerint az EU-ban képzelheti el a jövőjét?

– Magyarország mindig is az EU-ban lesz. Ebben a világgazdasági helyzetben nem tudná átvészelni az európai közösség nélkül. A kérdés inkább az, hogy Magyarország egy alkotmányos és demokratikus, az alapszerződésnek és eredeti céljának megfelelő Európai Unió tagja lesz-e, vagy az egész közösség behúzza Magyarország pályáját, és az EU maga lesz pusztán gazdasági unió, elvek és lélek nélkül.

– Mire számít, mi fog történni a jövő évi uniós voksoláson?

– Senki sem tudhatja még. De tudunk néhány részletet. A jobbközép képviselők, azaz az EPP és a balközép képviseletében az Európai Szocialisták és Demokraták egyaránt vesztes mindenütt Európában. Különösen a szociáldemokrata pártok már majdnem kihaltak, de a hagyományosan konzervatív pártok is veszítenek Európa-szerte. A francia elnök, Emmanuel Macron és pártja, az En Marche jelenthet új pólust, amely erősödik, de Macron még nem biztosított támogatásáról egyetlen létező európai pártot sem. Ehelyett alkothat egy sajátot. És ebben a cseppfolyós klímában előfordulhat, hogy a következő évi uniós választás után a két legerősebb uniós párt egy bevándorlás-ellenes/antiliberális párt lesz, amely mögött Orbán áll, valamint egy neoliberális párt, amelyet Macron támogat. Tehát

Orbán joggal látja úgy, hogy ez hatalmas lehetőség, és ennek az eltökéltségének Magyarország határain kívül is mindenkit aggasztania kell.

Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogász

A New Jersey-i állambeli Princeton egyetem professzora, jogi és közpolitikai kurzusokat vezet, összehasonlító alkotmányjogot oktat. Rendszeresen publikál a The New York Times véleményoldalán. A rendszerváltozás után a kelet-európai országok alkotmányos átalakulását vizsgálta, ennek keretében 1994-től négy évig élt és kutatott Magyarországon. Egy alkalommal Ungváron személyesen találkozott Orbán Viktorral, akiről akkor az a benyomása támadt, hogy a fideszes politikusnak „nagyon erős az aurája”, és ő az egyik „legkarizmatikusabb ember”, akit valaha megismert. Az elmúlt években alaposan megváltozott róla a véleménye, számos elemzésében keményen bírálta Orbán politikáját.