Kifutnak a gyermekotthonból | Netrix Media Systems

Kifutnak a gyermekotthonból

2018. augusztus 12. 16:42 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Aki vidéki gyermekotthonban él, nehezen jut el egy nagyvárosi futóversenyre. Három soproni srácnak, Dominiknak, Karcsinak és Patriknak most megadatott ez a lehetőség, mi pedig elkísértük őket a Generali Night Run Budapestre. A fiúk, sorstársaik többségével szemben, egyéb szórakozás helyett inkább a konditermet, a futópályát és az edzést választják. Ők is tudják, ezzel kilógnak a sorból.

– Az első rajtzónából kéne indulni. Ha az elsők között kezdek, akkor biztosan jó időt futok, de ha később rajtolok el, már túl sokan lennének előttem, az biztosan visszavetne. Így az se baj, ha kicsit lassulok a végére a fáradtságtól.

– Nem, nem, inkább kicsit lassabban kéne kezdeni, aztán a közepét nagyon meghajtani, és úgy befutni.

– Áh, végig kéne hajtani az egészet. A leggyorsabban, ahogy csak bírom.

Verseny előtti stratégiákról egyeztet három tinédzsersrác, Dominik, Karcsi és Patrik. Jó időt akarnak futni. Karcsi a Maratonman-versenysorozat tavaszi, balatonfüredi rendezvényének hét kilométeres távján a korosztályában a negyedik lett, mindössze néhány másodperccel csúszott le a dobogóról. Ő mindenképpen hozni szeretné azt a tempót.

Fotó: Merész Márton

Lassan elrajtol a főváros egyik legnépszerűbb sporteseménye, a Generali Night Run Budapest. A Várkert Bazár előtt gyülekezik a tömeg, idén négyezren futnak hét, tizennégy és huszonegy kilométeres távokon. A verseny nem csak azért különleges, mert éjjel 10-kor rajtolnak el a futók, hanem mert a kivilágított város legszebb helyszíneit érintik. A Várkert Bazártól a versenyzők felfutnak a Budai Várba, ahonnan eléjük tárulnak a város nyáresti fényei, majd a hegy másik oldalán futnak vissza a rakpartra.

Ezt a versenyt nemcsak a profik, hanem az amatőr futók is szeretik. Én különleges edzésnek szoktam hívni ezeket az alkalmakat. Hiszen ellenőrizhetjük, mennyit fejlődtünk az előző verseny óta, gyorsultunk-e, képesek vagyunk-e hosszabb távokat futni. Vagyis meghozza-e a gyümölcsét a sokszor monotonnak, unalmasnak megélt rengeteg hétköznapi edzés? Versenyen futni persze nem csak ezért jó. Sokan vagyunk, és biztosan van bennünk legalább egy közös vonás: a futás, a mozgás szeretete.

Csakhogy ez az élmény nem érhető el mindenki számára. Sokaknak nincs arra több ezer forintjuk, hogy kifizessék egy-egy verseny nevezési díját. Nincs pénz edzőcipőre, egészséges életmódra, versenyekre. Sok gyerek, fiatal nem élheti át azt a boldogságot, ahogy a kitartó munka, a rengeteg edzés beérik, s a táv leküzdése után az ember nyakába akasztják a befutóérmet. Dominik, Karcsi és Patrik a soproni gyerekotthonból – hivatalos nevén a Győr-Moson-Sopron Megyei Gyermekvédelmi Központból – érkezett most ide, a Generali Mosolyvadász Programjának támogatásával. Kísérőjük, Csorba Erika fejlesztőpedagógusként dolgozik az otthonban, s bár nem azon a részlegen, ahol a fiúk élnek, mégis jól ismerik egymást, mivel mindannyian a futás megszállottjai.

Fotó: Merész Márton

– Csak azért nem edzünk közösen, mert a fiúk lehagynak engem – mondja Erika mosolyogva. Hozzáteszi, elmondhatatlanul sokat jelent számukra, hogy itt lehetnek ezen a versenyen. A fiúkat különlegesnek tartja: mindhárman megbízhatók, komolyak és céltudatosak, ellenállnak a drog, az ital, a cigi és a buli csábításának. A tinédzserek – mint amilyen Patrik, Dominik és Karcsi is – különösen ki vannak téve annak a veszélynek, hogy megcsússzanak, és ez hatványozottan igaz azokra a fiatalokra, akik mögött nincs család. A három srác büszke arra, hogy sorstársaik többségével szemben ők a konditermet, a futópályát, az edzést választják. Olyannyira összeköti őket a sport szeretete, hogy azt mondják, kicsit kívülállónak is érzik magukat az otthonban.

– Mi igazából kilépünk a közösségből. Másoknak is szeretnénk segíteni azzal, hogy sportolunk, de elsősorban önmagunkon segítünk – mondja Dominik.

Fotó: Merész Márton

– A testépítésben például az a jó, hogy küzdeni kell az eredményekért. Megtanít az életre – fűzi hozzá Patrik.

A fiúk beszédesek, szóba kerül például az étkezés kérdése, kiderül, hogy Patrik és Karcsi annyit ehet, amennyit csak akar, szerencsés alkatúak, de Dominik ezt nem mondhatja el magáról.

– Nekem muszáj figyelni az alakomra. Ha összevissza eszem, könnyen hízom – mondja.

Amikor óvatosan rákérdezek, van-e valaki, akár egy közeli vagy távolabbi családtag, akire számíthatnak majd a későbbiekben, nem válaszolnak. A hirtelen támadt szótlanságban egy pillanatra felvillan a sors, amit cipelniük kell. A fények, a versenyre készülő futók forgatagában ott áll ez a három fiú, s most mintha minden megállna körülöttük.

Aztán a szpíker harsogása gyorsan kizökkent bennünket a keserű pillanatból: elkezdődik a visszaszámlálás, néhány perc, és megindul a küzdelem. A srácok izgatottan közelítik meg a rajtkaput, még egy pár szót beszélnek a taktikáról. Ami be is jön, mert kicsivel több mint fél óra alatt túlesnek a hét kilométeres távon, vagyis átlagosan 4 perc 40 másodperc körül teljesítettek egy kilométert, s ez – figyelembe véve, hogy fölfelé kellett futni, a Budai Várba – nagyon jó eredménynek számít. A legtöbb amatőr futónak – köztük nekem, aki épp azzal küzdök, hogy hat perc alá szorítsam a kilométerenkénti időmet – elérhetetlen álomnak tűnik ez a tempó. A fiúk a befutást követő eufóriában vannak, bár Karcsi azt mondja, ennél azért lehetett volna gyorsabban is futni, de a Várba vezető emelkedő valóban nehézséget okozott.

Dominik 13 éves korában kezdett komolyan sportolni. Három évig bokszolt, egy éve váltott, és most egy közeli település focicsapatának kapusa. Patrik gyúr, fut, kosarazik, Karcsi pedig a futás mellett focizik is. A sport jól jön a csajozáshoz is, mert a kigyúrt test bejön a lányoknak. De Patrik szerint ennyi idősen még nem szabad komoly kapcsolatba keveredni. Mindhárman szobafestőnek tanulnak, jövőre végeznek. Egyetértenek abban, hogy ez jó szakma, most nagyon keresett is, ennek ellenére élni szeretnének azzal a lehetőséggel, hogy a szakma megszerzése után érettségit is tegyenek. Karcsi a németre is rá akar kapcsolni, mert szívesen kimenne Ausztriába szerencsét próbálni.

A Generali a Biztonságért Alapítvány Mosolyvadász Programja a gyermekotthonokban élőket szólítja meg, és a természetes családjuktól kényszerűen távol élő gyermekek segítését célozza – tudjuk meg Olt Boglárkától, az alapítvány képviselőjétől. Ez a speciális program 2011-ben indult, de története az egy évvel korábbi hatalmas árvíz idejére nyúlik vissza. 2010-ben a víz Borsodban pusztított, főképp a régió legszegényebb, már régóta magukra maradt településein, Edelényben, Szalonnán, Boldván, Ónodon. A Generali kárszakértői több helyszínt is végigjártak, és sokkolta őket a látvány, az, hogy milyen rombolást végzett a víz azon a vidéken.

– A munkatársak gyűjtésbe kezdtek az árvízkárosultaknak, de nem csak tárgyi és anyagi segítségben gondolkodtak. Az árvízkárosult családok gyerekeit az alapítvány nyaralni vitte, hogy élményeket szerezhessenek. Azt szerették volna, ha nem csak egy alkalomra szóló segítséget tudnának adni. Így született meg az ötlet, hogy élmények átadásával is segítsenek a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekeknek – meséli Olt Boglárka. A programok kialakításában a Fészek Gyermekvédő Egyesület segítségére, szaktudására támaszkodtak. Ez a szervezet ugyanis nevelőszülői családok, volt állami gondozott fiatalok és az ő tevékenységüket segítő szakemberek egyesületeként jött létre, így jól ismerik a gyermekotthonokat. A Generali az ő javaslatukra keresett fel 12 otthont, ezekkel azóta is együttműködik. Az alapítvány minden évben pályázatot ír ki a profiljába illeszkedő témákban, azaz közlekedést, egészségmegőrzést és sportot érintő területeken. Az otthonok így olyan – nagyságrendileg egy-másfél millió forintos költségigényű – programokkal tudnak pályázni, amelyek passzolnak pedagógiai elképzeléseikhez, és amiket meg is tudnak valósítani.

– Azért is szeretjük a pályázati formát, mert így az otthonok éveken átívelő programokat tudnak elindítani, és maguk tervezhetik saját programjaikat – teszi hozzá Olt Boglárka. Az egyik ilyen támogatott otthonból érkezett Patrik, Dominik és Karcsi is, akik futnak ma este a Generali Night Run versenyén. A Mosolyvadász Programnak van egy másik „lába” is, amelyet a Generali az Élményakadémia elnevezésű ifjúsági egyesület bevonásával alakított ki. Ennek a kezdeményezésnek az a célja, hogy otthononként 10-15 gyereket az élménypedagógia módszereivel több napig tartó önismereti, interaktív programba vonjanak be. Ilyenkor nemcsak a család hiánya miatt súlyos önértékelési problémákkal küszködő gyerekek számára veszélyt rejtő kérdésköröket dolgozzák föl, hanem fejlődik a gyerekek önismerete is.

Fotó: Merész Márton

Időközben célba érnek a futók, elkezdődik az eredményhirdetés. A Generali alapítványa a fiúkat egy speciális különdíjjal is jutalmazza, ami meglepetésként éri őket. A futás élményén túl mindhárman százezer forintos ajándékot vihetnek haza, amit arra költenek, amire csak akarnak. Patrik úgy tervezi, fényképezőgépet vesz, mert a sporton kívül leginkább fotózni szeret. Karcsi most kezdett el gitározni, lehet, hogy hangszerre költi a pénzt. Dominik pedig biztos benne, hogy sportcuccokat vásárol majd. Talán egy futócipőt, egy jobbat. Amivel gyorsabban elérheti az álmait.