Ki lesz a huszadik? Orbán Viktor hamar megtanulta, hogy kell az ellenség, az idők során egyre jobban rákapott
Ma délután három órától – ezúttal is – a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére tartja évértékelő beszédét Orbán Viktor. A ma Balog Zoltán elnökölte „civil” szervezet évről évre felkéri a Fidesz elnökét az ország, így az év értékelésére, idén is a második és harmadik Orbán-kormány által „megkedvelt” helyszínen, az Orbán által korábban a kormányzása szimbólumának nevezett Várkert Bazárban szólal majd fel a kormányfő.
A beszéd előtt és közben, mint megírtuk, a Fidesz leváltásáért és a korrupció megszüntetéséért tüntet az Európai Alternatíva Párt (EAP) délután fél háromkor a Lánchíd budai hídfőjénél. Az EAP külföldön élő magyarok – főként a nyugati emigráció – által alapított párt.
A huszadik, jubileumi értékelő előtt végigvettük a Fidesz elnökének ideológiai fordulatait, azaz a húsz beszéd legfőbb mondanivalóját. Érdekesség, hogy sem Orbánnak, sem az őt felkérő egyesületnek (utóbbi esetében csupán 2012-ig érthetőek el az évértékelők) nem fontos, hogy teljes terjedelmében megőrizze az utókornak a Fidesz-elnök beszédeit, az orbanviktor.hu helyett ma üzemelő miniszterelnok.hu-n 2015. november 19.-i az utolsó elérhető beszéd, az sem évértékelés, természetesen, de néhány éve teljesen eltüntettek minden, 2010 előtti archív anyagot is. Ám az internet világában nehezen lehet semmivé tenni a múltat, így például a fidesz.hu, a gondola.hu, valamint a Magyar Nemzet szó szerinti beszéd-közlései, továbbá az idevágó televízió felvételek alapján sikerült rekonstruálni valamennyi Orbán-értékelőt, s Orbán Viktor ellenségkép-váltásait.
1. 1999: A Bokros-csomag szemben a polgárokkal
Orbán Viktor a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére először kormánya első évéről tartott értékelést 1999. február 4-én a Vigadóban. Első beszédében négy alkalommal is utalt a Bokros-csomagra, de ekkor még nem az ellenségkeresésre, a démonizálásra fókuszált, 1999-ben elsősorban a kormány előtt álló feladatok töltötték ki a beszédét. Orbán első alkalommal ahhoz a szokáshoz hasonlította az értékelést, amikor a szülők az ajtófélfára húzott vonásokkal mérik gyermekük növekedését. Ez a hasonlat a későbbi beszédekben is többször előkerült.
„A kormány maga elé tűzött célja, elhatározott szándéka az, hogy a polgárok, közösségeik és az ország egésze előtt egy kormányzati ciklust messze meghaladó távlatokat nyisson. Ennek érdekében igyekszik mozgósítani az országban, az ország lakóiban rejlő erőforrásokat. Bizonyos vagyok abban, s a kormány minden tagja bizonyos abban, hogy ehhez szilárd értékekre, világos célokra és közös akaratra van szükségünk.”
Orbán Viktor első évértékelő beszéde a Vigadóban 1999-ben„Amikor vállaltuk a kormányzás felelősségét, azt mondtuk ki ezzel – amiben titokban minden család, minden polgár reménykedett –, hogy van jövője ennek az országnak, ennek a nemzetnek, hogy van jövője mindazoknak, akik készen állnak, hogy mindent megtegyenek saját személyes vágyaik, terveik valóra váltásáért.”
A Bokros-csomaggal szemben, többször is azt kritizálva végül azt mondta: „Amíg polgári kormánya van hazánknak, nem fordulhat elő, hogy gyerekek, családok, nyugdíjasok jövőjét áldozzák fel csak azért, hogy jelezzék a külvilágnak, hibátlanul fel tudják mondani az éppen divatos közgazdasági leckét.”
Az újdonsült miniszterelnök sorban említette a NATO-csatlakozás, a gazdaságpolitika, a családpolitika, az oktatás, a drogpolitika, a munkanélküliség, az autópálya-építés, az egészségügy és a korrupció kérdéseit.
„Tisztességes és becsületes országban akarunk élni. Olyan országban, ahol mindenki szemében erény, ha betartjuk a törvényeket, erény, ha tisztességesen adózunk, és erény, ha világos különbséget teszünk jó és rossz között. Olyan országban akarunk mindnyájan élni, amelyet az adófizető polgár a sajátjának érez.
Az ember nem azért szereti a hazáját, mert nagy, hanem mert az övé.”
2. 2000: A jövő és az átmenet lezárását nem akarók
Orbán Viktor miniszterelnökként 2002. február 3-án már „országértékelő beszédet” tartott a Vigadóban. Ebben jelent meg a később rengeteg vicc forrásává vált mondata: „három szoba, három gyerek, négy kerék”, amellyel polgári jólétet festette le a kormányfő. Mivel ez az egyik leghírhedtebb évértékelő beszéde, megdöbbentő, hogy az internetről az akkori híradásokon felül teljesen eltüntette a „polgári oldal”.
Nyilván okkal, hiszen Orbán akkoriban még úgy vélte:
„Az 1999-es esztendő ilyen határkő, ilyen határvonal volt. A rendszerváltoztatás, a rendszerváltás utolsó éve. Az átmenet 1999-ben véget ért és azt hiszem ezt több jelből is kiolvashatjuk.”
2000-ben a „polgár” helyett már a „jövő” lett a kulcsmondat, Orbán ekkor már a Bokros-csomagra csak két ízben utalt, a szakpolitikák közül pedig teljesen kimaradt a mezőgazdaság. A beszéd alapvetően a rendszerváltoztatás lezárásának szellemében íródott, s már magán viselte mindazt az elemet, amely az új szerepfelfogás, a jobbközép néppártiság megjelenítésében segített.
Orbán Viktor miniszterelnök 2000. február 3-án országértékelő beszédet tartott a Vigadóban„A sok jövő évre vonatkozó tervünk mellett végezetül van itt még valami, amiről mindenképpen szeretnék szót ejteni. A cigányságról van szó, amely nemcsak magyar ügy, hanem egész Európában is sokfelé vár megoldást. Néhány hete hazánkban járt az Európa Tanács megbízottja, és tájékozódás után a következőket mondta: Magyarország képes megoldani a romák problémáját, és ezzel másoknak is utat mutathat. Ezt mi is így gondoljuk. A magyar kormány két dolgot tud a helyzetük javítása érdekében ajánlani, és ezekhez segítséget is tud nyújtani. A gyermekeknek tanulást, a felnőtteknek pedig munkát ajánl.”
3. 2001: A remény százada kontra a meg nem nevezett veszélyek
Ebben az évben Orbán valamiért a Batthyány Alapítvány meghívására tartotta „immár hagyományos” országértékelő beszédét a Pesti Vigadóban. Ekkor váltott a konkrétumokról a szimbólumokra, de még nem vette elő a nemzet ellenségeit, az a következő években lett beszédeinek főjellemzője. A kormányfő ekkor még a remény századáról beszélt, s az országot képzeletbeli hajóként személyesítette meg.
Az előző évet Orbán Viktor a rendszerváltás utáni időszak legsikeresebb esztendejének nevezte. A politikus már arról beszélt, hogy „szeretnénk hétköznapjainkat az örökléthez igazítani”. A szakpolitikák közül ismét a gazdaság került az első helyre, majd a családpolitika és az egészségügy. A legtöbbször elhangzó fogalmak: család, munka, tanulás és rend.
A beszédből teljes egészében kimaradt a konfliktus, Orbán egyetlen negatív kifejezést sem használt, s már a Bokros-csomagról sem esett szó.
„Azt szeretnénk, és azon dolgozunk, hogy egyetlen gyermeket se akadályozzon meg a tanulásban az, hogy hová született, vagy hogy milyen a szülei vagyoni helyzete. Ezért örömmel mondom el Önöknek azt, hogy még tíz évvel ezelőtt, tehát mindösszesen tíz esztendővel ezelőtt, csak minden tizenkettedik fiatal juthatott be egyetemre vagy főiskolára, addig ma már minden harmadik beülhet az iskolapadba. És belátható időn belül – legalábbis Pokorni miniszter úr ezt ígérte nekem – eljutunk oda, hogy minden második fiatal felsőfokú végzettséghez juthat.”
4. 2002: Az elszabadult rakéta kontra a múltba fordítók
2002. február 7-én Orbán Viktor miniszterelnök megtartotta hagyományos országértékelő beszédét a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület rendezvényén a Pesti Vigadóban. Az előző négy évben elért eredményeket hangsúlyozta, célként pedig – 2006-ig – a teljes foglalkoztatottságot, a szociálpolitikai kedvezmények jelentős növelését és a szociális bérlakások számának emelését tűzte ki. Ahogy fogalmazott: az ország „pályára állt”.
„A levegőbe emelkedett rakétát nem lehet visszaparancsolni a földre. Hasonlóképpen, Magyarországot sem lehet visszafordítani a múltba.”
A meglepően rövid beszéd alapvetően három elem köré építkezett: sikeres országról, elégedett kormányról és szép jövőről beszélt Orbán. A beszédben a „közös” kifejezés 10 alkalommal is elhangzott, a „nemzet egységét” a kormány és a polgárok szerződésén, közös akaratán keresztül kívánta bemutatni.
A harmadik évértékelőOrbán ekkor sem szólt sem az ellenzékről, sem a politikai vitákról, sőt, egyetlen mondat kivételével a közelgő választásokról sem, ugyanakkor a háta mögött látható jelmondat „Az idő igaz, s eldönti, ami nem az”, már utalt a konfliktusra, valamint a kampányra, amely ekkor már „nemzeti oldalról”, valamint nemzetellenesekről szólt.
„Az olimpia (a 2012-es – a szerk.) megrendezése, talán sokan egyetértenek ebben velem, eddig nem látott távlatokat nyit meg Magyarország előtt, előre hozza az utak, a vasutak, és a repülőtéri beruházások beindítását. Új szállodák, konferencia központok, sportlétesítmények építését ösztönzi, és ez mind-mind sok ezernyi munkahelyet teremt. Megújul a tömegközlekedés, fejlődik az informatika, a telekommunikáció, teljes körűvé válik a csatornahálózat, és a szennyvíztisztító rendszer. Mindaz, aminek megoldását, és megépítését, megteremtését egyébként is el kellett volna végeznünk, ebben a nagyszerű, közös elképzelésben mindez új értelmet nyer.”
5. 2003: A FORDULAT, azaz a totális ellentét a nemzeti oldal és „mások” között
2003. február 6. Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökségi tagjaként évértékelő beszédet mondott a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére a Pesti Vigadóban. „Nem miniszterelnökként, vagy volt miniszterelnökként állok itt” – kezdte, majd pedig minden korábbi elvi alapállással szembemenve nem szólt a nemzet egységéről, vagy arról,hogy mindenki jót akar, hanem a „felelős kormány helyett az ellenzék ellenzéke”, azaz a szocialista-szabad demokrata kormányzás lett Orbán totális ellensége, világában pedig 2003-ra az addig virágzó ország az egyik pillanatról a másikra apokaliptikus hellyé változott.
Orbán beszédében szólt az Európai Unióhoz való csatlakozásról: „A belépés mellett szóló érvek valamivel többet nyomnak a latba.”
„Az Európai Unióról szóló vita fölszínre hozott egy másik, talán az elmondottaknál is súlyosabb problémát. Ez nem más, mint a szólás- és gondolatszabadság, véleményszabadság kérdése, ha úgy tetszik, a demokrácia szíve közepének kérdése.”
A vesztett választás utáni évértékelőjében az MSZP-SZDSZ-kormányt úgy ostorozta: „a kormánynak rombolási kényszere van, mindenre ráront, ami 1998 és 2002 között jött létre.” Aztán Orbán ráállt a nemzeti oldal és a nem nemzeti közötti ellentét szítására: „Ma úgy áll a helyzet, hogy bár a kormányzás eszközét kivették a kezünkből, soha ennyien még nem támogatták a polgári, nemzeti értékeket, soha ennyien még nem álltak ezen az oldalon. A polgári-nemzeti tábor hívei soha ennyire elszántak, kitartóak és odaadóak nem voltak, mint most. Úgy áll a helyzet, hogy 1947 után újra – 1956 fényes két hetét leszámítva –, tehát 1947 után újra a nemzeti érzelmű emberek azok, akik bátrabban és nyíltabban vállalják nézeteiket, összevetve mondjuk a kormányon lévők híveivel.”
2003. február 6. Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz - Magyar Polgári Párt elnökségi tagja évértékelő beszédet mondott a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére a Pesti Vigadóban„Először is számoljunk le azzal a gondolattal, hiszen tévedés, hogy a közélet elsődleges, vagy esetleg kizárólagos terepe a magyar parlament lenne. A magyar közélet valójában minden egyes településen történik.”
„Vessünk számot reálisan a helyzettel. A kitartásunk elegendő volt négy évre. De csak négy évre volt elegendő. Most eljött az idő, hogy megerősödjünk. Azt hiszem, nekünk nem lélekben kell megerősödnünk, hanem inkább testben, vagyis a szervezeti erőnket tekintve. Egész egyszerűen arra van szükségünk, hogy megizmosodjunk. Az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e a jövőben majd az itt elmondott konfliktusokból származó, ránk váró terheket elviselni, s hogy erre képesek leszünk, ahhoz úgy gondolom, most egy nagy, erős, nyitott, európai néppárt építésére kell magunkat rávenni.”
6. 2004: A nemzet kontra a „bankárészjárás és bankárgondolkodás”
2004. február 10. Hatodik alkalommal tartott országértékelő beszédet Orbán Viktor volt kormányfő, ekkor már ismét a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elnökeként. Az évenként, mindig februárban tartott beszédét ezúttal az ELTE Kongresszusi Központjában mondta el, a megszokott eltérően korai, január 10-i dátummal.
Az „országértékelő” középpontjában az ország gazdasági helyzete állt, illetve a kormány gazdaságpolitikájának kritikája. Orbán szerint 2003 a magyar családok összezsugorodásának, pontosabban „összetöpörödésének” éve volt, mert a 2002-ben megválasztott Medgyessy-kormány visszaélt a szavazók bizalmával, hiszen mindent pontosan fordítva tettek, mint ahogyan azt ígérték.
„Minden embernek joga van kedves barátaim ahhoz, hogy választott vezetői egyenesen beszéljenek hozzá a közös gondokról. Egy demokráciában nem járhatunk úgy, mint az étteremben csigapástétomot rendelő vendég, akinek a pincér némi faggatózásra bevallja: tettek bele egy kis disznót is. Majd további unszolásra azt is: valójában fele-fele az arány: egy disznó, egy csiga.” (Ezt a viccet egyébként Orbán még egyszer elsütötte, méghozzá 2014-ben – a szerk.)
2004. február 10. Hatodik alkalommal tartott országértékelő beszédet Orbán Viktor volt kormányfő, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke „Ha a félelmet nevén tudjuk nevezni, akkor valóságos, konkrét gonddá zsugorodik, ami persze lehet nagy, sőt nyomasztó is, de legalább tudunk mit kezdeni vele, legalább nekifoghatunk értelmesen átgondolni, hogyan is oldhatnánk meg ahelyett, hogy a félelem gerjesztette indulatokkal egymásnak rontanánk. Keressük meg, mondjuk ki tehát, mitől félnek, mitől szoronganak ma leginkább az emberek Magyarországon.”
„Nyugtassuk meg egymást, senkinek sem kell megfoghatatlan, testetlen, általános veszélyektől félnie, mert ilyen veszélyek valójában Magyarországon ma nincsenek. Vannak azonban olyan, tetten érhető, megfogható, nagyon is valóságos gondok és bajok, melyektől okkal tarthatunk, s melyektől magam is féltem a családomat, biztonságunkat és az ország jövőjét. Meggyőződésem szerint azonban ezek a veszélyek értelmes tettekkel, jó akarattal, közös szándékkal elháríthatók, és ezzel meg is érkeztünk a jövőhöz kötődő aggodalmak és szorongások világába.”
Orbán beszéde végig arról szólt, hogy a nemzetet elárulók ellenében ő és pártja mindenkivel szövetséget kötne: „pártállásra, irányzatra való tekintet nélkül mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy a csatlakozásnak mindenki nyertese lehessen. Ez az a közös talpalatnyi hely, amely elegendő ahhoz, hogy szövetséget kössünk egymással.”
7. 2005: spekuláció kontra munkabarát nemzeti rendszer
2005. február 16-én hetedik alkalommal tartott országértékelő beszédet Orbán Viktor volt kormányfő, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke. A mai miniszterelnök ekkor vette fel a „nép gyermeke” szerepkört, az egész esemény új formát kapott 2005-ben, amikor a beszédet országértékelő beszélgetések előzték meg. Orbán Viktor korábban Pocsajon, Miskolcon, Várpalotán, Esztergomban és Budapesten találkozott választópolgárokkal, és nem pulpitusról, hanem minden oldalán székekkel körülvett színpadon beszélt. Az országértékelő beszéd 2005-ben a Körcsarnokban hangzott el; a beszédhez előzőleg a Fidesz honlapján vagy sms-ben lehetett témákat javasolni.
Rögtön azzal kezdte, hogy Bethlen István egykori miniszterelnököt idézve arra szólított fel: „ne engedjétek, hogy a bizalom megszűnjön magyar és magyar között”.
Csakhogy a retorika végig az ellentétszításra, éppen a feszültség fokozására szolgált. Orbán az előző évet a kisebbedés, a nagyotmondás és a ráfizetés évének nevezte. Mint mondta: tavaly „ismét kisebbek lettünk”. A falusiaknak faluparlamentet, a budapestieknek kerékbilincsből szabadulást, a panelházban élőknek panelfelújítást, a családoknak családbarát adózást ígért, miközben az MSZP-SZDSZ kormány ekkor is megkapta tőle a magáét:
„Az új Magyarországot immár hantaméterben kell mérni. Valóban, ha visszaemlékeznek a mögöttünk hagyott évre, akkor 2004 a nagyotmondás éve volt.”
Új koreográfiával, Rákay Philippel és Kudlik Júliával megerősített 2005-ös értékelés„Összességében azt tudom mondani, hogy nem az a baj, amikor az Európai Unióból ránk ripakodnak, hogy az államadósság túlságosan magas. Én sem szeretem, amikor úgy tekintünk az Európai Unióra, mint akinek jogában áll morális tartalmú kioktatásban részesíteni bennünket. Mégiscsak egy független állam vagyunk. De tudomásul kell vennünk, hogy az Európai Unió egy verseny. Oda mi jelentkeztünk. Nem hívtak bennünket, hanem mi jelentkeztünk. Ott világbajnokok is vannak, meg világbajnoki cím-esélyesek. Odamegyünk és még a szintidőket sem tudjuk megfutni. Rajtunk nevetnek! Egész Európa rajtunk nevet.”
„Ha 2006 tűnik fel a horizonton, akkor nem egyszerűen kormányváltásra gondolunk, hanem arra kell gondolnunk, hogy vissza kell adni Magyarországnak ezt a fajta lelkületet, életerőt, mert csak akkor leszünk képesek jó kormányzati teljesítményre – majd ha eljön az ideje –, ha az egész ország megváltozik, ha ismét visszanyeri önbizalmát, önbecsülését, optimizmusát és életerejét.”
8. 2006: Luxuskormány és vadkapitalizmus az ellenségek sorában
2006. január 29. Orbán Viktor nyolcadik évértékelő beszédét mondta el Budapesten, a SYMA-csarnokban. Az országgyűlési választásokat megelőző kampány nyitányára használta az eseményt, aminek apropójából Orbán maga is külsőleg sokat változott, lecserélte ruhatárát és fiatalosabb frizurát nyíratott. A Fidesz elnöke ugyanakkor azon már nem változtatott, hogy szembeállította saját kormányzásukat a szocialista kormányokkal, a megelőző négy év „épülését”, s az MSZP-SZDSZ rombolását emelve ki, utóbbiakat luxuskormánynak nevezte, és azt ostorozta, hogy csak a saját körüknek teremtenek kiváltságokat. „Ez a kormány ennyit tud. Ígérget, vagy legfeljebb a Fideszt kergeti. Magyarország többre képes”.
Orbán olyan kampányígéreteket ismételgetett, mint a tb-járulékcsökkentést 29-ről 19 százalékra, valamint azt, hogy ha kormányra kerülnek, bevezetik a 14. havi nyugdíjat és csökkentik az energiaárakat.
A nyolcadik évértékelő a Syma Csarnokban – ekkor már nyílttá vált a ncionalizmusA választás tétéjét úgy fogalmazta meg: a szolidaritás és a „közönyös, kíméletlen vadkapitalizmus”, illetve a múlt és a 21. század között kell választani. Szerinte a szocialisták nem tudnak kibújni a bőrükből: „Előbb elkényeztette őket a hatalom, aztán elkényeztették őket a milliárdok”. De a Fidesz persze sokat tanult: „A tapasztalat és az idő visszavonhatatlanul éretté tett minket” – utalt a négy ellenzékben elöltött évre.
Orbán egyébként ekkor beszélt először külföldellenességről, azaz váltott nacionalista retorikára: „nem az a normális, ha egy országban a külföldiek élveznek előnyt a hazaiakkal szemben. Egyetlen más országtól sem várjuk el, hogy mi ott legyünk előnyben.” Beszéde végén ekkor először a „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” felkiáltással búcsúzott a közönségtől, Rákay Philip műsorvezető felszólítására pedig elhangzott a Himnusz és a Székely himnusz is.
9. 2007: Húsevő baloldal, milliárdos rablók kontra az új többség
2007. február 16. Orbán Viktor kilencedik évértékelő beszéde Budapesten, a Millenáris Parkban. A beszéd alapvetően a 2006 őszén nyilvánosságra került őszödi beszéd köré épült, akkor hirdette meg Orbán az „egy az ország, egy a zászló” jelszót, és használta először az „új többség” kifejezést, amely szerinte létrejött ugyan a kormánnyal szemben, de nem azonos a Fidesz támogatóival.
Orbán élesen támadta a kormányt, többször is idézett Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéből, bár a kormányfő nevét nem mondta ki, és a trágárságokat is elkerülte. Azt hangoztatta, hogy az országot „három dúsgazdag milliárdos vitte csődbe”, akik szerinte a saját vagyonukra mindig vigyáztak. Az MSZP-t nem kímélve azt mondta, hogy „a baloldal pártja alaposan megváltozott: nem lepke szállt fel a bábból, inkább valamiféle húsevő kapott lábra.” De Orbán felháborodott a kormány és az MNB akkori párharcán is, mert szerinte a szocialisták „kioktatták és sértegették a jegybank elnökét”.
Ekkor még igen fontos volt Orbánnak az elvándorló fiatalság: „Igen, kikezdi a politikába vetett hitet és bizalmat, amikor azt halljuk a fiataloktól, fontolgatják, hogy inkább elmennek ebből az országból, mert itt nem látnak jövőt, itt nem lehet tanulni, munka nincs, a vállalkozásba vágni reménytelen, a saját otthon pedig nekik elérhetetlen. (...) Nos, ők alkotják hát az új többséget, akik nem fogadják el, hogy hűtlen vezetőik elárulják és cserben hagyják, sőt betemetik őket, az új többség, akik még hisznek abban, hogy a kútból ki lehet, és bizony ők ki is fognak jönni.”
„Kiderült az is, hogy a történelemből jól ismert jelenség is felütötte a fejét Magyarországon. A háttérből a nyílt színpadra lépett egy kiváltságos csoport, egy új arisztokrata klikk. (…) Ma már a törvények felett állnak. Következmények nélkül vehetik semmibe a szabályokat. A felelősségre vonás kockázata nélkül tüntethetnek el százmilliárdokat. Ellenőrzés nélkül rendelkeznek az unióból érkező pénzek felett. Akadálytalanul használhatják hatalmi céljaikra a rendőrséget és a titkosszolgálatokat a demokrácia és a szabadság magyar hívei ellen.”
„Az új többség egész egyszerűen nem akar kiváltságosokat, nem akar pártvezetőkből és szélhámosokból verbuválódott új arisztokráciát. Az új többség hitem szerint ragaszkodik a rendszerváltás alapjához. Demokratikus politika nem működhet a nép, a választók ellenében. Ragaszkodik a demokráciához, amely Bibó István definíciója szerint olyan rendszer, idézem: ahol a nép abban a helyzetben van, hogy vezetőit meg tudja válogatni, ellen tudja őrizni, és ha kell, el tudja kergetni.”
10. 2008: a diktatúra
2008. február 13-án hangzott el „A jövő igennel kezdődik”. Ez volt a 2008-as évértékelő címe és jelmondata, hiszen ebben az évben tartottak a Fidesz kezdeményezésére népszavazást a tandíj és a vizitdíj eltörléséről. Orbán beszédében végig a népszavazásra, s az ahhoz fűződő alkotmányos jogokra koncentrált, a Fidesz elnöke pedig még azt is kijelentette, hogy
„a szabadság mindig többre képes, mint a diktatúra”.
A kormány hibáival kapcsolatban Orbán megjegyezte, a kudarcot sikernek, a sikert kudarcnak állítják be, és szerinte az emberek sikereket akarnak, nem reformokat.
„Az emberek akarata világos, egyöntetű és határozott: ez így nem mehet tovább. Eljött az ideje, hogy Magyarországnak olyan politikája legyen, amelyet a magyar társadalom támogat. Higgyék el, ez az egyetértés felbecsülhetetlen értékű.”
2008. február 13. Orbán Viktor 10. évértékelő beszéde a SYMA-csarnokbanOstorozta a kormányt amiatt is, hogy a politikai vitákat mindig azzal teszi kicsinyessé, hogy kevés a pénz, miközben van, csak nem oda teszik, ahova kell. Szerinte 120 milliárdot költöttek áltanulmányokra, autókra, telefonokra. Nem vékonyabb szeleteket kell vágni a kenyérből, hanem „az országnak kell nagyobb kenyeret sütni” – fogalmazott.
„Én öt gyermeket nevelek. Ha bármelyik közülük azért nem tanulhatna, mert én nem volnék képes előteremteni a tanulásukhoz szükséges összeget, ha nem tudnám kifizetni a tanulás árát, akkor ezt én az életem kudarcának érezném, és ezért sohasem fogok belenyugodni abba, hogy Magyarországon tandíj zárja el a gyerekek előtti felemelkedés lehetőségét.”
„Mondjuk ki: tehetséges nép vagyunk! Ne szégyelljük ezt kimondani, ész dolgában mindig is jól álltunk, ám ha nem pallérozzuk, ha nem műveljük, akkor nem sokra megyünk az eszünkkel. Az információ és a tudás világában, korszakában élünk már. Ha képezzük és élesítjük az eszünket, akkor a világ bármelyik fontos versenyében elsők lehetünk, és fordítva is igaz, ha ezt elhanyagoljuk, ha nem tesszük, akkor minden versenyben alul fogunk maradni. Ezért azt javaslom, tegyük félre a tandíjról szóló, időnként egyébként megokolható elméleti és erkölcsi vitákat, és amíg nem leszünk Európa legokosabb és legképzettebb nemzete, addig ezt a vitát ne is vegyük elő újra.”
11. 2009: a régi világrend kontra a nemzetállamok
2009. március 6-án volt Orbán Viktor 11. évértékelő beszéde a Millenáris Parkban, ahol már egy, egyértelműen a kormányzásra készülő politikus beszélt, tüzelte híveit. A Fidesz elnöke ebben a beszédében ismét a „polgári Magyarország” kifejezést használta, mint célmegjelölést, amelyet állítása szerint húsz évvel korábban kezdett felépíteni, s soha nem adhatja fel célkitűzését.
A 2008-as gazdasági világválság utáni első Orbán-évértékelőn kezdte ugyanakkor használni azokat a fordulatokat, amelyeket még ma is használ a beszédeiben. „Összeomlott a régi világrend, ami helyett egy új kell” – vélte a pártelnök, aki a nemzet és a nemzetállamok jelentőségének növekedését jósolta, és azt mondta, véget kell vetni a pénzpiacok laza ellenőrzésének, mert a válság azt mutatja, hogy a pénzpiacok maguk alá gyűrik az államokat. Orbán azt ígérte, hogy az általa emlegetett új világban fontosak lesznek a külföldi befektetések mellett a magyar vállalkozások, a nyugdíjasok tudnak majd vásárolni, átalakulnak a vállalatok, megerősítik a közbiztonságot és az igazságszolgáltatást.
„Mégiscsak idegesítő dolog, hogy valaki elfelejti, hogy húsz évvel ezelőtt volt egy rendszerváltás. Elfelejti, hogy ma már nem az egypártrendszer szocializmusában élünk, amikor még meg lehetett valakinek mondani, miről és mit mondjon. Az a kisebbik baj, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy elvétették az évszámot, sőt az évtizedet. A nagyobbik baj az, hogy mindezt egy kormányzópárt teszi. Még nagyobb baj, hogy hét éve ezt teszi.”
„Az ország nem a kormány tulajdona, amivel azt csinál, amit akar. A politikusok és a vezetők megbízatása nem erről szól. Az ország az embereké; azoké az embereké, akik dolgoznak és küzdenek érte. Ez ilyen egyszerű. Magyarország mostani nemzedékei mostantól közösen kellene követeljék a közéletnek és a mindennapi életnek a reménytelenség emberei által megszállt területeit. Igen, területei követeléseink vannak a reménytelenséggel szemben, a hazugsággal szemben, a megszorításokkal szemben, a régi lejárt elittel és folytonos kudarcaikkal szemben. Teret követelünk az új gondolatoknak, új megoldásoknak, új eszközöknek. Utat a jövőnek!”
12. 2010: elszámoltatás kontra béketeremtés
Orbán Viktor 2010. február 5-én tartotta újabb évértékelő beszédét a Millenárison. A választási kampány hajrájában elmondott országértékelő tipikus kampánybeszéd volt szép jövővel és kevés konkrétummal. Orbán az ország gazdaságának talpraállítását, tíz év alatt egymillió új munkahelyet és erős közbiztonságot ígért. A békésebb, országegyesítő hangnem jegyében kimérten beszélt ellenfeleiről is, és óva intett a gyűlölettől és a szélsőségesektől. Azt ígérte, lesz elszámoltatás, de nem a bosszú kormánya jön.
Ugyanakkor továbbra sem tett le az ellentétek szításáról: „Pistike jut az eszembe, aki megkérdezi a tanárnőt: tanárnő, miért kell nekem dolgozatot írni? Azért, mert ha pofára osztályozok, nagyon rosszul jársz” – mondta válaszul arra, hogy miért akarják elszámoltatni a szocialistákat.
„Az elmúlt húsz évben megtanulhattuk, hogy az üres jelszavakat, a doktriner politikát, az életszerűtlen ideológiai tételeket követő kormányzatok elszívják és felemésztik a társadalom energiáit, megbénítják az országot. Az ideológiák afféle keskeny vágányú pályák, amelyen rozoga elmemasinák ugyan pompásan el- elkanyaroghatnak, de amelyekkel a valóságos életben aligha juthatunk egyről a kettőre. Számomra ezért a jövendő magyar politika középpontjában nem egy politikai elmélet áll, hanem az emberek, s a kérdés az, hogyan akarják leélni az életüket. Vagyis vissza kell térnünk azokhoz az értékekhez, amelyek mindenki számára vitán felül álló közös értékek. A közös értékekre összpontosító politika pedig majd visszavezet az emberekhez és a valósághoz. Így majd belátható lesz, mindannyian be fogjuk látni, hogy mindaz, ami összeköt minket e nemzetben, sokkal több annál, mint ami elválaszt.”
„Magyarországnak most egy erős és elkötelezett kormányra van szüksége, amely képes feledtetni a szégyent, amit a Gyurcsány-korszak okozott. Olyan kormányra van szükség, amit nem kell szégyellnie az országnak. Vagyis itt az ideje, hogy a gyengéket leváltsák az erősek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, én készen állok, hogy Magyarország nagy vállalkozásában a magam feladatát ellássam. Én és a pártom is készen állunk. Készen állunk az erős, a felelős és a cselekvő kormányzásra.”
13. 2011: megújulás és külső veszélyek, na meg a múlt erői
„Nincs időnk várakozni, és hálát adunk a Jóistennek, hogy idáig elhozott minket” – jelentette ki Orbán Viktor 2011 februárjában, arra figyelmeztetve, hogy az a 13. alkalom, hogy együtt lehetnek. Obán azzal kezdett bele újabb, immáron ismét kormányfői évértékelésébe: 2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás, 2012 az elrugaszkodás, 2013 az emelkedés, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz. Beszédének fókuszában a megújulás és az ehhez szükséges küzdelem állt, de az alkotmányozáson kívül nem mondott konkrét terveket, és még az alaptörvényről, annak szükségességéről sem árult el túl sok mindent. Orbán szerint a rendszerváltáskori alkotmányon ugyan kiváló jogászok dolgoztak, de hiányzik belőle a különleges magyar szellemiség, ezért van szükség újra. „Ez az alkotmány nem a magyarok alkotmánya” – állította, noha minderről soha korábban, semmilyen módon nem ejtett szót.
Ugyanakkor 2011-ben már kifejezetten „veszélyekről” beszélt, nem megszemélyesítve azokat. Évértékelési szokásaiból ekkorra már teljesen kikoptak a konkrétumok, ehelyett olyan ködös képeket festett, mint:
„Bele kell törődnünk, és el kell fogadnunk, hogy a sikerhez vezető út a megújuláson és Magyarország átszerveződésén vezet. A megújulás újjászületés, küzdelem és küldetés.”
Teljesen zavarossá vált kétharmados többséggel bíró gondolatmenet„A megújulás azt jelenti, hogy a fejéről a talpára állítjuk a magyar életet. A megújulás újjászületés, egy nemzet újjászületése. (...) A tetemet sodorja az ár. Az élő mindig arról ismerszik meg, hogy képes úszni, ha kell az ár ellenében is. Akkor mondhatjuk, hogy a nemzet újjászületik, amikor hosszabb sodródás után ellenállhatatlan erővel veszi kezébe a jövőjét és saját képére kezdi formálni. Újjászületés az, amikor egy nemzet a saját erőforrásait, nemzeti hagyományait, történelmének dicsőséges és sikeres pillanatait, kudarcainak és szenvedéseinek megvilágosító tanulságait egyetlen hatalmas mozdulatba sűrítve megrázza magát, véget vet a sodródásnak, és megváltoztatja maga körül a világot”.
„Tavaly mi is hadat üzentünk a múlt erőinek, 2011-ben pedig hadat üzenünk az államadósságnak is”.
„Kiharcoltuk magunknak a történelmi lehetőséget. Hosszú évtizedek erőfeszítései, kudarcai, viharai, megszállások, diktatúra és húsz zavaros átmeneti év után kiharcoltuk magunknak, hogy Magyarországot végre saját elképzelésünk és akaratunk szerint újjászervezzük.”
14. 2012: Szocialisták, adósságcsapda, elmúlt nyolc év
Orbán Viktor tizennegyedik évértékelő beszédéből 2012. február 7-én, a Millenárison már a mai Fidesz-elnököt ismerhette az ország. „A népből, a néppel, a népért”, vagyis az emberektől kapott felhatalmazással, az emberekkel együtt, az emberek érdekében – idézte Abraham Lincoln szavait, majd rögtön sajnálkozásának adott hangot, hogy – megfogalmazása szerint – manapság e gondolat „nem a demokratikus eszmények alapjának, hanem populizmusnak minősül”.
Szerinte korábban három baja volt az országnak: az adósságcsapda, amelybe a szocialista kormányok lökték, a munka elveszett becsülete, valamint a tartalékok hiánya, a napról napra élés – mutatott vissza a jól ismert fordulattal az „elmúlt nyolc évre” a kormányfő. Ekkor kezdett szembefordulni az Európai Unióval, mondván:
„Európa lassan olyan lesz, mint az alkohol: nagy célokra inspirál, és megakadályozza, hogy elérjük azokat".
A kormány intézkedéseit ért európai kritikákat „méltánytalan pergőtűznek” nevezte, a magyarok szorgalmát pedig az ázsiai népekéhez hasonlította. Orbán szóba hozott egy titokzatos erőt is, szerinte már Európában is új szelek fújnak, ami tegnap még elképzelhetetlennek tűnt, mára elfogadottá és bevetté vált.
„A vezetők felelőssége, hogy mindenkor kiálljanak a magyar érdekekért itthon és külföldön. De ezt józan ésszel, és okosan kell tenni. Törekednünk kell a megegyezésre, törekednünk kell a viták békés rendezésére mindenkivel, aki Magyarország megújulását támogatja, vagy legalábbis elfogadja” – mondta, állítva, a kormánytól balra állók a teljes önfeladást pártolják, a tőle jobbra állók pedig semmiben nem hajlandók megegyezni, ezért nem is vehetők komolyan.
„Készek vagyunk küzdeni, ha kell, de megegyezni is az ország érdekében. Túl vagyunk már a Nagy indiánkönyvön és A Tenkes kapitányán is, számunkra a küzdelem és a megegyezés egyaránt eszköz és nem cél.”
Úgy vélte, itt az ideje, hogy „végre ne a dolgok után kullogjunk, hanem elébe vágjunk, ne törődjünk az értetlenséggel, az európaiak okoskodó aggodalmaskodásával. (...) Magunkra figyeljünk, a saját meggyőződésünket kövessük, és ne ijedjünk meg a váratlan nehézségektől”.
15. 2013: Vörös alsóneműsök kontra a világnemzet
Ismét a Millenáris Teátrumban tartotta 2013-as évértékelőjét Orbán Viktor, ahol egészen új távlatokat nyitott a politikai retorika és a fantazmagóriák összekapcsolásában. Itt ugyanis már azzal állt elő: „A magyarok integrációjával világnemzetet építünk, az életszínvonal meghaladja majd az európai átlagot”.
„Ha igaz, hogy a csecsemők is sejtik a magyar világ változását, talán a felnőttek is észrevették. Észrevették, és akkor nem dőlnek be a régi, rosszul bevált gyűlöletmesterek handabandáinak, a hebehurgya és kelekótya politikai bűvészkedésnek, hanem körülnéznek. Körülnéznek odahaza, az országban, a világban és a saját lelkükben is.”
„Aki fél, azt megharapja a kutya, ledobja a ló, sőt még a roller is. Gyáva népnek nincs hazája, de barátja és szövetségese sincs, mert megbízhatatlan. Hiszen a gyáva önmagában sem bízik, s ha ő nem bízik saját magában, mások miért bíznának benne? 2010-ben a magyarok belátták, a folyamatos igazodás, az alázatos alkalmazkodás, az örökös megfelelés, vagyis a gyengeség nem megoldás, hanem maga a probléma. Ez volt a fordulópont, így és ezért jött létre Európa egyetlen kétharmados parlamenti többsége, a nemzeti összefogás világos, messzi fővárosokból is jól látható bizonyítéka. Mindenki meg is értette – ha nem is tetszett mindenkinek –: a magyaroknál új időszámítás vette kezdetét. S azóta mindent véghezvittünk, amiről a gyengeség hívei azt mondták: nem lehet. Ezzel vette kezdetét a magyarok új műve, a XXI. századi erős Magyarország megteremtése.”
„Az eredmények azt mutatják, hogy Magyarország jobban teljesít. A magyarok 2012-ben nem dolgoztak hiába. Jó döntés volt kitörni a kényszerpályáról, és jó döntés volt a magunk kezébe venni a sorsunkat, de ennek nem mindenki örül. Nem örülnek neki külföldön és idehaza azok, akik sok éven vagy akár évtizeden át hasznot húztak Magyarország gyengeségéből, politikai és gazdasági hasznot. Ők arra készülődnek, hogy visszavigyék Magyarországot a múltba. Azt remélik, az már megszépült. Tévednek, egy erős ország nem felejt.”
De azt is mondta: „még mindig vannak olyanok, akik vörös alsóneműjüket narancssárgára cserélték, és úgy viselik gondosan, hogy az kilátszódjon a nadrág alól. Az ellenük folytatott küzdelem még hosszú ideig ad majd munkát nekünk”.
16. 2014: AZ IMF, az Unió, a ”nemzetközi erőcsoportok” és a magyar rezsicsoda
Igazi kampánybeszéd volt Orbán Viktor 16. évértékelője is, ahogyan azt minden választási évben meg lehetett szokni a Fidesz elnökétől. Olyan „bombahírekkel” kezdett például:
„Találkoztunk már sokféle helyzetben, derűsebb és borúsabb hangulatban, de higgyék el, nincs hálásabb feladat, mint olyankor találkozni, amikor jó híreket oszthatunk meg egymással. Jó híreket arról, hogy Magyarországon 40 év után először csökken a rezsi.”
„A hajdani Kaiser világa, a »minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve« még várat magára Magyarországon. Addig még hosszú utat kell megtennünk. Egyszer Erdélyben a kocsi ablakán kihajolva a feleségem megkérdezte egy öreg székelytől, hogy hová visz ez az út. Azt mondta, nem visz ez sehová, mi magunk megyünk rajta. Nos, a mai magyar valóság még közelebb van az öreg székelyhez, mint Ferenc Jóskához.”
„Négy év távlatából már látjuk, hogy 2010-ben valójában rendszerváltás történt. Húsz év alatt a második. Leváltottuk azt a politikai és gazdasági rendszert, amely a kommunizmus megdöntése után épült föl. Sőt, beszéljünk egyenesen: azt a rendszert váltottuk le, amelynek a felépítésében mi is részt vettünk. Egész pontosan: azt a rendszert váltottuk le 2010-ben, amelyet korábban sikertelenül próbáltunk megjavítani. Sikertelenül, mert az 1998 és 2002 közötti négy kormányzati évünk erre nem volt elegendő, a 2002-es választást pedig elveszítettük.”
„A széthulló magyarokat új nemzeti és politikai közösséggé kellett szervezni, s erre a modern demokráciákban csak és kizárólag az alkotmány képes. Ezért kellett új alaptörvény. Köszönet Schmitt Pálnak! A szuverenitást és a nemzeti érdekek védelmét helyre kellett állítani a külső és nemzetközi erőcsoportokkal szemben. Rendet kellett teremteni, hogy megvédhessük magunkat a katasztrófák, a bűnözők, a spekulánsok, a szélhámosok, vagyis a biztonságos és becsületes élet ellenfeleivel szemben.”
„Hogy mit kellene tennünk? Nos, hát meg kell védeni mindazt, amit eddig elértünk. Ne engedjük, hogy újra elvegyék, amiért a magyar emberek kínkeservesen megdolgoztak. Ne hagyjuk, hogy elvegyék a rezsicsökkentést, a gyermekek után járó adókedvezményt, a bérek növekedését, a gyed extrát, az édesanyák támogatását, az időskor biztonságát. Ingyen ezután sem fogunk kapni semmit, csak azt, amit magunknak kiharcolunk. Az elmúlt években ezt tettük, és jól tettük. Ebből most is erőt meríthetünk.”
„Fújjátok meg a kürtöket, és nyergeljetek, mert holnap indulunk!” – hangzott az új jelszó, s mint ismert: a Fidesz ekkor is sikert ért el.
17. 2015: A szocialisták visszatérése, a liberális multikulti és az „újkori népvándorlás” fenyegetése és a keményen dolgozó kisemberek
A 2015. február 27-i évértékelőt egy különös, Balog Zoltánnak címzett, a református lelkész-minisztertől való nagyobb önbizalmat kérő kisólással kezdte Orbán Viktor. Szerinte ugyanis „zászlónk magasan lobog, mindenki láthatja, mindenki láthatja, hogy mi egy kereszténydemokrata alapokon álló, néppárti közösség vagyunk, amelynek eszménye, vezércsillaga a polgári Magyarország. Nem hiszem, hogy a következő száz évben változás lenne ebben.”
A veszprémi időközi választás ugyan megrengette kissé a kormányoldal önbizalmát, de nem Orbán Viktorét. Bár a miniszterelnök is mondott olyanokat, mint: „talán nem harcolunk elég jól! Ne üljünk a babérjainkon, tápászkodjunk fel, ne finnyáskodjunk, hanem fogjuk meg a munka végét”. Azt is megmondta, miért kell harcolniuk, hogy
„a szocialisták ne térjenek vissza, ne kelljen mindent elölről kezdeni. Ha nem leszünk észnél, még azok fognak bennünket korrupcióval vádolni, akik szétlopták az országot”. (...) „Nehogy úgy járjunk, mint Tigris a Micimackóból, aki túlzásba vitte az ugrálást”.
Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédét mond a budapesti Várkert Bazárban 2015. február 27-énOrbán erről kívánta tehát elterelni a figyelmet, amikor Európa jövőjét fejtegetve helyzetet elemezve arra jutott „Európa olyan kérdésekkel szembesül, amelyekre már lehetetlen a liberális multikulturalizmus keretében választ adni. Befogadhatjuk-e azokat az embereket, akik közül sokan nem hajlandók elfogadni, vagy eleve azzal a szándékkal jönnek, hogy lerombolják az európai kultúrát.”
„Ne legyünk persze igazságtalanok a liberális eszmékkel szemben, hiszen 1990 után számos jótéteményt is hoztak Magyarországnak, melyekért mi magunk is küzdöttünk. De az idők megváltoztak, és mi nem lehetünk vakok” – monda, azt állítva: „2010-ben új irányt vett Magyarország és beköszöntött a nemzeti politika korszaka.”
„Meg kell védeni a keményen dolgozó magyarokat attól, hogy kihasználják és becsapják őket. Meg fogjuk védeni őket azoktól, akik vissza akarnak élni az erőfölényükkel, és azoktól is, akik nyerészkedni akarnak rajtuk, akik el akarják venni tőlük azt, amiért megdolgoztak. Ezért végigvisszük a bankok elszámoltatását, meg fogjuk védeni a rezsicsökkentést a mégoly körmönfont brüsszeli szándékoktól, mint amilyenek most éppen az energiaunió tervében vannak elrejtve. Ez a mi küldetésünk a következő évekre.”
18. 2016: Brüsszel, migránsok, betelepítési kvóta és a kommunisták
Minden korábbinál harcosabb hangnemet ütött meg Orbán Viktor a Várkert Bazárban 2016. február 28-án, amikor egymást után ment neki az uniós intézményeknek és a szerinte ”belső ellenségeknek”, mégül pedig a nemzet vesztét jelentő menekültáradatot nevezte meg legújabb főellenségeként 18. évértékelőjében a kormányfő.
„Brüsszel ellen a népakarat legjobb fegyver”, hiszen az Európai Unió „a demokrácia pillérein áll.” Ezért kellett a kvótanépszavazás (amit elbukott), de vélhetően az az orbáni ígéret nem változik, hogy „Magyarország egyetlen lépést sem fog tenni azon az úton, ami a kötelező betelepítési kvóta útja.”
„Hiába lépnek elő új gúnyájukban a Kommunista Kiáltványból, Marx Tőkéjéből vagy valamely divatos balos egyetem padjaiból, a leghatározottabban vissza kell verni őket, és a józan ész híveinek együttes erejével távol kell őket tartani a kormány rúdjának még a környékéről is” – mondta azokról, akik az európai uniós tagsággal járó kötelezettségekre figyelmeztetnek.
Ezután Orbán hosszasan sorolta csodás, noha minden adatában vitatható eredményeit, majd azzal állt elő:
„Veszély fenyegeti a verejtékkel kigürcölt pénzügyi stabilitást. Veszély fenyegeti az éppen csak megindult gazdasági felzárkózást. Veszély fenyegeti a gondosan felépített nemzeti külpolitikát. Veszély fenyegeti a helyreállított közrendet és a terrormentes közbiztonságot. És veszély fenyegeti a lassan ismét magára találó nemzeti kultúránkat is. Sőt, nemcsak az került veszélybe, ami már megvan, hanem az is, ami meglehet. A távlat, a biztató jövő lehetősége, gyermekeink már éppen kibontakozó és táguló európai életlehetősége is.
A veszély neve: népvándorlás.”
19. 2017 Magyarország a világ ellen
Tavaly február 10-én, pénteken 15 órától, újra a Várkert Bazárban tartotta 19. évértékelő beszédét Orbán Viktor miniszterelnök – maga is elismerve, hogy ennyi már gombócból is sok. Ebben a felszólalásban ugyanakkor már egészen elképesztő szófordulatokkal és kevés tényanyaggal operált: pacek, culáger, kiakolbólítják, nagy vízen túl, masina, útkaparó, napszámos – ilyen régies kifejezéseket sorolt Orbán, miközben Brüsszelezett, Sorosozott, migránsozott és civil szervezeteket szapult.
A kormányfő magyar sikertörténetről beszélt, a liberális világképet kárhoztatta, nyugatról hozzánk menekülőket vizionált, közben már 15-20 évre tervezett. Szerinte öt fronton kell harcot vívni Brüsszellel, miután pedig felsorolt öt nem is létező vitát, közölte:
„Valójában mind az öt kérdés mögött a nemzeti önrendelkezés joga húzódik meg. Visszatértünk tehát a kiindulóponthoz; nemzetek szemben a globalistákkal, szuverenisták szemben az unionistákkal.”
20. 2018
Orbán Viktor délután huszadszor beszél. Vajon mi változik és ki következik a nemzet ellenségeinek egyre bővülő listájában?
