Jegesmedvék kánikulában – csokival szakítják ki a fiatalokat a mély borsodi depresszióból

2017. július 17. 20:15 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Akadnak olyan cégek, amelyek felismerték, hogy már most biztosítaniuk kell a jövőjüket: a Nestlé például a diós­­győri gyárában a duális szakképzéssel szeretné áthidalni az egyre növekvő szakemberhiányt. Már csak az a kérdés, hogy az állam felismeri-e, valójában miről kellene szólnia a duá­­lis képzésnek.

Diósgyőrben autózva ha akarnánk, se kerülhetnénk ki az egykor virágzó acélipar romjait. Távolból is látszanak a hatalmas kémények; a kőkerítések sziluettje egy kísértetvárost ölel körbe, ahol mintha járvány vagy háború pusztított volna. A borsodi ipar összeomlásának sokkja az idősebb generációban ma is él – az ifjabbaknak már csak a depresszió életérzése jutott. A munkanélküliségi adatok és a szegénységi mutatók az ország északkeleti régiójában a legrosszabbak.

Emiatt még inkább felértékelődik a miskolciak és a város környékén élők szemében az a néhány vállalat, amely beruházott és meg is telepedett itt. Ezek egyike az élelmiszer-ipari óriás, a Nestlé, amely Diósgyőrben a világcég egyetlen, kizárólag üreges csokoládéfigurák előállítására szakosodott gyárát működteti. A Nestléhez tartozik a közeli Szerencsen az instantitalpor-gyártó regionális üzem is.

Fotó: Bazánth Ivola

Magyari Zoltán, a diósgyőri egység termelésvezetője azt mondja, a helyi csokoládégyártás múltja összefügg a szocialista acéliparral, sőt, bármily furcsán hangzik is, létét is az egykor óriási kohászati komplexumnak köszönheti.

– Az ötvenes években azért épült éppen itt a csokoládégyár, mert a Diósgyőri Acélművek akkoriban már több ezer férfinak adott munkát, és a női munkaerő számára is kerestek valamiféle megoldást. Így jött létre ez az üzem, pedig az édesiparnak errefelé semmilyen múltja nem volt – meséli.

Az óriási csarnokot áthatja a csokiillat. A csokifigurák alapját képező massza Lengyelországból és Csehországból érkezik a borsodi gyárba. Itt hatalmas tartályokban tárolják 45 fokon, ami lehetővé teszi, hogy akár két hónapig is megőrizze a minőségét.

– A gyártósorok közelében lévő kisebb tartályok egy-két műszaknyi masszát tartalmaznak. A csokoládé lelke a kakaóvaj, a gyártási folyamat kulcseleme a temperálás. A csokiban lévő kakaóvaj hűtésre, 27-29 fokon kristályosodik, majd enyhe visszamelegítéssel nyeri el az ideális kristályszerkezetet – magyarázza Magyari. A folyékony csoki előbb adagolókba kerül, majd onnan a gyártóformákba.

Most éppen télapó- és jegesmedveformákba folyik a csoki, ami elég abszurdnak tűnik, tekintve, hogy odakint kánikula van. A kiskereskedők azonban már szeptemberre berendelik a téli csokikat, hogy októbertől értékesíthessék, így a gyártásukat már nyáron el kell kezdeni.

A gyár folyamatosan fejlődik, s egyre több helyen robotokkal váltják ki az emberi munkaerőt. A raklapozásnál például kollaboratív robotok telepítését tervezik. A Nestlé állateledeleket gyártó büki gyárában a termelés már szinte teljes mértékben robotizált. Ezért az elmúlt években a cég hazai üzemeiben végrehajtott létszámemelés leginkább a termelési volumen jelentős növekedésének a következménye. A Nestlé Magyarországon több mint 2400 embernek ad munkalehetőséget, tavaly az árbevétele 125 milliárd forint volt.

Fotó: Bazánth Ivola

A cég fontosnak tartja a teljes hazai élelmiszerfeldolgozó-ipar megújulását, hiszen „csak egy magas reputációval rendelkező, versenyképes és fenntarthatóan működő szektorban van értelme vezető szerepet ambicionálni”. Ezt már Tompa Gábor, a külső vállalati kapcsolatokért felelős igazgató mondja.

– Meggyőződésünk, hogy csak úgy lehetünk sikeresek ma és a jövőben is, ha a társadalom számára is értéket teremtünk az üzleti eredményeken túl. A társadalmi felelősségvállalás a Nestlénél nem valami plusz, ami ráépül az alaptevékenységre, hanem a piaci stratégiánk része. Három területre fókuszálunk Magyarországon. A minőségi és fenntartható élelmiszer-­termelésre, az egészséges táplálkozásra és a fiatalok foglalkoztatásának ügyére. A Nestlé Európában az elsők között állította a fiatalok foglalkoztatásának kérdését a humánerőforrás-gazdálkodásának központjába – fejti ki Tompa Gábor, utalva arra, hogy 2010 után az unióban megugrottak a fiatalok munkanélküliségi mutatói. Az ifjúságot sújtó munkanélküliség átlagosan 28 százalék volt, a dél-európai országokban meghaladta az 50 százalékot is. A Nestlé pozitívan diszkriminál, 2013-ban tett vállalását túlteljesítve 2016 végéig harminckétezer fiatalnak nyújtott álláslehetőséget, illetve indított számukra gyakornoki programot.

A fiatalok mobilizálása a diósgyőri gyárban is cél.

– Egyszerre találtuk szembe magunkat a munkanélküliséggel és az óriási munkaerőhiánnyal, miután a tehetséges fiatalok elfogytak, zömmel külföldre mentek. Itt, Borsodban a munkanélküliség kiváltképp a hátrányos helyzetűeket érinti, ezért az elsődleges célunk az volt, hogy a nehéz helyzetben, sokszor reménytelenségben élő fiataloknak is lehetőséget teremtsünk.

Ennek érdekében együttműködést kezdeményeztünk a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával és a miskolci szakképző intézményekkel – tudtuk meg Orosz Lillától, a szakképzésért felelős HR-munkatárstól. Hozzátette, a kezdeti sikereken felbuzdulva a Nestlé a jövőben szeretné felpörgetni a duális szakképzést Diósgyőrben: terveik szerint két éven belül megháromszorozzák a szakképzési programban részt vevő fiatalok létszámát.

A Nestlé a duális képzésben két éve fo­­gadja diósgyőri üzemében a Miskolci Szakképzési Centrum Szemere Bertalan Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma, illetve a Debreczeni Márton Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola diákjait. A csokigyári munka népszerű a diákok körében, egymást is tájékoztatják, hogy ide érdemes jönni.

– Eleinte meg voltunk ijedve, mert felnőttek között kellett dolgoznunk, de aztán hamar beleszoktunk, hogy nem az iskolai műhelyben vagyunk. A duális képzés ebből a szempontból is jó – mondja az egyik 16 éves lány, utalva arra, hogy a gyári gyakorlaton akaratlanul is gyorsan megy a szocializáció a munkahelyi környezetben. A miskolci lány hamarosan megszerzi az édesipari termékgyártó szakmát, és azt mondja, el tudja képzelni, hogy amikor végez, itt folytatja a diósgyőri gyárban. A Nestlé hangsúlyt fektet arra, hogy akiket itt nevelget, meg is tartsa, a cég így próbálja megoldani a nyugdíjba vonulók pótlását.

– A duális képzési forma lehetőséget teremt arra, hogy nagyon hamar tudjuk integrálni a fiatalokat a vállalati kultúrába. Ebbe invesztálni kell, már csak a munkaerőhiány miatt is – mondja Orosz. Négy tanév alatt 44 édesiparitermék-gyártót, tíz elektronikai műszerészt és hat villanyszerelőt szeretnének bevonni a 15–24 éves korosztályból a duális szakképzési programba. A hatvan fiatal a társaság meghatározó gyártási központjaiban, a diósgyőri és a szerencsi gyárakban dolgozhat majd. A duális képzés nem csak anyagi áldozatokat követel a cégtől, hiszen az amúgy is szűkös munkaerőből át kell csoportosítani jó pár embert azért, hogy a fiatalokat mentorálhassák. A karbantartáson ez úgy néz ki, hogy a tapasztaltabb munkások a berendezések javításán közösen dolgoznak a tanulókkal, így tanítják meg nekik, mi hogyan működik.

Fotó: Bazánth Ivola

A Nestlé által megvalósított duális szakképzést Navracsics Tibor oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős európai biztos is érdekesnek tartja. Éppen egy hónapja tett látogatást a gyárban, és az uniós szinten is riasztó ifjúsági munkanélküliségi adatokra utalva úgy nyilatkozott, hogy a duális képzési programok beindítása jó példa arra, miként segíthetnek a vállalkozások a jövő nemzedékének munkához juttatásában. (Lásd keretes írásunkat.)

Mindehhez hozzá kell tennünk, mázlija van annak a fiatalnak, aki olyan multinacionális vállalathoz kerül, mint a Nestlé, az ugyanis, hogy a magyar kis- és középvállalkozásoknál mi történik duális képzés címén, nehezen tárható föl – minőségbiztosítást ugyanis ezen a téren nem végez az állam.

Az biztos, hogy a legelesettebb csoportokból, a Borsodban felülreprezentált hátrányos helyzetű, mélyszegény gettókból érkező tanulókért nem kapkodnak a jó képzőhelyek. Az is biztos, hogy ha a kormányzat nem ismeri fel azt, hogy a közoktatásba invesztálni kell, mert a képzetlen munkaerőt felszívó munkaalapú társadalom vízióját széttöri a robotizáció, akkor a duális képzés ellenére tömegek maradnak munka nélkül – az előrejelzések szerint akár már tíz év múlva.

A folyamatra a minimálbér emelése is rásegít: minél drágább a képzetlen, betanított munkaerő, annál inkább megéri robotokkal helyettesíteni. Nem mindegy, hogy a robotokkal helyettesíthető munkaerő képes lesz-e új szakmákat, új munkafázisokat megtanulni. Az, hogy ebben sikeresek legyenek a fiatalok, már nem a vállalati szféra felelőssége, hanem az államé.

 


Navracsics: sokféle kompetenciára van szükség


Navracsics Tibor uniós biztost a diósgyőri látogatása kapcsán a duális szakképzésről kérdeztük.

 – Az európai trendeket alapul véve merre mozdul el a szakképzés a magyarhoz hasonló, fejlett gazdaságokban? Hány éves általános alapozás után jönnek be a konkrét szakmai tárgyak? Mi a változás iránya? Inkább rövidítenek vagy inkább nyújtják a tagállamok az általános, a kulcskompetenciákat megerősítő alapfokú képzésüket?

– Tekintettel arra, hogy a gyorsan változó munkaerő-piaci követelményekre úgy tudjuk a legjobban felkészíteni a diákokat, ha rugalmas tudást és könnyen fejleszthető készségeket adunk, ezért mi a hangsúlyt az úgynevezett horizontális – digitális, vállalkozói és szociális – kompetenciákra helyezzük. Ezek olyan, szélesebb kompetenciák megtanítását helyezik előtérbe, amelyekre szükség esetén könnyen speciális kompetenciák építhetők.

– Ön nemrégiben járt a Nestlé diósgyőri gyárában. Mennyire nyújt valódi perspektívát a duális képzés – a maga csökkentett közismereti tárgyaival és emelt gyakorlati óráival – akkor, ha a magyarországi alapképzés színvonala olyan, amilyennek a PISA-mérésekből ismerjük?

– A duális szakképzés esetén a minőség legfontosabb garanciája, hogy az oktatási és a gazdasági szféra szorosan működjön együtt. Ha alacsony színvonalú a képzés, akkor hiába állnak rendelkezésre kiváló gyakorlati helyek. Hasonlóképpen, hiába kiváló az oktatás, ha a diákoknak nem biztosítanak minőségi gyakornoki helyeket.