Ízekre szedte a hazugságokat, az egész nemzetközi közösség előtt lebuktatta az Orbán-kormányt két kutató

2018. május 23. 18:14 - szerző: B.M.

Ferdítésekkel, mellébeszéléssel és hazugságokkal reagált az Orbán-kormány az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) Magyarországról szóló jelentéstervezetére. Két társadalomkutató buktatta le őket a teljes nemzetközi közösség előtt.

Pitiáner, de könnyen sikerre vihető módszerrel próbálta teljesen megvezetni az Európai Parlament tagjait az Orbán-kormány. Többször írtunk arról, hogy április végén készült el a jelentés, amely először tárta fel egy EU-tagország jogállamiságának súlyos problémáit. Az érintett tagállam szégyenünkre Magyarország, a jelentéstevő Judith Sargentini, aki a LIBE bizottság tagjaként megállapította: a magyar kormány szándékosan leépíti a jogállamot.

A LIBE jelentéstevője hónapok óta dolgozik az ügyön, nemrégiben jelentette be, hogy súlyos, rendszerszintű jogsértéseket tapasztalt Magyarországon, ezért javasolni fogja az lisszaboni szerződés 7. cikkelye szerinti eljárás elindítását, illetve az EU-s források kifizetésének felfüggesztését, de akár az eddig kifizetett pénzekkel kapcsolatos vizsgálatot is. A zöldpárti EP-képviselő a jelentés bemutatóján kiemelte, nem ez az első alkalom, hogy 2010 óta figyelmeztetni kell Magyarországot. Sargentini kiemelte azt is, hogy a korábbi jogsértéseken túl újabbak is várhatók, hiszen az új Országgyűlés hamarosan szavazhat a Stop Soros törvénycsomagról.

Judith Sargentini és Szijjártó Péter egy EP-bizottsági ülésen
Fotó: MTI/KKM

Az éles vitát követően, amelyben Szijjártó Péter a konkrétumokról a populista szélsőjobboldali retorika irányába terelte volna a párbeszédet, az Orbán-kormány 59 oldalas dokumentummal válaszolt a zöldpárti EP-képviselő ENSZ-, EBESZ-, és az Európai Tanács elemzései alapján készült jelentésére. Bár a magyar kormányzati levél az elején leszögezi, hogy a jelentés készítője elfogult volt, mert egyoldalúan csak a kormányt kritizáló véleményekbe kapaszkodott, az egész sokkal visszafogottabb stílusú, mint a nyilvánosság előtt megszólaló fideszesek; a levélben legalább kísérletet tesznek arra, hogy konkrétan reagáljanak az egyes felvetett ügyekre.

De sajnálatos módon csak fokozni tudták az aggályokat, melyek szerint az Orbán-kormány nem a vita és a vizsgálat megnyugtató rendezésében, hanem a feszültség növelésében érdekelt.

A 444 írta meg először, hogy a két kutató, Labanino Rafael és Nagy Zsófia végignézte a kormányzati válaszokat és arra jutott,

egyszerűen nem volt olyan kormányzati válasz, amelyben ne lettek volna legalább súlyos csúsztatások, vagy tudatos mellébeszélés, és több esetben sajnos egészen konkrét hazugságok. 

Nagy Zsófia – akivel nemrég interjút készítettünk – az ELTE Társadalomtudományi Karán szociálpszichológiával foglalkozik és hálózatokat kutat, Labanino Rafael jelenleg a frankfurti Goethe Egyetem Politikatudományi Intézetének politológus kutatójaként dolgozik. A Concerned blogon, angol nyelven publikált tanulmányuk magyar előszavában azt írják:

„A felelős magyar állampolgárok nehéz helyzetben találják magukat, amikor a kormányuk konfliktusba kerül az Európai Unióval, különösen, ha ez a konfliktus az Európai Unióról szóló szerződés 7(1) cikkelye szerinti eljárás megindítását vonhatja maga után. Senki sem érdekelt abban, hogy saját hazáját vádolják és szankciókkal sújtsák. Úgy véljük azonban, hogy az ország valós érdeke az, hogy megfeleljen azoknak az értékeknek, amelyek az európai közösség alapjául szolgálnak. Így elolvasva a magyar kormány tájékoztató füzetét, amelyet a Sargentini-jelentésre válaszul küldött, szomorúan és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a magyar kormány mennyire nyilvánvalóan nem érti, mi is forog kockán.

Sokkolónak találjuk a tények meghamisításának, a csúsztatásnak és a dezinformációnak tudatos stratégiáját a kormány válaszában. Ezért hazafias kötelezettségünknek tartjuk, hogy magyar állampolgárként és társadalomtudósokként kritikusan megvizsgáljuk

és válaszoljunk a kormány információs füzetére.”

A Sargentini-jelentés nem általánosságban kifogásol dolgokat, hanem nagyon is konkrét ügyekben, az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az EBESZ, az Európa Tanács az ENSZ szakosított szerveinek részletes jelentéseire, illetve az Európai Emberi Jogok Bírósága döntéseire hivatkozva fogalmazza meg kifogásait. Ezzel szemben, mint azt a kutatók feltárták:

a kormány válaszában tudatosan az olvasó összezavarására és megtévesztésére törekszik.

Labanino Rafael a Klubrádió Reggeli gyorsban azt mondta, a kabinet higgadtabb hangvételű választ írt annál, amit Szijjártó Péter megengedett magának a jelentés áprilisi bizottsági vitáján. Mint ismert, a külgazdasági és külügyminiszter „minősített hazugságok gyűjteményének” nevezte az úgynevezett Sargenti-jelentés tervezetét, amely szerint Magyarországon egyértelműen fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata, ezért indokolt az alapszerződés hetes cikke szerinti jogállamisági eljárás megindítása.

Labanino szerint a magyar kormány válasza sok helyen jogszabályokat szajkóz és általános célkitűzéseket fogalmaz meg, valószínűleg arra játszva ezzel, hogy az Európai Parlamentben nem mindenkinek van ideje, hogy mögé lásson az egyes témáknak. A társadalomkutató hozzátette,

megállapításaikat elküldték a LIBE-bizottság legtöbb tagjának is, és még néppárti politikusoktól is kaptak pozitív visszajelzéseket.

Nem véletlenül, hiszen a magyar helyzetet kevésbé, vagy csak felszínesen ismerő képviselők könnyen befolyásolhatóvá válhatnak a kormányzati levéllel, amelyben a kritikákra kifogásolt jogszabályok részletes megismétlésével, az alaptörvényben megfogalmazott általános célokkal válaszolt a kabinet, teljesen elferdítv a valóságot. Ez a „stratégia” sok esetben eredményes lehet, hiszen, mint arra Labanino maga is felhívta a figyelmet: „még nekünk is, akik magyar társadalomtudósok vagyunk, napi szinten foglalkozunk közéleti kérdésekkel, és sok témakörhöz még értünk is, egy hétbe tellett mire mindent meg tudtunk cáfolni úgy, hogy több szakértő, egyetemi oktató, kutató segített minket ebben”.

A 89 oldalas állampolgári tisztázó jelentés” néhány konkrétuma:

  • A magyar ügyészség függetlenségét tekintve Judith Sargentini a Velencei Bizottságra és a Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) jelentésére hivatkozva fogalmaz meg kritikát. A kormány ezen a ponton azzal üti el a megjegyzést, hogy jelenleg is zajlik egyeztetés a GRECO-val, amelynek egyes ajánlásait már beépítették a magyar jogszabályba is. A valódi problémáról azonban nem esik szó, ami az, hogy a legfőbb ügyész posztját 9 éves mandátummal egy volt fideszes politikus vezeti, akinek a hivatala többször dokumentáltan nem lépett fel a csalással meggyanúsított kormányközeli figurák, köztük a miniszterelnök veje ellen.
  • A válaszjelentés a csúsztatás klasszikus példájaként hozza az alkotmánybíróság jogállásának megváltoztatását firtató 7-es pontot, ahol a kormány még csak nem is reagál a bírák korábbi többpárti konszenzust előíró jelölési folyamatának eltörlésére. Amikor Sargentini felveti, hogy az AB újabban költségvetési kérdéseket nem vizsgálhat, a kormány a semmiből arról ír, hogy a bíróság előzetes és utólagos normakontrollra jogosult, „csak úgy mint a német alkotmánybíróság” - mintha a két tételnek bármi köze lenne egymáshoz. Egyébként is visszatérő trükk a szövegben, hogy a konkrétan kifogásolt tételeket figyelmen kívül hagyva a kormány teljesen más problémák megoldására hivatkozik – hívták fel a figyelmet a kutatók.
  • A kampányfinanszírozást érintő kritikákra sincs érdemi válasza a kormánynak. Sargentini az EBESZ friss, áprilisi jelentésére hivatkozva állítja, hogy nincs kellő törvényi garanciája a kampányköltések átlátható nyomon követésének. A kormány a 2013-as finanszírozási törvényre hivatkozva erre azt feleli, hogy márpedig minden pártnak és jelöltnek nyilvánosságra kell hoznia a költéseit 60 nappal a választás után, arról viszont nem ejt szót, hogy továbbra sem követeli meg a jelölőszervezetektől a részletes számlák vezetését, és hogy ellenőriztessék azokat az  állami számvevőszékkel. Azzal a számvevőszékkel, amely a választás előtt mégis vizsgálta a pártok pénzügyeit, de csak a legnagyobb ellenzéki pártok pénzügyeit.
  • A médiaügyekben a magyar média plurális jellegét azzal a csúsztatással bizonyítja a kormány, hogy az online sajtóban 80 százalékban kritikus oldalak vannak a piacon. Elfeledkezik viszont nyolc más médiatípusról, ahol fordított a helyzet, köztük a 100 százalékban kormányzati befolyás alatt álló megyei lappiacról, nem beszélve arról, hogy a közmédia milyen nyilvánvalóban a kormánypropagandát közvetíti.
  • A konkrét hazugságok, s nem is puszta ferdítések között a civilek kiemelik: a kormány úgy állítja be a CSOK-ot, mint „amivel a romák a cigánytelepekről a program biztosította 10 millió forintos támogatás segítségével kertes házakba költözhetnek”, noha annak feltételei úgy vannak meghatározva –  legalább féléves munkaviszony a jelentkezés előtt, amibe a közmunka nem számít bele, legalább féléves társadalombiztosítási viszony, nem lehet a jelentkezőknek számottevő tartozásuk, amit a központi hitelinformációs rendszerben nyilvántartanak – hogy annak a romák többsége aligha felel meg (43. pont).
  • A lex CEU esetében a kormány 5 éves rendszerszintű felülvizsgálatra hivatkozik, de nem derül ki, hogy ha ez főszabály, miért volt szükség a felsőoktatási törvény módosítására. Ami biztos: a lex-CEU-t két hét lefolyása alatt szövegezték meg, hozták nyilvánosságra, vitatták meg, fogadták el, és lépett életbe, nyilvánvalóan sérült a tisztességes eljáráshoz való jog (28. pont). A kormány mélyen hallgat a családon belüli erőszak megelőzéséről szóló Isztambuli Egyezmény ratifikálásáról is, amivel lassan négy éve késik (40. pont), és levelében 
  • A kormányzati válasz egész konkrétan hazudik arról, hogy senkit sem ítéltek el menedékkérők elleni erőszak vádjával, hiszen maga a Legfelsőbb Ügyészség állítja, hogy 2015 szeptembere és 2017 márciusa között 44 esetben történt feljelentés, két rendőrt ítéltek el addig gyorsított eljárásban (51. pont).

Mindez csak ízelítő abból az átfogó dokumentumból, amelynek szerzői nemcsak maguk küldték szét munkájukat a LIBE-bizottság tagjai között, de erre buzdítják a nyilvánosságot, az állampolgárokat is.

„A kormánypárt részéről tudatos és stratégiai döntés, hogy növelje a távolságot és konfliktust gerjesszen Magyarország és a tágabb európai közösség között. De tudniuk kell azt is, hogy mi, magyarok és európaiak egyaránt, nem fogjuk ezt csak úgy annyiban hagyni. Ezért arra kérünk mindenkit, aki osztja aggodalmainkat, hogy küldje el ezt és minden hasonló jelentést az európai parlamenti képviselőknek, és hozza szóba az ügyet a saját közösségében is, és szólítson fel közös értékeink védelmére.”