Isten a nőt is saját képére teremtette – A gender a hatalomról és az igazságosságról szól

„A genderelmélet szembemegy az Isten által teremtett világ törvényeivel és az emberi természettel.” Ezzel az állítással kezdte válaszát Hollik Istán, a Fidesz–KDNP-pártszövetség szóvivője lapunk kérdésére: miért állítja, hogy a társadalmi nemek tanulmánya nem fér bele a keresztény értékrendbe, amikor a világ vezető katolikus egyetemein működik gender tanszék? Hollik így folytatta: „Sokan szándékosan összekeverik a társadalmi szerepeket a liberálisok által kreált társadalmi nemekkel. Előbbi tudományos kutatása szükséges, és jelenleg is zajlik több társadalomtudományi karon.”

Hollik István

Álláspontjára Perintfalvi Rita teológus, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke, a Bécsi Egyetem katolikus teológiai fakultásának kutatója így reagált:

– A társadalmi szerepek egy része éppen nemi szerepként jelenik meg, így Hollik kijátszik egymás ellen két olyan fogalmat, amelyek egyike a másik része. Ha ugyanis a biológiai nemek megjelenési formáit keressük a társadalomban, máris a társadalmi nemeknél tartunk.

A kormánypártok szóvivője – aki tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárképző karán és a Századvég Politikai Iskola képzésén folytatta, és életrajzában nem szerepel, hogy diplomát szerzett volna – így összegzett a 168 Órának küldött válaszában: „A társadalmi nemek nem tudomány, hanem egy feltételezés, amelyre ideológiát építettek. Erre Magyarországon nincsen szükség.”

Mary Celeste Kearney professzor minderről másképpen vélekedik, szerinte genderképzésnek minden jelentős egyetemen folynia kell. Az amerikai Notre Dame katolikus egyetem tanszékvezetője hangsúlyozza: az emberi lények ősidőktől kezdve identitáskategóriákkal különböztetik meg egymást. Ezek közé tartozik a társadalmi nem a korral, az etnikai hovatartozással, az osztállyal, a vallással együtt. Ha meg akarjuk érteni az emberi társadalom működését, akkor kutatnunk kell, hogy ezek a kategóriák hogyan működnek, milyen viszonyban állnak egymással, milyen nyomot hagynak az egyes személyeken, intézményeken. Alapvetően fontos, hogy a társadalmi nemek más kategóriákkal együtt közvetlen kapcsolatban állnak a hatalomgyakorlás rendszerével. Tanulmányoznunk kell tehát ezeket a kategóriákat és azok kölcsönös hatásait, hogy megértsük az egyes emberek helyét a hatalom és a privilégiumok, az esélyek és az elnyomás rendszerében. Ez a társadalmi nemek kutatásának mint tudományos tárgynak a központi kérdése.

Hollik István a genderhez való keresztény viszony tisztázása céljából bibliai idézetet is küldött a Teremtés könyvéből. „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter., 1, 27) Perintfalvi Rita szerint azonban ez az idézet éppen a gender szemléletét erősíti. Arra tanít, hogy egy igazságos társadalomban és egyházban a férfiak és nők azért egyenlőek, mert mindketten Isten képmását hordozzák. A teremtői akarat szerint közöttük nincsen hierarchia – az csak társadalmi szinten, a nemek viszonyában alakult ki. Minden olyan törekvés tehát, amely a nőt a férfinak aláveti, valójában Isten teremtői akaratát hagyja figyelmen kívül.

Mary Celeste Kearney

A társadalmi nemek kutatásával kapcsolatban Semjén Zsolt KDNP-elnök, miniszterelnök-helyettes is megnyilatkozott. Az ATV.hu-nak azt mondta: „Senki sem akar genderológust foglalkoztatni, következésképpen képezni sem kell.” Nos, a CEU – amely a világ posztgraduális képzést folytató egyetemei között több tárgy esetében a 42. helyen áll – más tapasztalatot szerzett. Fodor Éva rektorhelyettes közlése szerint gender szakos volt diákjaik 42 százaléka oktatási-kutatási területen dolgozik, többségük PhD-hallgatóként és oktatóként. Vannak diákjaik a világ legjobb intézményeiben, például New Yorkban, Oxfordban és Princetonban is. Azok közül, akik megelégednek az MA-fokozattal, sokan nemzetközi nagyvállalatoknál helyezkednek el. A társadalmi nemek tanulmányaiból diplomázó volt CEU-diákok 22 százaléka helyezkedik el az üzleti világban.

De térjünk vissza még az egyházi tanítások világába. A Bécsi Egyetem katolikus teológiai fakultásának kutatója – bár nem ért egyet azzal a fundamentalista állásponttal, hogy a Biblia korunk minden kérdésére mindenfajta értelmezés és aktualizálás nélkül választ kínálna – egy másik idézetet ajánl a magyar kereszténydemokraták figyelmébe Szent Pál egyik leveléből.

„Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Galatáknak írt levél, 3, 27-28) Perintfalvi Rita szerint akár ez lehet a genderkutatás ősi inspirációja, hiszen Pál itt egy olyan társadalomképet vázol fel, amely szembefordul minden diszkriminációval, legyen az vallási, etnikai, társadalmi státust érintő, vagy éppen nemi megkülönböztetés. Aki ugyanis a szeretetben, Isten-hitben újjászületett, az elismeri, hogy Isten előtt mindenki egyenlő.

Lapunknak írott válaszát Hollik István egy Ferenc pápa-idézettel zárta: „Például – teszem fel a kérdést – az úgynevezett genderelmélet nem annak a frusztrációnak és reményvesztettségnek is kifejeződése-e, amely a nemek közötti különbségek megszüntetésére törekszik, mert nem tud többé mit kezdeni velük? Bizony fennáll a veszély, hogy hátrafelé teszünk egy lépést! A különbségek eltörlése ugyanis nem megoldás, hanem maga a probléma.” (Általános kihallgatás, a családról szóló katekézissorozat, 2015.)

– Természetes, hogy Ferenc pápa látja a társadalmi nemek kutatása során megfogalmazódott szélsőséges elméleteket – reagál erre Perintfalvi Rita. Ezeket maguk a genderkutatók is kritikával illetik, hiszen nyilvánvalóan tévednek azoknak a túlhajtott elméleteknek a képviselői, akik a biológiai nemeket fluid, könnyen alakítható feltételként kezelik, vagy egyenesen azt állítják, hogy nincs is biológiai nem. Persze hogy képtelen ötlet, hogy reggel valaki felébred, és ha olyan hangulata van, aznap nőként éli az életét, másnap pedig férfiként folytatja. A hasonló agyrémek kritikája természetesen támaszkodhat teológiai szemléletű érvrendszerre is, amennyiben a vita a tudományosság keretein belül marad, teszi hozzá. Az viszont szerinte elfogadhatatlan, hogy a hatalom rövid úton betiltsa azt, ami nem tetszik neki, pusztán ideológiai okokból. Ez ráadásul nem is old meg semmit, hiszen semmilyen tudományág eredményeit nem lehet megállítani a határon, Magyarországot nem lehet tudatlanságkapszulába zárni a hatalom gyakorlóinak kedvéért.

Perintfalvi Rita

– Ferenc pápa a párbeszéd híve – jelenti ki a teológia Bécsben végzett doktora. Bizonyítékul az Evangelii Gaudium dokumentumot idézi. „Ki kell szélesíteni azokat a tereket az egyházban, ahol a női jelenlét hatékonyabban megjelenhet. Mert a női talentum nélkülözhetetlen a társadalmi élet minden megnyilvánulási területén. Ebből az okból kifolyólag garantálni kell a nők jelenlétét a munka világában és a legkülönfélébb helyeken, ahol az egyház és a társadalmi élet fontos döntései születnek” (EG, 103) A Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke ezeket a szavakat azért tartja roppant fontosnak, mert a Ferencet megelőző pápák szinte kizárólag a klasszikus női mintát, az anyai szerepet tekintették irányadónak. Ferenc viszont újat mond, amikor azt fejtegeti, hogy a nőknek a döntéshozó fórumokon is jelen kell lenniük a társadalom életének minden területén, még az egyházban is. Egyértelmű az is, amit a pápa a férfisovinizmusról mond: „Néhányan úgy vélik, hogy sok aktuális probléma a nők emancipációja óta lépett fel. De ez az érv nem helytálló. Hamis, nem igaz! Ez a sovinizmus egyik formája.” (Amoris Laetitia, 54)

– Az élő kereszténység képes a dialógusra, és ezt képviseli Ferenc is – mondja Perintfalvi Rita. – A családdal, a házassággal, a szexualitással, a női és férfi szerepekkel foglalkozó szinóduson 2015-ben a pápa azt mondta: tegyük az asztalra az érveinket, gondolatainkat. Nemcsak azt, amit mi, egyházi emberek gondolunk, de azt is, amit a híveink gondolnak. Ezzel ellentétben áll azoknak a magyar politikusoknak és egyházi vezetőknek a magatartása, akik képtelenek a párbeszédre, elő akarják írni, hogy mit kell gondolni. A fejükben egy megfagyott, patriarchális minta él, a női szerepeket az anyaságra korlátoznák, Mária mintájára, és minden egyéb társadalmi szerepből kiszorítanák őket. Ez persze része a katolikus hagyománynak, ám a világegyház szintjén a II. vatikáni zsinat óta rengeteg az újító gondolat, reformkísérlet, még a feminista teológia is megszületett. A hazai kereszténydemokrata politikusok azonban szeretnék elérni, hogy mindenki az ő fundamentalizmusukhoz alkalmazkodjon, vélhetően fogalmuk sincs arról, hogy a kereszténységnek és benne a katolicizmusnak ma milyen sok arca van.

A Bécsi Egyetem kutatója szerint mindez összefügg a hazai teológiai oktatás színvonalával is. Mint mondja, az egyetemi posztok betöltésekor Magyarországon nem a tudás, a képzettség számít, hanem a társadalmi státus. Ha valaki nőként próbálkozik, az nagy hátrányt jelent. Akkor is felszentelt papokat alkalmaznak szívesebben, ha az illetőnek csak gyenge főiskolai diplomája van, tudományos fokozatot nem is szerzett, nem is tudna, mert nem beszél nyelveket, ami korlátozza tájékozódásának lehetőségeit. Ilyen módon persze a korlátoltság öröklődik tovább, és konzerválja a fennálló problémákat, például a nőkkel szembeni igazságtalanságokat.

Perintfalvi Rita szerint kelet-közép-európai vészjel, hogy a politikai diskurzus során az úgynevezett konzervatívok szóhasználatában az emberi jogokat lekicsinylően, szinte pejoratív módon, már-már gúnyosan használják. Pedig a fogalom úgy keletkezett, hogy a felvilágosodás során egy zsidó-keresztény teológiai eszme szekularizálódott. Az ember elidegeníthetetlen jogának eszméje a Teremtés könyvének már idézett 1, 26-27 versére megy vissza, amely szerint minden ember Isten képmását hordozza, akármilyen a bőrszíne, a vallása, a neme, és akár hozzá is tehetjük: bármilyen is a szexuális orientációja.

Mindezek után felvetődik: vajon mi is valójában a keresztény értékrend mércéje? A Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke szerint a kereszténység pusztán képmutatás, üres formaság, ha abból hiányzik a szeretet transzformációja. Ha az embert valóban megérinti Isten szeretete, annak nyoma kell hogy maradjon. Annak az életében meg kell jelennie a szeretetnek, ami nem hagy helyet a gyűlölködésnek, kirekesztésnek, a diszkriminációnak. Jézus mindig azt mondja, nem az számít, hogy a szavatokkal mit vallotok, az számít, hogy mi van a szívetekben. Ennek mércéje pedig a szeretet. Perintfalvi Rita az utolsó ítéletről szóló példabeszédet említi:

– Ebből kiderül, hogy Istenhez akár egy ateista is közelebb állhat, mint egy képmutató keresztény. Krisztus azt mondja, álljatok jobbra ti, akik ennem adtatok, amikor éhes voltam, innom adtatok, amikor szomjas voltam, befogadtatok, amikor otthontalan voltam. Kérdezik tőle az igazak: de hát mikor tettük ezt veled? Erre azt feleli, akkor, amikor a legkisebb testvéreim közül ezt eggyel is megtettétek. Hát ez a mérce. A hit a cselekvő szolidaritásban mutatkozik meg, és nem tűri a kirekesztést. Szerintem ez a kereszténydemokrácia értelme is. Átalakulni a szeretetben.

A jobboldal elrabolta a keresztény morál fogalmát

Az 1425-ben alapított  Leuveni Katolikus Egyetem nem csak a világ legősibb katolikus egyeteme, de ma is a legjobbak közül való, a világranglista 46. helyén áll. Ennek gender- tanszékvezetője kollégáját, Hille Hacker professzort, az European Societas Ethica szervezet elnökét, a Chicagói Loyola University teológiai morál professzorát kérte fel, hogy nevében kommentálja a magyar állam szándékát a társadalmi nemek oktatásának felszámolásával kapcsolatban. 

– Mit gondol, miért váltott ki a társadalmi nemek tanulmányozása olyan elkeseredett ellenállást a (szélső) jobboldalról Közép- és Kelet-Európa újdemokrácáiban?

Hille Hacker

– A „gender” hálás célpontot, hiszen olyan identitást fenyeget, amely köré új ideológiát kívánnak építeni. Ahogyan a „migránsok” egy olyan nemzeti azonosságot veszélyeztetnek, amely a valóságban sohasem létezett akként, aminek lefestik, úgy a „gender” is kihívás egy „a keresztényként” ábrázolt kulturális és vallási identitással szemben. A keresztény egyházak agresszív módon sulykolták az állítólagos „genderideológia” ilyen imázsát az elmúlt ötven évben, ám ennek a csatának a felszíne alatt valójában a férfiak mélyen gyökerező félelme bújt meg a nők egyre erősödő befolyásától, térnyerésétől a hagyományos intézményrendszerben. A nemi szerepek kutatása elleni tiltakozásban jelenik meg az a félelem attól a zavartól is, amelyet az okoz, hogy láthatóvá váltak a homoszexuálisok, leszbikusok, vagy a transznemű emberek, azok, akik nem férnek be a korábbi társadalmi normarendszer szűken értelmezett nemi felfogásába. Végülis olyan kérdésről van szó, amely egyszerre politikai, társadalmi, és személyes/pszichológiai ügy, a nemi szerepek kérdését nem lehet megkerülni. El lehet viszont nyomni mindhárom szinten, vagy ellenkezőleg esélynek tekinteni arra, hogy tanuljunk. Fontosnak tartom megjegyezni azt is: a keresztények közül a jobboldaliak egyszerűen eltérítették, elrabolták a keresztény morál fogalmát és saját önazonosságuk ideológiájává tették. Ugyanakkor katolikusok nagy tömege egyáltalán nem ért egyet ezzel az átpolitizált szemlélettel.       

– Ön szerint miért fontos, hogy egy jó egyetemen oktassák a társadalmi nemek kutatását, beleértve a keresztény értékrend alapján álló felsőoktatási intézményeket is?

– A genderkutatás elleni ideológiai harc, amely ironikus módon a maga teremtette „genderideológiának” üzen hadat, valójában azt mutatja, hogy a társadalmi nemek ügyét nem lehet megkerülni. A család „tradicionális” felfogása is társadalmi szerepeket feltételez, férfi és nő hierarchikus kapcsolatára épül. Ám ez egyáltalán nem az egyetlen lehetséges vagy akár természetes módja a társadalmi nemek kapcsolódásának. A genderkutatás a nemi szerepeket úgy vizsgálja, mint amelyek  strukturálják, elrendezik azt a módot, ahogyan férfiak és nők egymást kezelik, amelyek meghatározzák ennek  normáit az adott társadalom körülményei között (a családban, a munkában, a nyilvánosság előtt, a kormányzásban). A keresztény egyetemek számára a genderkutatás különösen fontos, mert a keresztény teológiai hagyomány nagyon változatos utakat mutat a nemi szerepek kezelésére: például a kizárólag férfiak, vagy kizárólag nők által lakott kolostorokat. Szintén nagyon érdekes kutatási téma a nők által vezetett korai egyház története, de a nemi szerepek kategóriája megkerülhetetlen akkor is, ha meg akarjuk érteni például az úgynevezett „természetjog” hagyományát. Végül, de nem utolsó sorban: a bibliai felhívás, amely a tanítványokat szólítja fel arra, hogy lépjenek túl természet adta családi és törzsi kötelékeiken, maga mutatja meg, hogy ez a mai vita milyen egyoldalú. /B. J.