„Ha minket elcsatolnak, az a magyar tudomány Trianonja lesz”
A magyar tudomány szabadsága és a Magyar Tudományos Akadémia egysége mellett rendeztek újabb tüntetést. A demosnstrációt az Akadémiai Dolgozók Fóruma szervezte Menet a tudományért címmel. A résztvevők az MTA székháza előtt találkoztak, onnan vonultak a Lánchídon át az Innovációs és Technológiai Minisztérium elé, hogy tudassák Palkovics László miniszterrel, őket nem lehet zsarolással megfélemlíteni.
A szervezők – ahogy a februári élőláncon – most is arra kérték a szimpatizánsokat, hogy vigyenek magukkal egy könyvet, amely megjeleníti számukra a magyar tudományt. Emellett egy piros lap felmutatásával demonstrálták, hogy Palkovics László szabálytalanul játszik. A tárcavezető azonban ezt nem így látja.
A tüntetést azért csütörtök délutánra időzítették, mert az MTA elnöksége ugyanebben az időben vitatja meg a Lovász László MTA-elnök és Palkovics László miniszter által aláírt szándéknyilatkozatot. Aszerint ugyanis az MTA elnöke tudomásul vette a kormány azon szándékát, hogy a kutatóintézeteket leválasztják az MTA-ról, de a vagyonát megtarthatja az intézmény. Az MTA tárgyalódelegációjának egy levele szerint a miniszter egyszerűen megzsarolta az intézményt.
A székház előtt két felszólaló volt. Elsőként Kamarás Katalin vegyész, akadémikus beszélt arról, hogy az MTA kutatóhálózatának leválasztását elutasítják. Azt is elmondta, hogy Palkovics László 191 napja nem tett hivatalos, szakmai előterjesztést az intézmény átalakítására.
– A hatékonyság és versenyképesség szavak ütemes ismételgetése nem helyettesíti a szakmai koncepciót
– jegyezte meg.
Megállapította, hogy a szándéknyilatkozat nem megállapodást jelent, csak tudomásul vételt, és hogy az ITM a felszámolást az MTA saját tagjaitól várja, ezt támasztják alá a felállítandó bizottságok is.
A második felszólaló Bicskei Éva, az MTA Művészeti Gyűjteményének vezetője volt, aki elég nehezen követhető beszédében elmondta, hogy a mostani, tervezett átalakításhoz hasonló még sosem történt az intézmény életében.
– Nem pusztán építőkövek, hanem építmény vagyunk
– mondta.
Beszédét egy Széchenyi-idézettel zárta:
„Tőlünk függ minden, csak akarjunk.”
Az ekkor körülbelül 1500 fős tömeg elindult a Lánchídon át az ITM elé. A szervezők arra kérték a résztvevőket, hogy legyenek hangosak, de erősebb skandálást inkább csak a minisztérium épülete előtt lehetett hallani. Az egész rendezvény meglehetősen szomorkás volt, békésen vonuló, okosan beszélgető emberekkel. Az épület előtt felemelték a piros lapot, és Palkovics Lászlónak üzenve skandálták, hogy „mondjon le”, és „nem hagyjuk”.
Az ITM előtt is két felszólaló volt. Elsőként Orosz Ferenc enzimológus beszélt, aki majdnem 40 éve dolgozik az MTA-n. Elmondta, eddig nem lehetett igazán alátámasztott érveket hallani arról, hogy miért kell az intézményt átalakítani, az aláírt szándéknyilatkozat pedig semmilyen garanciát nem tartalmaz a működésükre nézve. Megjegyezte, igaz, hogy az MTA megtarthatja vagyonát, de az intézmény ereje abban az ötezer emberben van, aki ott dolgozik.
– Ha minket elcsatolnak, az a magyar tudomány Trianonja lesz. De úgy tűnik, nekünk Mohács kell
– fűzte hozzá.
Elismerte, hogy nem tudja racionálisan szemlélni, ami most az MTA-val történik, és keresztény-konzervatív emberként nem érti a kormány döntéseit, az irracionalitást.
Utolsóként Mende Balázs régész szólalt fel. Elmondta, hogy egy hónappal korábban a pályázati rendszer ellen tüntettek, de azóta Palkovics László csavart még egyet a helyzeten, amit ahhoz hasonlított, amikor az erősebb kisfiú megszerzi a gyengébbtől a kisautót. Úgy látja, a miniszer eljárása nem korrekt, és attól a tudományos közegtől is távol áll, amelyből Palkovics László a hitelességét meríti. Beszédét egy La Fontaine stílusában megírt mesével zárta a tyúkokról és egy dörzsölt rókáról. Ennek tanulsága az volt, hogy
aki a tyúkját a rókára bízza, ne csodálkozzon, ha nagyon gyorsan lecsökken a baromfik száma.
A rendezvény végén a szervezők átadták az ADF petícióját az ITM munkatársának. Ebben az autonómia tiszteletben tartását, a kutatóhálózat egységességét és függetlenségét, és a korábbi, normatív alapú finanszírozási rendszer fenntartását követelték.
