Frankenstein állam bíróságai – Durvul a háború a magyar igazságszolgáltatásban

2018. május 13. 08:27 - szerző: Barát József

2018. május 2. alighanem bekerül a magyar jogtörténet Orbán-érát tárgyaló fejezetébe. A nyilvánosság előtt soha nem csapott még össze olyan hevesen a bírák választott képviselete, az Országos Bírói Tanács (OBT) és a bíróságok központi igazgatásával foglalkozó Országos Bírósági Hivatal (OBH), mint ezen a napon. Ez a szakmai-politikai csata személyes ütközetté is fajult a bírói hierarchia csúcsán álló vezetők között. A hatalom belső köreiből érkező OBH-elnök, Handó Tünde és az ítélkezés egységességének és szakmai színvonalának biztosításáért felelős Kúria-elnök, Darák Péter most éles, laikusok számára is nyilvánvaló konfliktusba került. Ami azonban májusban még a bírói önkormányzatnak a hivatal elnöke feletti látványos győzelmének tűnhet, hosszabb távon akár a magyar bíróságok maradék függetlenségének megroppantásához is vezethet.

– Ez már valami rulett, aminek közvetlen tétjét megtippelni sem lehet. Hosszú távon azonban vészjósló jelnek látom azt, ami történt – mondta Kadlót Erzsébet ügyvéd, a Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára a 168 Óra kérdésére. A volt bíró szerint két ilyen fontos intézmény között normális helyzetben nem alakulhatott volna ki hasonló jogértelmezési vita.

Valójában talán már nem is az OBH-ról vagy annak elnökéről van szó, a szálak alighanem magasabbra vezetnek.

Januárban már-már forradalmi hangulatban választottak a bírák új önkormányzatot annak az előzőnek a helyére, amely valójában nem sok vizet zavart. Lényegi kérdésekben általában nem mondott ellent az OBH-elnöknek, akinek az ellenőrzésére elvben hivatott lett volna. Az új összetételű OBT azonban rögtön egy bizottságot küldött ki, hogy megvizsgálja Handó Tünde eddigi kinevezési gyakorlatát. Az elnök ugyanis személyes antipátiája alapján számos jelöltet a pályázatok érvénytelenítésével kaszált el azok közül, akiket a bírói önkormányzat alkalmasnak talált a vezetői poszt betöltésére. Emiatt korábban egy elismert büntetőbíró, Vasvári Csaba be is perelte Handót, és a bíróság első fokon kimondta: az elnök visszaélt jogkörével.

Ahogyan azonban közeledett a jelentés tárgyalásának napja, május 2., egyre gyorsuló ütemben kezdtek fogyatkozni az OBT tagjai és póttagjai, aminek lökést adhatott az országgyűlési választás eredménye is. Vannak, akik szerint egyesekre nyomást gyakoroltak, másoknak állítólag elegendő volt az a híresztelés, hogy ha Handó túlságosan meggyengül, a bíróságokat az igazságügyi tárca alá rendelhetik, és még a beígért fizetésemelés is elmarad. A tárgyalás napjára az elvben 15 tagú testület (még a póttagokkal együtt is) 11 tagúra olvadt, ennyien olvashatták az OBH elnökének levelét. Handó szerint a testület működésképtelenné vált, mert a törvény előírja, hogy a tanácsban összesen, illetve az egyes munkaterületek szerint hányan kell hogy legyenek. Darák Péter, aki hivatalból tagja a testületnek, ezt másképpen látta, szerinte a bizottság döntései 11 taggal is érvényesek. Így aztán a testület törvénytelennek nyilváníthatta Handó gyakorlatát, amellyel egyes pályázatokat érvénytelenített. Az OBH-elnök ugyanis nem adott megfelelő indoklást, tevékenysége nem volt átlátható, és még az sem volt megállapítható, hogy fennálltak-e azok a munkaszervezési okok, amelyekre hivatkozott.

Fotó: 168 Óra archív

– Ez a játszma csak annak fényében értékelhető, hogy a kormányzat már kiszivárogtatta: minisztériumi irányítás alá akarja vonni a bíróságokat – monda a 168 Órának Fleck Zoltán, az ELTE jogszociológiai tanszékének vezetője. Szerinte a mostani fejlemény alighanem ürügy lesz a következő lépésekre.

Mindez tehát beleillik abba a sorba, amelynek stációi folyamatosan gyengítették a bíróságokat. A Fidesz 2010-es győzelme után az Országgyűlés eltörölte a 2006-os zavargásokkal kapcsolatos bírósági ítéleteket, amivel belegázolt a bírák szakmai becsületébe. Ezt követte Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének leváltása, a 62 évesnél idősebb bírák menesztése, a bírók mérlegelési jogkörének korlátozása. Az előírás úgy változott, hogy – speciális esetektől eltekintve – a büntetések középértékét kell kiszabni, valamint bevezették az úgynevezett három csapás elvét, amely megduplázta a többszörös visszaeső erőszakos bűnözőket sújtó büntetések felső határát.

E folyamat része volt az OBH létrehozása, illetve az, hogy élére Szájer József feleségét, egyben Orbán Viktor családi barátját, Handó Tündét választotta meg a parlamenti többség 2012-ben. Handónak eredetileg szinte teljhatalmat adott a törvény a bírák előmenetelével és az ügyek kiszignálásával kapcsolatos döntésekre, az OBT hatáskörei ezzel szemben formálisak voltak. Az arányokat később, az európai uniós tiltakozás hatására kissé átírták, de a korábbi összetételű OBT még a létező jogkörével sem élt. A bíróságok minisztérium alá rendelésének terve tehát a központosítás logikus folytatása lenne. Nagy ellenérv azonban, hogy Németországban is ilyen rendszer működik.

– Németország nem a szabály, hanem a kivétel Európában, ahol szinte mindenütt a bírói önkormányzatok hatásköre, hogy a bírák személyével kapcsolatos ügyekben döntsenek – mondja Fleck Zoltán. Az ELTE professzora hosszan sorolja azokat a tényezőket, amelyek megkülönböztetik a német viszonyokat a hazaiaktól. Ott igen erős az alkotmánybíróság, amely álláspontja szerint itthon már régen nem tölti be funkcióját.

Németországban eszébe sem jutna egyetlen politikusnak sem, hogy beavatkozzon a bíróságok munkájába, a bírói függetlenséget pedig nemcsak deklarálja, hanem igen komoly garanciákkal védi is az alkotmány.

Németország föderatív állam, minden tartományban működik bírói tanács, és annak együttdöntési joga van a miniszterrel, aki kénytelen és hajlandó is együttműködni. A magyar politikai kultúrában viszont a nullával egyenlő a kooperációs képesség. Ha tehát egy külföldről átvett megoldást nálunk alkalmaznának, annak más lenne az eredménye.

Fleck Zoltán felidézte: az angol szakirodalomban cherry pickingnek, azaz cseresznyeválogatásnak hívják az alkotmányozás Magyarországon is gyakorolt módját, amikor a demokráciák nemzetközi gyakorlatából a hatalomnak tetsző elemeket válogatják össze. Azok együttese azonban akár a diktatórikus kormányzást is lehetővé teheti. Egy amerikai alkotmányjogász Frankenstein államnak nevezte az ilyen képződményt, amelynek minden eleme olyan, mintha jogállami lenne, az egész egyben viszont már egyáltalán nem az.

Hack Péter, az ELTE büntetőeljárásjogi tanszékének vezetője lapunknak azt mondta: kulcskérdés, hogyan alakul a bírói önigazgatás jogköre. Emlékeztetett arra, hogy 2010 tavaszán, még a magyarországi választások előtt a Velencei Bizottság meghatározta a bíróságok függetlenségének európai sztenderdjét. A kiemelkedő tudósokból álló testület elismerte, hogy sokféle megoldás létezhet, és a nemzeteknek természetesen joguk van, hogy saját útjukat járják. A bizottság állásfoglalása szerint azonban az az irányadó megoldás, hogy a bírói kinevezésekben, a személyi ügyekben a bírói tanácsoknak legyen meghatározó szerepük, nem pedig a végrehajtó hatalomnak vagy valamilyen külső szervnek.

Kérdés persze, Magyarországon van-e esély arra, hogy igazi erőre kapjon a bírói önkormányzat a jövőben esetleg a minisztériummal szemben is. Vajon képesek-e a bírák igazi jogérvényesítésre?

– A félelem légkörében, abban a káoszban, amelybe a bíróságok kerültek, nincsen erejük arra, hogy megharcoljanak a függetlenségükért

– véli Kadlót Ezsébet. Mint mondja, a bíróságok ziláltak, bizonytalanságban működnek, és ez nemcsak a szervezeten belüli viszonyokból következik, de a követhetetlenné vált jogszabály-változtatásokból is. A volt alkotmánybírósági főtanácsos szerint valójában alkalmazhatatlan jogszabályokat szabadítottak a bíróságokra és velük az egész társadalomra. Erre példa a polgári perrendtartásról szóló törvény (Ppt.), amely elől a bírók valósággal menekülnek: bonyolult taktikai leleményekhez folyamodnak, hogy ne kelljen alkalmazniuk. Ez pedig veszélyezteti a jogérvényesítés lehetőségét.

A Ppt. egyébként igazi állatorvosi ló: egyszerre rossz a bíróságoknak, az ügyvédeknek és különösen az ügyfeleknek. Már a perek indításához bonyolult dokumentáció kell. Ez jogi diploma nélkül szinte reménytelen feladat, de gyakran maguknak az ügyvédeknek is beletörik a bicskájuk. Így általában jelentős summát kérnek azért, hogy egyáltalán elvállaljanak egy-egy polgári pert. Amiből az a mélységesen igazságtalan helyzet következik, hogy az igazát valójában csak az keresheti a bíróságon, akinek sok pénze van.

Fleck Zoltán szerint a büntetőeljárásokkal is jelentős gondok vannak.

Az ügyvédek arra panaszkodnak, hogy jogosultságaik jelentősen csökkentek, a nyomozati szakaszban és az ügyészi eljárás során nagyon nehéz hozzájutniuk az iratokhoz, általában bármilyen információhoz.

Ez erősíti az egyébként is tapasztalható ügyészi túlsúlyt: a túlterhelt, jelentős ügyhátralékkal küszködő bírák egy része szívesen fogadja el az ítélet alapjául a vádiratot, mert így gyorsan lezárhatja az ügyeket, ráadásul a vádhatóság nem fog fellebbezni. A jogszociológus szerint valójában gyanús az adat, amivel Polt Péter legfőbb ügyész gyakran dicsekszik, miszerint az ügyészségnek 96-97 százalékos a váderedményességi mutatója.

Hack Péter álláspontja szerint még mindig jobb a helyzet akkor, amikor az ügyészség vádat emel, mint akkor, amikor ezt nem teszi meg. Ezzel kapcsolatban a médiában leggyakrabban a korrupciós ügyeket említik, de Magyarországot a strasbourgi bíróság nem egyszer elmarasztalta már másfajta ügyészi mulasztások miatt is. Az Emberi Jogok Európai Bírósága többször is közösség tagja elleni, tehát rasszista gyökerű erőszakos cselekményt állapított meg, amikor a magyar ügyész a kézenfekvő bizonyítékok alapján sem látott semmi ilyesmit. Ilyenkor merül fel a kérdés:

ki őrzi az őrzőket?

A válaszért pedig elég Nagy-Britannia vagy a minisztériumi felügyelet okán gyakran hivatkozott Németország példáját felidézni, ott a bíróság kényszerítheti vádemelésre az ügyészséget, ha az valamiért szemet hunyna egyes bűncselekmények esetében. A büntetőjog professzora szerint az ügyészség alkotmányos helyzete kifejezetten aggasztó, ez a testület senkinek sem felelős, senkinek sem tartozik elszámolással. Jogi abszurd, hogy a mentelmi szabályok miatt a legfőbb ügyész Magyarországon az egyetlen ember, aki ellen csak akkor indítható büntetőeljárás, ha ezt ő maga is úgy akarja.

Szakértőink azt is valószínűsítik, hogy a kétharmad birtokában a kormánypártok ismét belevágnak egy korábban meghiúsult tervük végrehajtásába: létrehozzák a közigazgatási felsőbb bíróságot, és személyi állományát az államapparátusból töltik fel. Méghozzá olyan emberekkel, akiknek papírjuk van arról, hogy lojálisak – hiszen korábbi munkahelyük ezt munkaköri kötelességként írta elő számukra. Ilyen bíróságok dönthetnek a jövőben minden olyan kérdésben, amelyekben az állam az egyik peres fél. Határozhatnak az állami szervek például az MNB, a Közbeszerzési Döntőbizottság ügyeiben, dönthetnek a médiával kapcsolatos beadványokról, megmondhatják, hogy az állam mit titkolhat el, és persze hozzájuk tatoznak majd a civilek panaszai, illetve a választási ügyek is.

Darák Péter és Handó Tünde

De reális lehet-e vajon az a nagyon is vadnak látszó kombináció, amely már a sajtóban is megjelent, miszerint megszüntethetik és az Alkotmánybíróságba olvaszthatják a Kúriát? Vajon Baka András sorsára juthat-e Darák Péter?

– A Fidesz Magyarországán bárki juthat bármilyen sorsra

– mondja Fleck Zoltán. – Nálunk keddről szerdára lehet alkotmányt módosítani, el lehet távolítani azokat a bírákat, akik már 1990 előtt is ítélkeztek, meg lehet szüntetni bármilyen intézményt. Kétségtelen, hogy aztán Strasbourgban később pert lehet nyerni, de ez Orbánt nem fogja eltántorítani attól, amit egy személyben eltervezett a magyar igazságszolgáltatás rendszerének átalakítására. Nálunk minden az ő akaratától függ.

A bírói függetlenség további csorbítását kifogásolnák az uniós intézmények és a Velencei Bizottság. Amire borítékolható a kormányzati válasz: az igazságszolgáltatás rendszere része az állami szuverenitásnak, ahhoz senkinek semmi köze sincs.

Hack Péter szerint azonban ez az állítás nem állja meg a helyét. Az uniós szabályok szerint ugyanis a nemzeti bíróságok döntenek közös ügyekben is, elbírálnak jogvitákat az uniós jog alapján. Az EU-nak tehát igenis van köze ahhoz, hogy a nemzeti bíróság megfelel-e a függetlenség és a pártatlanság követelményének. Ráadásul az uniós tagországok elfogadják az integráció más államaiban működő bíróságok ítéleteit. Ha kiderül, hogy valamelyik tagállamban a bíróságok nem az uniós elveknek megfelelően működnek, akkor felvetődhet, hogy döntéseik a jövőben nem alkalmazhatók.

Fleck Zoltán szerint azonban sem a magyar politika rendszerének, sem a szakma kiemelkedő képviselőinek, de még a nemzetközi intézményeknek sincs módjuk arra, hogy megőrizzék a magyar bíróságok függetlenségét a NER rendszerében. Erre egyetlen esélyt lát:

ha az Európai Bizottság tényleg érvényt szerez annak a már elhangzott ígéretnek, amely szerint a források elosztását a jövőben a jogállami elvek tiszteletéhez, a bírói függetlenség garanciáihoz kötik.

Újságcikkekben gyakran olvashatjuk, hogy a bíróságok rendszere a jogállamiság utolsó bástyája Magyarországon. Hogy áll-e még ez a bástya? Kadlót Erzsébet szerint a bíróságokon ma káosz és zűrzavar, bizonytalanság és félelem uralkodik. Csupa olyasmi, ami összeegyeztethetetlen a bíróság mint független hatalmi ág működésével. Ha van még bástya, az a szemünk láttára pusztul, omladozik.