Felrobbanhatnak a médiaháború taposóaknái – Régóta figyelték Gyárfás Tamás és Ihász Sándor kapcsolatát
Fenyő János, a Vico Rt. 44 éves elnök-vezérigazgatója 1998. február 11-én délután öt óra után elindult fodrászhoz cégének rózsadombi székházából. Testőreit előreküldte parkolót foglalni, a sofőrjét sem vette igénybe. Fekete Mercedese valamivel fél hat után harmadikként várakozott a piros lámpánál Budán, a Margit körút és a Margit utca sarkán, amikor a mögötte álló Mitsubishi Galantból kiugrott egy kötött sapkás, kabátos férfi, a luxusautó anyósülésének ablakához lépett, és egy hangtompítós gépfegyverrel szitává lőtte a rendszerváltás utáni első magánmédia-birodalom épp telefonáló tulajdonosát.
A körúti villamoson, valamint a várakozó gépkocsikban ülő szemtanúk szerint a gyilkos gyalog távozott a helyszínről, az Agram 2000 típusú horvát gépfegyvert, a kabátot, a sapkát és a kesztyűit egy kapualjban találták meg. Később meglett a Mitsubishi is. Az már az első pillanatban egyértelmű volt a nyomozók számára, hogy bérgyilkosság történt, profik követték el, akik előzetesen gondosan feltérképezték Fenyő életvitelét, szokásait, és folyamatosan lesben állhattak – egyes információk szerint a szomszédos irodaházból le is hallgatták –, ezért tudták kihasználni az áldozat pillanatnyi könnyelműségét. Halogatásra nem volt idejük, mert Fenyő másnap már Friderikusz Sándorral indult volna síelni.
Fenyő János nyílt utcán végrehajtott kivégzésére nem volt nehéz indítékot találniuk a rendőröknek. Az egykori fotós ugyanis – aki a nyolcvanas években külföldön dolgozott – amennyire tehetséges volt az üzleti életben, olyannyira gátlástalanul inkorrekt is. Amerre csak járt, ellenségeket szerzett magának, élvezte a konfrontációt, a pereskedést, lételeme volt a nyereségért folytatott küzdelem. A harc részeként fegyvereket hordott, testőrökkel vette körül magát. Csak az akkori zűrzavaros hazai viszonyok között tudott sikereket elérni, Amerikában csupán a pornóiparig jutott. Hazatelepülése, 1987 után után videofilm-forgalmazással, harmadosztályú, magyar hangalámondásos akciófilmekkel indította be vállalkozását. A Vico-biznisz felvirágzását nagyban segítette, hogy Fenyő nem fizetett jogdíjat a filmekért, és mire hosszú évek után utolérte a törvény, már mellényzsebből kicsengette a tartozásokat. A nyereséget – fényűző életvitele mellett – médiaportfóliójának bővítésére költötte. A Vico-birodalomhoz tartozott a Népszava, a Nők Lapja, a Vasárnapi Hírek, a Családi Lap, az Otthon, az Átrium, a Tina, az RTV Műsormagazin, a Bravo, a Bravo Girl, a Bravo Sport, a Buci Maci.
Ma már tudható, hogy a fővárosi alvilág figyelemelterelő dezinformációi alapján először egy albán szálat próbáltak meg felgöngyölíteni a rendőrök – sikertelenül. Ennek egyrészt az volt az alapja, hogy terjeszkedése során Fenyő célba vette a szomszédos országokat, így Szerbiát is, ahol ezt a hasonló mentalitású üzletemberek meg szokták torolni, másrészt egy albán bűnözői kör a saját konkurenciájára terelte a rendőrség gyanúját. Az indítékról szóló városi legendák között feltűnt az amerikai és az ukrán maffia is, pedig az ellenségek kereséséhez nem kellett volna feltétlenül átlépni a határt. Jellemző, hogy a Fenyő János alkalmazásában álló újságírók közül nem egynek az volt a feladta, hogy a konkurens és vele perben álló üzletemberekről információkat gyűjtsenek. Sem Bayer József, az Axel Springer Magyarország – ez a cég szerezte meg utóbb a Vico médiaportfóliójának nagy részét – első embere, sem Princz Gábor, a postabankos médiabirodalom vezetője nem szívelte Fenyőt, mint ahogy Gyárfás Tamás sem. Gyárfás a Nap Televízió Kft. ügyvezetőjeként ádáz harcot vívott a Nap-kelte közéleti műsor főszerkesztői jogaiért, amelyet az egykori alapító, Székely Ferenc az MTV alelnökeként a Fenyő János érdekeltségébe tartozó Stáb Rt.-re ruházott át.
Székely utóbb így nyilatkozott arról az időszakról: „Én már korábban megmondtam, hogy a médiaháború nem más, mint üzleti háború. Nem politikai, nem hatalmi, legfeljebb csak másodsorban az. A médiát felosztani vagy meghódítani akaró üzleti csoportok közötti háborúról van szó, amely azért ölt politikai jelleget, mert politikai eszközöket és személyiségeket használnak fel hozzá a szereplők. Tehát gyakran a médiacsoportok mozgatják és hülyítik be a politikusokat, semmint fordítva. (…) Szerintem Fenyőnek semmiféle nagy, távlati terve nem volt ezzel a dologgal. Mindenképpen két erő került szembe, két olyan erő, amelyik ebben a különös biliárdban előbb-utóbb ütközik. Itt mindenki expanzív, mindenki diffúz, mint a gázok. Mindenki azt nézi, hogy merrefelé lehetne tovább terjeszkedni, amíg csak nem ütközik falakba.”
A két médiaguru egymásnak feszülése nyílt titok volt. A jobboldali sajtó szerint harcuk Horn Gyula miniszterelnökig is elért, de belügyminiszteréig, Kuncze Gáborig bizonyosan, aki vaskos aktát kapott Fenyőtől Gyárfás jogszerűtlen üzleteiről. Kuncze Gábor mindezt most tagadta a 168 Órának. Emlékeztetett: már korábban is kijelentette, hogy nem történt ilyen. Hozzátette, életszerűtlen, hogy állítólagos törvénytelenségek gyűjteményével keressék meg a belügyminisztert, miközben ezt megteheti valaki hivatalos úton is a rendőrségnél vagy az adóhivatalnál, és akkor megy minden a maga útján.
A nyomozásba később bekapcsolódó Kovács Lajos ezredes, rendőrnyomozó, a Nemzeti Nyomozó Iroda döglött ügyek osztályának nyugalmazott vezetője viszont úgy vélte, több lehetséges felbujtó is lehet. Nemegyszer megpendítette például „egy befolyásos médiaszereplő” személyét, amely meghatározás a fentiek alapján akár Gyárfás Tamásra is vonatkozhatott. Kovács Lajos könyvében azt írja: „A Fenyő-ügyben négy év folyamatos, szöszölős, alkudozásokkal és kudarcokkal övezett-tarkított, de eltökélt nyomozás után egészen pontosan tudni lehet a történtek lényegét, a bűntett hátterét, és a gyanúsításokra, a vádemelésre csak azért nem kerülhetett sor, mert a szereplők több szempontból prominens személyisége miatt az ügyészség képviselői – nagyon helyesen – nem adták hozzájárulásukat, engedélyüket. Csak abban az esetben tették volna ezt, ha valamilyen, legalább egy közvetlen tárgyi bizonyítékot produkálunk a közvetettek meggyőző láncolatához.”
Ez a bizonyíték 2011-ig hiányzott. Akkor viszont a merényletet követően eldobott sapkában talált hajszál, valamint a fegyver belsejében lévő ujjnyomok és DNS-maradványok alapján sikerült azonosítani a merénylőt, a Szlovákiában letartóztatott Jozef Rohácot, becenevén a Patkányt. Rohác korábban másfél évet ült előzetesben Magyarországon, mégsem hasonlították össze a DNS-ét a Fenyő-gyilkosságban rögzítettekkel. Rohácot végül jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A Fővárosi Ítélőtábla 2017-es ítélete szerint Jozef Rohác egy, az eljárásban ismeretlenül maradt személy megbízásából ölte meg Fenyő Jánost, Portik Tamás megbízásából pedig Boros Tamással – aki terhelő vallomást tett rá és olajos üzlettársaira – végzett az Aranykéz utcában egy robbantásos merényletben, amelyben járókelők is életüket vesztették. Ez utóbbi ügyben Portikot mint felbujtót 13 évre ítélték.
A Fenyő-gyilkosság lehetséges felbujtójának megnevezésére 2018. április 17-ig kellett várni. Ekkor elfogták és előállították Gyárfás Tamást, majd többórás kihallgatás után őrizetbe vették. Jogi képviselője, Bánáti János közleményt adott ki, amelyben az áll: a Nemzeti Nyomozó Iroda Nyomozó Főosztálya gyanúsítottként hallgatta ki védencét, mert az NNI szerint Gyárfás „megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy 1998. február 11-ét megelőzően megbízta P. T.-t azzal, hogy Fenyő Jánost ölesse meg. A megbízást P. T. elvállalta, és J. R. szlovák állampolgár felé azt közvetítette.” Gyárfás Tamás a gyanúsítás ellen panaszt jelentett be, és tagadta a terhére rótt cselekményt. A közlemény szerint Gyárfás a többórás vallomásában részletesen szólt a Fenyő Jánossal kialakult vitájáról, majd az ezt követő megbékélésről, és leírta a Portikkal való kapcsolatát is. Gyárfás megdöbbenésének adott hangot, hiszen a korábban a sérelmére elkövetett zsarolás miatt indult büntetőeljárásban mindig készséggel állt a hatóság rendelkezésére, és az ügy összes, általa ismert részletét már feltárta – olvasható a közleményben.
Kétségtelen, hogy a merénylet időpontjáig Gyárfás elvileg valóban kibékülhetett Fenyővel. Jogvitájuk ugyanis már 1997-ben lezárult, a választott bíróság a Nap Televízió Kft.-nek ítélte a Nap-kelte főszerkesztésének jogát. Az is tény, hogy Gyárfás valóban tett feljelentést 2017 őszén, mert megzsarolták egy állítólagos hangfelvétellel, amely a Fenyő-gyilkossággal kapcsolatos. A rendőrség le is tartóztatott az ügyben egy szlovák férfit, Imrich K.-t, aki ismerte korábbról Rohácékat, és több szlovák, illetve felvidéki alvilági alakkal tartott kapcsolatot. A zsarolási ügyben Imrich K., aki mindent tagad, jelenleg szabadlábon védekezik.
Egyes információk szerint a szlovák szál csak félrevezetés a felvétel készítőjének védelme érdekében. Vannak olyan teóriák is, miszerint a zsarolás már eleve provokáció volt, azzal akarták fölmérni, miként reagál a helyzetre Gyárfás, aki egyébként mindvégig feltűnően higgadt maradt. De vajon ki lehetett az, akinek sikerült Gyárfás és Portik közelébe kerülnie 14 évvel ezelőtt úgy, hogy mindkettőjüket kompromittáló módon beszéltesse? Aligha lehetett egy szlovák bűnöző. Információink szerint az alapfelvételt maga Portik Tamás készítette, bebiztosítva magát a nehezebb időkre.
És ezek most elérkeztek. Feltehetőleg Fenyő kivégzője, az életfogytiglani fegyházbüntetését töltő Jozef Rohác köphette be valamiféle engedményért cserébe egykori megbízóját, Portik Tamást, aki nyilván nem akarta elvinni a teljes balhét, ezért lett belőle csupán közvetítő felbujtó az eljárásban. Információink szerint Gyárfást még nem szembesítették ez ügyben Portikkal.
A Gyárfás elleni bizonyítékok láncolatába illeszkedik egy másik vallomás is, amit a Conti-Car-csoport vezetőjeként elhíresült Radnai László tett – őt 2006-ban jogerősen 12 év fegyházbüntetésre ítélték bűnszervezet vezetőjeként elkövetett emberölés előkészülete és fegyvercsempészet miatt. Radnai büntetését azonban megszakították, amikor érdemi vallomást tett a Portik-perben az Aranykéz utcai merénylettel kapcsolatban. Radnai alkukat kötött a rendőrséggel, így nem kellett visszamennie a rács mögé, sőt tanúvédelmet is kért az újabb vallomásaiért. A Fenyő-gyilkosságot érintő egyik korábbi vallomásában Radnai beszélt a Portikkal, illetve Fenyővel való kapcsolatáról. Azt állította, hogy saját televíziót szerettek volna gründolni Portikkal, elég sok pénzt áldoztak is rá, a szakmai végrehajtó lett volna Fenyő János, ő azonban „lehúzta” őket. Portik ekkor fordult Gyárfáshoz, akivel nemcsak üzleti kapcsolatban álltak, hanem telekszomszédok is lettek.
Gyárfás Tamást az elmúlt héten nem tartóztatták le, az ügyészség házi őrizetet indítványozott, de ezt a bíróság lakhelyelhagyási tilalomra enyhítette. Gyárfás bokájára nyomkövetőt szereltek, és rendszeres személyes rendőrségi jelentkezésre kötelezték. Míg Gyárfás Tamás pénteken a Budai Központi Kerületi Bíróság nyomozati bírója előtt védekezett, a Központi Nyomozó Főügyészségen előállították Ihász Sándor volt fővárosi főügyészt, és bűnpártolás miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Ihász az elmúlt években már a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészséget vezette, itt látogatta meg múlt év októberében Gyárfás Tamás, akivel jó kapcsolatban vannak. Gyárfás tanácsot kért tőle, egyúttal átadta neki a Portik és közte lezajlott egykori beszélgetésről készült hangfelvétel összevágott verziójának a leiratát, amivel az akkor még ismeretlen elkövetők megzsarolták. Az ügyészség szerint Ihásznak „fel kellett ismernie, hogy a leiratban foglaltak olyan új bizonyítékok, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak az emberölés felbujtójának azonosításához, e személy vagy személyek büntetőjogi felelősségre vonásához. Ennek ellenére a törvényben előírt ügyészi kötelességeit, így azt, hogy a felmerült bizonyítékokat a nyomozó hatóság részére átadja, nem teljesítette, az átvett leiratot hivatali helyiségében tárolta.”
Az Ihász elleni nyomozás ősszel a Nemzeti Védelmi Szolgálat feljelentése után indult. A Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai egy házkutatás során hivatali páncélszekrényében megtalálták a Gyárfás által átadott leiratot, emiatt Polt Péter legfőbb ügyész indoklás nélkül felmentette őt vezető beosztásából, és a Pest Megyei Főügyészségre helyezte át. Ihász ott már fel sem vette a munkát, szabadságra távozott. Több mint egy hónapja leadta az ügyészi igazolványát, és kilépett a szervezetből. Ihász a Központi Nyomozó Főügyészségen nem tett vallomást, szabadlábon védekezik.
Azt, hogy egyik gyanúsított letartóztatását sem kezdeményezte a nyomozó hatóság, sokan úgy értékelték, gyenge lábakon áll a vádtervezet. Információink szerint ez az eljárástaktika része: egyfelől nem akartak minden kártyát kijátszani a nyomozati bíró előtt, másrészt arra számítanak, hogy a terheltek hibákat követnek el, amelyek a bizonyítékok sorát gyarapíthatják. Ezekből elég sok akadhat a titkosszolgálati munka eredményeként. A Magyar Idők pedig arról cikkezik, hogy a nyomozók birtokában van a vágatlan hangfelvétel is, amely Gyárfás bűnösségét látszik alátámasztani. / Rajnai Attila
