Ezer közvélemény-kutatást ki lehet hozni egy nemzeti konzultáció árából, csak a fideszes holdudvar zsebe dagad
Egyetlen nemzeti konzultáció árából akár ezer országos, reprezentatív közvélemény-kutatást lehetne készíteni, hiszen ezek kérdőíveinek, adatgyűjtésének és az adatok feldolgozásának ára 1,5 és 2 millió forint között mozog a 168 Óra által megkérdezett szakértő szerint. Az ilyen kutatások ráadásul alapos, több, így például biztonsági, avagy értelmezőkérdéses adatfelvétellel dolgoznak, s így a kiértékelhető válaszok világosabb képet adhatnak a köz valódi véleményéről, mint az általában 8-10 manipulatív kérdést tartalmazó, s azokra szintén értelembefolyásoló válaszokkal operáló konzultációs kérdőívek.
Ennek ellenére a negyedik Orbán-kormány nem hagy fel a hobbikonzultációval, amely nem csupán Orbán Viktor politikai témái és üzenetei folyamatos felszínen tartását, hanem a Fideszhez tartozó gazdasági érdekkörök életszínvonalának fenntartását is szolgálják. Mint megírtuk, most éppen nemzeti konzultációt tarthatnak a családokról és a demográfiai helyzetről a közeljövőben, de ilyen formában kérhetik ki a választók véleményét európai uniós kérdésekben is az európai parlamenti választás előtt.
A mindig jól értesült Magyar Idők szerint Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója beszélt arról, hogy a nemzeti konzultációt egy sikeres eszköznek tartják.
Orbán Viktor szeret levelezniÉs hogy valójában mennyire sikeres?
Az elmúlt nyolc évben már éppen elég bizonyítékát láthattuk annak, hogy a különböző Orbán-kormányoknak az adófizetők pénzén történő kommunikációs hadjáratok valóban rengeteg siker hoznak. Persze 2010-es hatalomra kerülésekor az Orbán-kabinet – pontosabban a Fidesz – már túl volt jó néhány nemzetinek nevezett konzultáción; az elsőt 2004-ben rendezték még ellenzékből. A 2004-10 közötti konzultációkat hivatalosan persze nem közpénzből szervezték, azóta viszont már legalább 7 milliárd forintot költöttek el az adófizetők pénzéből levelezésre, s ennél még jóval nagyobb összeget a konzultációs „keretrendszerre".
Már a második Orbán-kormány, 2010 és 2014 között is mintegy tucatnyi levelezést folytatott hazai és külhoni polgárokkal, ezek között pedig már az alaptörvényről való, a szociális és gazdasági kérdőívek is megtalálhatóak voltak, de volt olyan is, hogy a miniszterelnök csupán a társadalom egy-egy csoportjával, elsősorban persze a nyugdíjasokkal és közszféra egyes szereplőivel állt levelezésben, méghozzá közpénzből.
Már 2010 szeptemberében így konzultáltak a nyugdíjasokkal, nyugdíjukról és más támogatásokról. Akkor 2,8 millió kiküldött példányból 200 ezer jött csak vissza, a költségek pedig 220-230 millió forintra rúgtak. Az alacsony válaszadási hajlandóság nem szegte kedvét az orbáni kommunikációs úthengernek, hiszen 2011-ben már az alaptörvényről konzultált a kormány, méghozzá valamennyi magyar választókorú állampolgárral. Noha a kérdőív már akkor sok esetben manipulatív és befolyásoló jelzőket kapott kritikusaitól, a kabinet nem ennek tudta be, hogy 920 ezer visszaküldő volt csupán, miközben 750-800 millió forintba került az adófizetőknek.
Sőt, ugyanabban az évben májusban szintén a választópolgárok postaládájába került az úgynevezett szociális konzultáció is, s noha a hivatalos közlés szerint ezt a kérdőívet több mint egymillióan küldték vissza, mégsem erről emlékezetes a folyamat, hanem arról: Jóri András adatvédelmi biztos határozatban rendelte el a kérdőíveken szereplő személyes adatok törlését, azok ugyanis sértették az adatvédelmi törvény egyes passzusait. Eredménye ennek a konzultációnak legfeljebb tehát volt, hogy az eseten felbuzdulva Jóri posztját megszüntették.
2012 őszén a kormány gazdasági konzultációt indított Orbán Viktor a teljes választókorú lakosság körében, ám a nyolcmillióból ezt a levelet is mintegy 700 ezren küldték vissza, miközben a posta és feldolgozási költségek ekkorra már összesen 976 millió forintra rúgtak. Ezután pedig, még ebben az évben az úgynevezett munkahely-védelmi akciótervről is konzultált a kabinet, ami további 508 millió forintba fájt a központi költségvetésnek.
Noha Orbán nem várt választ, mégis konzultációs mértékű összeget emésztett fel valamiért a túlzott deficiteljárás alól való kikerülésről szóló tájékoztató 2013 júliusában, amely szintén minden magyar állampolgárnak szólt, méghozzá 755 millió forintos költséggel – ez persze csak egy levél volt a sok-sok közül, ám az orbáni üzeneteket, levélküldéseket pedig nem számoltuk a listába, mert a kifejezett konzultációknál lényegesen kisebb összeg ment el rájuk. Hasonlóképp nem tudni, hogy az eredetileg alig 12 millió forintos keretösszeggel tervezett internetes konzultációja végül mennyit is vitt az Orbán-kormánynak, ez mindenesetre már a sokadik próbálkozás volt arra, hogy a kabinet elhitesse: bizony kikéri az állampolgárok véleményét.
Aztán nyugvópontra jutott a konzultációs láz, csak 2015-ben, a fokozódó menekültválságban rejlő kampánylehetőségeket felismerve pedig Orbán és a Fidesz-KDNP addig sosem látott szemérmetlenséggel álcázta konzultációnak a „Bevándorlásról és terrorizmusról” szóló kérdőívet (és itt először kipróbálták az e-konzultációt is), melyet 1 millióan küldték vissza, a költségek 960 milliósra duzzadtak.
Így érkeztünk el a 2017-es évhez, amikor jött az „Állítsuk meg Brüsszelt” című újabb nemzeti konzultáció, minden korábbinál nagyobb, 1,2 milliárdos költséggel, és azzal a szinte kimondott céllal, hogy az Európai Unió ellen uszítsa, hangolja a magyar közvéleményt. Az Európai Bizottság éppen ezért részletes válaszkiadványban taglalta, miféle csúsztatásokkal manipulál a kormány, hogy Brüsszel (vagyis kifejtve leginkább az Európai Unió bevándorláspolitikája és a kötelező betelepítési kvóta) ellen hangolja az embereket. Ez a konzultáció ugyanakkor a kormányzati kommunikációban sosem látott „sikernek” lett elkönyvelve, hiszen több mint 1,6 millióan küldték vissza, bár azt nem tudni, hogy a manipulálható online felületen történt csalások száma ebből mennyit vitt.
A hatalmas sikeren felbuzdulva pedig ősszel újabb, ekkor már nyíltan gyűlöletkeltő, s sokak szerint kifejezetten antiszemita húrokat is megpendítő konzultációt hirdetett az Orbán-kormány, méghozzá az állítólagos Soros-terv ügyében. noha több ellenzéki politikus és újságíró is próbálkozott, ennek, a minden korábbinál nagyobbra duzzasztott konzultációs körnek az árát máig nem ismerjük, csak annyit állít a kabinet: végül összesen 2 356 811 válaszküldemény érkezett vissza (postai úton: 2 178 320; interneten: 178 491).
NAGYOBB NEMZETI KONZULTÁCIÓK KRONOLÓGIÁJA 2010 ÓTA
- 1. Minden magyar választókorú állampolgárnak írt a kormányfő 2011 februárjában az új alaptörvényről 705 millió forintos költséggel.
- 2. A teljes választópolgárságnak szólt 2011 májusában az úgynevezett szociális konzultáció 789 millió forintért.
- 3. Minden magyar választókorú polgárral konzultált volna a kormány 2012. májusában az úgynevezett gazdasági konzultációban is, 890 millió forintos költséggel.
- 4. Munkahely-védelmi akciótervről szóló konzultáció 2012. szeptemberében 508 millió forintba került.
- 5. A túlzottdeficit-eljárás alól való kikerülésről szóló tájékoztató 2013 júliusában minden magyar állampolgárnak, ki tudja miért (ez csak egy levél volt, az orbáni üzeneteket, levélküldéseket pedig nem számoltuk a listába) 755 millió forint.
- 6. 2015. februárjában indult az internetről szóló nemzeti konzultáció, eredetileg mintegy 12,7 millió forintos költséggel.
- 7. A bevándorlásról és terrorizmusról szóló, minden választókorú állampolgárt megcélzó nemzeti konzultáció 2015 májusában 960 millió forintos költséggel zajlott.
- 8. 2017. márciusában a kormány Állítsuk meg Brüsszelt címen is minden választót érintő nemzeti konzultációt indított, ennek ára pedig már 1200 millió forint volt az adófizetőknek.
- 9. 2017 szeptemberében a Soros-terv ügyében is kérdőíveket postáztak, amit a legsikeresebb konzultációnak neveztek, ám a kormány a mai napig nem számolt el a költségekkel.
Ráadásul
ezek a kiadáslisták még mindig korántsem teljesek, hiszen magában a konzultációba a kabinet rendre nem számolja bele a hirdetési kiadásokat, plakátkampányokat.
Így például azt, hogy csak és kizárólag 2017-ben, az „Állítsuk meg Brüsszelt” üzenetű kormányzati reklámkampányra, az áprilistól a júliusi vizes-világbajnokságig tartó kampány során összesen 7,2 milliárd forintot költöttek. Ebből persze – mint azt annak idején az Átlátszó megírta – Mészáros Lőrinchez került Mediaworksnek 2 milliárd, Tombor András médiacégének 860 millió, Andy Vajna tévéjének és rádiójának összesen 510 millió, Habony Árpád lapjainak 260 millió forint jutott.
De a portál kikérte és így nyilvánosságra hozta azt is:
2017-ben nettó 12,3 milliárd forintot költött a kormány a különböző sorosozós hirdetésekre, vagyis az első és második nemzeti konzultáció reklámozására és eredménykommunikációjára.
És mindehhez még mindig nem vettük hozzá azokat a leveleket, amelyeket Orbán Viktor küld a választópolgároknak, avagy valamely csoportjuknak csak úgy, tájékoztatás, avagy befolyásolásképpen. Ezekből is tucatnyi volt az elmúlt nyolc évben, rendre ír például a kormányfő a nyugdíjasoknak, a határon túli magyar állampolgároknak, vagy éppen azoknak a közszolgáknak, akiket valamiért nyugtatni, kiemelni, esetleg lekenyerezni próbálna.
Patyomkin-konzultáció: üres dobozokÍgy lehetett, hogy a kormány
négy tétellel összesen több mint 1,5 milliárd forintot költött levelezésre
Ezek az MFor számításai, a pontos adatokról a kabinet rendre nem ad hiteles tájékoztatást, ám a kötelezően közzéteendő információk szerint szerint 2017. szeptember végéig 1,521 milliárd forintba került ez a fajta kommunikáció a Miniszterelnöki Kabinetiroda szerződései alapján, s az összeg, vélhetően még csak nem is volt teljes, hiszen a komrányfő további levelekben fordult a határon túli választópolgárokhoz, és más ügyekben azokhoz, akikhez csak akart.
A Fidesz a nemzeti konzultációk és a levelezések, továbbá az ezeket pumpáló, csillagászati összegű médiakampányok magas költségeit számon kérő ellenzéki bírálatokra
többször azzal reagált, hogy a konzultáció az Orbán-kormány legjobb eszköze az emberek véleményének megkérdezésére, s hogy még mindig a negyedébe-ötödébe kerül egy országos népszavazás körülbelül ötmilliárd forintos költségének.
Bár egy referendum ennyiszer több véleménynyilvánítót is vonz, a mai jogszabályi környezetben esélytelen népszavazást rendezni a Fidesz akarata nélkül. Ráadásul egymilliárd forintból tehát ezernyi országos, reprezentatív közvélemény-kutatást is meg lehet rendelni – persze ezekből vélhetően valós eredmények és valós válaszok derülnének ki.
