Ez már a végjáték, lehet félni, hogy a kormány esztelensége miatt leírják Magyarországot

2017. június 27. 06:45 - szerző: Barát József

Aránytalanul és szükségtelenül veszélyeztetheti a szólás és a gyü­­le­­kezés szabadságát, csorbíthatja a magánélethez való jogot, de nincs biztosíték a diszkriminációmentességre sem – így értékelte a Velencei Bizottság a múlt héten elfogadott civiltörvényt. Miközben a kormány és sajtója éppen az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testületére hivatkozva védte a törvény koncepcióját, a bizottság közleménye lesújtó összegzést adott a jogszabályról. A testület szerint ugyanis a pénzmosás és a terrorizmus elleni jogos küzdelem nem lehet ok arra, hogy megbélyegezzék a civil szervezeteket, ellehetetlenítsék tevékenységüket. Az egyik legfőbb kifogás, hogy a határon túli támogatást élvező civil szervezeteknek mostantól minden kiadványukon fel kell tüntetniük, hogy külföldről finanszírozzák őket. Sokan azonban bojkottálni fogják a jogszabály betartását.

– Ez már a végjáték. A Nemzeti Együttműködés Rendszere a saját maga által kreált ellenségekkel szemben vív valódi háborút, amit olyan szélsőségig vitt, amiből már nem lehet jól kijönni – így vélekedik Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) elnöke, aki szerint a magyar történelemben volt már példa hasonló esztelenségekre, de annak sohasem lett jó vége.

Az alkotmányjogász a lapunk kérdé­­sé­­re szégyennek nevezte, hogy Tró­­csá­­nyi László igazságügyi miniszter a nyilvánosság előtt kijelentette: számára nem ismeretes a polgári engedetlenség fogalma, és azt szerinte a jog sem ismeri. Majtényi álláspontja, hogy egy ilyen kijelentés után a miniszter – aki egyébként korábban jogtudósként is tevékenykedett – az unió jogállamai­­ban nem maradhatna a helyén. Már a joghallgatók is tudják, hogy

a polgári engedetlenség bevett fogalom és ismert magatartás, amelynek a szakkönyvtárakban több polcnyi irodalma van.

Miniszterének kijelentését egy rádióinterjúban a kormányfő is megismételte, ezzel kapcsolatban az EKINT elnöke nemcsak a 2007 telén Orbán Viktor vezetésével végrehajtott kordonbontásra emlékeztetett, de a feledékeny miniszterelnök egy 2006-os cikkére is. Ellenzékben ugyanis a Fidesz-vezető maga nevezte a nyílt ellenállás formái­­nak a sztrájkokat, tüntetéseket, az útlezárásokat és a polgári engedetlenségi mozgalmakat is.

Majtényi László a 168 Órának elmondta: amikor a TASZ és a Helsinki Bizottság úgy döntött, hogy a törvényt bojkottálni fogja, és nem regisztráltatja magát külföldről támogatott szervezetként, valójában jogi stratégiai döntést is hozott. Azt a következményt vállalták ugyanis, hogy az ügyészség pert indíthat ellenük, ami lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybírósághoz és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához forduljanak. Majtényi szinte sajnálkozva tette hozzá: saját intézményének minderre sem szüksége, sem módja nem lesz, mert az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet nem alapítvány vagy egyesület, amelyekre a törvény hatálya kiterjed, hanem közhasznú kft. Végső esetben – ha a jogi háborúság a jövőben odáig fajulna, hogy a bíróság megszünteti a TASZ-t vagy a Magyar Helsinki Bizottságot – az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet jogi személyisége akár védelmet is nyújthat a két szervezet számára úgy, hogy saját keretein belül ad lehetőséget további működésükre.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke abban bízik, hogy a magyar bíróság még fogékony alkotmányossági érvekre, és él majd azzal a lehetőséggel is, hogy kérdéseivel az Al­­kot­­mánybírósághoz, vagy akár az Euró­­pai Unió Bíróságához forduljon.

Az elfogadott törvény ugyanis nem csak az egyesülési jogot korlátozza, s nem csupán diszkriminatív, de az uniós joggal is ütközik: megsérti az emberi jogok európai egyezményének előírá­­sait, ellentmond a tőke, a személyek és a szolgáltatások szabad áramlása elvének.

Pardavi Mártának nincs kétsége afelől, hogy jogi értelemben ez a törvény bukásra van ítélve, csak az a kérdés, hogy ez mikor következik be.

A Helsinki Bizottság társelnöke szégyenletesnek tartja, hogy a kormányzat a meg­­bélyegző, lejárató és gyengítő politikáját most választási kampányfogásként is beveti, túszul ejtve a demokrácia egyik meghatározó működtetőjét, a civil szférát. A kormány úgy képzeli, a civil társadalom orvosolhatja ugyan az állam működésének hibáit, ám erre nem hívhatja fel a közvélemény figyelmét: a civilek csak szolgáltassanak azoknak, akiket az állam cserbenhagyott, de csendben, bíráló szavak nélkül. Ez azonban így nincs rendben, mivel a ci­­vi­­lek egyik legfőbb feladata volt és maradt, hogy jelezzék a működési zavarokat – magyarázza Pardavi Márta.

A civiltörvény elfogadása után nem késett sokáig a nemzetközi válasz. Az amerikai külügyminisztérium a nagykövetség honlapján fogalmazott meg kemény kritikát. Mint írják, az Egyesült Államokat aggodalommal tölti el, hogy a magyar parlament olyan jogszabályt fogadott el, amely méltánytalanul sújtja a magyar civil szervezetek egy célzott csoportját. Olyan szervezeteket, amelyek a korrupció elleni harcot, az emberi jogok és a polgári szabadságjogok védelmét tekintik fő feladatuknak. A német külügyminisztérium szóvivője úgy nyilatkozott: kormánya aggodalommal tekint a törvényre, amellyel Magyarország olyan államok közé került, mint Oroszország vagy Kína. Szintén felháborodásának és sajnálatának adott hangot Kanada és Svédország, az Európai Bizottság szóvivője pedig bejelentette, a testület vizsgálja, hogy a magyar civiltörvény összhangban van-e az unió belső piaci szabályaival és az alapjogi chartával.

Meszerics Tamás, az LMP európai parlamenti képviselője a 168 Órának elmondta,

arra számít, hogy a magyar kormány végül engedni fog. Előbb-utóbb hasonló kompromisszumra kerül majd sor, mint amit Orbán Viktor öt éve a bíróságokkal kapcsolatban kötött szintén a Velencei Bizottság állásfoglalása alapján

– jósolja. Ezt azonban hosszú vita előzheti meg, a kabinet minden eszközt bevet majd, hogy egy ilyen megállapodásra csak vélelmezett választási győzelme után kerüljön sor. Újabb mandátumának megszerzése után viszont könnyen engedhet majd, hiszen a törvény elfogadása valójában saját táborának megerősítéséről szól, és nem a civilekről.

Az LMP európai parlamenti képviselője az európai közösségben nem látja azt az eltökéltséget, amely a kormány halogató taktikáját kikezdhetné.

Attól tart, hogy Magyarországot valójában már leírták, besorolták az uniós peremvidék jelentéktelen szereplői közé.

Szerinte ez a legrosszabb, ami történhet velünk, nem pedig az, ha bírálnak bennünket. Az európai döntéshozatal a jövőben várhatóan még inkább az eurozóna magországaiba tevődik át, így Magyarország teljesen kieshet az európai folyamatok tényleges alakítói közül, az eseményeknek csak passzív elszenvedője lesz.
– A hazai civil társadalom valójában nem gyengült, inkább erősödött a tá­­madások hatására – állítja Pardavi Márta arra hivatkozva, hogy a törvény elfogadása óta már 216 civil szervezet tiltakozott a Civilizáció elnevezésű kampány részeként.

Akadnak közöttük kicsik és nagyok, vidékiek és főváro­­siak, a szociális szektorban, oktatásban, egészségügyben dolgozók és jogvédők, de egyformán úgy gondolják: a jogszabály megbélyegző és felesleges. Amióta a Fidesz támadja őket, erősödött a civil szervezetek összefogása, és láthatóbbá is váltak. A növekvő médiafigyelem hatására az emberek ma már sokkal jobban értik, hogy a nonprofit szervezetek milyen fontos feladatokat látnak el az állam helyett – teszi hozzá a Helsinki Bizottság társelnöke.

– A kormány ostoba politikát folytat, ha a civiltörvény elfogadásával a választási kampányának érdekeit kívánja szolgálni – mondja Majtényi László. Arra számít, hogy jelentős társadalmi ellenállást vált ki a civilek meghurcolása. A magyar társadalmat szerinte nem lehet ellenük fordítani, ez minőségileg teljesen más ügy, mint a menekültekkel kapcsolatos hangulatkeltés. Majtényi szerint a segítők elleni fellépéssel nem lehet szavazókat csábítani a Fidesz táborába, ezzel még a jobbikos szavazókat is csak elriasztani lehet.

 


Üzenet a dicsőséges nagyuraknak


„Itt van a tettek ideje” – vasárnap estére ezzel a címmel szervezett társadalmi aktivitásra, közös gondolkodásra, összefogásra hívó rendezvényt Horgas Péter díszlettervező, aki korábban a Nemzeti Minimum kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet. Akkor az éhező, alultáplált gyerekek érdekében szerette volna az egész társadalom és benne minden parlamenti párt összefogását elősegíteni. A Kereszténydemokrata Néppárt ellenállása azonban meghiúsította a közös parlamenti fellépést. Az eltökélt aktivista most arra hívta a civileket, hogy fogjanak össze, gondolkodjanak együtt, hogyan vehetnek részt egy élhetőbb ország megteremtésében.

– A kormányzat megint az emberek rosszabbik énjére épít – mondta lapunknak Horgas Péter. A civilekről terjesztett ordenáré hazugságok őt a menekültekkel kapcsolatos gyűlöletkampányra emlékeztetik, amikor a kormány nem az emberséges megoldás felé terelte az embereket, nem az erkölcsi megtisztulás útját választotta, pedig sokan készek lettek volna áldozatokra is. A Fidesz vezérkara a félelem, a gyanakvás, a gyűlölködés útján indította el az országot – tette hozzá.

Horgas Péter úgy gondolja, hogy két évvel ezelőtt, amikor a Nemzeti Minimum terve a kútba esett, nem ő vallott kudarcot. Nem azok a munkatársai, barátai, művésztársai, akik szívüket-lelküket adták, hogy legyen legalább egyetlen dolog, amiben a nemzet egyetért: a nélkülöző gyermekek ügye. Szerinte egy beteg, elkorhadt politikai elit állított ki magáról bizonyítványt. Szomorú tény, hogy ugyanazok a politikusok hívogatták fel Horgast bocsánatot kérve, akik megtorpedózták a kezdeményezést. Mint elmondták, magánemberként ők egyetértenek, de egy politikai struktúra részeként nem tehettek mást. Az aktivista szerint ezzel azt vallották be, hogy politikusként az alapvető morált sem tartják kötelezőnek magukra nézve.

Horgas azt vallja, most eljött az idő, amikor meg kell üzenni a „dicsőséges nagyuraknak”, elég volt abból, hogy tőlük könyörögjünk, véget ért a kérések, a kiabálás, az egyes ügyekre koncentráló tüntetések ideje. Ha az állam nem képes megvédeni milliónyi honfitársunkat, nem képes igazságosan működtetni a demokrácia alapvető intézményeit, akkor nincs más választásunk – mondja Horgas –, mint saját kezünkbe venni az életünket, mindnyájunknak civillé kell válnunk, hogy így építsük fel újra a társadalom szerkezetét.