Ellehetetlenítették a nevelőszülőket Magyarországon, négy gyermeket kell vállalni a minimálbérért
Radics Teréz 1994-ben lett hivatásos nevelőszülő, miután elvégezte a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetnek (akkor Gyivi, ma Tegyesz) tanfolyamát. A 90-es évek elején a Gyivi elnyert egy pályázatot átképzési lehetőségre, hivatásos roma nevelőszülők képzésére. Diósi Ágnes és Herczog Mária szociológusok voltak a program szakértői és trénerei. A cél az volt, hogy a nevelőszülők segítsenek a gondozott gyerek roma identitásának megőrzésében. Első körben 12 roma nevelőszülőt választottak ki, Radics Teréz is köztük volt. Az asszony most 62 éves, jelenleg két kislányt nevel, egy 10 és 11 évest, illetve egy 22 éves utógondozott lányt.
Radics Teréz Pesten nőtt fel, 11-en voltak testvérek. Négy saját gyereke van. Természetes volt számára a nagy család, de azt álmában sem gondolta volna, hogy nevelőszülő lesz. Egy riportfilm hatására indult el a dolog. Született egy unokája, akit ő nevelt. Két gyereke addigra már kirepült, másik két gyereke akkor már nagyobb volt. Szeretett volna egy testvért a másfél éves unokája mellé.
Mindenkit nem lehet
Látott a tévében egy riportot a 90-es évek elején, amelyben arról volt szó, hogy a roma állami gondozott gyerekekre nincs igény, nem fogadják őket örökbe. A film hatására felhívta az önkormányzatot, hogy megtudja, mi a módja annak, hogy hazavigyen egyet. A Tegyeszhez irányították, ahol közölték, hogy ha megfelel a pszichológiai teszten és alkalmasnak minősítik, akkor vihet haza gyereket.
A Gyivi ebben az időben nyerte el a pályázatot a tanfolyamra. Diósi Ágnes és Herczog Mária ezután keresték meg Radics Terézt, és igyekeztek meggyőzni arról, hogy végezze el a tanfolyamot, legyen hivatásos nevelőszülő. Az asszonynak volt más munkája, ruházati eladóként dolgozott, de akkor éppen gyesen volt unokájával.
– Nagyon nehezen lettem nevelőszülő. Diósi Ági megkapta a címemet, eljött hozzám, és mondta, hogy szeretné, ha elvégeznék egy tanfolyamot. Ódzkodtam ettől, mondtam is neki, hogy nem látja jóasszony, ennyi gyerek mellett hogy járjak be tanulni. Kérte, hogy gondolkodjak rajta. Legközelebb visszajött Herczog Máriával. Győzködtek, hogy nem kell ettől megijedni, miért ne végezhetném hivatásszerűen, fizetést is kapnék, nyugdíjba is beszámítják. Addig-addig győzködtek, amíg elvállaltam és elvégeztem a tanfolyamot.
A tanfolyamot 12-en kezdték, kizárólag roma asszonyok, és végül tízen végezték el, mert ketten menetközben visszaléptek. Az oktatás hétköznap esténként, néha hétvégéken, és másfél évig tartott. Csoporttársaival nagyon szerettek oda járni, érdekes dolgokat tanultak. Molnár László, a Tegyesz igazgatója társadalomismeretet tanított a tanfolyamon. Nagyon jó kapcsolat alakult ki köztük.
– Az volt a cél, hogy megismerjenek minket. Elmentünk nevelőszülőkhöz is, egymást is meglátogattuk. Diósi Ági lakásán is voltunk, ez egy baráti viszony volt. Ő évekig kutatta a romákat, cigányul is beszélt, pedig mi sokan nem tudtunk. Én sem beszélek cigányul, de roma vagyok – meséli.
Roma oktatókat is hívtak előadónak. Choli Daróczi József író, népművelő például roma hagyományokról beszélt nekik. Az asszony állítja, hogy azért nem voltak ilyesmivel tisztában, mert gádzsó (a roma nyelvben ezzel a szóval a magyarokat jelölik - a szerk.) nevelést kaptak. Filmeket néztek, könyveket olvastak a témában.
– A tanfolyam végén vizsgáztunk, a vizsgabiztos hölgy Salgótarjánból jött, szigorúnak tűnt, féltünk is tőle. Több tételt kellett húzni, mint az érettségin, egész napos vizsga volt Remegtem, hogy legalább kettest kapjak, de inkább jobbat, hogy ne égjek itthon a gyerekek előtt. Kihúztam egy pszichológiai részt, és elkezdtem mondani, saját emlékeimet is belefűztem. Síri csönd volt, megálltam, mondtam, hogy bocsánat, ha valamit rosszul mondok. Felállt ez a hölgy és megtapsolt, azt mondta, ezt ő se tudta volna jobban elmondani. Ötöst kaptam, nagyon megdicsértek.
Herczog Máriával azóta is közeli kapcsolatban vannak. – Néhány éve a lakásába invitált minket azokkal az amerikai kollégákkal együtt, akik segítségével a FIKSZ nevelőszülői programot Magyarországra hoztuk 20 évvel ezelőtt. Teri mindenre képes a rászoruló gyerekekért – meséli róla a szociológus.
A kurzus végén aztán oklevelet kaptak. – A hivatalos dolgokat adta a tanfolyam, mert a nevelés már bennünk volt, de ez mégis más – idézi fel Radics Teréz. A nevelőszülőség nem arról szól, hogy neveled a saját gyereked, mert annak a gyereknek vannak saját szülei, és hivatalos dolgokon nem lehet változtatni. Van neve, és a kapcsolattartást biztosítanod kell a vér szerinti szülővel.
Úgy véli, hogy sokat adott neki a tanfolyam, segített megérteni saját magát és a gyerekeket is, az ő lelkiállapotukat. 1994-ben, a vizsgája után két héttel már vitt is haza gyereket. A lány, akit elsőként kapott, most 26 éves.
– Saját gyerekem kettő volt ekkor otthon, egy tíz és hét éves, illetve az unokám. Három gyerek mellé hoztam egy negyediket, a mai napig nagyon szeretik egymást.
A tanfolyam résztvevőinek ott kellett hagyniuk korábbi munkahelyüket, hogy hivatásos nevelőszülőkké váljanak. Közalkalmazottak lettek munkaviszonyban a Tegyeszben. Radics Teréz elmondása szerint nagyon nehéz volt az első gyereket hazavinni, mert a csecsemőotthonból legszívesebben az összes gyereket hazavitte volna. Pedig tanulták, hogy nem lehet mindenkit megmenteni.
– Fokozatosan mondtuk a saját gyerekeimnek, hogy hozunk haza gyerekeket. Nagyon megszerették egymást, a későbbiek is gyorsan beilleszkedtek, családtagok lettek. Az egyik kislányt családból hoztam el majdnem tíz éve, az utat végigsírta, délután pedig bekapcsoltuk itthon a zenét, és már táncolt is. Nagyon szerettük őt – meséli.
Akkor még jó volt nevelőszülőnek lenni
Most már munkaviszony helyett csak jogviszony jár a hivatásos nevelőszülőknek. Míg korábban fizetett szabadságot is kaptak, most csak 4–5 nap szabadság jár. Az asszony elmondása szerint ma már teljesen más ez a szakma.
– Akkor még jó volt nevelőszülőnek lenni, most már nem jó, minket ellehetetlenítettek. Akik még a régi feltételekkel, munkaviszonnyal lettek nevelőszülők, ők most mind nyugdíj előtt állnak. Mire kapnak nyugdíjat, a jogviszonyra? És már nem tudnak olyan sok gyereket vállalni. Pedig sokkal kevesebbe kerül az államnak egy gyerek, ha nevelőszülőnél van
– jegyzi meg. Azt állítja, hogy amikor nevelőszülő lett, még egy tágasabb lakásban éltek, bőven a középszint felett. Azóta már lejjebb van, ahogy mondja. Férje elhunyt. Úgy látja, hogy a nevelőszülőkkel kapcsolatban az az általános elképzelés, hogy csak a pénzért vállalják a feladatot.
– Kérdezem én, az óvónő nem pénzért dolgozik, vagy a gyámhivatal nem a gyerekekből él? Nem értem, miért csak a nevelőszülőkre nézve él, hogy csak a pénzért csinálják. Holott én a saját lakásomat adom, és azt nem újítja fel senki. Tíz éve nem nőtt az ellátmányunk, se a családi pótlék, se a díjunk, amit a gyerekek után kapunk. Molnár László idejében a Tegyesz lakásbiztosítást is fizetett a nevelőszülőknek, ez sincs most már. Merthogy gyerekeket nevelünk, nekünk a lakásunk a munkahelyünk, amit feldúlhatnak. Nekem jó gyerekeim vannak, vigyáznak mindenre, de le van lakva a lakás, mert sokan vagyunk – mondja.
Most négy gyereket kell nevelni azért, hogy nevelőszülő legalább a minimálbért megkapja nevelési díjként.
– Két évvel ezelőtt még négy állami gondozott gyerekem volt, és minimálbért kaptam fizetésként. Most már kettőre kevesebbet. Mert a minimálbér 30 százalékát kapja a nevelőszülő, gyerekenként pedig a 20 százalékot. A gyerekekre külön van a nevelési díj és a családi pótlék, de azt rájuk kell költeni. Amikor kezdtem, akkor még két gyerek után is minimálbért kaptunk. Ha kevesebb van nálad, és mondjuk a gyerek speciális nevelést igényel, nem tudsz mellette dolgozni, nem éltek meg belőle. És ha leamortizálódik a lakásod, és nem lesz megfelelő, akkor már nevelőszülőnek sem leszel alkalmas. Van, hogy a vér szerinti szülő jobb körülmények között él, mint a nevelőszülő.
Az asszony folyamatosan dolgozik a gyerekek mellett is, ezt a törvény sem zárja ki. Állítja, csak így tudnak megélni. Jelenleg képzőként is részt vesz egy nevelőszülői tanfolyamon, saját tapasztalatát adja át a hallgatóknak. Úgy véli, hogy annyira kevés jelenleg a nevelőszülő az országban, hogy most már bárki könnyen azzá válhat.
– Nekem nem a munkanélküliségen, hanem az elhivatottságon múlott, hogy nevelőszülő legyek. Azt senki nem kérdezi, hogy mennyi munka van vele. Pedig nekem kapcsolatot kell teremteni a vér szerinti szülővel. És van, hogy részegen jönnek vagy bedrogozva. Volt, hogy a Tegyeszben összeverekedett anyuka és apuka. És a gyerekek ezt hallják, látják
– jegyzi meg.
Étel a párna alatt
Előfordult, hogy négy gyerek volt nála, de olyan is, hogy egyszerre hét felügyeletét vállalta el. Úgy gondolja, hogy már azzal tett valamit, ha nem intézetben van a gyerek, és ha jó szakmát tud neki adni. Rokon gyerekeket is nevelt, nem csak állami gondozottakat. Négy saját gyerekén kívül öt rokont és hét állami gondozottat nevelt fel. Legtöbbjüket nagyon nehéz háttérrel kapta meg.
– Tulajdonképpen mindegyik gyerek beteg, aki bekerül a rendszerbe, mert a saját szülője tönkreteszi. Nem testileg, olyan is van, hanem inkább lelkileg. Velük pedig foglalkozni kell, pszichológushoz vinni, oda kell figyelni rá, ezért nem szabad túl sok gyereket vállalni. Ezeknek a gyerekeknek örökös nyomat van a lelkükön, befolyásolhatóbbak, hiszékenyebbek. Itt ők családtagnak számítanak. Támogatom, hogy törvény szerint 12 éves kor alatt családban legyen a gyerek, mert már attól is alacsonyabb rendűnek érzi magát, hogy nevelőszülőhöz kerül – mondja.
Az asszonynál voltak olyan gyerekek is, aki eleinte eldugták a párnájuk alá az ételt. Volt, hogy egyikük elalvás előtt mindig elindult a konyha felé, csak hogy megnézze, van-e kenyér. Már attól megnyugodott, hogy látta, hogy van, mert nekik otthon nem volt. Úgy érzi, a nevelőszülőnek is nehéz feldolgozni a gyerekek sérüléseit, nehéz történeteit.
– Minden gyereknek megvan a saját története, és nem jók. Ezek a gyerekek gyerekkorban sokkal többet megtapasztalnak, mint egy felnőtt. Főleg, hogy a kábítószer is ott van sok családban. A gyerekek tíz év körül már kérdeznek, tudják, hogy ez rossz. Ezekkel a lelki dolgokkal, a stresszel magamra maradok, nekem kell feldolgozni. - mondta Radics Teréz.
"Ez a szakma nincs igazából megbecsülve, pedig napi 24 órás munkát jelent. Mert hiába van a gyerek iskolában, ott a probléma, hogy ezt hogy oldjam meg. Erre alkalmasnak kell lenni. Pont ezért a nevelőszülőknél néhány évente orvosi vizsgálat is kell, hogy kiderüljön, továbbra is alkalmas-e a szerepre" – jegyzi meg. A két kislány közül, aki most nála van, az egyik alig két évesen, a másik átmeneti otthonból került hozzá két és fél évesen. Nagyon jól tanulnak mindketten, négyes-ötös nebulók.
– Szoktam mosolyogni, amikor jön a gyám, mert ők most kettős gyámság alatt vannak. Megkérdezi tőlük, hogy jól érzik-e itt magukat. Nekik természetes, hogy itt laknak, mert pici koruk óta itt vannak – mondja. De tisztában van azzal is, hogy a nevelt gyerekek átmenetileg vannak nála.
– Fájó szívvel, de vissza kell adni a szülőknek. Tudjuk, hogy mi egy átmenet vagyunk, nem magunknak neveljük őket. A sajátot sem magunknak neveljük, azt is úgy neveljük, hogy repüljenek, adod a szárnyakat neki. Volt olyan kislány is, akit néhány évig én neveltem, aztán még egy darabig tartottuk a kapcsolatot, nyári szünetre is elhoztam magammal az apukájától. Alig akart visszamenni. Nyilván nem olyan feltételek voltak az apukánál, de vissza kellett adni – meséli.
A visszagondozás mégis csak ritkán sikeres, ahogy mondja, csak egy kislányt sikerült visszaadni a családjához.
– Összesen sok gyereket neveltem, nevelőszülőként nem olyan sokat, mert ezeket a gyerekeket általában én nevelem fel. Pedig az lenne reális, hogy néhány hét, hónap után visszakerülnek a szülőkhöz. Mégis nagyon sok nevelőszülő nevel fel gyereket, mert nem lehet őket visszavinni a vér szerinti szülőhöz
– mondja.
Radics Teréz hamarosan nyugdíjba megy, de ez a család mindennapjain sokat nem változtat. Soha nem adott vissza gyereket állami gondozásba.
– Ha nyugdíjba megyek, a gyerekek ugyanúgy maradnak. Nekem velük sincs problémám, egyikkel se volt, hogy csavarogtak volna, vagy rendőrségre kellett volna járni miattuk. Nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekek. Tudják, hogy maguknak tanulnak. Szoktam nekik mondani, hogy sokkal több van bennetek. Mondják is rá a gyerekek, hogy igazad van mama, mert így hívnak, a tanítónő is ezt szokta mondani. Most a nagylánynak majd valami lakáslehetőséget fogunk keresni. Őt addig nem fogom innen elengedni, amíg valami lakást nem szerzünk neki – közli.
Azt mondja, hogy nem egyetemi végzettséget akar adni a gyerekeknek. Az a célja, hogy boldog emberek legyenek, és később a családjukat el tudják tartani. Arra a kérdésre, hogy volt-e olyan, hogy azt mondta, elég volt, nem csinálja tovább, azt válaszolja, hogy volt, de másnap már máshogy volt. Amikor pedig arról kérdeztük, hogy mi volt különösen nehéz ebben a munkában, csak annyit válaszol, hogy nem volt nehéz, mindent megoldott.
Úgy látja, a nevelőszülőknek arra van szüksége, hogy legyen presztízse a szakmának, mert az sosem volt.
– Ezt nem mondanám munkának, inkább elhivatottság. Néha eszembe jut, hogy bírtam ezt megcsinálni. Most már azért én is fáradtabb vagyok 62 évesen, de teszek annyit, mint a fiatalok. Mi mindenhova megyünk a gyerekekkel, bejárjuk a várost, megyünk vidékre is, vonatozunk. Arra nem telik, hogy több hetes táborra befizessem őket. Úgyhogy megyünk, viszünk uzsonnát. És ezek a gyerekek, akik családban vannak, jobban teljesítenek. Egyszer valaki azt mondta, hogy nekem nem kell attól tartani, hogy egyedül leszek és magányos, mert mindig lesznek gyerekek körülöttem. Jönnek az unokák is, most születik a 12. unokám. A nevelt gyerekeknek unokatesók a többiek, meg keresztanyák – teszi hozzá.
