Elkoptatni nem sikerült, így az utolsó demokratikus fék kiiktatásán dolgoznak: bevégeztetik a bírói függetlenség?

2018. április 24. 08:01 - szerző: Biró Marianna

A negyedik Orbán-kormány egy újabb nagy csatára készül, az úgynevezett Brüsszellel és a független bíróságokkal két fronton egyszerre. Még az is lehet, hogy Handó Tünde feltűnik az Igazságügyi Minisztérium valamely posztján, s végrehajtja, amire igazgatási vezetőként képtelen volt.

Újabb igazságügyi reformot készíthet elő a szivárogtatás, amely alapján a negyedik Orbán-kormányban minisztériumi rendszerbe vonnák az igazságszolgáltatás felügyeletét. Amennyiben az Igazságügyi Minisztérium nevezi majd ki a bírákat és osztja el az ügyeket, akkor a kormány közvetlenül befolyásolhatja a bíróságok működését. Márpedig a 444.hu a múlt héten úgy értesült, hogy a kétharmados választási győzelem után jelentős átalakításokat tervez az igazságszolgáltatásban a Fidesz: megszűnhet az Országos Bírósági Hivatal (OBH), minisztériumi irányítás alá kerülhet az igazságszolgáltatás, s létrejöhet a korábban megálmodott, kiemelt ügyeket tárgyaló különbírósági szisztéma is – a megfelelő bírákkal.

Persze arról régen lehetett hallani, hogy Orbán Viktor „működését" zavarják a független bírói ítéletek, sok-sok apró bosszúság érhette már emiatt. Így az elképzelés szakmai berkekben egyáltalán nem lepett meg senkit, sőt, a 168 Óra forrásai szerint hetek, hónapok óta súlyos pletykák terjednek a bírósági folyosókon, nem véletlenül indultak komoly tiltakozások az ügyvédek, de elsősorban a bírók körében a választást megelőző időkben.

Fotó: Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Az OBH azaz az Országos Bírósági Hivatal ugyanis a magyar igazságszolgáltatás irányító szerve, amit 2012-es alapítása óta Handó Tünde (Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő felesége, az Orbán család barátja) vezet. Az OBH dönt például a bírósági vezetők kinevezéséről és a bíróságok ügyelosztási rendjéről is, így közvetve arra is befolyása lehet, hogy egy-egy ügyet melyik bíró tárgyalja. Mindezt számtalan hazai és nemzetközi kritika is érte, sőt Handó munkássága a bírói testületben is folyamatos vita tárgya. Mindezért márpedig Handó Tündének se fájna olyan nagyon egy minisztérium alá szervezés. Sőt, még az is előfordulhat, hogy valamiféle állami vezetői tisztséget bezsebel 2020 környékén – vagy még előbb. Handónak ugyanis – mint megírtuk – 2020-ban jár le megbízatása, s miután e szervezet élére – az alaptörvény értelmében, bár ez, lássuk be aprócska akadálynak tűnik – nem választható újra, biztosan távozik az addigra könnyűszerrel átalakítható OBH-ból. 

A 444.hu értesülései szerint eközben Patyi András, a Nemzeti Választási Bizottság elnöke és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora esélyes lehet egy új ítélkezési intézmény, a Közigazgatási Felsőbíróság (erről alább bővebben) élére. Úgy tűnik ugyanis, hogy a posztot direkt rá írták ki: Patyi két évet dolgozott bíróként, ami elegendő lenne az új főbírói posztra, és az előírt 20 éves közigazgatási jogi tevékenységgel is rendelkezik.

Hogy mindezt mi indokolja, ahhoz érdemes felidézni mindazt, ami az igazságszolgáltatásban történt 2010 óta.

 

  • Az első kétharmad, azaz a második Orbán-kormány hivatalba lépése után, még 2010-ben átalakították a bíróságok igazgatási rendszerét, majd az új alaptörvénnyel és a hozzá tartozó bírósági törvényekkel a többségében bírák által választott tagokból álló Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) helyett létrehozták az OBH-t, amelynek élére Handó Tündét állították.
  • A Legfelsőbb Bíróság Kúriára való átnevezésével – hiszen nem új szervezetet hoztak létre – pedig mandátuma közben távolították el posztjáról Baka András főbírót, aki egyben az OIT elnöke is volt.
  • Kicsivel később nyugdíjazták a 62 évnél idősebb bírákat, így a korábbi vezetők nagy részétől – köztük ítélőtáblai, törvényszéki és helyi bírósági elnököktől – sikerült megszabadulni. Bár a luxemburgi Európai Bíróság és az Alkotmánybíróság döntése nyomán a kormány kénytelen volt visszakozni, így a kényszernyugdíjazott bírákat visszavették, korábbi posztjaikat – a tanácselnökség kivételével – nem kapták vissza az érintettek.
  • Magyarán a bírói kart lefejezték, miközben az igazságügyi reform más elemeivel, így például a semmisségi törvénnyel, majd pedig a súlyosan alkotmányellenes és nemzetközi jogokat is sértő peráthelyezésekkel már korábban is több ponton sérült az ítélkezés függetlensége.
  • A nemzetközi jogi fórumok kritikái, sőt felfedezett uniós szabálysértések nyomán végül valamicskét változtatott a magyar kormány az idevágó jogszabályokon, így az ítélkezés függetlensége a legtöbb esetben ma is garantált.

Éppen ez lehetett annyira zavaró, hogy több ítélet kritizálása után a Fidesz-hatalom 2016-ban egyértelművé tette: szeretne befolyást szerezni a számára fontos bírósági ügyekben. Mással nehezen magyarázható, hogy miért nyúltak, illetve nyúltak volna hozzá ismét a 2012-ben létrehozott közigazgatási és munkaügyi bíróságok rendszeréhez. A 168 Óra is beszámolt arról, hogy most, hogy újabb kétharmadot szerzett a Fidesz-KDNP ismét napirendre kerülhet egy, az elmúlt ciklusban sarkalatos többség híján elbukott javaslat. 2016-ban ugyanis a kétharmadot igénylő közigazgatási felsőbíróságról szóló törvényt elbuktatta az Alkotmánybíróság, s noha egy másik jogszabályba rejtve az elképzelés egyik legfontosabb elemét, a bírói kar közigazgatási tisztviselőkkel történő felhígítását végül e nélkül is sikerült megvalósítani.

A Fidesz-KDNP közismerten elégedetlen a bíróságok független ítélkezési gyakorlatával, amit a 3000 fős bírói kar mihamarabbi cseréjével, illetve egzisztenciális megregulázásával korlátozhat – kétharmados többség birtokában akadálymentesen.

Fotó: 168 Óra archív

A „közigazgatási bíráskodásról” szóló javaslat nagyon sok ponton átszervezte volna az igazságszolgáltatási rendszert. Az igazságügyi minisztériumi előterjesztés szerint közigazgatási felsőbíróság néven új szervezet jönne létre (amelyet tehát az elköteleződését sok téren egyértelművé tett Patyi irányíthatna), a jövőben itt határozhatnának például a Nemzeti Bank, a Médiatanács, a Közbeszerzési Döntőbizottság és még számos más állami intézmény döntéseinek jogszerűségéről. Például az új bíróság döntene arról, hogy mit lehet eltitkolni az állampolgárok elől, és a közérdekű adatokért indított perek is itt dőlhetnek el. Magyarán a kiemelt, politikai szempontból fontos perek kerültek volna e különbíróságok elé, és hogy az oda kinevezett bírák fele nem más bíróságokról, hanem a közszolgálati tisztviselők köréből érkezett volna.

Ez utóbbi a szakma szerint a bírói függetlenséget és a jogállamiságot veszélyezteti, és működési zavarokat okozhat a bíróságok működésében. A közigazgatási felsőbíróságról szóló törvényt az Alkotmánybíróság ugyan az államfő javaslatára formai ok miatt visszadobta: a törvényt kétharmados többség nélkül fogadták el.

Most azért kerülhet ismét napirendre a dolog, hogy így az idősebb, tapasztaltabb bírák közül minél többet sikerüljön eltávolítani a „kiemelt" (magyarán az Orbán-kormánynak kényes vagy kínos) ügyekben való ítélkezésből.

Ez márpedig egy utolsó, döntő döfés lenne a magyar igazságszolgáltatás függetlensége számára. Miután a kétharmados többséget igénylő törvények nem gátolták, a 2010-ben megalakult kormány felett a legerősebb alkotmányos felügyeletet az úgynevezett független intézmények adták: az Alkotmánybíróság (Ab), az igazságszolgáltatás szervei, az ombudsmani rendszer, illetve a negyedik hatalmi ágként emlegetett média. Az utóbbi nyolc évben azonban a Fidesz ezeket szisztematikusan feltöltötte saját, vagy hozzá közelálló emberekkel, ellenőrző funkciójukat pedig jogalkotási eszközökkel gyengítette, esetleg épp kifejezetten korlátozta.

Még minisztériumi, azaz közvetlen kormányzati irányítás nélkül sem nevezhetőek a kormánytól, avagy a hatalom politikai akaratától függetlennek a bírósági igazgatási szervek, amelyekben nem is csupán a vezetők pártelkötelezett személye, hanem az érdemi munkára és döntéshozatalra való közvetett ráhatásuk akadályozza a függetlenséget. A ma 15 fős Ab-ben például legalább 2023-ig a fideszes alkotmánybírók maradnak „túlsúlyban", miközben az alaptörvénybe sorra emelték be a korábban alkotmányellenesnek bizonyult törvényi rendelkezéseket, s ezzel felülírták egy egyébként is korlátozott Ab döntéseit.

Súlyos demokratikus válságot idéz elő az ügyészségi szervezet befolyásoltsága is. Nemcsak azért, mert egy volt fideszes képviselőjelölt, Polt Péter kerülhetett ismét a legfőbb ügyészi székbe, akinek párt-elkötelezettsége ma már nem csupán gyanú. Ez súlyos, a magyar igazságszolgáltatás működését érintő akadály. Az ügyészi szervezet ugyanis olyannyira hierarchizált, hogy a politikai befolyás a vezető személyén keresztül képes minden szinten érvényesülni, ráadásul a mai törvények szerint azt, hogy az ügyészség mikor jár el szakszerűen, azt egyedül az ügyészség jogosult vizsgálni, magyarán a vádhatóság számon kérhetetlen.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Egyértelmű, hogy nemcsak a bíróságoknak van felelőssége abban, hogy az igazságszolgáltatás függetlenül, valamennyi magyar állampolgárnak egyenlő esélyeket biztosítva működjön: a nyomozóhatóságokon, a nyomozást felügyelő és a vádat képviselő ügyészségen, a vádlott érdekeit képviselni köteles védőn, az első-, a másod- és ritkán a harmadfokú bíróságon és a Kúrián, mint legfelső ítélkezési fórumon éppúgy múlik egy-egy ítélet. Márpedig a Fidesz által, elsősorban az előző kormányciklusban, de az azt megelőzőekben is kritizált ügyekben nem elsősorban az eljáró bírói tanácsok döntésének szakszerűsége, vagy törvényessége kérdőjeleződhetett meg, hanem az amúgy is gyakran politikai elfogultsággal vádolt, koncepciózus, és sokak szerint szakszerűtlen vádhatósági munka.

Így viszont az újabb bírósági reformnak egész egyszerűen nem is lehet más célja, mintsem az ítélkezés befolyásolását korlátozó, megmaradt elemek kiiktatása.

Mindezt már csak az zavarhatja meg. Mint megírtuk: az Európai Unió történetében először politikai feltételekhez akarják kötni a 2020 utáni uniós pénzek kifizetését. Az Európai Bizottság egy olyan javaslaton dolgozik, aminek értelmében a jogállami elvek tiszteletben tartása az uniós költségvetési források felhasználásának elengedhetetlen feltétele lesz – nyilatkozta múlt csütörtökön Günther Oettinger. Az uniós testület költségvetésért felelős tagja ugyan nem fejtette ki részleteiben a küszöbön álló javaslatot, de világossá tette, hogy a bíróságok kormányoktól való függetlensége a Bizottság elképzelése szerint „elengedhetetlen feltétele” lenne a kifizetések folyósításának.

Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a negyedik Orbán-kormány egy újabb nagy csatára készül: az úgynevezett Brüsszellel és a független bíróságokkal egyszerre, két fronton.